Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-02-28 / 17. szám
2 BÉKÉS 1935 február 28 Hosszú vajúdás után jött ez a feleszmé- lés. De jött feltartóztathatatlan erővel. Akik a legnagyobb tévelygésben éltek, a legnagyobb tagadásban az evangéliummal szemben, azok is megtértek. A legnagyobb szellemek is. Claudelt, Chestertont és Papinit említi, akik tévelygésből és ócsárló ateizmusból tértek meg Krisztushoz. Buenos Ayresben, amely szinte fellegvára volt az amerikai szabadkőművességnek, millió számra tértek meg az emberek az eucharisztikus kongresszus alkalmával s éjszaka, kinn az utcákon s a ligetekben gyóntak meg és áldoztak, közöttük egy 74 éves aggastyán is, aki akkor gyónt és áldozott először életében. Elmúlt a kor, amikor Isten nélkül is lehetett élni. Abból a hitből, hogy elég a civilizáció, elég a villany, a csatornázás, a komfort és a pénz, felébredtek az emberek. Roosevelttel együtt, aki protestáns, milliók és milliók látták be: a mai szörnyű bábeli zűrzavarból csak a Quaudragesimo Anno vezetheti ki az embereket. A világháború rengeteg szenvedést és próbát hozott a világra, valamire azonban jó volt: gondolkodásra és elmélyedésre késztette az embereket. A fejüket, mondta kedélyesen, arra is kezdték használni, hogy gondolkozzanak vele, nem pedig csak, hogy rúzst és pudert kenjenek rá, tükörben nézegessék, vagy hogy szivart dugjanak belé. Gondolkozni kezdtek az emberek s belátták, hog}^ a népek együttéléséhez igazság, jóság, szeretet s morál kell. így tértek meg a hithez, a katolicizmushoz. A következőkben a bolygók és csillag- rendszerek lenyűgöző nagyszerűségéről beszélt, mint Isten létének és csodálatos alkotó erejének szuggesztiv bizonyítékairól. Csak fel kell néznünk a csillagos égboltra, mondta, hogy belénk döbbenjen porszemmi voltunk s ezen keresztül, a hatalmas arányok láttán, az isteni nagyszerűség. Mindez azonban csak szimbóluma az Isten teremtő erejének. Mi, az ember, több vagyunk, mint az anyagi univerzum. Több vagyunk a lélek által, amelyet Isten lehelt belénk. A lélek az anyag fölé emeli az embert, a kereszténység ■pedig az Istenhez. A kereszténység annyi, mint bekapcsolódás istenbe, a katolicizmus pedig annyi, mint együttélés Istennel. A katakombák keresztényei a pogány- világ romjain építették fel a kereszténységet. A mai keresztényekre ugyanez a munka vár. Nekünk a modern pogányság romjain kell újjá építeni a keresztény szellemit köz- és magánéletet. Világtörténelmi pillanatot adott az Isten. Ezt a pillanatot ki kell használnunk s nem szabad elszalasztanunk, mert amit most elmulasztunk, azt hosszú évtizedek alatt sem lehet behozni. E nagy munkában részt kell venniük a világiaknak is s a papsággal együtt kell küzdeniük a modern pogányság ellen. „ Krisztus kitűzte a keresztet, mint lobogót s ezt a lobogót nekünk kell diadalra vinni!“, fejezte be nagyhatású tartalmas, meggyőző szavait. Huszár Károly ny. miniszterelnök állott fel utána szólásra. Az Actio Catholica már az apostolok idejében megvolt, mondta. Akkor is küzdeni kellett a pogányság ellen, épp úgy, mint most. A kereszténység nem nézheti a satanokrácia tömegeket mozgató aknamunkáját. Ti- gek ellen tömegeket kell megmozgatni. Ez tlá szükségessé, hogy a papság mellett a világiak is bekapcsolódjanak a küzdelembe. Addig ugyanis nem lehet jobb a világ, amig át nem alakul Krisztus tanai szerint. A következőkben az Actio Catholica feladatairól beszélt s arról, hogy a fiatalság ma sokkal több veszélynek van kitéve, mint volt régen. Ha a keresztény szellem lesz úrrá úgy a családi, mint az államéletben, akkor egészséges lesz a nem(A „ Békés“ munkatársától.) A Gyulai Általános Ipartest iilet folyó hó 24-én délelőtt tartotta rendes évi közgyűlését vida- utcai székházában. A közgyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg, úgy hogy a termet a tagok csaknem teljesen megtöltötték. A közgyűlésen Barát István elnökölt, aki az elnöki megnyitó és a költségvetés során bejelentette, hogy az egyik helyi lapban, a Magyar Alföldben támadó cikk jelent meg a költségvetéssel, illetve a zárszámadással kapcsolatban a vezetőség