Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-06-27 / 51. szám
1935 jutiins 27 i 15 E K E S ládgondozó szakosztály legközelebb már szintén szép jelentést adhatnak. Sajnálattal jelentette be a továbbiakban, hogy a központi missziósnővér a rendkívül felhalmozódott munka miatt ezúttal nem jöhetett le a közgyűlésre, majd felkérte az ünnepi szónokot, dr. Baranyaij Jusztin egyetemi tanárt előadása megtartására. Dr. Baranyay Jusztin meghatottságát fejezte ki a missziós jelentések fölött, melyekből a katolikus lélek mélységes szeretete árad. Megemlékezett boldogemlékü Prohászka Ottokár püspökről, aki abban a korban alapította meg a Szoc. Missziótársulatot Farkas Edith főnöknővel együtt, amikor még említeni sem lehetett a nyomort, mert az emberiség az önzéstől elvakitva nem látta meg a szenvedést. Ma már nem kell meggyőzni az embereket, a mai kor már látja, hordozza a nyomort és átadja magát a szociális érzéseknek. Történelmi kapcsolatban fejtegette a misz- sziós munka képességét, s hogy minden eszmének és gondolatnak, ami az emberi méltóságot emelte, a Katolikus egyház volt a hordozója és ápolója. Az Egyház volt minden szociális megmozdulásnak a megindítója, amely egyéni alapon akarja az egyes emberekben megalakítani az egyházat. Az alap marad az egyénnek a jósága és etikája. Ezt, az egyes ember reformját, ezt miveli a ka4, egyháznak a kát. misszió. Az egyház nyugalmából kell a mai embernek erőt, biztonságot merítenie. A missziónak feladata az, hogy gondjába vegye a sziveket, mert ami a szivek jóságából árad ki, csak az ad boldogságot. Hitben, jóságban, szere- tetben legyünk egyek. Krisztus győz, Krisztus parancsol! Ez az ut még igen rögös, ezeket a rögöket a katolikus hitnek kell eltüntetni, ezt miveli a kát. Misszió és erre a végtelenül értékes munkára adja a jó Isten az áldását. Baranyay egyetemi tanár magas- szárnyalásu, gyönyörű beszéde után báró Apor Vilmos dr. a Missziótársulat egyházi tanácsadója tartotta meg záróbeszédét. Szavaiban kitért azokra a feladatokra, amik a Misszióra a jövőben várnak- Nagy súlyt helyez a családvédelmi munkára s arra, hogy az egyesület a rendezések jövedelmével segítségére siessen a városi szegénygondozásnak, hogy minél több szegény gyermeket ruházhassanak fel felekezeti különbség nélkül. Mindent el kell követnünk, mondta — hogy az egyes embert, családokat mentsük. Magyarország a történelem során mindig példátadó volt. Most megcsonkitottságában is kulturális, erkölcsi értékeivel kell, hogy kiemelkedjék, mint egy kis sziget az ellenszenves érzületü országok közül s ezzel többet tehetünk, (A „Békés11 munkatársától.) A m. kir. „Bethlen Gábor“ 10. honvéd gyalogezred, III. zászlóalja vasárnap tartotta az ezred osztálynapját s annak keretében előezrede a 2. honvédek emlékének is kegyelettel adózott. Reggel a templomokban ünnepi istentiszteletek voltak, majd 11 órakor szabadtéri ünnepség, amelynek szónoka, Jakab László százados nemesen egyszerű, de magvas és lendületes beszédet mondott. Méltatta a nap jelentőségét s méltatta Bethlen Gábor erdélyi fejedelem államférfim és katonai érdemeit, majd a 2-es honvédekről emlékezett meg, akik dicső tetteikkel példát állítottak s az utódokról, akik elődeiket követni akarják. Beszéde előtt az Erkel Dalkör a szózatot énekelte el, utána pedig a „Hazám, hazám!!“ kezdetű dalt, majd Kovács Dezső a „Turul“ Szövetség gyulai alkerületi vezére Ákosffyné Eötvös Irén lendületes alkalmi költeményét szavalta el igen nagy sikerrel. A következőkben a zászlóalj parancsnoka, Bereczki Lajos tiszt- helyettesnek, Horváth Gyula nyilvántartó mint bármi mással. Az igazi haza- szeretet az, ha azzal szolgáljuk a hazánkat, hogy egyre többek és különbek leszünk másoknál. Beszéde végén báró Apor megköszönte a hatóságoknak a támogatását s a Ló- rántf.y Zsuzsánna egyesületnek és Evangélikus Nőegyletnek, hogy a közgyűlésen megjelentek. Az elnöklő özv. gróf Woracziczky Jánosné még fel hívta figyelmét a közgyűlés közönségének a Péter-Pál napi virágkorzóra, melyet a cipőalapra rendeznek s reményét fejezte ki, hogy ott mindannyian találkoznak, majd megköszönte az érdeklődést és a gyűlést