Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-06-27 / 51. szám

LXVII. évfolyam 51. szám

Csütörtök

Gyula, 1935 junius 97

fiiüfttetési árafc : Negyedévre :

Helyben . , 1 P 60 fill.

Vidékre . 3 P 20 fill.

Hirdetési dij pitire fizetendő

POLITIKAI, TABSABALM ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

''zerkesztoség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. iMibay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zernlök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő:

Szerkesztő :

DOBAY FERENC

NAGY GUSZTÁV

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

gyakoroljanak, azonban tisztán csak partiku ! legteljesebb nemzeti egyetemesség szempont- láris szemszögből nézni valamit s a tettek jainak érvényesülésére volna szükség, s ha időszerűségét és szükségét a párt profitja már van, olyan ellenzéki szóra, amely nem a szempontjából Ítélni meg, nem egészen helyén személyi csalódások talajából táplálkozik, való és nem egészen megnyugtató. A kritika j hanem a vívódó és a mainál jobbat akaró

Á kalászok

még meg sem hajtották a fejüket, a hombárok és a kamrácskák már régen kiürültek, maradó garas meg már évek óta nincsen a magyar gazdák zsebében. Ilyenkor már nincs és még nincsen semmi, ilyenkor sziik a falat és munkátalanok a gyomorsavak. Ilyenkor nyugtalan a lélek és a szellem, izgatja a nincs és a bizonytalan jövendő, ilyenkor a trianoni magyar föld olyan, mint az erős visszhang: sokszorosan ekbózza a „nem jó“, a nyugtalanság elkiáltott igéit. Ilyenkor könnyű a siker a pódiumokról, ilyenkor könnyű mutatványokat csinálnia az elasztikus politikai logikának s drámai erejű szavakkal felrajzolni a magyar parasztság Laokon-cso- portját. Könnyű és olcsó a siker, de kérdés: szabad-e ilyenkor körüljárni, alig néhány héttel a választás után s a politika elcsende sülni készülő hullámait ismét felkavarni és háborgóvá tenni ? Tisztelet minden jószándéknak és aggódó hazaszeretetnek, de kérdezzük, s nem hangoskodva, csak szerényen és inkább szomorúan, mint gúnnyal és át- kozódással: szabad-e ilyenkor meghurcolni a baj és a nincs véres kardját, elhívni a fáradt és a reménységbe kapaszkodó árva Tiborco- kat a hideg kémények alól, el egy tul- forró levegőjű terembe s órákon át zugatni a dobhártyájukon az elégedetlenség szólamainak súlyos pörölyeit? iJgyes ellenzéki taktika az ilyesmi, csak egy kicsit veszélyes, s nem egészen egyetemes szempontok szerint való. Ellenzékre szükség van, szükség van arra, hogy akik arra hivatottak, kritikát

okos mondatait szívesen halljuk, az elvi politika magaslati levegőjét szívesen szívjuk, kívánjuk az eszmék bajvivását s azon keresztül az eszmék tisztulását, de megrettenünk, amikor a partikulárizmus hallatja kevésbé megfontolt szavát és pedig akkor, amikor a

mutatta, hogy milyen meleg érdeklődéssel kiséri a Szociális Missziótársulat áldásos munkáját Már a délelőttitemplomi szertartáson, a Te Deu- rnos szt. misén és szent áldozáson nagy számmal vettek részt a tagok, délután pedig teljesen megtöltötték a vármegyeháza impozáns nagytermét. A közgyűlésen megjelentek a hatóságok képviselői is, a papság és a szerzetes rendek több tagja, valamint a Lorántffy Zsuzsanna és az Evangélikus Nőegylet kiküldöttei. Az imával bevezetett közgyűlés első részében a beszámolók sorakoztak egymás mellé, mint értékes gyöngyszemek, szinte csodálatos eredményei egy rövid esztendő Istenért és Istennel végzett munkájának. Némedy Mária titkári, Tarpai Oltóné fogházmissziós, Ujházy Lászlóné kórházmissziós, Tóth Ká- rolyné józsefvárosi, Soltész Margit

altruista szándék televényéből. Kár, hogy igy történt, kár, hogy ezekre kell gondolnunk s kár. hogy az ellenzéki magas cé kedvéért ismét feláldoztak valamit, ami pedig könnyen nyereség lehetett volna.

benedekvárosi missziós-munka beszámolója után Márki Jenőné a belvárosi pénztári jelentést ismertette. Minden jelentésből kisugárzott az a Krisztusi szeretet, mely a fáradhatatlan missziós hölgyeket nehéz munkájukra stTk'-nti. A közönség lelkes tapsokkal honorálta az aprólékos gonddal összeállított beszámolókat, melyekben a lakonikus rövidséggel felsorakoztatott, sokszor szinte döbbenetesen nagy számok váltakoztak a költői szépségű részietekkel. Özv. gróf Woracziczky Jánosné elnöknő kedves, elismerő szavakkal köszönte meg a jelentéseket és további buzgó munkára serkentette a szakosztályokat. Örömét fejezte ki, hogy a Szt. Erzsébet és a Szt. Margit leánykongregációk csatlakozásá- sával a missziós ifjúság is megalakult, s reményét fejezte ki, hogy úgy ők, mint a megalakulóban levő csaA Szociális Missziótársulat évzáró ünnepélye.

