Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-06-23 / 50. szám
2 BÉKÉS 1935 junius 23 sere törekedett s ennek fontosságát Írásban, előadásokkal és tettekkel is hirdette. Operatív irányú szakmájában a praevenció harcosa. Munkássága nyeresége nemcsak a gyulai kórháznak, hanem az egész vármegyének, sőt azon keresztül az egész magyar köz- egészségügynek. Szülészfőorvosi működése alatt az anya és csecsemőmortalitások száma vármegyénkben lényegesen csökkent, csökkent továbbá a születéssel kapcsolatos megbetegedések száma is. Ha igaz a hir, hogy Páll Gábor dr. főorvos Gyuláról nemsokára valamelyik egyetemi városba távozik, távozásával vármegyénk közegészségügyét érzékeny veszteség fogja érni. Az OTf hat kinevezett választmányi tagja közül négy gyulai. (A „Békés“ munkatársától.) Az Országos Társadalombiztosító Intézet kerületi választmányának tagjai egyrészt választás, egyrészt pedig kinevezés utján kerülnek be a választmányba. A gyulai kerület belügyminiszter által kinevezett tagjai a következők lettek: a gyári nagyipar képviseletében: Stéberl András husnagyiparos (Gyula), Vadas Endre, a Columbia kötőgyár igazgatója (Gyula), Bőim József gyártulajdonos (Békéscsaba). A gyári középipar képviseletében : Czin- ezár Dezső fakereskedő, a Képkeretlécgyár vezérigazgatója (Gyula), Sándor Dénes, a Weisz Mór és Társa cég vezérigazgatója (Gyula) és vitéz Rithy Béla vegyészeti gyáros (Békéscsaba.) 29-ÉN, PÉTER-PÁL NAPJÁN LESZ A SZOCIÁLIS MISSZIÓ VIRÁGKQRZÓJA A GÖNDÖCS-NÉPKERTBEN Jó, jó lelkem, nem is azért mondtam, te tudod, mit csinálsz, —- mondta szegény, beadva a derekát és behúzta a fejét a vállai közé, — Tudom hát. Addig üsd a vasat, amig meleg. És most meleg. Józsi lesz az első fiatalember, akit megismer, ha ügyes lesz a gyerek, egy kettőre eljegyzés lehet a dologból. Na meg az se tetszik, hogy nemsokára hazajön az a Kalászy gyerek. — Na Klári Néni — szóltam itt én is közbe, önérzetemben mélyen sértve, pesti gyerek vagyok én, szeretném látni azt a legényt, akivel fel ne merném venni a versenyt udvarlás dolgában — Vigyázz gyerek, mondta Miklós bácsi, az a Kalászy fiú igen ügyes fickó ám. A legjobb kuglizó volt már latinos diák korában is, mindig az apjával járt együtt, a kántorral, a kaszinóba, most meg éppen mester lehet a kuglizásban. Kecskeméten jogakadémikus, de most megválasztjuk segédjegyzőnek. Juliskának gyerekkori pajtása. — Most meg a kuglizás, fortyant fel Klára néném. Te ember, hát még most vén korodra se jött meg az eszed ? Hát a kocsmai virtus az első a világon ? Ládd-e, ez a gyerek alig idősebb 4—5 évvel Kalászy Daninál és már is milyen jó állása van. Pénzed is van gyűjtve egy kevés, ugye Jóska fiam, mert azt is elhíreszteltem rólad — szólta el magát a jó asszony. — Egyszó mint száz ! Rekesztette be a vitát Klári néném hatalmi szóval — holnap úgy készülj, hogy uzsonnára megyünk ! Szombaton kezdi meg előadásait a Sebestyén társalat, (A „Békés“ munkatársától.) Sebestyén Mihály, a Miskolczi Nemzeti Színház igazgatója levelet küldött kozzánk, amelyben közli, hogy idei IX-ik színi szezonját junius 29-én, szombaton kezdi meg az Erkel színkörben. A megnyitón Bónyi Adorján és Ábrahám Pál zenés vigjátékát, a „Viki“-it fogják bemutatni. Úgy látszik Sebestyénék az idén, mint különben már tavaly is, nem dolgoznak bérletrendszerrel, tekintettel arra, hogy helyáraik már igy is igen alacsonyak. Balog Estire „éles hangon“ támadta az Ipok vezetőségét a körzeti nagygyűlésen. (A „Békés“ munkatársától.) A békésvármegyei ipartestületek körzeti szövetsége folyó hó 20-án délelőtt tartotta nagygyűlését Békéscsabán az ipartestületi székház nagytermében. A gyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg s lefolyása n»m szűkölködött izgalmakban. Kovács Mihály elnöki megnyitója után Papp József, az Ipok elnöke emelkedett szólásra és ismertette részletesen az iparosság helyzetét. Elsősorban az építőipart kell talpra segíteni, mondta, mert ezzel a többi szakmák helyzete is fellendülne. Kárhoztatta, hogy egyes iparosok olyan olcsón vállalják a közmunkákat és kö.s- s s állít ások at, hogy nemcsak iparostársaikat, hanem önmagukat is tönkre teszik. A továbbiakban az OTI-törvény revízióját sürgette, majd az ipari továbbképzésről s végül az összefogás és összetartás szükségességéről beszélt. Az elnöki beszámolóhoz elsőnek Balog Endre lakatosmester szólt hozzá s amint egyik csabai laptársunk Írja, „szokatlanul éles hangon“ támadta az Ipok vezetőségét és Hát el is mentünk. Kiöltöztem