Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-03-03 / 18. szám

LXVII. évfolyam IS. szám

Vasárnap

Gyula, 1935 március 3

Előfizetési árak : Negyedévre:

Melyben . . 1 P 60 fill, fklékre . 3 P 20 fill.

Hirdetési díj előre fizetendő.

y

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal

Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek-inté- zendök. — Kéziratok nena adatnak vissza.

Egyes szám ára !Ö fillér.

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC.

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

Egy ókori görög bölcs

meghatározása szerint a politika olyan valami, mint a ttiz: ha nagyon közel megy hozzá az ember, megégeti magát, ha messzire távozik tőle, megfázásnak, esetleg megfagyás- veszélyének teszi ki magát. Voltak idők a magyar közéletben, amikor egyesek nemcsak nagyon közel mentek ehhez a tűzhöz, amit politikának nevezünk, de ezt a tüzet gyújtogatásra használták fel s akkor éltük át azokat a forradalmi időket, amelyeknek borzalmaira, ország és nemzetpusztitó hatásaira a reflektor éles fényével világitott rá az a tárgyalás, s az azt befejező bírói Ítélet, amely a legutolsó kommunista pert zárta le. A másik végletnek is voltunk már tanúi, szintén nem is olyan régen, amikor a nemzet polgársága letargiába merülve a közügyekkel mitsem törődött, közéleti programm nélkül élte egyik napról a másikra a maga zárkózott, célkittizésnélkíili életét. Ebből a fásult s főleg a közgazdasági bajok által előidézett reménytelen közönyből rázta fel a nemzetet Gömbös Gyula s adott programmot, irányt és célt a magyar nemzetnek.

Két éven keresztül viszonylagos zavartalanságban dolgozhatott nemzetujjáépitő programmjának megvalósításán. Megteremtette ebben az országban azt az egységet és azt a közérdekű munkára egyedül alkalmas nyugalmas légkört, amely egyedülálló volt Európa közepén. Ma azonban, sajnos, újra olyan tüneteknek vagyunk a tanúi, hogy egyes közéleti férfiak nem tudván mértéket tartani, olyan szenvedélyeket igyekeznek szabadjára engedni ennek az országnak

politikai életében, melyek önkéntelenül eszünkbe juttatják a bűvészinas esetét, akinek a természetfeletti erőket és szellemeket felidézni sikerült, de a megfékezésükre már nem volt hatalma. Ebben a sajnálatos esemény- sorozatban, mely Szentesen érte el csúcspontját, az a vigasztaló és megnyugtató, hogy a magyar társadalom nem ült fel ennek a veszélyes tűzzel való játéknak, hanem azt felháborodással utasította vissza, s méltóság- teljes határozottsággal kötötte le magát amellett az irány mellett, melyet immáron harmadik éve képvisel Gömbös Gyula. A nemzet ma már teljes sorsdöntő fontosságában érzi és tudja, mit jelent az a hármas irányelv : nemzeti egység, nemzeti öncéluság, haladó konzervativizmus, amelynek útmutatása mellett vezeti nemzetét a Megváltás felé vezető utón, amely nem kockázatos kalandokkal, a demagóg jelszavakkal van kikövezve. Gömbös Gyula programmjában lüktető magyar élet, őszinteség és realitás van.

Most amikor körünkben tartózkodott a haladó konzervativizmus őshazájának, Angliának trónörököse, nem véletlen, hogy a magyar népnek a szokásos vendégszereteten túlmenő rokonszenve és őszinte meleg érzése vette körül népszerű alakját. A magyar történelem során mindenütt kimutatható az a hatás, melyet az ősi angol alkotmánytól kezdve, mely mintegy ikertestvére a magyar alkotmányosságnak, közéletünkre az angol politikai és társadalmi berendezések és szokások gyakoroltak. A magyar nép az angol trón várományosában önkéntelenül többet lát, mint egy világbirodalom leendő uralkodóját. A magyar nép érzi és tudja, hogy annak a

sokat emlegetett angol példának a követése ennek az országnak a fejlődésére mindig üdvös kihatással volt. Széchényi István angol talajból ültette át reform-terveit. Az angoloktól tanultuk, hogy a hagyományoktól soha el nem szakadva haladni előre a kor szellemében, ez a haladó konzervativizmus, s amikor Gömbös Gyula reformjavaslataival a változott viszonyokhoz alkalmazkodva készül ezt a nemzetet felvértezni a jelen és jövő küzdelmeire, azt az egyedül eredményre vezető arany középutat választotta, amely úgy halad a jövő felé, hogy a szent magyar hagyományokat soha egy pillanatra nem téveszti szem elől.

Anglia ennek a haladó konzervatív politikájának köszönheti egyedülálló világhatalmi állását, súlyát és erkölcsi presztízsét. Magyarország ennek a hármas politikai irányelvnek : Nemzeti Egység, nemzeti öncéluság, haladó konzervativizmus, jegyében fog eljutni Gömbös Gyula vezérlete alatt ahhoz a hőn óhajtott pillanathoz, amikor ez a tragikus magyar nemzet is elfoglalja méltó helyét a nap alatt. F. Oy.

