Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-07-28 / 60. szám
LXVII. évfolyam 60. szám Vasárnap Gyula, 1035 julius 98 Előfizetési árak : Negyedévre : Hely Den . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. • 1 Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes- szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Szerkesztő : NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. T A « C A Szatyi ur. Visszaemlékezés Szathmáry Árpádra. Irta: KÓHN DÁVID. E néven két színész volt ismeretes a színészet körében és az ország minden részében. Egyébként apa és fia voltának, akik évek hosszú során egyidőben is működtek a színpadon. A gyulai közönség nagyobb része bizonyára a fiára emlékezik már jobban vissza, akit apjától megkülönböztetően „kis Szatyi“-nak ösmertek. Bizonyára ő is igen jó színész volt és mint ilyen egyik bizonyítéka annak a közmondásnak, hogy „nem messzi esik alma a fájától." De apja, akiről voltaképen irok, hasonlithatlanul nagyobb, kiválóbb volt nála és évtizedek hosszú során át a magyar színészet egyik legkiválóbb, legtehetségesebb, legnagyobb érdemű tagja és mindezeken felül, úgy a színészet, mint a közönség körében, versényen kivül és felül álló- lag, az ország legnépszerűbb vidéki színésze volt. Élte utolsó évtizedeiben ugyan két ízben a fővárosi nagy színházakban is szerződtetve volt, igy előbb a még Erna Lajos igazgatása alatt álló régi Népszínház, majd végül a Ditrói Mór igazgatása alatt álló Vígszínházban és pedig mindkét intézetben a vezető tagok élén. Működésének nagyobb, egyben javarésze azonban a vidéken zajlott le, mégpedig túlnyomóan az ország elsőrangú színtársulatai kötelékében : Aradon, Szegeden, Debrecenben, Kolozsvárott és emez elsőrangú városok nyaraló helyénigy főbbek között Gyulán is, ahol a régi Korona arénájában sok nyári szezont töltött, de mert nagyon szerette városunkat, gyakran vendégszerepekre is eljárt hozzánk. Ez a gyulai szereplése persze még a múlt század végére esett, amikor még nem volt meg az Erkel Ferenc színkör. így tehát nagyon kevesen vannak már, akik Gyulán játszani látták. De-ezek a kevesek azután még ma is élénken emlékeznek rá és őrzik, sok, igen sok, páratlan alakítását, hozzá a legellentétesebb szerepekben. Szathmáry. vagy mint országszerte becézték „Szatyi «/“ mindazon színtársulatoknak, melyeknek kötelékében állott, férfi sztárja volt (ámbár az ő idejében a sztár jelölés még ösmeretlen fogalom volt) Hozzáfogható őstehetség sem előtte, sem utána, nem működött vidéki színpadon A színészet történelem úgy örökiteite meg, mtnt a vidék hasonlithatlanul első komikus színészét. Az is volt. De ugyanígy : drámai apa, tragikus és jellem szinész is, kollegáit és közönséget egyaránt meglepve s elbűvölve páratlan sokoldalúságával. Gyulán mint feledhetlen és utólérhetlen alakítására emlékszünk a többi mellett, Gonosz Pista, Mukányi, Rettegi Fridolin (Szabin nők elrablása) Csorna Bálint (Cifra nyomorúság) Zsiga cigány, Gelecsári pusztabiró, Falstaff,$ Lambertuccio (Boccaccio) Mravcsák (Tolonc) Párisi rongyszedő, Rantzau János, a Mar- jolaine operettbeli burleszk komikus Hannibál, Lumpaczius és — amiről még alább szólok — Színházi képtelenségek direktori szerepeire. Pedig soha se járt színi iskolába, nem is színészi pályára indult Vasárus inas, majd vasárus segéd volt, de a szinészv-ér tizenöt esztendős korában kitört belőle. kApja-anyja ugyanis színészek voltak. Atyja Szathmáry Dániel 1848-ban honvédnek állott be s ez év julius havában Tiszaföldvár- nál ágyulövéstől érve esett el. Árpád fia akkor mindössze egy esztendős volt. Édesanyja Szathmá- ryné Farkas Lujza, maga is szinészszülék gyermeke, már 1844-ben a Nemzeti Szinház tagja lön, ahol fokozatosan játszott naivákat, szendéket, hősnőket, végül komika és anya színésznő lön és emez utóbbi szerepkörében a Nemzeti Szinház mindmáig elismert legnagyobb művésznője Eme minőségében különben Gyulán is vendégszerepeit egyszer, Árpád fiával együtt és játékuk „Budapesten" és „Rang és mód“-ban a közönségnek évek hosszú során át feledhetetlen, kedves emlékében maradt. Szatyi ur nagyon kis társulatoknál kezdte meg színészi működését, azoknál is hosszú ideig csak a kórust futta, mig kisebb szerepekhez jutott. Vándorszinészi minőségében bizony bizony sokat nélkülözött, sőt koplalnia is kellett. Nevetve beszélte, hogy egy kis felvidéki városkában olyan rossz