Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-10-03 / 79. szám

LX VII. évfolyam ¥9. szám

Csütörtök

Gyula, 1935 október 3

Előfizetési árak : Negyedévre :

dsiyben . . 1 P 60 fill.

■? lilékre . 3 P 20 fill.

hirdetési díj előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nens adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő:

Szerkesztő :

DOBAY FERENC

NAGY GUSZTÁV

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

OlESD lMi|f i RÍHl!

Krumpli sem termett, amennyi kellett volna és bizony a kukorica is szűk marokkal fizet. Rossz volt a búzatermés, következéskép gyenge volt az aratórész, mit egyen hát a nép? Ha most olcsóbbodott is néhány fillérrel, mégis drága a kenyér és mert krumpliból is kevés termett, drága lesz, mert már most is drága, a krumpli. Miből lesz hát a betevője a szegénységnek, mit tud majd venni nyomorult pár fillérjén ? A tavalyi kevésnek is csak hányadát ? Ez a probléma most, küszöbén a télnek, a legelső és a legsürgősebben megoldandó problémák egyike. Közügy, amelynek elintézése nem tűr halasztást, sőt a részint adottságokban gyökerező, részben mesterségesen keltett nyugtalanság egyenesen arra kötelezi az illetékeseket, hogy minden más kérdést félretéve és azok megoldását megelőzve, legelső sorban is ezen a téren intézkedjenek. A városnak, ha máskép nem lehet, állami segitség utján, olcsó krumplit kell beszereznie és juttatnia a szegényebb néposztálynak, annyival is inkább, mert a téli közmunkák napszámát nem áll módjában felemelni s igy a várható drágulással a keresetet párhuzamba hozni. A vármegye szociális érzékkel megáldott uj főispánja minden bizonnyal megértéssel siet majd a város segítségére s minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy az Ínség élelmezési vonatkozású intézkedésekkel is enyhíthető legyen. Tudjuk jól, hogy a nagyobb tételben beszerzendő krumpli szétosztásának a közvetítő kereskedelem részéről meglesznek a maga ellenvetései, azonban ezek az ellenvetések, bármennyire is tiszteletben tartandó minden foglalkozási kategória érdeke, nem vehetők tekintetbe akkor, amikor tizek érdekeivel szemben ezrek érdekeit lehet szolgálni. Jóakarattal és megértéssel még annak is módját lehet különben találni, hogy az akcióban a közvetítők is kárpótlást kapjanak és pedig a szétosztásba való bekapcsolásukkal. Ez azonban már részletkérdés. A lényeg az, hogy a népet nem szabad a téli betevő kérdésében magára hagyni, segítségére kell sietni és pedig már most, hogy lássa, gondjainak van osztályosa. A magyar paraszt igen igénytelen és igen türelmes. Egész télen elvan krumplin és kenyéren, bölcsességgel

/

(A „Békés“ munkatársától.) Elénk emlékezetében él még az egész országnak az a szomorú, véres incidens, amely ez óv március 20-án történt Endrődön a képviselőválasztást megelőző agitáció idején. Andaházi

és jóreménnyel Ízesíti ételét, azonban a kenyerének és krumplijának meg kell lennie. Nemcsak arról kell tehát gondoskodni, hogy munkaalkalma legyen, hanem arról is, hogy munkában keresett pénzén meg is tudja vásárolni azt, amire feltétlen szüksége van. A város nemes szándékú vezetősége minden bizonnyal szivén viseli ezt a kérdést s minden erejével azon lesz, hogy a téli inség- akció lebonyolítását élelmezési vonatkozású rendelkezésekkel is megkönnyítse. A gyulai insógmunkálatok technikai kivitelezése országos viszonylatban is a legelsők közé tartozik s mintaszerüsége már az illetékes minisztérium figyelmét is felkeltette, kell tehát, hogy az inségenyhitési rendszer a lehetőség szerint tovább fejlesztessék s ne álljon meg a szombati kifizetésnél, hanem terjedjen tovább a kalóriákig s százszázalékosan érje el azt, amit elérhet és amire hivatva is van,

Kasnya Béla festőművész a gyomai kerületben független kisgazdapárti programmal lépett fel s agitációs körútja során Endrődön március 20-án délután egynegyed 4 órai kezdettel akart gyűlést tartani. A gyomaj

Hatóságsértésért ítélte el és 500 pengőre büntette a gyulai törvényszék Andaházi Kasnya Béla képviselőt.

T A RC A Az „ultima ratio“.

— Kép a harminczadik évszázadból. —

Irta: DUBÁNYI IMRE.

