Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-06-23 / 50. szám

LXVII. évfolyam 50. szám

Vasárnap

Gyula, U135 junius 93

EieÜíeíésii arak : Negjrdmt* :

is- yber; , 1 P 60 fill,

y.iékre . 3 P 20 fül.

,iij eJär-t- fís^teiiíln,

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

'yt*rk«ís/J(iség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7 sz. Üohay .Táltos könyvkereső lése, hova a lap szellem’ részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Bícvps szám .íra Hl fillér

Felelős szerkesztő:

DOBAY FERENC

Szerkesztő :

NAGY GUSZTÁV

H>sy«!enik csütörtökön és vasárnap.

Egy borbély!

a. szomszéd községben faképnél hagytak a vendégei. Az elhagyott figaró ugyanis ellenzéki magyarokat borotvált és mégis a grófra adta a szavazatát. E rut hálátlanságért nem is lehetett más a fizettség. minthogy a kényes politikai etikáju gazdák odahagyják a kormánypárti pengét s egy echt ellenzéki borotva alá bocsássák borostáikat. A borbély ugyanis köteles lett volna magáévá tenni a vendégei politikai álláspontját s nem a kormány hanem az ellenzék jelöltjére adni a szavazatát, és még hozzá minden habozás nélkül. Nem igy történt s most az elhagyott figáró megfelhözve ödöng vendégtelen műhelyében s bizonyára eltöpreng a politikai véleménynyilvánítás szabadságának eme legújabb ragyogó fegyvertényén, nem tudván megérteni, hogy ha neki semmi köze a borotváiáson kívül a vendégei dolgához, akkor a vendégei miért avatkoznak az ő legbelsőbb és legmagánabb ügyeibe ? E méltatlankodó töprengés és ezek a sorok azonban már mitsem változtatnak a helyzeten, a balsorsra jutott borbély nem kapja vissza a vendégeit s az eddigi félszáraz kenyér helyett száraz kenyér és annak is a fele lesz a betevője. Óh, dicső politika, fennen járó nagyszerűség, kiről azt hirdetik, hol innen, hol onnan, hogy az életet nem szabad megzavarni kábító jelszavaiddal, mi közöd a figáró voksához s mi köze annak, akinek

szakálla nőtt, hogy milyen elvet vall az, aki a szakállát leszedi ? Hát már oda jutottunk, 1 hogy nem az a fontos, érti-e valaki a mesterségét, hanem az, hogy kire adja a szavazatát ? Hát nem tragikomikus, hogy egy borbélyt odahagynak a vendégei, mert nem Pálra, hanem Péterre hitel? Hiszen ha igy haladunk, kötél verőhöz járhatunk szépitkezni, gölöncsérhez fogat huzatni és gyertyamártóhoz ruhát varratni. Nem a tudás, a hozzáértés, hanem a politikai hitvallás alapján Nem nemes ez az eszköz, egyik kis embert a többi kisember nem hagyhatja el, nem állhat rajta politikai elvei miatt bosszút. Ha igy haladunk, a politika kimegy a piacra is és Balog Istvánná nem mér a tejfelből Szabó Jánosnénak, mert Szabó János a kormányra és nem az ellenzékre szavazott. Sőt még az is megeshet, hogy az ellenzéki alvég kutjából nem meríthet majd a felvégi ember, mert az a kút kizárólag az ellenzékieknek csurgatja a szelíd föld vizét, a politikai véleménynyilvánítás szabadságának áldott jóvoltából. Valaki felelős ezért. Valaki, részben talán a kor is, felelős érte, hogy a politika, a tudákoskodó vélekedés megfertőzte és tovább fertőzi az életet s betör mindenhova, oda is, ahol semmi keresni valója. A szerep áttevődött a figáróról a politikára : politika itt, politika ott, politika mindenütt! S lehet, hogy az elhagyott figáró száraz pamacsolója némelyeknek ragyogó trófeum.

11a van a Misszió évzáró ünnepsége,

(A „Békés“ munkatársától.) Tettekben és eredményekben gazdag esztendő után a Misszió Társulat, amint azt már előző számunkban is hírül adtuk, ma, vasárnap délután 5 órakor a Megyeháza nagytermében évzáró ünnepséget tart. Az ünnepség szónoka Baranyay Jusztin dr. egyetemi tanár lesz.

Páli Hit bor dr.: egyetemi magán tanár

(A „Békés“ munkatársától.) Szegedről vesszük a hirt, hogy a m. kir. Ferenc József Tudomány Egyetem orvosi kara Páll Gábor dr. t, a gyulai kórház szülészfőorvosát, a szegedi és a budapesti I sz. női klinika volt osztályos orvosát tegnap délben egyetemi magántanárrá habilitálta. Páll főorvost aránylag fiatalon, nem'is egészen 39 éves korában értő ez a kitüntetés, tudó mányos szakmunkása iga elismeréseképpen.

Még nincs is 5 éve annak, hogy Páll Gábor dr.-t Gyulára kinevezték és ő ezt az időt nemcsak osztálya kiépítésére, szervezésére és a kerületi szülészorvosi hivatallal kapcsolatos teendők ellátására s ennek keretében a bábaképzésre fordította, hanem visz- szavonulva, tudományos munkásságra is szakított időt. Főképpen a vármegye közegészségügyének szülészeti vonatkozású fejleszté.

