Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-08-01 / 61. szám
LXVII. évfolyam OI. szám Csütörtök Gyula, 1935 augusztus 1 Élőfizetési arak : Negyedévre : Helyben . . IP 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fül. n'ií'detési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán«, Városház-utca 7. sz. Üobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő : NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Mindig a remény, mindig a bizakodás, mindig a szelíd türelem és a Mindenható végzésében való istenes megnyugvás hangián igyekeztünk szólni e hasábokon. Az optimizmus szegődményesei voltunk és kívánunk maradni, azé az optimizmusé, amelynek horizontja tiszta és ígéretes s nem a rossz sejtések és tragédiák sötét ködétől elborult. Nem akartuk ismerni és nem akarjuk Hallani a kétkedés és kétségbeesés riadt és riasztó hangját, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy a reménység és szelíd bizakodás a tragikus valóság vak ködein is átvezérel s hitben élni és hitet adni, reményt vallani és reményt kelteni mindennél elébb való ma a trianoni magyar életben. De most, hogy átok látszik fogni a Körösök eltikkadt vidékét, amikor terhes felhők meddőn úsznak el felettünk, amikor a földön repedések fekete villámai cikáznak s eltöppedt a krumpli a földben és a kukorica gyökérszálai, mint száraz cérnaszálak, olyanok, nem tudjuk elnémítani a kétség és riadtság feltörő hangját, nem tudjuk felkiáltójeles állítássá és ígéretté változtatni a sötét kérdőjeles töprengést: mi lesz ? Mi lesz itt, ebben a balsorsu vármegyében, mi lesz itt, e határszélre került tragikus városban ? Tavalyelőtt sertésvész volt, tavaly aszály, az idén fagy, jég és szárazság, odalett már évek óta minden reménység, minden jutalom, mit a föld ad a vele fáradóknak, mi lesz, Uram-Isten ? Alig van bnza, nem lesz kukorica és nem lesz krumpli, mit esznek hát majd az árva Tiboreok, ki foglalkoztatja majd a munkátalan gyomorsavakat, amely savak pedig tétlenségükben tudvalevőleg legveszedelmesebb vegyszerei a politikai kémiának. Innen, az égtől elhagyott, felhőktől meddőn maradt békési földek sivatagjáról az ország felé fordult arccal kiáltjuk: segítsetek ! Save our souls! Nem az oktalan vagy túlzásba vitt megriadás hangján, nem félelemből és nem ravaszságból, hanem a meztelen igazság és a fenyegető jövendő láttán. Segítsetek, adjatok munkát, kerítsetek meg minket sövénnyel, mert a közelitő tél hósikjai felől farkasok üvöltenek felénk. Adjatok alkalmat a munkára, hogy ha már el is veszett a tavaszi és nyári fáradás gyümölcse, legalább ősszel és télen tudjunk szert tenni falatra s egy-két köteg rőzsére. Van itt munka, ami elvégzésre vár s mert a szükség és a segíteni akarás csodákra is képes, még pénz is kerülne rá. Munkát, amelyeket nem úgy kell hirtelen előrángatni, hanem amelyek már régen várják, hogy elvégezzék őket. Gyulavári arató ünnepe a nemzeti egység jegyében. Pongrácz Jenő gráf, Gyulavári főldesura megvendégelte az egész községet. (A „Békés“ munkatársától.) Lélekemelő, kedves ünnepe volt vasárnap Gyulavárinak. A kis falu ünneplőbe öltözött magyar népe sorakozott föl szeretett főldesura előtt, hogy régi nagy idők magyar szokása szerint elhozza neki az esztendő verejtékes munkája eredményének jelképét, az Isten áldásából font koszorúkat. Feledve egy napra a keserves ma minden buját-baját, dalos ajakkal jött az aratók menete s nyomában az egész falu népe a föld ura elé, a földesur pedig ott előttük hangos szóval tett hitet az igazi, az egyedül iidvözitő nemzeti egység elvéről. Pongrácz Jenő gróf felesége oldalán, vendégeitől környezve, kastélya előtt várta az arató nép felvonulását. A menetet Bar ácsi Mihály öreg aratógazda vezette, aki