nagyon divatosan és elegánsan s azt hiszem, jól festhettem, mert a falusi gyerekek egészen a jegyzőék házáig kisértek bennünket állhatatosan. Néma csöndben követtek bennünket, azt hiszem csak a feketemagyar- ruhás Miklós bátyám tekintélye és fütykösnek is beillő sétapálcája mentett meg bennünket tetszésük hangos nyilvánításától. — Milka néninek szólítsd a jegyzőnét — szólt Klári néném, — úgy szereti. Na meg ki tudja... * De már ott .is voltunk. Nagyon szívesen fogadtak Tóni bácsi a kezembe nyomott egy pipát, amit a kezembe fogtam ugyan, de kijelentettem, hogy nem szoktam vele élni, de egy cigarettát elfogadok mondtam. — Na már öcsém, azt még a vendég kedvéért sem teszem meg — szólalt meg a falu pennája — hogy a fináncot hizlaljam a trafikkal. De ha már nem tudjuk igy a hasznodat venni, akkor menj, keresd meg Juliskát. Biztosan kint van a kertben. Ezalatt Klári néném és Milka néni egyszerre beszéltek, sürgölődtek, forgolódtak, de látszott, hogy értik egymást. Az uzsonnaasztalt nézték figyelmesen és közben hangosan dicsértek bennünket. Klári néni Juliskát, Milka néni engem. Juliska terített. — Na de gyönyörűen elrendezte ezt az asztalt ! Biztosan a zárdában tanulta a terítést, szólalt meg Klára néném. külön is Papp József elnököt. Felszólalása körül csakhamar élénk vihar támadt s egyes közbeszólások úgy felizgatták a kedélyeket, hogy némelyek helyükről felugrálva kiáltoztak az elnök és egymás felé. A vihar elcsendesülése után következő felszólalások során Barát István azon véleményének adott kifejezést, hogy az iparosságnak különálló érdekképviselet kell, majd határozati javaslatot terjesztett be a kontár- kérdésről. A munkát adó egyént is meg kell büntetni, mondta, értelmiségi fokát figyelembe véve. Gulogi László azt indítványozta, hogy az iparosság a gyűlésen tárgyaltak megvalósítása érdekéban az egész országban egy napon és egy órában tartson demonstrációs nagygyűléseket. A gyűlés után, mely egy óra tájban ért véget, társasebéd volt. Bárom hónapot kapott a borbély, aki ollóval támadt a házigazigaKdáiára. (A „Békés“ munkatársától.) Pesics József máriafalvai borbély házigazdájának, Schenk Andornak, több lakbérrészlettei adós maradt és ezért Schenk felmondott neki. A felmondási idő lejártával Peűcs azonban nem költözött ki a házból, úgy hogy a háztulajdonos a bírósághoz fordult s kilakoltatását kérte. Migend Rezső és Zsótér Bertalan dr. meg is jelentek, hogy a kilakoltatást végrehajtsák, a lakást azonban zárva találták. Végül is lakatost hivattak s a bútorokat kirakták az utcára. Mikor ezt Pesics, aki a Marksteiner-féle* vendéglőben már az ötödik kétdecinél tartott, meghallotta, hazaszaladt s egy ollót felkapva, Schenkre rohant. Schenk egy seprővel védekezett, Pesics azonban csak megsebesítette. Az előhívott rendőr fékezte meg a feldühödött embert s nyomban be is kisérte a rendőrségre. Kihallgatása után előzetes letartóztatásba helyezték s az ügyészség erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés kísérlete címen vádot emelt ellene. Az ügyet tegnap tárgyalta a törvényszék Ungváry-tanácsa s Pesicset 3 hónapi fogházra Ítélte, amiből 2 hónapot kitöltöttnek vett. Az ítélet jogerős. — Megtanulhatta azt itthon is Klárim — mondta Milka néni vastag hangja, mire Klári néni észrevette magát, hogy ho-hó, máma nem lehet csipkelődni. — Nem is úgy mondom édes Lelkem, hiszen elismert dolog, hogy ritka jó gazdaasszony vagy. Jobb iskola nem is kell egy lánynak, mint a Tiéd. Mondom is mindig : Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. — Hát az igaz, hogy a háztartásommal törődöm, — mondta szerényen jövendőbeli anyósom — de az is igaz Klárikám, hogy ez a Józsi gyerek roppant egy jóravaló fiúnak látszik. És milyen gavalléros ! — Milikém ! Nem iszik, nem kártyázik és spórolt pénze van ! Még hallottam ezt a legkevésbé megérdemelt dicséretet, de már indultam is Juliskát keresni. Igen, ott volt, ahol azt az akkori regényekből szedett illem megkívánta. A lugasban. Fehér ruhában, kezében aranyszegélyü könyvvel. De én nem a könyvet és nem a ruhát néztem, hanem azt a gyönyörű alakot, akit láttam. Elfutott a meleg, zavarban voltam. Arra igazán nem voltam elkészülve, hogy Juliska ilyen szép. Hogy mit mondtunk egymásnak, hogyan mutatkoztam be, arra még a következő órában sem emlékeztem vissza, nem hogy most. De a végén egy : Juliskaaa ! Kisleányoóm !-at kiáltó vastagnak induló és elvékonyodó hang kirántott kábulatomból és bementünk uzsonnázni. (Folytatása következik.)
