Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-09-22 / 76. szám
t KEKES 1935 szeptember 22 Negyven gyerek kap meleg ebédet a télen az újvári napközi otthonban. Almásy fténesné és Pongrác® Jenőné gréfnéfe és Pongrác® Jenő gráf áldozatkészsége vaiésltotía meg a nemes akciói. (A „Békés“ munkatársától.) Pár hét előtt hirt adtunk már arról, hogy nemes szivek eléggé nem méltányolható áldozat- készsége megteremtette az újvári napközi otthont. Erre a jóléti intézményre ott a pár év alatt kis faluvá fejlődött telepen égető szükség volt. A telep lakói legtöbb- nyire napi munkájukból élő, szegény kétkézi munkások. Alig van család Újváriban, ahol ember, asszony, felnőtt gyerek ne egyszerre indulna reggel munkába, hogy csak este térjen vissza a családi fészekbe s az otthagyott apróságok ez idő alatt, tehát jóformán egész nap, magukra hagyottan, gondozatlanul voltak odahaza. Az újvári II. Rákóczi Ferenc bajtársi törzs lelkes ifjúsága abban a meggyőződésben, hogy bi ton számithat a grófi család nemes szivének támogatására, felvetette a napkö i otthon megteremtésének gondolatát. Az otthon, ha szerény keretek közt is, hamarosan megvalósult, a nemes szivek támogatása egy kérő szóra életre hivta. Egyelőre a nyári hónapokra létesült az otthon, de amikor megvolt már és egybesereglett fedele alatt a szegénység sok kis apró katonája, akkor eszmélt rá mindenki, aki látta őket, hogy ezt az intézményt nemcsak fenn kell tartani, de gondoskodni kell arról is hogy a sok kis apróság, egyelőre legalább is a legszegényebbje, a télen meleg ebédet is kapjon. A súlyosnak látszó kérdés nem is volt olyan súlyos. A jézusi szeretetnek, a sziv- jóságnak nincs határa, Almásij Dénesné és Pong rács Jenőné grófnék és Pong rács Jenő gróf szivükkel együtt erszényüket is megnyitották és odatették az emberszeretet oltárára adományukat, amely lehetővé tette, hogy a télen negyven gyerek meleg ebédet egyék a napközi otthonban. Negyven karéj i kenyér mellé jut már negyven tányérba meleg étel is, negyven mohó kis száj megkapja az élet legszükségesebbjét. A grófi család nemesszivü gesztusa, (A „Békés“ munkatársától.) A földművelésügyi minisztérium rövid kis közleményt adott ki, amely szürke szakszerűséggel a következőket mondja : Csongrád közelében a Köröstavak felett mintegy 6 km-re levő bokányi vízlépcső hajózó zsilipének sürgős jókarban tartása érdekében javítási munkálatok fognak 1935 év szeptember hó 25-én megindulni. E munkálatok ideje alatt a hajózó zsilipet el kell zárni és ennek következtében a vizszintduzzasztás szünetel, a hajózás számára tehát duzzasztott viz nem fog rendelkezésre állani. A fenti munkálatok előreláthatóan a folyó óv végéig tartanak. A gyanútlan olvasó nem is sejti, hogy ebben a pársoros közleményben egy, Békés- vármegyét elsősorban érdeklő, nagy szenzáció húzódik meg, mert ez nem kevesebbet jelent, mint a Körösök hajózhatóvá tétele nagy munkájának első állomását. amelyet néma megilletődöttséggel fogadunk, arra kell indítson mindenkit, akinek módja és tehetsége van hozzá, hogy ezt az ember- baráti intézményt támogassa, A II. Rákóczi Ferenc bajtársi törzs úgy is látja a helyzetet, hogy a környéki földbirtokosok is segítségére sietnek az újvári napk zi otthonnak és lehetővé teszik, hogy a negyven tányér mellé több is sorakozzék. A Pongrácz Jenő gróf példája, aki nemcsak anyagi áldozatokat hoz, de fáradhatatlanul dolgozik is azért, hogy a nemes, karitativ munka minél sikeresebb is legyen, kell hogy követőkre találjon. Nemcsak az emberszeretet parancsa ez, de a szociális belátásé is. Amiért hosszú idő óta, annyi beszéd I hangzott el,, amit oly rég óta sürgetve kértek községek, városok és a vármegye törvényhatósági bizottsága, az most egyszerre csöndben, hangtalanul elindul a megvalósulás utján. Nem szabad elmenníink emellett az esemény mellett anélkül, hogy két nagy érdemet emlitetlenül hagyjunk: az egyik Fájt Fág István dr. főispáné, a másik vitéz dr. Sarkadi Márki Barna alispáné, akik az idő óta, hogy ez a kérdés felszínre került, jelentéseikben és szóbeli' előterjesztéseikben állandóan hangsúlyozták azt a nagy köz- gazdasági és szociális jelentőséget, amelyet ez a kérdés vármegyénk népének jelent. A Gömbös Gyula kormánya pedig ismét tanulságot szolgáltatott arról, hogyan^ kell tettekkel szolgálni a nemzeti érdekeket. Csöndben, hangtalanul, minden politikai dobverés nélkül készíttette elő a kérdést és amikor megvolt a rávaló fedezete, éppen olyan Megkezdték a Körösök hajózhatóvá tételének nagy munkáját. Ä kormány százezer pengői bocsátott a gyulai foly&nunéritökség rendelkezésére a kökény! vízlépcső rendbehozatalára. T A M € A Élj az idővel! Irta : KISS GIZELLA oki. gyorsirástanitó. Amikor e témára gondolok, önkénytelenül is egy budapesti élmény jut eszembe, amelyben