a grófi pár elé járulva, rövid verses beszédben fejezte ki hálájukat földesuraik iránt, Isten áldását kérve rájuk. Aztán előállott három magyarruhás lány és ugyancsak alkalmi rigmusok kíséretében egy-egy búza koszorút nyújtott át a földesúri párnak : szív hozta szívnek szívesen. És a szívből jött szavakra nemes szív felelt. Keresetlen szavakkal köszönte meg Pong rács Jenő gróf felesége nevében is az ősz aratógazda és a három kedves lány megilletődött szavait. Szent meggyőződése — mondotta Pongrácz gróf — hogy munkaadónak és munkásnak meg kell találniok egymást. Hitvallása, hogy a nemzet csak úgy találja meg igazi egységét, ha megadatik a munkásnak, ami az övé, és a munkaadónak is, ami az övé. Az aratóünnep buzakoszorui a jó termés jelképei. Idén ugyan nem adott az Isten gazdag termést, de azért úgy érzi, hogy a jövőbe vetett bizalom és erős hit hangsúlyozásaképen meg kell inni az áldomást. Csüggednünk nem szabad, hanem együttesen küzdve és rendületlenül bizva kell dolgoznunk a magyar jövendőért, amely jönni fog, mert jönnie kell. A nagyhatású beszéd után Pongrácz Jenő gróf asztalához hívta vendégeit. A kastély előtti téren álltak a terített asztalok, amelyek mellett az aratómunkások és a grófi kastély vendégei a pompás, jóizü vacsorát elköltötték. Vacsora után az első pohárköszöntő beszédet Zabolni Csássár Ferenc gyógyszerész mondotta a község lakossága és a Nemzeti Egység Pártjánakgyulavári szervezete nevében. Rámutatott a földesur és a község lakossága között kialakult bensőséges egyetértésre, amely abban is megnyilvánul, hogy az elmúlt választások alkalmával a választók bizalma ismét Pongrácz Jenő gróf kezébe adta a kerület mandátumát. Gyulavári munkás lakossága nemcsak képviselőjét becsüli Pongrácz Jenő grófban, hanem bizalommal és szeretettel tekint rá, mint munkaadóra is. Vállvetett munkára, a magyar föld szeretetére van szükség ahhoz, hogy ezen a földön, amelyet annyi csapás látogat meg, a mindennapi kenyeret megszerezhessék. Pongrács Jenő gróf hálás szívvel mondott köszönetét az elhangzott szép szavakért és a vele szénben megnyilatkozó ragaszkodásért és szeretetért. Mint a kerület országgyűlési képviselője köszönetét mondott azoknak, akik önzetlen, lelkes munkájukkal győzelemre segítették ebben a kerületben is a Nemzeti Egység zászlaját. így köszönetét mond különösen a „Turul“ ifjúságának, mely lelkesedésével, agilitásával elősegítette, hogy a kerület társadalma túlnyomó részben eggyé fonjon. Nem azért állott Gömbös Gyula mellé, mintha miniszteri kegyekre volna szüksége, hanem azért, mert erős meggyőződése, hogy ezt az országot a miniszterelnök igaz magyarsága, becsületes szándéka és fáradhatatlan munkabírása fogja kivezetni a jelen nehézségeiből. Ne hallgasson a magyar nép azokra, akik önző ,érdekből hamis jelszavakkal bujto- gatják, hanem fogjon össze azokkal, akik a népnek igaz testvérei és a hazának hü fiai. Az ő ajtaját mindig nyitva találja mindenki, ha tud, segít minden panaszon, támogat minden jogos kérelmet. Lelkes tapssal fogadott beszéd után báró Vág Miklós országgyűlési képviselő beszélt a mai súlyos gazdasági helyzetről. Az országos bajok nagyok, de a kivezető ut nem az, hogy az egyik ilyen pártba, a másik amolyanba tömörülve mélyítse az egyes társadalmi csoportok közé mesterségesen vetett szakadékot, hanem az, hogy forrjon egybe a magyar nemzet annak a férfinek a vezetése alatt, aki erős kézzel fogja a kormányrudat és minden erejét megfeszítve küzd a magyar jövendőért. Az önző érdekek hangjának el kell némulnia a magyar jövendő mindenek- felett való érdeke előtt. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után megkezdődött a tánc, mely a legvidámabb hangulatban az éjféli órákig tartott. 1