T % M € A

Miért nem én lettem Liliké nagypapája ?

Irta : BAKOS JÓZSEF.

Nemrégen rokonaimhoz utaztam a szegedi vonalon, s alighogy Pesten beszálltam a vonatba, belépett a fülkébe egy fiatal, 36—40 év körüli mama a kis lányával, aki úgy 17-18 éves lehetett. Már az első pillanatokban ismerős vonásokat fedeztem fel úgy a mamán, mint a lányán, de mint afféle öreg legény, nem sokat törődtem velük, énhozzám legfeljebb a nagymama illenék, gondoltam, ha ugyan még él a derék hölgy És élt! Lassankint kivettem a beszédjükből, amiben nagyon sok szó volt a bálokról és valami Béláról, hogy Körösszegre mennek. Körösszeg ! Még most is melegem lett a neve hallatára ! Most már élesen kezdtem figyelni s megtudtam mindent. A nagymamához mennek, a nagyapó főjegyző Körösszegen, a nagyanyó nagyon jól van. Figyelmesen és egy kicsit melegen néztem az anyát és leányát és némi okom is volt rá, hogy visszaidézzem a negyven évvel ezelőtt történteket...

Juliska !... vájjon milyen lehet most ? .. .

Miklós bátyám Körösszegen gazdálkodott, hét- szilvafás birtokán, nem volt nagy a birtok, de arra téllett, "hogy a kisfaluban úgy éljen feleségével, az én jó Klára nénémmel, ahogy a régi neve megkívánta Nem volt gyerekük, engem istápolgattak

sonkával, kolbásszal és egy-egy kis nyaralási meghívással.

Nem is csodálkoztam tehát, amikor ismét jött az Írás, Klári néném öreges betűivel, hogy igy, meg úgy, hagyjam ott azt a fülledt Pestet és ekkor, meg ekkor, menjek, várnak.

Na jó ! El is indultam. Rám fért a falusi levegő, meg Klári néném zsíros főzte.

Miklós bácsi várt a vasútnál. Becsmérlőleg nézett végig keszeg alakomon :-v Na elég hitvány legény vagy még most is Józsi öcsém, — mondta a nála megszokott roppant őszinteséggel — Klára nénéd tömhet eleget, míg valami emberhez hasonló alakod lesz — és közben büszkén simított végig tekintélyesen előreálló pocakján.

Hát ami igaz, igaz. Akkoriban vékony legény voltam, nem mintha most vastag lennék, csak sajnos most már nem vagyok legény.

Klári néni az utcán várt Behúzott, meg ölelgetett, intézkedett, kérdezősködött, alig tudtam felelni.

— Na, fiam Józsi, hallod-e — tört rám hirtelen — most nemcsak azért hittalak ám ide, hogy helyrehozzam azt, amit azok a drága pesti vendéglők vétettek ellened, hanem másért is. Találd ki miért? — és közben huncutul kacsintott felém.

— Hagyd a jámbort enni, Kalári, — intette szaporabeszédű nénémet Miklós bácsi, — ráér az majd később is . . .

— Csak hagyd az én dolgom, Te ember, tudom én mit csinálok. Te csak törődj a pipáddal,

— mondta, mire aztán Miklós bácsi legyintve egyet, csakugyan a pipájával kezdett bíbelődni.

— Hát mi az Néném ? kérdeztem érdeklődve, mondja csak — talán jegyzői állásra van kilátás a faluban ?

Közel jársz hozzá, csak nem állás, hanem asszony. Gyönyörű kislánya van a főjegyzőnek, a Juliska. Éppen most jött haza a zárdából. Neked teremtette az Isten is, Józsi fiam ! Hej, olyan szép kislány, müveit, nem is szegények. Mindjárt rád gondoltam, amint hazajött. Mikor tavaly elment, még kis csitri volt, most meg ... Na majd meglátod. Holnap hozzájuk vagyunk hivatalosak uzsonnára.

— Te asszony, tán hagynád, hogy kipihenje magát ez a szegény gyerek, ne ronts rá mindjárt. Hiszen szégyellem a faluban, hogy ilyen vékony- pénzű öcsém van Tán még egy liter bort se tud leereszteni egy ültőhelyibe Hászen máskor mindig egy hétig tömted, mig elmerted vinni mutogatni a faluba.

Na csak ez kellett Klári néninek.

— Persze, nálatok csak az a legény, aki egy ültőhelyibe le tud szalasztani egy liter bort. Te is azt tudtad világéletedben, de meg is látszik rajtad ! Te aztán igazán sok bort leszalasztottál, s még hozzá olyan ügyesen, hogy sokszor be se vártad, mig bor lesz, hanem még virágjában borrá változtattad a termést az Arany oroszlányban !

Pergett a nyelve Klára nénémnek, s szegény Miklós bácsi már rettentően sajnálta, hogy közbeszólt. íme az asszony most ráteriti a vizes lepedőt a húsz év előtti dolgokért.

í

1