Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-07-28 / 60. szám
2 BÉKÉS 1935 julins 28 850Ű-Ö1 legelő, 451 hold 236D-Ö1 erdőség és 28 hold 90Döl nádas van a város 32.908 holdnyi határában. Az összeírás kinn a helyszínen történt, mig az adatok helyességének felülvizsgálatát az adóhivatal végezte. Az adatok között feltűnő, hogy a városnak közel 6 ezer hold területű legelője van, ami a mintegy 33 ezer holdas határhoz és állattenyésztése méretéhez viszonyítva aránytalanul nagy. A helyzet magyarázata az, hogy a város határában igen sok az olyan szikes és vizes terület, amelyet feltörni nem lehet, vagy nem érdemes. Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy (A „Békés“ munkatársától.) A Békés- vármegyei Gazdasági Egyesület folyó hó 26-án délelőtt Beliczey Géza gazd. főtanácsos elnökletével Békéscsabán ülést tartott. Beliczey Géza kegyeletes szavakkal emlékezett meg Sólyomi Lipót ügyvezető titkár elhunytáról. Méltatta érdemeit, odaadó és lelkiismeretes munkáját, majd indítványozta, hogy az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg örökítsék meg. Utána Drienyovszky János gazd. tanácsos emlékezett meg az elhunytról, meleghangú, őszinte szavakkal adózván emlékének. A gyűlés tagjai mindkét beszédet mélyen meghatva, állva hallgatták végig. Darók József dr. titkári jelentése után több felszólalás történt, amelyek során Beliczey Géza indítványára kimondták, hogy a pénzaz összeírás munkáját, amely mintegy 6 hétig tartott, keresetnélküli iskolázott fiatalemberek olyan minimális összegért vállalták, hogy a hat hét alatt még 10 pengőt sem kerestek. Az összeírásra több községben, igy Gyomán is, azért a díjazásért, amelyet a miniszter megállapított, nem akadt vállalkozó, úgy hogy ha dugva is, a községeknek a saját pénztáruk terhére külön jutalmat kellett Ígérniük, ha nem akarták, hogy a statisztikai összeírás fiaskóval végződjék. Gyulán erre nem volt szükség, a keresetnélküli fiatalemberek az összeírást minden külön díjazás nélkül elvállalták. ügyi hatóságnál a gazdák részére kíméletet kérnek, továbbá hogy átírnak a megye fő- és alispánjához, hogy az Ínséges mezőgazda- sági munkásság megsegítésére indítsanak közmunkát. A következőkben Holländer Lipót dr,, majd Pongrácz Jenő gróf orszgy. képviselő szólalt fel. Pongrácz Jenő gróf azt tette szóvá, hogy a Futura Békésmegye területére alacsonyan állapította meg a búza minimális árát, jóllehet a megye gazdái igen súlyos károkat szenvedtek az elemi csapásoktól. Indítványozta, Írjanak fel a kormányhoz és kérjék, hogy emeljék fel a megyei minimális árakat. Később indítványát kiegészítette azzal, hogy a kormányhoz és támogatásért a vármegyéhez is eljuttatandó feliratban a kiviteli piactól távol eső, hátrányos helyzetben levő békésmegyei földek kataszteri tiszta jövedelmének adózási szempontból való leszállítását is kérjék. Az indítvány egyhangú elfogadása után Kóhu Dávid bejelentette, hogy elvállalja az e tárgyban a kormányhoz iuttatandó memorandum elkészítését. o Wenckheim László gróf felemlítette, hogy az egyik gyulai lapban tulmagas becslést közöltek a vármegye átlagos búzaterméséről. Kérdést intézett az illetékes hatósághoz, hogy honnan veszik ezeket az adatokat. Márky Jenő vm. gazdasági felügyelő, mint illetékes hatóság kijelentette, hogy a gazdasági tudósítóktól kéthetenkint beérkező jelentések alapján számítják ki az átlagot, amely eddig búzában a vármegyére kataszt- rális holdanként 560 kiló. Ez nem végleges és valószínűleg csökken, mert még nincs benne Békéscsaba terméseredménye. Dr. Láng Frigyes egyesületi ügyész : Vannak egymázsás eredmények is. Wenckheim László gróf kijelentette, hogy az 560 kilós vármegyei átlagot is túl magasnak látja a megyei termés valódi meny- nyiségéhez képest. A társegyesületektől érkezett megkeresések letárgyalása után Beliczey elnök az ügyvezető titkár elhunytával szükségessé vált intézkedések ügyében tette meg javaslatait, amelyeket az igazgató választmány elfogadott. Ezek szerint az elhunyt Sólyomi Lipót özvegyének 80 pengő kegydijat szavaztak meg. Az ügyvezető titkári állást nem töltötték be. hanem az elnök dr. Darók Józsefet. aki nagy szorgalommal és 'rátermettséggel igyekszik ellátni a teendőket, havi 120 pengő fizetéssel titkárrá nevezte ki, amit az igazgató választmány tudomásul vett. Pongrácz Jenő gróf a búza minimális árának felemelését s a kataszteri tiszta jövedelem alacsonyabb megállapítását kérte a megye részére a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület gyűlésén. Kétszer nősült. Első felesége azonban hamarosan meghalt és özvegységre jutván, 26 éves korában feleségül vette Hunyadi Margitot, aki évtizedeken át a vidék első drámai művésznője volt, de aki