nekem, kisvároshoz szokottnak a közelmúltban részem volt .. Kora reggel érkeztem a hatalmas fővárosba és lassan haladtam a Dunapart felé a Rákóczi utón, amikor szinte másodpercnyi pontossággal szólaltak meg a munka első harsonái : a gyári szirénák, jelezve, hogy megindul a gépek lüktetése, amely hivatva van arra, hogy minél kevesebb idő alatt, minél többet produkáljon, hogy a gyár megállja a ma egyetlen jelszavát: a versenyt. Az utcákon a járókelők nem sétálgattak ; mindenki sietett, hogy minél többet bírjon dolgozni, minél több ügyet tudjon elintézni. Az autók száguldanak, hogy feladatukat kellő gyorsasággal elvégezhessék ; az emberek a repülőgép szárnyain szinte órák alatt teszik meg azokat a távolságokat, amelyekhez azelőtt hónapok kellettek; s a kor legnagyobb diadalát üli, amikor az elhangzó szó tovavitelét a rádió láthatatlan elektromágneses rezgésein keresztül felgyorsította a fény terjedési sebességére: másodpercenként 300.000 kilométerre, ami azt jelenti, hogy az elhangzott szó földünket az egyenlítő mentén egy másodperc alatt hét és félszer kerüli meg. De ne is folytassuk ezt a gondolatot tovább . . Senki sem kételkedik abban, hogy az élet mai sebessége még fokozódik, s ez az életsebesség újabb és újabb feladatok elé állított bennünket minden téren, igy szellemi téren is. Mindenki tapasztalta már, hogy az elemi iskola első osztályától kezdve egész életen át gyakorolt kurzivirás is milyen kezdetleges eszköz annak az embernek a részére, aki a mostani beszéd- és gondolatsebességet követni akarja, s milyen kínzó érzés hat át bennünket, amikor szeretnénk valamit papírra vetni, s közben a szó régen elröpült már, mire újra feleszméltünk, de követni már nem tudjuk azt. Ez a kellemetlen élmény juttatta oda a modern élet ezernyi találmánya között a gyorsírás fejlődését, amely — .büszkén mondjuk ki — mai formájában annyira fejlett, hogy a mai „egységes magyar gyorsírás“ az iráfe mesterségét valóságos művészetté fejlesztette s a leggyorsabb beszédek szószerinti lerögzitését, lefotografálását is levette a megoldandó problémák sorából. Szeretném kedves olvasóim előtt néhány szóval ecsetelni a gyorsírás alkalmazásának szükségességét és lehetőségét. Általában kimondhatjuk, hogy nincs a mai szellemi tevékenységnek oly területe, ahol a gyorsírás bármilyen viszonylatban is nélkülözhető lenne, de legfőképen a kereskedelemben vagyunk arra ráutalva. A kereskedelmi életnek egyik része négy fal között, az irodában játszódik le, ahol a nyereség megszerzése legtöbb esetben az ügyek elintézésének gyorsaságán múlik. Próbáljuk csak elképzelni, mennyire leegyszerüződik az irodai alkalmazottnak a teendője és mennyivel könnyebb azt elvégeznie, ha főnökétől kapott utasításait rögtön papirra vetheti és mentesiti az admiftisztrációt a kétszeri fogalmazástól, de meg a nagyobb látókörű főnök gondalatainak elferdítése, vagy meg nem értése nem fenyeget veszéllyel Ez az oka annak, hogy kereskedelmi alkalmazott ma már meg sem állhatja helyét a gyorsírás tudása nélkül, mert munkateljesítménye nevetségesen csigalassuságu amazoké mellett, s első követelményként állítják fel vele szemben azt. Gondolatban menjünk át most a bíróságok tárgyalótermeibe, ahol minden elhangzott szónak megvan a maga jelentősége, ahol élet-halál dől el egy rosszul feljegyzett, vagy a jegyzőkönyvek hiányossága miatt rosszul értelmezett szón. Milyen megkönnyebbülést és műnkakönnyitést jelent a jegyző gyorsirástudása, amely a tárgyalás egész menetét, anyagát rendelkezésre bocsájtja úgy, ahogyan az elhangzott. De gondoljunk arra az elképzelhetetlenül sok elpazarolt időre is, amely a jegyzőkönyvek diktálásával elfecsérlődött. Gyorsírással mindez újabb ügyek elintézését teszi lehetővé, ami végeredményben az ügykezelés aránytalan meggyorsítását teszi lehetővé. Ezt az eszmét igyekeznek megvalósítani akkor, amikor a közigazgatási tisztviselőknél is, különösen a bíróságoknál a gyors- irástudást követelményként állítják fel. Igen hosszúra kellene szerény cikkemet nyújtanom, ha minden egyes lehetőséget méltatni akarnék, csak épen felsorolásszerűen említem meg, hogy egyetemi hallgatók nem tudnak használható jegyzetet készíteni a gyorsan haladó előadásból; hírlapírónak lehetetlen helyszínen felvennie tudósításokat a maguk részletességében; katonának lehetetlen telefonszolgálatot ellátnia, ha nem tudja a jelentéseket kellő pontosssággal lerögzíteni stb. stb. Mi kell legyen a végső konklúzió : az, hogyha haladni akarunk a korral, ha munkateljesítmény terén most is vallani akarjuk a „vagyok olyan legény, mint te“ elvét, akkor nekünk is el kell sajátítanunk azt az eszközt, amely sok-sok ember egész életét lefoglaló kísérletezései után most tökéletes épségben és versenyképességben érett gyümölcsként hull a kezünkbe s csak utána kell nyúlnunk.