sorsra jutottak, hogy kenyerük se volt. A városkától nem messze levő hegyen, emeletes házról hallották, hogy az ottlakó bányagróf névnapját tartják és kórista negyedmagával kigyalogoltak és abban a reményben, hogy őket is megvendégelik, az éjjel homályában az ablak alatt rázendítettek egy nótára, de olyan hamis hangon, mintha szerenád helyett macskazenét adnának. Odafenn legalább úgy értékelték, mert hirtelen egy emeleti zsalu nyilott ki és azon keresztül duplalövés hangzott el, rémületükre szétkergetve őket agyonfáradtan és agyonéhezve vissza a Városba. “ A mezőgazdasági statisztika összeirási munkájára Gyulán minden habozás nélkül vállalkoztak a keresetnélküli fiatalemberek, pedig a dij, amit részükre a miniszter nyomtatványonként megállapított, szinte nevetségesen csekély volt. Csodálkozunk és a szegénység mérhetetlen fokára kell következtetnünk, hogy e minimális díjazás mellett is akadtak, akik elvállalták az összeírás nagy fáradsággal járó munkáját. De jól van, hogy elvégezték és jól tették, hogy elvállalták. így várjuk ezt a fiatalságtól, igy várja a nemzet és igy várja a belátó okosság. Dolgozni kell, megfogni minden fillért, el nem szalasztani semmit, mert a valami, ha még oly csekély is, mégis több, sőt ma sokkal több a semminél. Komolyságra vall, hogy nem húzódtak a munkától s járták a határt a kiváncsi blankettákkal. Láttak, tapasztaltak vele, ismerkedtek az élettel, a tanyai magyarsággal s ha szomorúan keveset is. de kerestek. Ilyen fiatalokra van ma szükség, olyanokra, akik nem csak követelik a munkát, hanem ha alkalom van rá, el is végzik. Elvégzik ha kell, szolgai fillérekért is, nem hagyván az életnél azt, amit kicsikarhatnak tőle. Nem állami kinevezések felé sandítanak, nem az állami gépezet mechanizmusától várják kényelmesen, hogy kiemelje őket a kilátástalan helyzetből, hanem résen vannak, tettre mindenkor készen, nem restelve semmi munkát, amely a semminél-több lehetőségét kínálja. Azoké a jövő s a jelen is azoké, akik másnak hagyják a sárga kesztyű és a jól vasalt nadrág gondját és eleganciáját s nem fölényes tartózkodást tanúsítanak garasos kis munka- alkalmakkal szemben, hanem megalkusznak s verik a hidat, reménykedve és férfiasán, a jobb jövendő felé. Szép az a fiatalság, amely felismeri az élet lényegét, felismeri az iskolázottság megváltozott viszonyát az élettel s azzal az öntudatos érzéssel vállal minden munkát, amely ha megélhetést nem is, de mégis keresetet jelent, és amely érzés megkiilünböztet és felemel. Őszintén sajnáljuk, hogy fillérekért dolgoztak, de egyben örülünk is neki, mert megmutatkozhattak, mert reve- lálódhattak értékeik, a komolyság és a munkakészség, mely értékek nélkül nincs nemzeti remény és nincsen jövendő. Szép a bizalmuk és meggyőződésük, hogy ami szellemi kincset és erkölcsi értéket szereztek, az nem keves- bedik semmi „rangon alóli“ vállalkozásban s nem hogy nem kevesbedik, hanem még gyarapodik is. Szép, hogy hiszik, hogy nem lesznek kevesebbek, mint azok, akik fitymálva a fillért, inkább sétálnak és szerencsés fordulatok deus ex machinájától várják a kereseti lehetőségeket. Szépek a munka hitében, s szépek a munkában, amely nemesit és a meggyőződésben, hogy minden munka becsülendő, ha a becsület áll a tengelyében. Nem esett le a gyűrű az ujjúkról, sem a diplomájuk, vagy érettségi bizonyítványuk betűi nem fakultak ki, hogy fillérekért talpaltak. Nem hogy nem lettek és lesznek kevesebbek, hanem csak többek lettek és lehetnek. Több lenni! Ez kell ma a magyarságnak, tettben, erkölcsben, hitben, bizalomban, akaratban, többlet, ha áldozat árán is. Energia, mozgás, élet, ez kell a kétségbeeső lelkek e szomorú világában. A munka és kötelesség hite s a kedvetlenség és úrhatnám tétlenség ellen azon jobb jövendő biztos reménye és akarata, amelyről a válogatás nélkül elvállalt és a becsülettel elvégzett munka tanúskodik. Elkészült a város mezőgazdasági statisztikája. Sok a szikes talajú legelő. (A „Békés“ munkatársától.) A Statisztikai Hivatal felhívására Varga Gyula dr. polgármester a város határának szántóföld, kert, legelő stb. szerint való összeírását elrendelte. Az összeírás a napokban elkészült s az összegyűjtött anyagot feldolgozva már fel is küldték a Statisztikai Hivatalnak. A statisztika szerint 22.610 hold 345D-Ö1 szántóföld, 568 hold3lD-öl kert, 982 hold 562D-öl rét, 365 hold llöD-öl szőlő, 5.914 hold