elvált tőle, ami Szathmárynak, aki halálosan szerelmes volt és maradt belé, nagy keserűséget és bánatot okozott. Sajátságos fátuma, mondhatni közös fátumuk volt, hogy egymástól elválva, évtizedek hosszú során át, különböző városokban is rendszerint egyugyanazon színigazgatóhoz kerültek, akik a legjobb férfi és női színészt szerződtették bennük. Ez még annál inkább élesztette és fokozta bánatát, amelyet tompítandó, állandóan mulató, éjszakázó ember lön, mindig korhelykedő, vidám társaságot keresve s találva is, annyival inkább, mert színpadon kivül is páratlan kedélyességgel el tudta mulattatni a mindenféle foglalkozású társaságot, különösen a debreceni cíviseket, akiknek valóságos orákuluma, bálványképe volt. E cikk szerény írója alkonyodó életének egyik legnagyobb öröme s kegyelettel ápolt élménye volt és maradt, hogy a magyar színművészet legkiválóbb, legelőkelőbb reprezentánsainak intim barátja — sajnos — csak volt, mert Mihály fi Károlyt, Gál Gyulát, Rózsahegyi Kálmánt, Szirmai Imrét és ezek mellett a legrégibbet: Ditrói Mórt kivéve, akihez immár hat évtizedre terjedő benső baráti kötelék fűzi, mindnyájan már örök álmukat alusz- szák. Amikor e cikket irom, hozzák a lapok, szintén régi jó barátom : Ferenczy Frigyes, a m. kir. opera egyik kiváló főrendezőjének halála hírét. Szatyi úrral is benső barátságban voltam évtizedek hosszú során keresztül. Mégpedig nemcsak aféle mulatságban kötött sablonszerű, hanem kölcsönös szereteten alapuló komoly barátságban. Ennek bizonyítékául hozom fel, hogy 1885 elején, mint városi birtoknyilvántartó hetekre terjedő hivatalos kiküldetésben időztem Szegeden a kataszteri mérnöki osztályon, magam készítve el az 1884-iki első kataszteri felmérés után a város uj birtokiveit és odautazva az Európában szálltam meg. Akkor Nagy Vince bérelte a rekonstructió alatt épült gyönyörű uj színházat és olyan erős társulattal ment be a városba, minő Szegeden sem azelőtt sem azután soha se volt. A tagok között igen sok jó ösmerősöm és barátom volt, köztük Szatyi ur is, akivel mindjárt az első estén összejöttem. Amikor megtudta tőlem, hogy egy hónapon túl terjedő ideig kell Szegeden időznöm, nagyon behatóan érdeklődött, hogy mennyit költhetek és hogy futja-e abból amit a kiküldetésemért kapok. Mikor megmondtam, hogy fizetésemen kivül bizony csak két forint a napidijam, elkomolyodott és fejcsóválva mondta, hogy abból nem lehet szállodában lakni és színházba is járni. Amikor másnap délután 2 órakor (addig voltam és dolgoztam a mérnöki hivatalban) visszamentem a szállodába, ott az a meglepetés ért, hogy szobám üres volt, nevezetesen eltűnt belőle kofferestől együtt minden ruhám. Azt hittem, hogy előttem ösmeretlen okból más szobába költöztettek át, de a szobapincér kérdésemre azt mondta, hogy a délelőtt folyamán Szathmáry Árpád egy szinházszojgával járt ott és elvitte saját lakására minden holmimat. És amikor felelősségre vontam e miatt, hogyan merészkedtek , ezt az én tudtom nélkül megengedni és lehetővé tenni, a szobapincér azzal védekezett .de kérem : Szatyi ur rendelkezése volt és annak csak eleget kell tenni.“ Át kellett látnom, hogy Szatyi ur nagy potentát Szegeden, akinek nem lehet ellenállni, ha valamire elhatározza magát. így lettem én teljes hat héten keresztül Szatyi ur ingyen lakója a felsőváros egy két ágyas szerény, tiszta garszon szobájában. Hangsúlyoznom kell, hogy csupán lakója s nem egyúttal laktársa is, mert őt bizony hát hét alatt alig láttam kétszer háromszornál többször otthon. Én ugyanis korán keltem, amikor ő nem volt még otthon, hanem kivilágos kivirradtig mulatott egyik másik polgári bormérésben a szegedi polgárokkal, jobbadán pedig szinésztársaival, különösen a szinészgárda fiatal tagjaival, akik őt valósággal apjuknak tartották, becsülték és szerették és soha se unták meg társaságában lenni Tárgyilagosan mérlegelve, bármilyen szeretetre méltó, de tagadhatlan hibája s bűne is volt Szatyi urnák, hogy a színész ifjúságot, még pedig annak igen tehetséges részét, rászoktatta a korhelykedésre, éjszakázásra, ami sokaknál meg is bosszulta nagyon magát. 0 maga pedig csodálatosan bírta a folytonos éjszakázást és borozást, anélkül, hogy az megártott volna neki. Farsang vége felé volt, hogy Krecsányi meghívta Szegedről Szatyi urat hat esti vendégjátékra Debrecenbe, hol — mint megírtam — senki színészért nem rajongtak annyira, mint ő érte. Mérsékelt fellépti dijakra ment, de búcsú estével egy jutalomjáték járt neki. Krecsányi, szinészkollegái és barátai azt ajánlották, hogy vegye jutalomjátékául a .Nestroy irta hires „Színházi képtelenségek“ direktor szerepét,; amelyben tudvalevőleg más más felvonásban egy római tragédia kothurnusos,, majd
