Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-07-21 / 58. szám
LXV1I. évfolyam 58. szám Vasárnap Gyula, 1935 julius 91 Előfizetési árak : Negyedévre : Heiybeo . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj eltör»* fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP "•y.erkeszt,őség, kiadóhivatal' Gyulán, Városház-utca 7. sz. Oobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények Hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok ner» adatnak vissza. T AÄC A V isszaemlékezés Hódy Lajosra. Irta : KÓHN DÁVID. Bizony bizony nagyon megfogyatkozott és napról napra ritkul azok száma, akik mint közöttünk élőre még emlékezünk rá ; de sokan vannak, akik előtt neve ösmerős, mint olyan, akinek emlékét valóságos legenda kör őrizi, ápolja és az utókor részére csaknem halhatatlan emlékűvé avatja. Egy évtizednél is rövidebb ideig lakott körünkben. Akkor jött ugyanis Gyulára, mikor a hetvenes évek elején az államépitészeti hivatalt állították fel és mérnöki minőségben annak kötelékébe lépett* de azalatt az aránylag igen rövid idő alatt, amit — sajnos — nagyon korán bekövetkezett haláláig Gyulán töltött, közéletünkkel annyira összeforrt, mint sem előtte, sem utána senki más, úgy hogy a városnak és pedig a társadalom minden, tehát az értelmiség, a kereskedő, iparos és földmives osztály, sőt nem első sorban a munkásság, különösen az akkor nagyszámban levő kubikosoknak a szó legszorosabb értelmében legnépszerűbb embere lön Ha valakiről, akkor 6 róla igazán el lehetett mondani, hogy nem volt egyetlen ellensége sem, csak hívei, barátai, akik valóságos rajongó szeretettel becézték. Ahol ő megjelent, akár szükebb körben, akár nagyobb társaságban, onnan nyomban száműzve lön a gond, a bánat, hogy a jókedvnek, derűnek adjon helyet, mert azzal a vonzó, megnyerő kedéllyel, amely az ő bensejében lakozott, senki fia nem versenyezhetett. Azok a gyulai öreg urak, akik pesti életükre emlékeztek, a történelmi emlékű nagy humorista Bernáth Gazsihoz hasonlították, sőt Hódy előadási képességét és modorát 'illetőleg, őt még feléje is emelték Előadási képessége, mely humorát még fokozta is, olyan fokú volt, hogy Ugyanaz az anekdotája, vagy szaftos mondása, amit esetleg már sokszor hallottunk tőle, ugyanazt a frappáns hatást keltette, mint annak első hallása. Jóenrlékü Hajóssy Ottó, a vármegye ékestollu főjegyzője, ki pedig maga is kiváló causeur volt, például soha sem érvényesítette s irta alá addig mint államépitészeti kir. mérnöknek úti számláját, amig. Hódy el nem beszélte előtte a fegyelmi vétség miatt szamárrá nem büntetett kolduló barát, bár mulatságos, de nem valami kiváló történetét és tizedszer, huszadszor és azután is könnyekig terje- dőleg kacagott rajta. Nincs az a művész recitator, aki az előadás báját illetőleg Hódyval versenyezhetett volna. Aki ugyanazt az adomát, vagy történetet tőle hallva, utána elmondotta, a hatásnak századrészét se tudta elérni vele. A „nép“, különösen a kubikosok előtt soha se volt sem előtte, sem utána, hozzáfoghatóan népszerű nadrágos ur, különösen pedig mérnök ember. Hanem tudott is velük bánni, tudott is a nyelvükön beszélni. Ahol ő vezette, vagy számba vette a munkájukat, ott nem is volt soha se baj, panasz, vagy sérelem. Ő maga katolikus vallásu volt ugyan, de nincs az a kálvinista pap, aki az ó és uj testamentumot, zsoltárokat és énekeket nála jobban ösmerte és ahol annak helye volt, azokból olyan kellő alapossággal citált volna. „Hej tekintetes Uram, sokkal nehezebb a mi dolgunk, mint az apáinké volt, akik mint csikósok, gulyások, pásztorok, juhászok keresték kenyerüket, nem pedig olyan elcsigázó, nehéz munkával, mint mink kubikosok“ panaszkodott neki talicskázása közben egyszer egy öregedő bus magyar. „Ugyan hogy mondhat maga ilyet Írástudó okos ember létére János ? (minden alatta dolgozónak tudta a nevét) Hát nem olvasta e a szentirás- ban, hogy „boldogok a szegények, mert ők bírják a földet“ ? (az „ők“ helyett a „bírják“-ot hangsúlyozva erősen). Hát kiről szól ez másról, mint a kubikosokról, mert csak ő nekik kell és kellett „bú ni" a földet. Ez azután meggyőzte Jánost és az egész csapatot