Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-12-01 / 96. szám
BÉKÉS 3 1935 december 1 Máv-megállót kap a gyógypedagógiai intézet külső telepe. (A „Békés“ munkatársától). Amikor a Szeretetház intézménye megszűnt s a Fehérkörös és a sarkadi országut kereszteződésénél fekvő szeretetházi épület a város tulajdonába ment át, a hatalmas és a várostól távolfekvő ingatlan hasznosítása igen nagy gondot okozott a város vezetőségének. Csaknem minden minisztériumnál kísérletet tettek, hogy az épületet bérbeadják, vagy közhasznú célra átengedjék, azonban minden kísérlet hiábavaló volt, az épület évekig üresen állott. A lakatlan és igy megfelelően nem gondozható emeletes főépület és a többi melléképület is, a lassú, de állandó pusztulás veszélyének volt kitéve, mígnem végül a Békésmegyei Pártfogó Egyesület ajánlatot tett a városnak, hogy az épületkomplexumot a hozzátartozó 20 hold földdel átveszi s abban gyógypedagógiai foglalkoztatót rendez be. A város az ajánlatot örömmel fogadta s a szerződést rövidesen perfektuálta, ami által nemcsak azt érte el, hogy az épületgondozás gondjaitól megszabadult, hanem hogy az intézet növondékeinek szaporodásával újabb fogyasztókat is biztosított a város kereskedelmének és iparának. Az épület átvétele után nagy munka várt a gyógypedagógiai intézetre, mert az épület olyan állapotban volt s oly kevéssé praktikusan volt beosztva és felszerelve, hogy abban jelentős átalakítások nélkül nem lehetett volna internátust elhelyezni. A pincében például évtizedekig viz állott, a talaj csupa sár volt s a falakon csikókban zöldéit a békanyál. Ma már a pincében zöldségraktár van, ki^van kövezve, világos és villannyal világítható. Több hónapi munka kellett hozzá, hogy az épületet át lehessen adni rendeltetésének. 1935 április 24-én történt ez meg, csendben, minden külsőség nélkül. Az átalakítást és berendezést az intézet minden kívülről jövő segítség nélkül, a költségvetés T A R C A A Bodoky-család. Irta: KÓHN DÁVID. A százötven esztendeig tartó török hódoltság és az utána következő pusztítások, amelyeket legnagyobb részben rác martalócok követtek el, a tizenhetedik század végén annyira tönkretették a mohácsi vész előtt virágzó Békésvármegyét és annak főhelyét Gyula városát, hogy amikor pár község kivételével az egész vármegyét, sőt azonkívül is számos községet magában foglaló gyulai uradalmat Harrucker donációba kapta, a mostani háromszáz- ezren felüli lelket magába foglaló Békésvármegyében nem volt több ötszáz embernél. Ezek is valamennyien földhöz ragadt nincstelen, csaknem hajléktalannak mondható gazdátlan szegény jobbágyok. Különösen elpusztult, avagy elbujdosott messze földre, többnyire a Felvidékre és Erdélybe, a volt birtokos nemesség, amelynek utódai hasztalanul pereskedtek azután itteni régi birtokaikért. A hírhedt neoacquistica commissio, amelynél agrárszociális szempontból nagyobb visszaélést és lelketlenséget talán sehol soha sem követtek el, egyetlen portát, egyetlen hold földet sem ítélt vissza nekik ősi birtokaikból. A magyar alkotmány követelményének megfelelő vármegyei közéletről csaknem a tizennyolca dik század végéig alig lehetett szó. Ami kevés mégis volt, az a két Harrucker után feleségük révén megyei nagybirtokosokká vált Kd'o/yi és Magyarország indignái között leginkább lelkes magyar hazafiakká vált Wmik/niiii mágnási családok és azok gazdatisztjei vállára nehezedett. De ezek