ellen. Kiérzik a cikkből, mondta, hogy aki irta, arra szánta, hogy az iparosok közt zavart keltsen vele. Rosszhiszeműen ir a jelentésről s bántó hangon kifogásolja, hogy az Ipartestület megfestettette diszelnöke arcképét. Azt írja a cikkíró, hogy kár volt arcképfestésre adni pénzt addig, amig Ínséges iparosok vannak. Elég lett volna egy fénykép is, állapította meg az Y-al jelzett cikk Írója. Barát István elnök a lap támadását energikusan utasította vissza, majd felolvastatta azt a nyilatkozatot, amelyet az Ipartestület a cikk megjelenése után a lap szerkesztőségének beküldött, amit azonban a lap nem közölt le, azzal argumentálván, hogy a nyilatkozat hangja sértő. Kérte a közgyűlést, döntsön a továbbiak tekintetében. A bejelentés a megjelentek közt nagy felzúdulást keltett és sokan helyükről felugrálva követelték az elégtételt. Tóth Béla a jelentéssel kapcsolatban az iparvédelmi törvényeket sürgette. A régiek már elavultak, újakat, a kor követelményeinek megfelelőket kell hozni helyettük4 mondta. Majd a Magyar Alföld cikkével foglalkozott, sajnálattal állapítván meg, hogy akkor, amikor a sajtónak éppen az volna a hivatása, hogy segítségére legyen az ország vezetőinek a harmónia megteremtésében, ilyen gáncsoskodó és széthúzást szítani akaró cikk lát napvilágot. Úgy az iparosok, mint az Ipartestület elöljárósága mindenkor szívesen vette a tárgyilagos kritikát, felháborító tehát, hogy a cikkíró azzal zárja cikkét, hogy nem pertraktálja tovább az ügyeket, mert nem akarja megveretni magát. Pfaff Ferenc igen energikus hangon nyilatkozott a Magyar Alföld cikkéről. Nem zet gondolkodása és vére, mondta. Majd beszélt a válásról, a lélek és a test tisztaságáról s végezetül annak szükségéről, hogy a keresztény társadalom a keresztény szellemű lapokat olvassa, A tartalmas és lelkesítő beszédeket Lindenberger János dr. apostoli kormányzó meleg szavakban köszönte meg a szónokoknak s a gyűlést bezárta. Az impozáns nagygyűlés megrendezésének nehéz munkáját Tané zik Lajos ny. rendőrfőtanácsos végezte. szokta ugyan a lapot olvasni, mondta, de mert felhívták rá a figyelmét, hogy a lap milyen durván megtámadta a város iparosságát, elolvasta a cikket. A felolvasott nyilatkozatot tulenyhének találja. A cikk minősíthetetlen, durva, orvtámadás, amit nemcsak tendenciával írtak meg, hanem tudatlansággal is, amennyiben egy összeg egyszer mint mobil, egyszer pedig mint dubióz tétel szerepel a cikkben. A támadás nemcsak az Ipartestület elöljáróságát érte, hanem a város egész iparosságát, miért is kéri, hogy a vezetőség a legmesszebbmenő elégtételt szerezze meg a testületnek. Bejelentette még Barát István, hogy a cikk megjelenését megelőzően a szerkesztőségből benn jártak nála a kereskedelmi vállalatok által a lapokba rendesen hirdetésként feladott zárszámadás ügyében. 0 közölte, hogy az Ipartestületnek nem áll módjában feladni hirdetésként a zárszámadást. Összefüggést kénytelen látni az eset és a lapban megjelent cikk között. Végül is a közgyűlés egyhangú határozattal utasította az elöljáróságot, hogy a megtámadott iparosságnak szerezzen elégtételt. A továbbiakban kimondották, hogy a tagdijak maradnak az eddigiek, majd a számvizsgáló bizottság tagjait a régiek személyében ismételten megválasztották, a munkaügyi bizottság elnökévé pedig Schrif- fert Mártont választották meg. A mozgalmas közgyűlésről a tagok az esetet izgatottan tárgyalva távoztak. Heinrich Dezső dr lett a Békésmegyei Kaszinó igazgatója. (A „Békés“ munkatársától.) A Békésmegyei Kaszinó folyó hó 24-én tartotta rendes évi közgyűlését. A közgyűlésen a lemondás folytán megüresedett tisztségek is betöltésre kerültek. Igazgatóvá Novák Kamii dr. helyébe Heinrich Dezső dr.-t, mig az ugyancsak lemondás folytán megüresedett pénztárosi tisztségre Novák Józsefet választották meg. Jegyzővé dr. Laczay Pétert választották, mig a könyvtáros változatlanul Károlyi Gábor maradt. Novák Kamii dr. és Sztojanovits Szilárd dr. alelnökök lettek. Az Ipartestület közgyűlése felháborodva utasította vissza az elöljáróságot ért hírlapi támadást. Ne bolygassák meg az iparosok egységét!