19-én megyegyüiés.

(A „Békés“ munkatársától.) Békésvármegye törvényhatásági bizottságának közgyűlését a vármegye vezetősége februárról márciusra halasztotta, mert az Országos Rákóczi-emlékünnepbe szintén bekivánt kapcsolódni s az emlékünnepet a közgyűlés keretében kívánta megtartani. A tegnapi nap folyamán aztán a díszközgyűlés napját véglegesen megállapították és pedig március 19-ében. A díszközgyűlés előtt való nap kis- gyülés lesz, amely a közgyűlés anyagát készíti elő.

T A li € A

V isszaemiékezés Fináczy Ernőre.

Irta: KÓHN DÁVID.

Ama, immár erősen megfogyatkozottak, akik Gyulán ösmerték és emlékeznek rá, bizonyára nagy részvéttel, mély megilletődéssel olvasták a fővárosi lapok szerdai számát, amelyek — hervadhatatlan nagy emlékeihez viszonyítva bizony bizony nem nagy bőbeszédűséggel — haláláról beszámolnak.

A gyulai kevesek között, akik tisztelet és szeretetteljes kegyelettel emlékeznek rá és fájlalják elhunytát, vagyok én is, akit a sors kegye abban a szerencsében részesített, hogy Gyula városa egyik — csaknem korszakalkotó — nagy intézménye, a főgimnázium létesítése körül kifejtett működésében szerény munkatársa és nagysikerű tevékenységének egyben tanúja, megösmerője lehettem.

A gyulai főgimnázium létesítésének eszméjéhez az impulzust tudvalevőleg áldott emlékű gróf Wenckhenn Krisztina, Gyula város földi patinájának az az ötvenezer forintos alapítványa adta, melyet az 1867-iki koronázás negyedszázados emlékének megörökítésére 1892 év junius hó 8-án a váradi káptalan pénztárába egyszerre befizetett. (Fájdalom, ez a nagy summa a többi alapítványokkal együtt a világháborút követő infláció következtében teljesen odaveszett ) Tizenegy esztendő kellett, hogy a fejedelmi nagy alapítvány megindította szívós akció eredményre vezessen; csak tizenegy esztendő múltával, 1903 szeptember havában nyílhatott meg a főgimnázium első osztálya.

Hogy az eszme megvalósulásának, a természetszerű nehézségeken kivül mennyi nyílt és titkos ellenségei voltak, arról én, aki a főgimnáziumi helyi bizottság évtizeden át ügyvezető jegyzője, tehát mindennek közvetlen szemlélője voltam, na gvon sokat tudnék beszélni. De ezekről most nem szólok. Inkább hálás szeretettel adózom azoknak, akik a gáncsvetőkkel szemben a főgimnázium létesítésén buzgólkodtak, akik közül kiemelem Schlauch Lőrinc bibornok püspököt, Fetser Antal győri megyés püspököt, Göndöcs Benedek és Gro'h Ferenc volt plébánosokat, Terényi Lajos Gyula város országgyűlési képviselőjét és nem utolsó helyen Lukács György akkori főispánunkat, aki valósággal diplomatái ügyességet és buzgalmat fejtett ki a főgimnázium elé torlódó akadályok elhárítása körül.

A jóakaratu buzgóikodók közé sorolandó dr. Fina'c<ff Ernő ny. egyetemi tanár, volt rektor, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és rendes tagja, a kiváló filológus és pedagógus is, aki 1899-ben kultuszminiszteri osztálytanácsos volt és akit Wlassics miniszter ez év október 30-án a vármegyeház termében tartott értekezletre küldött le, mely noha informativ jellegű volt, de lényegében és eredményében valóságos alapvető cselekménynek bizonyult és legjelentősebb tényezője lön az eszme megvalósulásának. És hogy az lett, abban oroszlán- része volt Fináczy Ernőnek.

Személyesen akkor találkoztam és ösmerked- tem meg vele. Amikor bemutatkoztam neki, mint a főgimnáziumi helyi bizottság jegyzője s egyben a „Békés“ akkori szerkesztője, felélénkült. „Hiszen engem régi és nagyon kedves emlék fűz a „Békés“- hez, mondá mosolyogva „Mint egészen fiatal filo- zopter a Békésben jelent meg filológiai minőségben első nyomtatott cikkem, még pedig polémia alakjában a lapnak pedagógiai támadására, a Bartal Malmosy féle latin nyelvtan ellen, amelyet én védelmeztem. Elismerem, hogy a támadás nagyon tárgyilagos, de szerintem nem volt helytálló.“ Én is emlékeztem arra és egy negyedszázad múltával szóval folytattuk a polémiát, anélkül, hogy a Bar-