Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-11-03 / 88. szám
1935 november 8 BÉKÉS 3 kiak voltak, s elsősorban a víznek egyszerű, tehát olcsó szétosztására vonatkoztak. Vizbesz érzés. Ahhoz, hogy valamely területet öntözésre lehessen berendezni, két műszaki feladatot kell megoldani. Az egyik a víznek az öntözendő területhez való odavezetése, a másik a víznek e területen való szétosztása. A viz odavezetésének kérdése a Társulat árterének azon részén, mely a fent felsorolt csatornák mentén fekszik, meg van oldva, Másutt, ahol ezt is meg kell oldani, vizki- vételi müveket és csatornákat kell építeni, ezek költsége jelentékenyen meghaladja a vizelosz^ást célzó müvek megépítését, így tehát a Társulat azon érdekeltsége, amelyhez vizet vezetünk, igen előnyös helyzetben van, mivel az öntöző berendezést olcsón készít, heti el. Vizelosztás. A vizelosztásra szolgáló berendezés elkészítése 1 kát. holdon régebbi tapasztalatok szerint, eltekintve a szivattyú beszerzési, s a vizkivételi mii megépitési költségétől, 100— 150 P-be került, amelynek fele földmunkára, azaz öntöző és lecsapoló csatornák építésére, fele pedig műtárgyakra, tiltókra, átjárókra és vizkibocsátó csövekre esett, A folyó évben készített öntözéseknél, hogy azokat minél olcsóbban lehessen előállítani, műtárgyakat sehol sem építettünk. A tiltókat szállítható fatáblákkal, a vizkibocsátó csöveket bádog- szivornyákkal helyettesítettük, melyek a gyakorlatban teljesen beváltak. A fatáblák pontosan a csatornák alakjával bírtak, s hogy jobban lehessen azokat a földbe nyomni, a szélükre 10 cm. széles vaslemez szegélyt tettünk. Ha 40 cm-nél nagyobb duzzasztást kellett előállítani, akkor kettőt tettünk egymás mögé, hogy a nagyobb vizszintkiilönbséget kettő között osszuk meg. A vizkibocsátásra szolgáló szivornyák- nak olyan alakja volt, mint a csatorna töltésének, amelyre a szivornyát helyeztük. Az egyik vége a csatorna vizs'zine alá, a másik pedig a töltés külső lábához nyúlik, valamivel a térszín alá, hogy egy kis gödörben lehessen elhelyezni. A külső végén dugóval bir, ami a megtöltést teszi lehetővé. Olcsóságánál, könnyűségénél és egyszerű kezelésénél fogva kitünően bevált. Ezen segédeszközök tették lehetővé, hogy az egész öntöző berendezés létesítése csak földmozgósitásból állott, aminek a költsége kát. holdanként 35-70 P közt mozgott. A vizelosztásra szolgáló csatornákat egymástól 60—100 m. távolságra helyezzük, oly módon, hogy az öntözendő területeket lehetőleg szabályos, könnyen munkálható területekre osztjuk. E csatornákból elosztó árkocskák vezetnek u. n. bajuszok, egymástól 30 — 40 m. távol, melyek tulajdonképen csak nagyobb barázdák, ezekből történik az öntözés. A bajuszoknak egymástól való távolságát a földszin lejtése szabja meg, mert nagyobb lejtésű terepnél, nagyobb távolságban helyezhetők el egymástól. Öntözés. Az öntözést a bajuszokból a barázda partjának átvágásával végeztük, különböző növényeknél másképen. Gyümölcsösökben a fák sorja mentén az öntözés alkalmával egy kis barázdát huztunk, amely megtöltötte a fa csorgója alá húzott barázdát vízzel. Tengerinél minden hatodik sorban huztunk a víznek egy barázdát, amelyből a viz a talaj színe alatt szivárgott a gyökérzethez. Répánál és burgonyánál vagy minden l'/2 ni. távolságban nagyobb sortávolságot hagytunk a vizvezeto barázdának, vagy pedig bolgár módszer szerint kis, kb. 5x5 m-es táblákra osztottuk, melyeket