Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-04-18 / 31. szám
LXVII. évfolyam 31. szám Csütörtök Gyula, 8335 április ft§ Sloflzetési árak : Negyedévre : Üelyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési díj e!«r*' tünetid« DÚTTüC! 13 JCL/ !Y 3Hj o POLITIKAI, TÁRSAD ALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP vze rkesz.íöség, k iadó hi vatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. ilobay János könyvkereskedése. hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. ég azok sincsenek együtt, akik a fronton együtt szenvedtek a hazáért, akik együtt éheztek, szomjaztak és -dideregtek, akik egymást itatták enyhetadó vízzel, ha sebet kaptak, vagy ha tiiz kapott a vérükbe, ha ők se, hát kik legyenek együtt? Kik legyenek azok, akik szorosan kezet fognak, akik egymást támogatják, akik kitartanak egymás mellett, idehaza, a trianoni béke néma, de némaságában is kegyetlen és iszonyatos frontján, ha nem azok, akik a világégés poklában együtt voltak s vitézül és igaz testvériséggel állottak helyt Isten, haza és testvériség nevében ? Mi tartsa ösz- sze az embereket, ha nem az együtt viselt szenvedések, a dicső koplalások, szomjazások és vitézi bajvivások emléke ? Hogyan is lehet, hogy nincsen együtt minden frontharcos mindig, minden alkalommal, hogy keményen kezet szorítsanak s megmondják a magyar élettábor és békefront jelszavát: testvériség, jövő! Hogy nem sietnek mind. ahány an vannak találkozni, hogy egymásra lobogtassák szemükből a büszke örömfényt: lám pajtás, élünk ! Átverekedtiik magunkat a véres poklon, frontok és fogolytáborok ezernyi próbáján! Élünk, itt vagyunk, innen a halálon ! Hogy lelet az, hogy mindenki, kivétel nélkül, nem siet a bajtársi találkozóra, tiszt és közlegény, hivatalnok, iparos és a földmives ? Miért van az, hogy a gazdák jórésze szinte tudomást sem vesz arról, hogy bajtársai is vannak ? Hogy a gazda-frontharcosok nincsenek együtt az élet lövészárkában azokkal, akikkel együtt voltak a halál lövészárkában ? Mi lehet az oka ? Politika ? Fáradtság ? Nem lehet és nincsen elfogadható oka ! A különválásra, a bajtársiasság és az egykori sorsközösség megtagadására és elfelejtésére nem lehet soha senkinek oka. Aki ezt teszi, az a magyarságát és az érdemeit tagadja meg. Politikát a mnltban való összeforrás nem ismer, sem fásultságot a jelen, amely minden téren szívós akaratot, tetteket és kollektiv erőket követel. Mindenki legyen tehát együtt, akit valami közösség egybekapcsol, legyenek együtt a lövészárkok megmenekültjei, hogy segitsék egymást s az összetartásból erőt merítsenek a tettre és reményre. A frontharcos jelvényen kard van. És e kard nemcsak a harc, hanem a magyar dicsőség szimbóluma is. Ez a kard a magyar becsület és a vitézség kardja. Árpádé, Nagy Lajosé, a Hunyadiaké, Rákóczié, a 48-as honvédeké és a világháború magyarjaié. Fényt sugároz szerte, glóriát. . . Mint ahogy tehát a fronton nem volt tagozódás, hanem mindenki egy sorban és egy sorsban élt a többivel, épp úgy kell ma is, a múltban összeforrva, együtt lenni, együtt a magyar kard fényében. Kitartani egymás mellett, segíteni egymást s erőt adni kölcsönösen egymásnak : a hűséges és múlhatatlan testvériség erejét. Hogy az érdem kíizdhessen magáért. Miniszterelnöki rendelet az OTI kirendeltségek áthelyezésére vonatkozólag. A Budapesti Közlöny szombati számában feltűnő rendelet jelent meg az OTI-kirendelt- ségek és pénztárak áthelyezésére vonatkozólag. A rendeletet Gömbös Gyula miniszter- elnök adta ki s az az áthelyezések kérdésében egészen uj helyzetet teremt. A miniszterelnöki intézkedés ugyanis az áthelyezéseket kiveszi a biztositó kizárólagos hatásköréből s a végleges döntés jogát a belügyminiszterre ruházza. A rendelet szószerint a következőket tartalmazza : „A m. kir. minisztérium 3800/1935. M. E. számú rendelete a társadalombiztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása tárgyában. A m. kir. minisztérium a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931. XXVI. t. c. 2, 4, 5 §-ában kapott és legutóbb az 1934 XV. törvénycikkel hatályában meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli. 1- §• Az Országos Társadalombiztosító Intézet kerületi pénztárainak és kirendeltségeinek számát, területét és székhelyét — az Intézet igazgatóságának meghallgatásával — a m. kir. belügyminiszter rendelettel állapítja meg és a szükséghez képest módosítja. Területi, vagy székhelyváltozás esetében az