Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-07-11 / 55. szám

Csütörtök

Gyula, l»35 julius II

LXV1I. évfolyam 55. szám.

t SUlftzHési árak Negyedévre :

flaiyber. . . 1 P 60 fill.

T ítlófcre . 3* P 20 fill.

.<u*detési díj előre Kerteudö.

BÉKÉS

POLITIKAI, TÁRSADALMI £8 KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadó hivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Daliav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára U) fillér

Felelős szerkesztő:

Szerkesztő :

DOBAY FERENC

NAGY GUSZTÁV

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

Az uj búzaárak

minimumát ismét megállapították. Jó és bölcs intézkedés. Nem is szabad megengedni, hogy a spekuláció szelleme úrrá legyen a természetes és igazságos áralakuláson. A munka jutalma legyen azé, aki dolgozott és pedig nem kis hányadában, hanem a megillető rész teljes egészében. Bölcs dolog volt intézkedést tenni, hogy a spekuláció ne vehesse el a tisztes munka értékét, s azt az ősi magyar hitet, hogy érdemes a földdel bajlódni, érdemes érte törődni, verejtékezni. Mint a fáét, a munka gyümölcsét is meg kell óvni a kártevőktől, mert a munka gyümölcse nem csak kereskedelmi cikk, hanem, értékében kellőképen megóva, erkölcsi zálog is s mint ilyen, a jövő és az államrend alapja. Tehát a minimálásért csak elismerés és hála jár a kormánynak, és pedig nem csak a közvetlenül érdekelt agrár réteg, hanem a nemzet egész egyeteme részéről. Mint minden általános és nem a speciális helyzet figyelembe vételével kiadott rendeletnek, a minimálási rendeletnek is van azonban bizonyos fogyatékossága. A rendelet ugyanis egyformán kezel minden vidéket, kizárólag csak azt véve irányadóul, hogy melyik város, vagy község mennyire fekszik attól a határtó1, amerre búzaexportunk irányul. Országos terméseredmény alapján készült s a minimumot a tavalyihoz képest mindenütt egyformán 60 fillérrel kevesebbre szabta, ott is, ahol rekordtermés van s ott is, ahol fagy, jég és aszály pusztított. Sajnos Békésvármegye az az utóbbi kategóriába tartozik s azonkívül,

hogy határszéli vármegye, s mint ilyen, a | belsőségi megyéknél is szomorúbb helyzetben van, most még a rossz terméseredmény átkait is viselni kényszerül. Ha már pedig nem kapunk kivételt adózási tekintetben s kénytelenek vagyunk egyforma terheket vjselni a szerencsésebb fekvésű és helyzetű megyékkel, akkor legalább ott, ahol lehet s most, a minimálási rendelet alkalmával kellett volna egy kicsit segíteni rajtunk. Figyelemmel az elemi károkra, a megye szomorú földrajzi helyzetére, politikai atmoszférájára, agrár, ipari és kereskedeimi állapotára, a minimális árat magasabbra kellett volna megállapítani, meg kellett volna hagyni legalább a tavalyi árakat. Itt, ahol gyenge a termés, magasabban

(A „Békés“ munkatárs ától.) A gyulai Eotary-club, amely többek között a város közérdekű ügyeivel is állandóan foglalkozik, értékes és reméljük, eredményre vezető, akciót indított egy Gyulán létesítendő, felső tagozatú leányliceum érdekében. Ez üggyel kapcsolatosan a club elnöke, Bálint Imre min. tanácsos fölhívást bocsájtott ki, amelyben kéri a szülőket, hogy a mozgalomba kapcsolódjanak be s jelentkezésükkel legyenek a clubnak segítségére. A felhívás többek között a következőket Írja:

kellett volna minimálni, mint ott, ahol a termés jó, sőt rekord volt. Ott a mennyiség kárpótolta volna a gazdákat azért az alig érezhető veszteségért, amelyet a rajtunk való segítés jelentett volna nekik. S ez a kívánság csak akkor volna méltánytalan, ha a más vidékek terméstöbblete a szorgalomnak, az itteni gyenge termés pedig a szorgalom hiányának volna az eredménye. A hozam azonban nem erkölcsi tények rezultánsa, ha nem az időjárás kénye-kedvéé, a szomorú és elháríthatatlan végzeté. Ha már dönthetet- len az egyforma teherviseles elve, akkor úgy volna helyén való, ha az országot vidékenként ért csapások terheit is egyformán viselnénk.

„Ismerete?, hogy Gyuláról évek óta nagy számban járnak át leánytanulók a békéscsabai leány líciumba, mert Gyulán a lányoknak nincs meg a lehetőségük gimnáziumi tanulmányok folytatására. Az elmúlt tanévben 38-ra rúgott a létszámuk. Az érdekeit szülők, valamint tanügyi szakemberek ösztönzésére a gyulai Botary-klub egyéb gyulavárosi közérdekű kérdés mellett ezzel is foglalkozott és miután a szükebb körű előzetes megbeszélések nem mutatták egészen kilátástalannak azt a törekvést, hogy ezt az

A Rotary-club akciója egy felső tagozatú leányliceum felállítása érdekében.

T A « C A Party bácsi.

Irta : DUBÁNYI IMRE.

I.

