Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-03-03 / 18. szám

2 BÉKÉS 1935 március 3 Mikor épült a gyulai vár? Irta: IMPLOM JÓZSEF. Már hónapok óta halljuk városszerte, sőt már az egyik helybeli lap is célzott rá, hogy az idén van kerek félezer esztendeje annak, hogy Maróti János macsói bán, Gyula akkori földesura, felépittette a gyulai várat. Ezt a nevezetes jubileumot tehát országra szóló ünnepségek keretében kellene megün­nepelni és feledhetetlenné tenni. Mindenképpen szép és dicséretes dolog a múlt nevezetes eseményeiről megemlékezni s erre valóban a százados évfordulók a leg­alkalmasabbak. Az 1935. év azonban nem lehet ilyen jubiláns év, mert a gyulai vár építésének idejét pontosan nem ismerjük. Karácsonyi János történetiró, városunk nagynevű szülötte volt az első, aki azt val­lotta, hogy a gyulai vár 1435-ben készült el. Ez az évszám aztán annyira belevésődött a köztudatba, hogy még a vár kapuja mel­letti, kis emléktáblára is rákerült. Honnan vette Karácsonyi ezt az évszá­mot ? Amikor Békés vármegye három köte­tes történetéhez az adatokat gyűjtötte össze, a bécsi Staatsarchivban talált egy pontos térképet a gyulai várról. Nagy szerencse, hogy hü másolatot készített róla a muzeum részére, mert az eredeti azóta már elkallódott. 1562-ben át akarták alakítani a gyulai várat, azért kellett az akkori állapotról és a tervbevett átalakításról pontos rajzot készí­teni. Ezen a térképen a ma is meglevő vár­épület és a tervbevett épületek alaprajza is pirossal van színezve. Alatta két soros, olasz nyelvű szöveg, melyet Karácsonyi igy olva­sott : Qnesto sia tntto di mnro, qnelo ehe fatto de 1035. Magyarul szerinte : „Ez egé­szen kőből van s az 1035-ik évben készült.“ (Békés vm. Tört. I. 162. és II. 141.) Ehhez azonban hozzáfűzi, hogy a képiró valószínű­leg valami régebbi rajzról dolgozott és a O-hoz régebben hasonlóan irt 4-t nézte el s igy helyesen 1435 olvasandó Látjuk tehát, hogy Karácsonyi csak következtetéssel jutott. 1035-től 1435-ig. tál Malmosy szisztéma fölött egyértelemre jutottunk volna. Ő ugyan tudás dolgában toronymagason ál­lott fölöttem, de azt, amit én állítottam, tudni illik, hogy az a diáknemzedék, amely évtizedekkel előtt a Szepesi vagy Schulcz tankönyből tanulta, sokkal jobban tudott latinul mint mi, az utónemzedék amely Bartal Malmosyból tanulva, nálunk is gyen­gébben tudja, ő se tudta megcáfolni, csupán a vitatkozásunk folyamán azt állapította meg, hogy a régi latin tudás és a mostani latin nem tudásnak a tankönyvektől független egyéb okai vannak, amit nekem is koncedálnom kellett. A főgimnázium kérdésében azonban teljesen azonos állásponton voltunk. Az információs jellegű konferencián Lukács György, dr. Fábry Sándor, Spett Vince, Rezey Silvius, Fetser Antal lelkes felszólalásai után én is indokoltam a főgimnázium létesítésének szükségét és pedig nemcsak helyi, hanem azon felülálló országos közérdekből is, amire az az öröm és kitüntetés ért, hogy közvetlenül beszédem után Fináczy maga is kifejezetten elis­merte, hogy Gyulán feltétlenül szükség van közép­iskolára, mely azonban a fennforgó körülmények között csak róm. kath. főgimnázium és egyéb nem lehet. Ilyen értelemben tett azután a legmeggyőzőbb érvekkel jelentést a kultuszminiszternek, aki már Ámde a térképen nem is 1035 áll az olasz szöveg végén, hanem ez a szó, hogy rosso, ami annyit tesz, hogy piros. Vagyis az olasz mondat azt jelenti szerintünk : „Ez mind kőfalból legyen, ami pirossal van jelölve.“ Tehát a 1435 évszám téves olvasáson alapuló következtetésen nyugszik. Nem lehet tehát további bizonyítás nélkül elfogadni azt az állítást sem, hogy a várat Maróti János macsói bán építtette. Az 1435 év helyébe azonban nem tu­dunk más határozott évszámot mondani, hozzávetőleg azonban hét év időközre tehet­jük a vár felépülésének idejét. Annyi bizonyos, hogy 1445-ben már állott a vár. Ebben az évben szentelte fel ugyanis az egri püspök helytartója, Miklós tripoliszi püspök az apostolok tiszteletére a vár kápolnáját. (Békésm. Oklevéltár II. 48.) E szerint a vár építésének idejét 1445 után nem tehetjük. Nem tehetjük azonban 1438-nál régebbi időre sem. Fennmaradt ugyanis ebből az időből egy pontos kimuta­tás, (Arch. Közlemények XII. 112) mely felsorolja mindazokat a magyar várakat, melyeket néhai Zsigmond császár adomá­nyozott s melyeket Albert király változat­lanul meghagyott az egyes főurak kezén. Ebben a 135 nem királyi várat és kastélyt tartalmazó, kimerítő jegyzékben