Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-02-11 / 11. szám
LXVI. évfolyam fi. szám Vasárnap ttyula, 1934 február fll Előfizetési árak : Negyedévre : helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : HOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Budapest — Moszkva. Magyarország és Oroszország között helyreállott a diplomáciai viszony. A magyar kormány megbízottja Rómában hétfőn délután alá irta az erre vonatkozó egyezményt. A két ország között ezzel megnyílik az ut a kereskedelmi forgalom megindítására. Politikai és diplomáciai körökben a magyar kormánynak ezt a lépését az utolsó mástél évtized legfontosabb magyar küipö litikai akciójának tekintik. Annak a nagy külpolitikai aktivitásnak, amely a barátsági és kereskedelmi szerződések, a politikai és gazdasági kapcsolatok sürü hálózatát tudta aránylag rövid idő alatt létrehozni és amely kiemelte Magyarországot eddigi szigeteitsé- géből, az Oroszországgal való rendes diplomáciai viszony helyreállítása egyik legjelentősebb eredménye és sikere. Hasztalan a kisantant minden erőlködése arra, hogy a magyar revíziós törekvéseknek szövetségek és blokkok létesítésével útját állja. A maga birtokállományának, a trianoni határoknak védelmére hiába kalapálta össze éppen mostanában a Balkán-blokkot: a magyar kor mány mesteri stratégiával most felgöngyöli a kisantant revizióellenes frontját. Oroszország nemzetközi helyzete az utóbbi években lényegesen megerősödött. Tekintet nélkül a Szovjet belső politikájára és gazdasági rendszerére, valamennyi nagyhatalom és kisebb állam sorjában elismerte a Szovjetet és Oroszországgal élénk gazdasági kapcsolatokat létesített. Még a legna- cionálisabb országokat sem tartotta vissza a Szovjetoroszországgal való barátságos viszony létesítésétől a fennálló világnézeti ellentét. Mussolini Olaszországa, Hitler Németországa, az újjászületett Törökország, a nacionalista Franciaország és a bolseviz- mus legáldázabb ellenségéül ismert Lengyel- ország, sőt Európa legkatolikusabb állama; Ausztria is egymásután teremtették meg vele a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat. Anglia és legutóbb az Eszakamerikai Unió ugyancsak egyenrangú félnek ismerték el Szovjetoroszországot és vele évről évre növekvő üzleti és gazdasági összeköttetést tartanak fenn. A kis Magyarország sem engedhette meg magának azt a luxust, hogy félreálljon és továbbra is kirekessze magát az egész világ együtteséből. Mit nyerhettünk volna azzal, ha strucc módjára behunyjuk tovább is a szemünket ama tény előtt, hogy a 17 esztendős szovjetköztársaság nemzetközi súlya és jelentősége világszerte érvényesül és hogy az orosz birodalom ma a világpolitikának jelentős tényezője ? A magyar külpolitika frissesége, aktivitása, gyakorlatiassága és alkalmazkodóképessége nem engedi, hogy ezt a nagyhatalmat legádázabb ellenségeink a maguk szövetségébe vonják ellenünk. De miért is tartottunk volna fenn eb beli izoláltságunkat ? Csak azért, mert er kölcsi, nemzeti és világnézeti különbségek választanak el Szovjetoroszország belső politikájától és gazdasági rendjétől? A szovjetkormány már rég lemondott a gyakorlatban a világ forradalmasításának fantomjáról. A legnacionalistább államok sem féltik az Oroszországgal fennálló diplomáciai normális viszonytól a maguk népét és rendjét. Magyarországon az államhatalom, a társadalomereje minden kommunista izü kísérletezéssel sz mben feltétlenül érvényesíteni tudja a maga erejét. Mi már átvészeltük a kommünt és immunisak vagyunk a ragállyal szemben. Sőt ellenkezőleg: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kommunista propaganda mindazokban az államokban gyengült és lelohadt, amelyek helyreállították Oroszországgal a rendes diplomáciai viszonyt és érintkezést. És az Oroszországgal most kötött diplomáciai egyezmény gondoskodott arról, hogy a szovjet kormány szigorúan tartózkodjék a magyar belpolitika és a magyar viszonyokba való minden beavatkozástól. A m agyar államhatalomnak megvan az ereje, hogy az egyezménynek ezt a lényeges feltételét érvényesítse. A diplomáciai viszony ujrafelvétele a gazdasági kapcsolatok megindítását fogja magával hozni. A 160 milliós orosz fogyasztóterület a maga óriási szükségletével uj piacot jelent ipari