önkormányT A »C A Gyulai régi követ választások. Visszaemlékezés az 1878 évi Wenckheim —Krivácsy képviselőválasztásra Irta : KÓHN DÁVID. II. A 48-as pártgyülésre visszatérve, azon az értelmiséghez tartozók közül megjelentek jóemlékü Jantfovits Emil, Oláh György és Tér én iß Lajos fiatal ügyvédek is, akikről csak akkor tudódott ki, hogy a 48-hoz csatlakoznak Krivácsy zavarának, kedvetlenségének okát azután nekik mondotta el. Őt — úgymond — Irányi, aki mellesleg mondva még délelőtt visszament Békésre, úgy kérte fel a gyulai jelöltségre, hogy a 48-as párt, jövőre való tekintettel, csak zászlót akar bontani és megalapítani Gyulán a 48-as pártot, de arról, hogy őt megválasztanák, szó sem lehet. Ő is ama tudatban és ama feltétellel, hogy ez úgy lesz, vállalta a jelöltséget és úgy látja, hogy őt is, Irányit is — habár jóhiszemüleg — félrevezették és neki komolyan tartani kell tőle, hogy megválasztják. Már pedig ő, képviselői megbízást nem vállalhat, mert mint a Kassa— oderbergi vasút igazgató-főmérnöke, összeférhetetlenségi állapotba jutna A vasút ugyan nem állami, hanem magán tulajdon, de póstaszállitás folytán az államtól javadalomban részesül. Neki — Krivácsy- nak — a vasúttól évi 8000 forint fizetése van és mint vagyontalan, családos ember az akkori napon- tai 5 forint képviselői napidijból nem élhet meg és ha megválasztanák, kénytelen lenne ez okból a képviselői állásról lemondani, sőt kénytelen volna azt el se fogadni Az a páratlanul kómikus eset forgott tehát fenn, hogy a jelöltet meg kellett nyugtatni aggodalma felesleges voltáról és biztosítani, hogy bukása minden kétségen felül holtbizonyos, de a megngugtatá* nem sikerült. Ennek bizonyságául mint szintén komikus esetet irom meg, hogy a pártvezetőség előtt megjelent Balog Sándor szentpálfalvi ösmert marha- kupec, egy húsz esztendős, szintén Sándor nevű siheder fia kíséretében és át akarta ruházni a magával hozott szavazócédulát fiára, mert őneki másnap reggel halaszthatatlan dolga van a szalontai vásáron és ezért helyette fia fog leszavazni. Amikor felvilágosították, hogy ez az átruházás törvénybe ütközik és nem lehetséges, rezignációval jelentette ki, hogy hát akkor vigye az ördög a szalontai vásárt. Krivácsy végighallgatta a jelenetet és amikor Balog fiával együtt eltávozott, utánuk ment és az utcán utolérve őket, valósággal könyörgött Balognak, hogy csak menjen el és a világért se mulassza el a vásárt, ezzel is gyengíteni akarva választási esélyét — eredménytelenül ugyan, mert Balog „a nemzet érdekére“ való hivatkozással bizony csak itthon maradt és hűségesen leszavazott. Felvirradt a hétfői nap A Gyulán akkor összeirt választók száma mindössze 1100 körül volt. A választás vezetősége úgy intézkedett, hogy a Wenck- heim-párt a Városháza bejáratától a nagytemplom felé, a Krivácsy párt pedig a Városházától a Békésmegyei Takarékpénztár felé eső részen helyezkedjék el; a két párt között pedig honvédekből álló kordon volt felállítva. A Wenckheim párti felvonulás határozottan alatta maradt a Krivácsyénak. Igaz, hogy akik felvonultak, csaknem mindegyiknek volt szavazati joga. A Krivácsy párti felvonulás pedig oly hatalmas, oly nagy tömegű volt, mint se előtte, se utána soha. Akinek nem volt voksa, az mind részt vett a felvonulásban és szakadatlanul éljenezte a 48-at. A felvonulás az újvárosi olvasókörből indult meg és amikor a Békésmegyei Takarékpénztár előtt vonult el, a menet élén álló Fábián János uram, akit, miután cserepes fedelű háza volt, amivel akkor még kevés ház dicsekedhetett „cserepes“ Fábiánnak tiszteltek, odakiáltott a ablakokon kihajló igazgatósági tagok és tisztviselőknek : „Ide nézzenek a tekintetes urak, itt jön a nemzet" ! Amikor a 48- asok a Városháza elé értek, a menet vége az alispáni lakig terjedt, Krivácsyt pedig a két párt közötti óriási számkülönbség valósággal kétségbeejtette; már hasztalan vigasztalták és próbálták megnyugtatni, ne tartson semmitől, nincs a lelkes tömegben csak minden huszadik embernek szavazati joga, a többi — gyulai szólás szerint — valamennyi csak „Kloi- ber“ és igy feltétlenül kisebbségben fog maradni. A megijedt jelölt azonban nem tudott megnyugodni. „Látom én amit látok, hallok én amit hallok.“ Az urak nincsenek jól tájékozva. Mit mondjak én majd ezeknek a derék, lelkes embereknek, amikor megválasztanak és hogyan hagyjam őket majd cserbe, hiszen méltán fognak rám megharagudni,“ Amint választás után beösmerte, katonáskodása idejében a