teljesen elárasztottunk. Nagyobb táblák azért nem felelnek meg! mert a vízbevezetés helyén tulöntözés áll elő. A bajuszokat és kisebb sortávolságu növényeknél az öntöző barázdákat, továbbá a kis táblákra osztás esetén az elválasztó, néhány cm-es földhányásokat a vetés, illetve az ültetés előtt készítettük, amelyek nem akadályozzák a szántást, mert átszánthatók. E berendezéssel mindig a szükséges vízmennyiséget juttattunk a növényeknek. Lucernásoknak és míiréteknek öntözésénél csak bajuszokat készítünk, azonban itt gondoskodni kell u. n. szivóárkokkal a felesleges viz elvezetéséről, mert a tömör talajon könnyen megáll a felesleges viz, mely vagy kipusztitja a növényzetet, vagy pedig idővel megsavanyitja a talajt. Ha a földnek olyan az esése, hogy közvetlenül valamelyik fő vizvezető csatornából is kell öntözni, úgy a csatorna megfelelő pontjain szivornyával vettük ki a vizet. Szivornyát használtunk a bajusznak megtöltésére, ha a bajusz olyan nagyobb főcsatornából torkollott ki, amelynek magas töltése volt, ami körülményesebbé tette volna annak átvágását. Vízszükséglet. A Társulat árterében levő 771 kát. hold kiterjedésű öntözött terület vízszükséglete, ha egyszerre az összes szivattyúk és bolgárkerekek üzemben volnának, másodpercenként 1600 1. viz lenne, amit nem fedezne a Fehér Körös 900 l es vízhozama. Tekintettel azonban arra, hogy egyszerre sohasem műk dsek az összes öntözések, s hogy éjnek idején alig öntöznek néhányan, a kiszolgáltatott viz mennyisége 24 órai átlagban a legnagyobb vízszükséglet idején, másodpercenként kb. 250. A' kiegyenlítés az Elővizcsatorna medrében történik, mely elég bő ahhoz, hogy bizonyos mennyiségű viz raktározható legyen benne. A fenti adatokból számítva 1 kát. holdnak 24 órai átlagban számított vízszükséglete másodpercenként 0.427 1. Az egyes kertészeteknek pillanatnyi, tehát az öntözés idején fellépő vízszükséglete a vizkivételi berendezéstől függ, amely 2—5 holdas bolgárkertészeteknél vagy körforgó szivattyú, vagy bolgárkerék, vagy pedig egy néhány esetben kézi szivattyú. Nagyobb gy igazán ideális puderalap Azonnal behatói a bőrbe, nem zsíroz és nem tapad. „Hamamelis virginica" tartalmánál fogva kisebb borhibákat, tisztát- lanságokat megszüntet és pórusainak túltágulását meggátolja. AZ ÜJ ZSIRTALAN öntözéseknél csakis körforgó szivattyút használnak. A kézi hajtású szivattyúk oly kevés vizet emelnek, hogy azok vízszükséglete számításba nem jön. Az igy öntözhető terület legfeljebb 10Ö—200 négyszögöl. A 2—5 holdas kertészetek akár bolgárkerékkel, akár szivattyúval emelik a vizet, másodpercenként 8—10 1. vizet használnak. E vízmennyiségre tudják a bolgárkertészek évszázados, sőt talán évezredes hagyományok alapján csatornáikat megépíteni. Ha nagyobb területet akarnak öntözni, akkor több csatornarendszert készítenek kíilön-külön vizkivételi hellyel. Az 5 holdnál nagyobb területek öntözésére szolgáló csatorna-rendszerek vízellátására legalább 15 cm-es csővel bíró szivaty- tyukra van szükség, amelyek másodpercenként 35 1. vizet emelnek. Ennél kevesebb vízzel nem célszerű öntözni, mert a csatornákban sok az elszivárgás, s az öntözés sokáig tart. A 20 - 40 holdas területeket 20 cm-es szivattyúkkal öntözik, melyek másodpercenként 60 1. vizet szolgáltatnak. Általában kát. holdanként és másodpercenként 2—3 1. vizet kell számításba venni, hogy az öntözés gyorsan legyen lebonyolítható. (Folytatjuk.)