exportunknak és mezőgazdaságunknak és lehetőséget nyújt megfelelő kereskedelmi megállapodásokra. Az T A K € A Móra Ferenc Gyulán. Irta : KÓHN DÁVID. Ama mély gyászban, amely Móra Ferenc halála folytán országszerte keletkezett, részt vesz Gyula városa közönsége is, ahol a halhatatlanságba költözött jeles költő, iró s tudós több ízben megfordult és akkor szerepléseivel két Ízben feledhetetlen szép emléket hagyott maga után, amelyet közönségünk évek foiyamán szeretettel őrzött, ezután pedig kegyelettel ápoland szivében Engem három évtized óta mélységes, benső barátság fűzött hozzá. Még akkor keletkezett az, amikor szintén feledhetetlen barátom Tömörkény István révén ösmerkedtem meg vele, kinek munkatársa, majd ennek halála után méltó utódja lön a szegedi közéletben. Szerettei, bizalmas baráti köre s utóbbiak között szerény magam is, hónapok óta tudtuk róla, amit különben ő maga is sejtett, hogy menthetetlen, hogy napjai meg vannak számlálva, hogy rövidesen : el fogjuk őt veszteni. Elhunyta tehát nem jött váratlanul, nem keltett meglepetést, de ez a körülmény nem enyhíti a fájdalmat, amit a halál bekövetkezése mindnyájunk szivében és az egész országban kelt A fővárosi lapok egytől egyig,‘szebbnél szebb, megkapónál megkapóbb nekrológokban imák róla s örökítik meg életét, gyönyörű költői, irói s tudósi pályafutását. Ezeknek bővebb méltatásába, már csak e lapnak szükebb kerete folytán sem érzem magamat hivatottnak és kötelezettnek, csupán any nyit mondok, hogy a magyar irodalomnak Jókai, Mikszáth és Rákosi Jenő óta nem volt olyan reprezentánsa s akkora vesztesége, mint most Móra Ferenc. Az utolsó években elementáris erővel nyilatkozott meg nagy érdemeire az elismerés. Félegyháza, az egyszerű foltozó szűcs apa s kenyérsütögető anya országhirüvé vált szerény fiát és büszkeségét, díszpolgárának választotta; ugyanazt szándékolta és valósította volna meg rövidesen Szeged városa is. A szegedi egyetem doktori díszoklevéllel honorálta. Igazgatója volt a szegedi múzeumnak és Somogyi könyvtárnak, oszlopos tagja a Kisfaludy, Petőfi és Dugonics társaságoknak. Nagy szépséghibája — nem ugyan neki — hanem a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy az is nem iktatta tagjai közé, pedig jobban megérdemelte volna nemcsak a levelező, vagy a rendes, hanem mint akárhány más, a tiszteleti tagságot is Valószínűleg nem érdemei hijján, hanem olyan világnézleti okokból mellőzték, aminőkért Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Hermann Ottó se lettek az Akadémia tagjai. Gyulán több Ízben fordult meg. Néhányszor az ipartestületben, tiz évvel ezelőtt pedig a gyulai kereskedők és kereskedő ifjak társulata részéről rendezett Petőfi születési centennáriumának volt, a múlt évben szintén elhunyt Pakot'i Józseffel ünnepi szónoka. Az ez alkalomból tartott szabad előadása, olyan költői, olyan magas nivóju, olyan emelkedett szellemű volt, hogy páratlanul állott a hasonló célból tartott emlékünnepélyek fényes krónikájában. Másodszor és — fájdalom — utólszor, múzeumunk a polgári fiúiskola épületébe költözésének, egyben reneszánszának ünnepélye alkalmából tartott szabad előadása, annak, úgy tudományos, min* humoros tartalmánál fogva, olyan bájos, olyan utolérhetetlen nagyhatású volt, hogy feledhetetlen, kedves emléke máig is mindazoknak, akik őt akkor meghallgatták, valósággal megcsodálták, egyben megszerették és szivükbe zárták Ő maga is megszerette városunkat, annak megértő, lelkes közönségét. Múlt év tavaszán beszéltem vele utólszor a fővárosban. Még akkor egészséges volt, de — Isten tudja mért — találkozásunk első pillanatában szorongó érzést keltett bennem meglátása, mintha arcát a facies hypokratika borította volna el. Megköszönte a Somogyi könyvtár részére általam neki küldött gyulai kis kalendáriumokat, egyben nagyon invitált, hogy jöjjek el Szegedre, mig én viszont hivtam Gyulára, mit ő, az esetben, ha újra elfogadható alkalmat adunk eljövetelére, meg is igért. Előző gyulai szereplései után bizonyára szívesen láttuk volna újra őt, szívesebben mint bárki mást. De nem igy volt a sors könyvében megírva. Eltávozott, nem látjuk többé Feledhetetlen, szép emlékét őrizhetjük csak fájó szivünkben. Soha meg nem szűnő kegyeletünk virraszt őrök álma fölött!
