Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-12-23 / 100. szám

LXVI. évfolyam ÍOO. szám

Vasárnap

Gynla, 1934 december 93

Előfizetési árak : Negyedévre :

Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fii!.

Hirdetési dij előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.,

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC.

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

KARÁCSONY.

Az újságíró ott ült az Íróasztalnál, hol rágta a tollat, hol elkezdett irni, majd felugrott s tel és alá járt, azután ismét leült, de a karácsonyi cikk sehogysem ment előre. Nem tudott irni. A régi frázisokat nem akarta újból megirni, uj gondolatok nem jöttek a tolla hegyére. Mit Írjon ? Szép fehér hóról írjon, amelyet az angyalok hintenek a földre, amikor sehol sincs hó, s szép fehér takaró sehol sem borítja a földeket. Csúf köd ül mindeneken, ólmos eső esik, s az utcákat, mezőket piszkos sár takarja. Szeretetetről Írjon, amikor gyűlölet tombol mindenfelé ? Béke jótékony csendjéről rója le a sorokat egymás mellé, amikor ezt a csendet vonatok szörnyű füttye hasítja ? Vonatoké, amelyek kiüldözött öreg embereket, kis gyermekeket visznek magukkal. Vagyonuk az az egy-két szegényes ruha darab, amit magukkal hoztak s aranylánc helyett a gyermekek nyakában cédula lóg: magyar állampolgár. Nem optált. A kisgyermek nem is érti, mi az a komoly irás, ő csak azt tudja, iskola helyett piszkos, vasúti kocsiba küldték. Az ujságiró nem tudott irni. Nem aludt és nem volt ébren. Képeket látott, 0 is gyermek, karácsony van, az utcán szánok csilingelnek és a városban, ahol most ezt törvény tiltja, az emberek magyarul köszöntik egymást. Otthon várja a karácsonyi ajándék, szép piros és sárga épitőkövek, amelyekből a szabadságtornyát épitette fel. A torony

öszeomlott. Azután előveszi ajándékkönyvét és olvassa. Lombardiai Péter, a német Nagy Albert és a nápolyi Aquinoi Tamás együtt tanítottak a párisi főiskolán. Vízió ez ? Az újságíró maga elé bámul. Vízió, mert ez ma lehetetlen. Amikor büntetendő cselekmény lehet az anyanyelven olvasni, ki hiszi el, hogy ugyanazon a francia iskolán, olasz is taníthat, német is. Az újságíró már-már elszakítja a papirt, amelyre a szeretet ünnepéről kellene írnia, amikor egyszerre csak hatalmas hangok zugnak feléje. Ki hagyta nyitva a rádiót ? Ki vezényi csodálatos erővel a Fidelio nyitányát ? Beethoven az, aki ráeszmélve a szörnyű valóra, hogy meg- siketült, eldobja karmesteri pálcáját, ott hagyja a színházat, visszamegy zongorája mellé, dolgozik és alkot, mert hisz, mert hirdeti. 'torkon ragadom a végzetet. Ki ragadja ma torkon azt a végzetet, amely ágyuk és repülőgépek és tankok alakjába^ pusztulással fenyegeti Európát, a kultúrát és civilizációt. Az újságírónak megint látomása van. Különös, furcsa látomás. A Montblank- kai, hegyek óriásával, szemben terül el a város. Autók, villamosok, fényreklámok. Hogy kerül ide ez a furcsa 2000 esztendős ruhában járó, beteg, gyenge, szemfájós ember ? Körülötte zaj, körülötte lárma és ő megy tovább. Nem törődik azzal, hogy a pogány Rómából, vagy talán most Berlinnek hívják, azt kiabálják feléje, hogy zsidó, s nem törődik azzal, hogy Jeruzsálemből

I azt zúgják: hitehagyott. Ő megy a maga utján. Eltolja a népszövetségi palota kapujából az őröket, az ajtónállók talán térdre is borulnak előtte s bemegy a tanácsterembe. Maga elé teszi a papírtekercset, amelyen semmiféle pecsét nincs, kormányok jóváhagyása sincs rajta és ő olvassa, amit közel 2000 esztendeje irt a rómaiaknak.

„A szeretet ne legyen tettetés. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiui szeretet által egymásnak szerelmére hajlandók legyetek. Az Urnák szolgáljatok.

Egyenlő értelemmel legyetek ti közöttetek. Kevélyen ne értsetek magatok felől, hanem az alázatossághoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek, csak magatok értelme szerint.

Ha lehetséges, a mennyire ti tőletek lehet, minden emberekkel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim ; hanem adjatok helyet az Isten bosszuállásának: mert meg vagyon irva: Enyim a bosszuállás, én megfizetek, ezt mondja az Ur.

Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem inkább a gonoszt jóval győzd meg.“

És Tarsusból való Pál, a 2000 éves ember összehajtja tekercseit, veszi Írásait és megy tovább. Csend van mindenütt és mégis ezer és ezer tagú kórus zúgja mögötte, ahogy megy hegyeken és völgyeken át, folyókon és tengereken keresztül: Mennyből az angyal földre leszállóit... Dr. Gáli Gésa.

l;

m

a

T A M C A

A gyulai Pomucz amerikai

legendája.

(Visszaemlékezés a „Pomucz milliókéra.)

Irta: KÓHN DÁVID

A gyulai „Kis kalendárium“ 1927 évfolyamában már irtam városunk jeles szülötte néhai Kocsis Sándorról, aki ötvenhárom esztendeig volt távol hazájától és éppen akkor érte utói a halál, amidőn a millennium esztendejében sok tépelődés után végre elhatározta magát, hogy látogatóba visszajön hazájába és szülővárosába Gyulára, hol epedve várt rá itthoni családja és ama kevesen, akik még emlékeztek rája. Megírtam változatos, egyben fényes életpályáját, hogyan lett a rajongó ifjú ügyvéd Kossuth Lajos „Tengerre magyar“ szállóigévé vált hires cikke hatása alatt tengerésszé, azzal az intencióval, hogy fügetlenné váló hazájának valamikor tengerészeti miniszterévé váljon ; hogyan került ki Amerikába, ahol mint az ottani tudományos Akadémia tagja, a Behring szoros általa kikutatott ösmeretlen részein, mint Körösi Csorna Sándor, az ősmagyarokat kutatta, sőt nyomaikat is felfedezni vélte.

Ezúttal egy másik hírneves gyulai szülöttről: PoniUCS Vilmosról emlékezem meg, akinek neve

különben közel otven esztendővel ezelőtt a legendás „Pomncs milliók“ hagyományozójaként hosszú ideig szerepelt a hazai, sőt világsajtóban is, amely milliókért évtizedeken át ádáz küzdelem folyt a rá áhitozók folyton növekvő táborában, ezek között a gyulai Pomucz atyafiak körében is — eredménytelenül. A sok közvetítő és fiskális között, akik eme milliókat az örökösöknek megkaparintani próbálták, ügyvédi minőségben szerepelt Mamii Gyula román miniszterelnök, a világháború előtt a magyar parlament képviselő tagja is.

Bár nevezetessége egymaga indokolja a róla való megemlékezést, erre ezúttal mégis az ösztönöz, hogy Sapka Géza, jeles írónk, a „Magyar Hírlap“ December 2-iki számában egy terjedelmes, különben igen szép cikk keretében olyan megállapításokat tesz róla, melyek egy része a valónak megfelelő helyreigazítást igényel.

Első sorban korrigálni kell Pomucz keresztnevét, amely György helyett valóságban „Vilmos“ és születési helyét, amely — nem mint a cikk feltételezi : Krassó, hanem Gyula, hol különben Pomucz nevüek mindig sokan voltak és ma is sokan vannak, mint a románajkuaknak Gyulán mondhatni legnépesebb családja.

Amikor a lapok tele voltak az amerikai Pomucz hagyatékát képező milliókra terjedő állítólagos vagyonról, a gyulai Pomuczok között nagy

mint oldalági rokonok tulajdonába jussanak. Az egytől egyig mindnyájan egyszerű szegény paraszt emberek teljesen tanácstalanul állottak, mit csináljanak, hogy jogukat érvényesítsék, ha a milliók hire igaz lenne. Az Amerikába szakadt Pomuczról ugyan hallottak apáiktól egyet mást, de ez soha se irt ‘nekik és nem adott magáról velük szemben ha csak egyszer is életjelet. Amellett az újságok más, gazdátlanná vált amerikai vagyonról is írtak olykor olykor, azelőtt, (és azután is) de a valóságban nem volt még senki fia, aki eféle gazdátlan vagyonból egy fillérhez is jutott volna, pedig sokan vagyonokat költöttek rá, hogy azt megkaparinthassák — A tanácstalan Pomuczokon aztán megkönyörült néhai Kocsis Károly városi közgyám és irt a cikk elején már említett, Amerikában lakó Kocsis Sándor testvérbátyjának, Pomuczról és annak állítólagos millióiról tőle tájékozó értesítést kérve.

Kocsis Sándor városunk jeles szülötte öccsé- hez Amerikában 1891. junius 12-én kelt — kezeimben levő — terjedelmes levelében, Pomuczra vonatkozóan — szóról szóra idézem — a következőket irta:

„Gyermekkoromban az uraság kovácsa Pomucz volt, ki meghalván, jószágai eladattak és atyánk vette meg abból az úgynevezett nagy szőlőt. A valósodott pénzből gyermekei neveltettek és