Mikor még Party bácsi volt a főpénztárnok, akkor ám jó világ volt a megyénél. Ha nem is igaz, hogy akkor csak „kerekszámban“ kívánták meg pénztárvizsgálatkor a pézkészletet, (ezt a mesét csak a rosszmájú pénzügyigazgató tálálta ki), de az bizonyos, hogy nem volt annyi rendelet meg előirás, mint most. Nem reformálták agyon az életet, nem csináltak minden héten uj törvényt, uj rendeletet. Ment anélkül is. No hiszen még csak az kellett volna Party bácsinak. Ő anélkül is állandóan mérges volt minden újításért, nem volt neki arra szüksége, anélkül is fogvicsoritó Cerberusként őrizte minden garasát a nemes vármegyének Jobban vigyázott rá, mint a magáéra. Azért volt dühös akkor is, amikor elsején a tisztviselők nyugtákkal jelentkeztek a fizetésükért. Sajnálta, hogy ennyi pénzt ki kell fizetni. Nem is állotta meg zokszó nélkül.

— No, öcsém — mondta a harmadaljegyzőnek — te se kapnál ennyi pénzt sehol azért a naplopásért, amit folytatsz, csak a vármegyénél.

— Mehetsz már a kaszinóba — szólt az egyik kártyás árvaszéki ülnöknek. — Van már mit veszíts a ferblin.

Még az alispán hajdújának is fejcsóválva fizette ki azt a töméntelen pénzt,. Utiátalánnyal együtt 370 forintokat! . .

— Hogy mit tud csinálni a gazdád ennyi tenger pénzzel ? Ám azért Party bácsira még se haragudott senki. Mindenki tudta, hogy rettentő gorombasága mellett is áldott jó szive van az öreg agglegénynek, aki ősz kecskeszakálával, zord ábrázatával úgy trónolt ott a megyei főpénztár rácsai mögött, mint Jupiter „tonans“ az Olympuson, haragvó villámait lecsapni készen a gyarló emberiségre. Ám azért mindig készen egy kis baráti kölcsönre, szívességre is. Legdühösebb volt azonban akkor, mikor váratlan pénztárvizsgálatot tartott az alispán. Mert olyankor rászabadította a pénztárra a számvevőket, akik kárörömtől sugárzó arccal jelentek meg, hogy előszedvén a Party bácsi féltett naplóit, azokba holmi zárlati „butaságokat“ vezessenek bele az ő „krix-krax“ írásaikkal. Hát ezt, kérem, nem lehetett szó nélkül elviselni. Party bácsi szidta is ezeket a „fránya számkukacokat“, mint a bokrot. Betelt azonban a mérték, amikor az előreküldött fiatalság után az alispán is megjelent a főszámvevővel és előirás szerint elkérték a főpénztárnoktól a pénzszekrények kulcsait. Party bácsinak ilyenkor a fejébe szökött a vér, elöntötte az epe és — tekintély ide, tekintély oda — úgy vágta oda a tekintetes bizottság elé a kulcsokat, hogy csak úgy nyekkent bele az íróasztal.

— Hát ez már mégis csak disznóság ! Hogy igy vekszáljátok az embert! Hát tolvaj vagyok én ? Hát loptam én valaha egy krajcárt is a megyétől ? 1... Hogy nem sül ki a szemetek, igy csúffá tenni, igy meggyanúsítani a becsületes embert evvel a fene vizsgálattal!...

— De, kedves bátyám, az előirás, A miniszter rendelte el, — próbálta a felbőszült bankócsőszt a hivatali fegyelem rendjébe terelgetni az alispán.

No hiszen csak ez kellett Party bácsinak.

— Fütyülök a miniszteredre ! Otthon parancsoljon, ne minálunk. Itt te vagy az ur, nem a miniszter. Jobban tudod te, mit kell csinálni, mit nem.

— Már bocsáss meg, kedves bátyám . , próbált segíteni az alispánnak a főszámvevő, de nem jutott el a mondókájáig. Mert Party bácsi úgy ugrott fel, mintha a skorpió csípte volna meg.

— Az úrral pedig nem állok szóba ! — för- medt rá. — S ezzel a „sisera haddal“ — mutatott a naplókkal bibelődő számvevőkre. Hogy az Isten pusztítsa el valahány számkukac van a világon ! ..

Azzal Party bácsi feltette a házi sapkáját, megtömte akkurátusán a csibukot, rágyújtott, egyet- kettőt pöfékelt és úgy otthagyta a tekintetes pénztárvizsgáló bizottságot, mint Szent Pál az oláhokat. Kiment a megyeház kertjébe, melyet a székhelyen nem lakó főispán az ő gondjaiba ajánlott és ott kertészkedett, mig a pénztárvizsgálat tartott A rózsafák, cana indicák, thuják, clematisok és tama- riscák közt aztán kidohogta magát az öregur. Las- sankint elfelejtette a „személye ellen irányuló inzultust“ és mire befejezték a pénztárvizsgálatot, az ő szivébe is visszaköltözött a béke. A bizottság pedig azalatt nyugodtan dolgozhatott és számba vehette a megye, meg a megyei árvaszék gyámolt- jainak és gondnokoltjainak pénzét és értékeit. Megvolt az kérem, mind. Nem hiányzott abból egy rézgaras sem, mert Party bácsi kamerádjával, az