szerepel Vilá­gosvár, Szeged és minden közeli és távoli, nem királyi kézen lévő vár és kastély, de Gyula várát hiába keressük. Ha létezett volna, feltétlenül benne lenne a jegyzékben. Zsigmond császár 1437-ben halt meg, vejét, Albertet a rendek még ez év december 18-án megválasztották királynak. Koronázása azonban csak 1438. január 1-én történt meg. Az említett okiratban Albert még mint király szerepel. Már pedig tudjuk, hogy 1438. má­jus 31-én már német császárrá koronázták. A jegyzék tehát csak 1438 év első öt hó­napjában készülhetett, mert különben Albert is, mint néhai apósa, Zsigmond, mint császár szerepelne. Összegezve az elmondottakat, a gyulai nem is térhetett ki többé annak engedélyezése és hozzájárulása elől. A létesítési munkálatokat az értekezlet után a kultuszminisztérium kebelében ő saját személyében teljesítette teljes jóakarattal, a még mindig érvényesülni akaró gáncsok sikeres elhárításával. Ez okból többször is eljött Gyulára és itt készítette meg 1903 február 10 én az ily szervezetben páratlanul álló Gyulai róm. kath. hit­községi szerződést is, amelynek szövegezésében én is szerencsés voltam közreműködni. Csaknem teljes négyesztendeig volt a gyulai főgimnázium létesítésének szellemi ügyvivője; ez idő alatt úgy a fővárosba, mint Gyulán sokszor volt alkalmam meggyőződni, hogy nincs az a soviniszta gyulai ember, aki annyira szivén viselte, annyira istápolta volna a főgimnázium létesítésének eszméjét, mint amennyire ő és annak sikerében, megvalósulásában nagy része, kiváló érdeme vagyon. Lelki szükségletet elégitek ki,amidőn a kimú­lása fölött érzett fájdalmam mellett tanúságot teszek mindezekről. Gyula városának sok ellensége, sok rosszakarója volt és van. Annál nagyobb szeretet­tel, tisztelettel és kegyelettel kell megbecsülnünk azokat, akik jóakarattal vannak és voltak hozzánk. Utóbbiak között a legelőkelőbb, legkiválóbb helyen volt a most megdicsőült Fináczy Ernő, akinek em­léke legyen áldva városunk krónikájában. vár 1438 előtt még nem állott mert külön­ben szerepelne a várak említett jegyzékében. Az 1438—1445 közötti hét esztendő az, amikor felépítették, mert 1445-ben már, mint láttuk, fenn állott. A vár építtetője eszerint azonban nem Maróti János macsói bán volt, mert ő még 1435-ben meghalt, hanem fia, Maróti László, aki 1442-ben követte atyját a macsói báni méltóságban. Egy ilyen nagy vár építése évekig tartott, valószínű, hogy ezt a hét évet csaknem teljesen kitöltötte. Véleményünk szerint nem sokkal 1445 előtt fejeződhetett be az építkezés, mert abban a a vallásos korban a vallásosságukról hires Marótiak éveken át aligha voltak meg vár­kápolna nélkül. Alispáni elismerés az államépitészeti hivatalnak és az utkaparőknak a fásításért és fagondozásért. (A „Békés“ munkatársától.) Várme­gyénk a tbc.- és halálozás statisztikájában a legelső helyek egyikét foglalja el, s igy fo­kozottan szüksége van rá, hogy levegőjét a lehetőség szerint állandóan javítsák. Ezt a célt szolgálják a megye területén történő külöféle vizszabályozások, mocsár-lecsapolások s ennek a célnak a szolgálatában áll az a nagy­szabású fásítási mozgalom is, amelyet a vár­megye már évekkel ezelőtt megkezdett s amelynek élén maga vitéz Márky Barna dr. alispán áll. Az ő ambíciójának és kezdemé­nyezésének eredménye, hogy a megye terü­letén évenkint a csemeték millióit ültetik el és hogy a megyei utakon is, kétfelöl, viruló és egészséges sorfák, sőt gyümölcsfák állnak s fogják az úttesteken felverődő port s nyúj­tanak árnyékot a nyár perzselő melegében a gyalogszeres utasoknak. A törvényhatósági utak mentén történt fásítási munkát a gyulai államépitészeti hi­vatal végezteti, a fák gondozását pedig a törvényhatóság utkaparói végzik. Vitéz Márky Barna dr. alispán legutóbb autón a megyei utak jelentős részét bejárta és elé­gedetten állapította meg, hogy a fásítás tel­jesen az ő intenciói szerint történik, továbbá hogy egyes járások területén különösen szé­pek és gondozottak a fák. A napokban ezért az államépitészeti hivatalnak, de különösen Mekis János építésznek, továbbá vitéz Varga András,, lark as László és Kocsis Elemér utmestereknek elismerését fejezte ki, Tar János gyulai, Majoros Imre endrődi és Szappanos György szarvasi utkaparőknak pedig fejenkint 20—20 pengő jutalmat adott. A LUDVIG VENDÉGLŐ KÜLÖN TERMÉBEN MÁRCIUS 9-ÉN, SZOMBATON ESTE 8 ÓRAKOR TANDÍJ 10 PENGŐ ÉS SOK KEDVEZ­MÉNY. JELENTKEZNI ÉS BEÍRAT­NI vó-G KOZNI A FENTI HELYEN LEHET.

Next

/
Thumbnails
Contents