A világtáji tanácsok, a kerületi és körieti tanácsok kiküldöttei összejöttek a Metropolis Kapi toliumában. Ezt a Metropolist 2662 ben építtette a a világtanács. Mikor még a nemzeti életnek egyes csökevényei mutatkoztak abban, hogy a régi nemzeti államok fővárosai versengtek a világtanács- székhelyi elsőségért. De 2950-ben, a kongresszus idején, már régen elfelejtette az emberiség, hogy valaha a messzi múltban faji, nyelvi és nemzeti alapon álló hatauni csoportokra, államokra tagozódott, Mosolyogva olvastak arról, hogy valamikor a nemzetekre oszlott emberiség rudakra függesztett szines szövetek, úgynevezett zászlók lobogtatásá- val indult harcba egymás ellen. Azt sem tudta a harmincadik század embere elképzelni, hogy még a huszadik században is melyet joggal keresztel tek el a technikai haladás századának, az emberek nagy része miért volt megfosztva az emberiség közkincsét képező földi javaktól és rongyosan, fázva éhezett, mig mások fölöslegesen halmozták a javakat, bár azt maguk elfogyasztani nem tudták. A történetkutatók sem tudták magyarázatát adni e barbár, ősemberi gyűjtési szenvedélynek, mely gyönyörűségét találta azok szenvedésében, akiket kizárt azon földi javak élvezetéből, melyre pedig már magának sem volt szüksége. A történelemirók a természettudósokat hívták segítségül, kutassák fel, nem éltek-e eme korokban többfejü, többgyomru, többszivü és többtüdejü emberek ? Mert csak e

szervi tultengéssel tudták volna magyarázni a vagyongyüjtési szenvedélyt. A természetrajzi kutatások azonban nem tudtak erre vonatkozólag eredményt elérni. A harmincadik században az emberiség valamelyik tagjának a javak élvezéséből való kizárása épen olyan képtelenség volt, mintha a huszadik században a levegőt zárták volna el egyes emberek és embere oportok elől. Szigorú rend ural kodott a javak fogyasztásában való egyenlő részvétel tekintetében és mivel a javak termelésének mennyisége tetszés szerint szabályozható volt, sem szükséget, sem fölösleget nem ismertek. A szükség megszűntével, melyet a természeti erőket bölcs ökonómiával kihasználó találmányok tettek lehetővé, megszűnt az emberiség egyes tagjai és csoportjai közt dúló irigy versengés is. A faji, nyelvi és vallási különbségek nem állítottak korlátokat, vám sorompókat és országhatárokat az emberi boldogság útjába. A különböző fajú, szinü. nyelvű és vallásu emberek épen úgy megfértek egymás mellett,, mint a növények a kertben. Isten kertjét is annál szebbnek tartották, mennél többféle embervirág pompázik benne. A harmincadik század kiküszöbölte használatából a javak értékmérő csereeszközét: a pénzt. El nem tudták képzelni, micsoda gyerekes öröme telhetett az ősembernek az értéktelen és haszontalan fényes ércdarabkák rajongó szereteté- ben. Az emberiség nagykorúságának idején pénzre nem volt szükség. Mindenki megkapta, amire szüksége volt, mint a huszadik században a levegőt, nemcsak az élelemből, a ruházatból, hanem a kultúrából, a kényelemből, az élvezetből is. Az emberiség közkincseitől megfosztani senkit sem lehetett.

* *

*

A nagykorú emberiség e boldog korszakában a Kapitoliumban összegyűlt tanácsi kiküldöttek mégis nagy gondban voltak. A világtanács elnöke „F 782“

(e kor már nem terhelte az emberi memóriát nevekkel, száma és betűje volt mindenkinek) elnöki székében gondokkal telten hajtotta ősz fejét tenyerébe. A gondokat amaz aggasztó jelenségek okozták, melyekről világtáji tanácsok rádió-jelentései számoltak be s amelyek e kongresszus összehívását szükségessé tették.

„F 782“, miután elnöki megnyitójában rámutatott e jelenségekre s a kongresszus össze hívásának szükségére, átadta a szót „B 345“-nek, a keleti világtáji tanács küldöttjének, az ügy főelőadójának.

— Nem tudom, elfojtani elkeseredésemet — kezdte remegő hangon a szónok — az emberi boldogságot fenyegető jelenségekkel szemben. Azt hittük, végre elértük az emberi haladás csúcspontját, a tökéletes emberi boldogságot, hogy megszűnt a múlt sötét idők ezer baja, gondja és nyomorúsága. A gyakorlatba átvitt eugénika segélyével kitermeltük a tökéletes szervezem embert, aki ellenáll a fertőzéseknek, nem ismeri a betegségeket. megszabadítottuk az embert az anyagi gondoktól, mert a régi tökéletlen gőz- és dinamógépek kiküszöbölésével az atomenergia vette át uralmát a géptechnikában. Ennek segélyével a világtáji laboratóriumokban szinte gombnyomással szabályozzuk az életet, a javak termelését, forgalmát. azok szabályos ütemét. Nem az időjárási és üzleti véletlenek uralkodnak, hanem: as ember. A spekuláció és haszonlesés primitiv, ősemberi tulajdonságait kizártuk az életből. Óriási mennyiségű energiát termelő gépeink pedig a termelés szükségének megfelelően szabályozzák az időjárást. Nincsenek katasztrófák sem a természetben, sem a gazdasági életben. Eltűntek a betegségek, a gondok. Az orsághatárok és vámhatárok lerombolásával megszűntek az ellenségeskedések. Test-