is, hogy de bizony, nem uj dolog a kubik, megvolt ez az ókori időben is. De nemcsak a nép legalsóbb rétegeiben, hanem a felsőbb körökben is volt jó neve és még jobb hire Hódynak. Istenben boldogult báró Wenck- heim Béla, ő felsége személye körüli miniszter korában, nyári szabadságideje egy részét rendszerint körösladányi birtokán töltötte. Az államépitészeti hivatalnak ilyenkor mindig került egy és más elintézni valója a Sárréten, hová Hódyt kellett hivatalos eljárásra kiküldenie, kit azután a miniszter látott kastélyában nagyon kedves vendégéül, akinek le kellett azután adnia a miniszter gyönyörűségéi Eső sem lesz, mi lesz hát Uram Isten, ha kukorica sem lesz ? Nem lehet, hogy kemény szívvel végezte volna el Isten a mai év sorsát. „Tekints meg, idézi Pázmány Basiliust, az buzaszárnak mennyi csomója vagyon, hogy könnyebben elbírhassa az teli buza- fejet: az zabszalmának pedig illyen térdecs- kéi nincsenek, mivelhogy az zabfő könnyű és nem kell oly nagy erő az ő fenntartására.“ „Kitetszik az Istennek az ő bölcsesége.“ Nekünk is adott térdecskéket Isten, embernek és magyarnak, hogy bírjuk a próbáktól terhes életet, mégis, bár jól tudjuk, hogy amit elvégzett gondossággal a búzák felől, azt az ember felől is elvégezte s nem hagy minket veszendőbe menni: kérdőn tekintünk az ég felé és sötéten az összerepedt földre. Mi lesz ? Mily sötét is tud lenni a ragyogó égbolt, milyen vak boridat a makulátlan ég, milyen vésztjóslón setét a nap fényessége. Mint a villogó bárd a hóhér kezében, olyan most a napfény villogása ! Gazdag és produktiv munka körvonalai bontakoznak ki a jövő évi inségmunka-tervekböl. kellene már, zuhogó, többórás zápor, vagy csendes, féléjszakás eső, hogy megáznának a szomjazó földek s az éltető és nevelő nedvesség leszivárogna a kukoricák gyökerére. Minden magyar reménység most a kukorica felé tekint, az most a reménység szimbóluma, a kárpótlás Ígérete. Búza csak kevés termett, az nem adja ki az adót. meg a téli életet, kukorica kellene, hogy, amint mondani szokták, ha már kenyér nincs, legalább máié legyen. De az eső egyre késik, ha jön is a borulás, a hirtelen, vad szelek elseprik. még mielőtt megáldhatná a földet. Üres meteorológiai ígéret marad nap mint nap az eső, az égető napban tovább szárad a föld és ahogy késik a borulás, úgy borul mind jobban és jobban a jövendő horizontja s felhő- södik a gazdák homloka. Hiszen igaz, a magyar ember türelmes és bizakodó, egyéb jót sem kapott a történelemtől, mint hogy türelemre és reménységre nevelte, valahogy azonban már túlsók a próba a mérleg serpenyőjében a türelemmel és a reménységgel szemben. Kellene már egy esztendő a sok és rossz esztendő után, amely megtelitse a zsákokat és górékat s uj erőt öntsön belénk a még mindig nem sok jóval biztató jövendő időkre. A jószágnak semmi ára, a vásáron pengőkért lehetett kapni hízónak valót, nincs miből pénzt csinálni. Gyümölcs sem termett, szőlő (A „Békés“ munkatársától.) A város mérnöki hivatalában megkezdődött a jövö évi, illetve az ősszel meginduló inségmunkák előkészítő munkája. Egyelőre csak a Programm készül el, a tervek technikai kidolgozása s a kapcsolatos költségvetés elkészítése augusztusban fog megtörténni, akkor, amikor Bagi Sándor műszaki tanácsos, a város mérnöki hivatalának vezetője szabadságáról visszatér. A programmból ismét szép és produktiv munka körvonalai bontakoznak ki. Több utcát feltöltenek, több vizmedret szabályoznak, szerepel a programúiban továbbá több olyan földmunka is, amelyeknek munkaalkalmon kiviil gazdasági szempontból is meglesz a hasznuk. Feltöltik a Damjanich-, Karácsonyi- és Dob-utcákat, Újvároson az Aranyág- és Zöldág-utcákat, továbbá Miklósvároson az úgynevezett ,,Merdák“-ot és pocsolyás környékét. Szabályozni fogják a vasút túlsó oldalán levő Szentpál-gödröt és azt a mocsaras tavat, amely a Reisner-malom közelében fekszik a csabai országút mellett. Partjaikat feltöltik s beültetik fűzfával. A Hősök kertje- beli halastó medermélyitési munkáját szintén programmba vették, mert a tó jelenlegi viz- oszlop magassága oly kicsiny, hogy a viz a tóban nyáron teljesen átmelegszik s a halak elpusztulnak benne.