képtelenek voltak a rohamosan fejlődő kivánalmaknak megfelelni. így történt azután, hogy az keretein belöl, előző költségvetése során megtakarított tartalék összegei felhasználásával végezte el, ami csak úgy volt lehetséges, hogy Pánczél Imre igazgató mindenben a legnagyobb takarékosság elvét érvényesítette s minden befektetést úgy intézett, hogy annak hasznában a költségek idővel megtérüljenek. Mint benn az intézet belső telepén, itt is mindenütt a gazdaságosság, célszerűség és az előrelátás jut érvényre. Mindennek rendszere van, az intézet, mint egy nagy gépezet működik, pontosan s minden mozzanatában egymásba illeszkedően. Semmi el nem vész, az értéket mindenből kiaknázzák. Az elnyűtt, teljesen hasznavehetetlen, másutt szemétdombra kerülő harisnyaszárakat például itt ollóval hosszú csikókra vagdossák s a növendékek pokrócot szőnek belőle. Az emeletes épület földszintjén vannak a tantermek, az étkező helyiség, konyha, kézikamra, raktár és a szövőmühely, amelyben 12 növendék dolgozik 6 szövőszéken. A szövést némelyik növendék már teljesen önállóan végzi, éppen csak hogy a fölvetést csinálja meg a szövőszéken az intézet takácsa. A növendékek igen szorgalmasan, ügyesen és látható kedvvel végzik munkájukat. Ami vászonnemü szükséglete van az intézetnek, az mind itt készül. Abrosz, szalvéta, lepedő, huzat, törlőruha, sőt még a nyáriruhának való csikós vászonanyag is. Van a gyógypedagógiai intézet szövőmühelyének egy specialitása is : az úgynevezett „rongytorontáli.“ A kötőgyártól a harisnyahulladékot megveszik, különféle szintiekre befestik s csinos és tartós szőnyegeket szőnek belőle. Az emeleten van a hálóterem, egy 55 méter hosszú helyiség, amely minden bizonynyal egyik legnagyobb, vagy legalábbis leghosszabb terme a vármegyének. 80 ágy van benne s négy nagy kályha füti. Belvilága 1200 légköbméter. ország egyéb részeiből jöttek Békésvármegyébe otthonukban elhelyezkedni nem tudó nemes emberek, érvényesítve tehetségüket, tudásukat és alapítva családokat, amely utóbbiak közé tartoznak évszázadot meghaladó idő óta a bajczai Be/ic*eyek, ipolyi és terényi 'tiunmenk is, akiknek ideszármazott ősei mindnyájan Gyulán telepedtek le. A Gyulára költözött nemesek közé sorolandó Bodoky Mihály, az ősi nemes lófő székely család leszármazottja is, aki a tizenkilencedik század első évtizedében telepedett meg Gyulán, még pedig az akkori időben szokatlanul ritka foglalkozással: mérnöki, vagyis mint akkor nevezték : földmérői minőségben. Eredeti vezetékneve Reuter volt és a Bodoky csak a nemesi predikátuma. Mint dicső emlékű Stummer Lajos a T rémji, úgy Henter Mihály fia Károly is csak 1848 ban cserélte fel nevét Bodokyra, A Henterek a tizenhatodik század végétől kezdve nagy és előkelő szerepet játszottak Erdély históriájában. Egyik águk bárói címet is viselt. Számos királybíró is volt közöttük, Henter Mihály pedig Rákóczi Ferenc alatt székely generális és követ is volt a stambuli török portán. A Henter-család címerét — amint azt Nagy Iván jeles munkájában megállapítja — a rét felső részének közepétől lefelé két domboruan rézsútos vonal által 3 felé osztották. Az első osztálynak, mely a vért aljáról, piramis alakban nyúlik fel, kék udvarban zöld téren egy arany koronán álló, egyik felemelt lábában kövezett sarló és nyakán átnyilazott daru áll. A vért felső két osztálya vörös mezőt mutat, melyek között a jobb oldalon kivont kard, a