bezárta. A közgyűlés imával ért véget. tiszthelyettesnek, Kasza József törzsőrmesternek és Bajnok István szakaszvezetőnek a zászlóalj előtt átadta kitüntetéseiket, majd a kaszárnya falában elhelyezett emléktáblához vonultak az ünnepség résztvevői s azt megkoszorúzták. A megkoszorúzás után katonai díszszemle volt, amelyet a parancsnokon és tisztikaron kívül végignéztek a vármegyei és városi hivatalok vezető tisztviselői is. Vasárnap iktatja be Lindenber- ger apostoli kormányzó az uj békéscsabai plébánost. XL Pius pápa Ő Szentsége által kinevezett dr. Domanek Pál esperes, uj békéscsabai plébánost június 30-án, vasárnap délelőtt 9 órakor fogja dr. Lindenberger János apostoli kormányzó fényes segédlettel beiktatni a plébánia templomban. Délben fél 1 órakor Lindenberger János dr. apostoli kormányzó, a távozó és az uj plébánosok tiszteletére közös ebéd lesz a Impozáns keretek közt zajlott le a honvédség osztálynapja. barátnője. Menjen be hozzájuk. Én is mindjárt megyek. Nagy bátortalanul kopogtattam az ajtón. Nem hallották. Újra és hangosabban kopogtattam. Ezt se hallották. Kínomban álltam egy darabig, majd tehetetlenségemben nagyot ütöttem az ajtón. Ejnye, hogy éppen most kellett ezeknek ide jönni — gon- doltkm magamban dühösen Úgy látszik hangos döngetésemet meghallották, mert egyszerre egy egész leányiskola kiáltott .szabad“ és „tessék“ et. Beléptem a szobába. Na erre nem számítottam. Lehetett ott vagy 6 leány. Ki szőke, ki barna, de valamennyi szaporabeszédű és jókedvű. Juliska bemutatott sorba. Valamelyik lány elkiáltotta magát: Táncoljunk gyerekek ! Oda is ugrott egyik a már nyitva lévő zongorához és egy keringőt kezdett játszani. — Hölgyválasz! — sivitotta egy kis szeplős szőke (gondolom a kántor lánya) — mert csak egy ur van. Juliskám te vagy a háziasszony, tiéd az elsőség. Juliska pukedlizett előttem. Szent Isten, ezek összebeszéltek. Világéletémben á fáhcmesfert tartottam a a legnagyobb művésznek, annál az egyszerű óknál fogva, hogy belém égy tucat táncmester se tudott annyi ügyességet verni, hogy akárcsak egy lassú csárdást is eltáncoljak. Hogy honnan szerzett tudomást Juliska tánc- antitalentumomról, azt csak Klári néném tudná megmondani, aki ügyetlenségemet is javamra akarta tábláztatni. Mit volt mit tennem ? Felálltam és körben- ülő kínzóim között megtettem az első lépést. Láttam, hogy hogyan táncolnak, próbáltam is úgy csinálni, közbén rá-rá tapostam Juliska lábaira. — Pardon, pardon ! hangoztattam mindegyre. Csetlettem-botlottam. Egyszerre csak mint parancsszóra, kitört a leányok kacagása. Juliska ott hagyott, kezébe temette az arcát, úgy nevetett. Elfutott a méreg. Köszönés nélkül futottam ki a szobából, álmaim színhelyéről. Dúlt lélekkel kerültem haza. Klári néni, aki épen látogatóba készült, majd sóbálvánnyá vált, amikor meglátott. — Hát te ? ... — Végé ! mondtam rekedten. Holnap utazóm ! Óezárkóztam a szobába. Másnap is, az ét'k'ezési időt kivéve, a szobámban maradtam. — De hát mi volt fiam ? faggatott Klári néném — mi történt köztet'ek ? Elmbndtám mindéftt. — Na megállj fruska — tört ki Klári néném bői — megtudta, hogy jössz és összeharangozta a barátnőit De kitől tudhatta meg, hiszen én csak a legbizalmasabb barátnőimnek mondtam meg, de azok el nem mondták senkinek ! Nem szóltam semmit. Csak sóhajtottam . . . — Különben — mondta Klári néném — talán jobb is igy. Tüdőd, azt mondják, hogy az alma nem messze esik a fájától és ez a Mili... De jobb erről nem beszélni. Az esti vonattal elutaztam. Az állomásfőnök egy csikóskülséjü fiatalemberrel beszélgetett a peron- non fel és alá sétálva. — Hallom Dani, éjjelizenét adtál a princid lányának. Hej kutyafülü, van neked gusztusod. Szép kis lány az a Juliska! A fiú egyet sodoritott kis bajuszán és hamisan vágott a főnök felé ... * — Körösszeg öt perc! — ordította egy sten- tori hang. Felriadtam álmodozásomból. Utitársaim már leszálltak. Kihajoltam az ablakon. Egy terebélyes, elhízott néni ölelte magához először a kislányt, az után a mamát Hátrébb egy pocakos bácsi tárta ki karjait. Juliska és Káíászy Dani ... Na nem is baj, hogy nem én lettem a Liliké rfáijypápáfa! (Vége.)