Hatalmas érdeklődő közönség vett részt a közgyűlésen.

Gyula város közönsége újra megT A K C A

Miért nem én lettem Liliké nagypstpája ?

Irta : BAKOS JÓZSEF.

(Folytatás.)

Persze egymás mellé kerültünk Tényleg szép volt az asztal. Kávé, kuglóf, torta, gyümölcs, tejszín, meg nyári kolbász és zöldpaprika volt az asztalon és bor.

— Hát te is kávézol öcsém ? — kérdezte Tóni bácsi, a jegyző. — Mi csak ennél maradunk, ugy-e Miklós barátom ? Ez való az igazi magyarnak, a kávé csak feketén jó, akkor is bor mellett

— Hát én is azt mondogatom az asszonynak. De a gyerek pesti, tudod, afféle finnyás legény, ott megszokta' a kávét is, fogta pártomat Miklós bácsi.

Juliska nagysám most jött ki a zárdából ? — kezdtém volna el az ildomos társalgást, de a papa hangja megállított: :

— Ne nagysádozd azt á'lányt, öcsém ! Mond csak azt neki, hogy : Juliska ! Így hijjuk mink is itthon.

Nahát akárhogyan is volt, elég az hozzá,

hogy még azon az estén belehabarodtam Juliskába. Az igaz is, hogy lehetett Olyan szép kis huncut lány volt.

Mikor nagykésőre hazaindultunk, Klári néném alig várta, hogy hallótávolságon kívül legyünk a háziaktól, megkezdte a puhatolódzást.

— Na mit szólsz Józsikám a kislányhoz ? Tetszik-e ? Mit beszéltetek ? Hát a műveltsége ?

Alig győztem a válaszokat adni.

Az is igaz, hogy aznap csak későn tudtam, nagy forgolódások után, elaludni, de megvolt a jutalmam, mert gyönyörű szépeket álmodtam össze vissza, mindenfélét és ezekben az álmokban legtöbbször Juliskát láttam hol sírni, hol reámmosolyogni.

Alig vártam, hogy találjak valami ürügyet, hogy ismét láthassam Juliskát. Klára néném nem azért volt született házasságközvetitő, hogy ne talált volna módot erre. Mindig talált valami okot, hogy átküldjön a jegyzőékhez.

— Ejnye Józsi fiam, megígértem ennek a Milkának, hogy küldök neki egy kis ezt vagy azt. Vidd el neki, legalább Juliskával is találkozol.

Engem sem kellett biztatni, mert úgyis csak azon járt az eszem, hogy Juliskával találkozzam.

Juliska meg, nahát ő mindennap biztosabban érezte magát, mig én egészen elvesztettem a fejemet. Ha célozgattam valamit a szivbéli állapotomra, elkezdett kacagni, tréfára vitte a szót, sőt még gúnyolódni is kezdett velem

Otthon Klári néni minden este megkérdezte:

— Na Józsi fiam, mi lesz ? Nyilatkoztál-e ?

— Hát úgy félig meddig beszélgettem, céloztam rá. De holnap . .

Persze másnap elment megint a bátorságom.

Végre egy napon elhatároztam magam. Másnap megkérem Juliska kezét Be is jelentettem e nagy elhatározásomat Klári nénémnek, aki boldogan a nyakamba ugrott a hír hallatára.

Óh Istenem, Istenem fiam De örülök neki.

Nem is várt a jó lélek semmit, térült, fordult és már az egész falu tele volt a hírrel.

Másnap már ebéd után nekifogtam a vasalásnak és öltözködésnek s korán délután beállítottam Juliskáékhoz.

Juliskát nem találtam a kertben, ellenben gyanús zenebona ütötte meg Juliska soha nem látott szobája felől a fülemet Hallgatóztam fényesen kivasalt ruhámban, kezemben a Klári néni által rámerőszakolt csokorral. Milka néni, aki a konyhán foglalatoskodott, meglátott.

— Kezét csókolom Milka néni — szóltam örülve, hogy barátságos képét látom — Juliskát keresem.

— Hozta Isten fiam. Juliskának itt van néhány