balban irótoll látható. Á vért fölött koronás sakáll áll Poszladék jobbról arany vörös, balról ezüst kék. A nemesi oklevél, — amint a jegyzőkönyv megörökíti — Békésvármegyének Gyulán 1837-ik év április 12-én tartott közgyűlésén hirdettetett meg. Bodoky Henter Mihály földmérő Erdély Szepsi KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT házra és földre BETÉTEKET előnyösen gyümölcsöztet a Heizeti Hitelintézet m gyulai fiókja. ELADÓ « BÉKÉSCSABÁNi Kistabán-utca 25 számú ház, Kastély-utca 3 számú ház. GYULÁN: Kossuth-tér 25 számú ház, Szt. László-utca 1 sz. ház. JÓ TŰZIFA KAPHATÓ! Világos és rendkívüli méretei mellett is barátságos az a helyiség. Tisztaság és rend uralkodik benne. Az ágyak fehérek, s legtöbb fölött kis aranyozott keretben ott függ az első szentáldozás színes emléklapja. Meglepő ez a terem. Méreteivel és rengeteg ágyával. Különösen ha a végére áll az ember és úgy néz végig rajta. Van az emeleten egy hétágyas, kisebb helyiség is, hogy ha netalán valami ragályos betegség, vagy valami komolyabb megbetegedés fordulna elő, legyen hol szeparálni a betegeket. Itt az emeleten van a fürdőszoba is, amelynek berendezése, annak praktikussága s kivitelének ötletessége valósággal frappirozza az embert. Két kád van benne, 5 zuhany és egy betonból készült hosszú lábmosó. A fürdés napja a szerda és a szombat, ezen a két napon minden növendék megfürdik. A növendékek száma jelenleg 85, természetesen mind leány. A rend és a tisztaság, amely az egész intézményt jellemzi, ittartózkodásuk alatt teljesen belenevelődik a növendékekbe. Vannak közöttük, akik valósággal fanatikusai lesznek a tisztaságnak. Maguk végeznek minden házi munkát, úgy hogy mikor az székében Bodok községben született. Két fiú testvére volt: József és Márton. Ö a fiuk között a középső. Atyja nemes Bodoki Henter Márton Börzsöly község református papja, hasonnevű nagyapja Márma- ros megyei técsői református esperes lelkész volt. Két fiútestvére falusi nótárius, ő maga pedig geometriát tanult és földmérői diplomát szerzett, ami ismétlem, akkori időben nemes embernél nagyon ritkán fordult elő. Amikor Gyulára jött, ő volt az első, egyben az egyetlen diplomás földmérő az egész Békésvármegyében. Úttörő nehéz pálya s foglalkozás volt ez, úgy, hogy e minőségben elődje nem is volt Gyulán. Úttörő, ismétlem, mert neki kellett kieszelni, előteremteni s végeznie mindent. Valóságos missziót kellett teljesítenie s teljesített is. Ö előtte nem volt felmérve s pontosan megállapítva egyetlen határ sem, úgy hogy az ő hivatása lön a vármegye minden mezővárosának, községének határ műszaki megállapítása s határdombokkal való ellátása. Arany János „A hamis tanú“ cimü gyönyörű verse : „Állj elő vén Márkus, vedd le a süveged. Hadd süsse a napfény galambősz fejedet. Tartsd fel három ujjad: esküdjél az égre, Atya, Fiú, Szent-Lélek hármas istenségre: Hogy az a domb föld, amelyen most állasz : Nem tárcsái birtok, ladányi határ az. Nem költői fantázia szüleménye, hanem valóság, amelynek tanúja, résztvevője s döntő tényezője volt Bodoky Mihály, amikor a Körös- tarcsa s Körösladány közötti villongáskor a két község határvonalát megállapította Halhatatlan nagy érdemei voltak a vármegye alapvető, első földmérése körül és őszinte nagy részvétet keltett 1838 január 13-ikán váratlanul bekövetkezett halála. Mindössze 55 évet élt, amikor elköltözött az élők sorából. (Folytatás következik.)