Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-11-18 / 90. szám
LXVI. évfolyam 90. szám Vasárnap Gyula, 1934 november 18 Előfizetési árak : Negyedévre : 'Helyben. . . 1 P 60 fül. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj «Hír* fizetendő. POLITIKÁK TÁRSADALMI £8 KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7, sz. Dobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára !<> fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Választás van ma Gyulán s mához egy hétre ismét választás lesz. És mégis : sehol a kortézia lármája, sehol egy rapszodikus hangu plakát. Közömbös, fáradt város, mondiák, akik nem ismerik, nem érdekli semmi, még csak a saját sorsa sem. Mindegy neki, kik irányítják a megyéje ügyeit, nem törődik vele, kik azok, akik a közpénzek sorsáról döntenek. Fáradt, vagy fatalista, mindegy, tény, hogy a kitett urnák nem izgatják s a választás napjait is épp úgy éli át, mint más napjait a, hétnek, így vélekednek Gyula felöl azok, akik e történelmi város lelki világát nem ismerik. Akik Gyulát azonban ismerik, tudják, hogy a polgárságnak itt nem kell lárma, nem kell a vezérürük kolompja, s nem kell a más feje, hogy gondolkodjék és nem kell a más szeme, hogy eligazodjék a helyes és a helytelen, az igaz és a hamis útvesztőiben. Itt nincsen választási lárma, nincsen pártpolitikai hangoskodás, mert mindezeknek itt nincs akusztikája. A gyulai polgárság nem máról holnapra lett, nem parvenü, nem tegnap és nem tegnapelőtt ugrott be a politikába, hanem már évszázadok óta részese. Itt a frázisoknak nincsen megtévesztő erejük s itten aki hordóra áll, arra sem néznek felfelé. De meg a gyulai polgárság közvetlen közelről látja, hogy akik a megye élén állnak, azok legjobb tudásuk és tiszta lelkiismeretük szerint intézik a közügyeket. S ha választ melléjük munkatársakat és őrállókat, minden kortézia nélkül is tudja, kik legyenek azok. A szines választási tollak lukszusát ma nem engedheti meg magának a magyarság, mert jól tudja, hogy pártpolitikai szélmalomharcokban nem lehet alkotni, nem lehet a munkanélkülinek kenyeret adni s nem lehet a magyar produktumoknak piacot teremteni. Ma nem jeles orációkra, hanem tettekre és puritánságra van szükség, sem törpe párocskákra, hanem a nemzet egységére. Az egységre, mely a határokon belől teremtő harmóniát, a határokon túl pedig súlyt és respektust jelent. A kortéziát itt az egymás után következő napok végzik. Azok a napok, amelyeken a munkátlanok ezrei állnak munkába talicskákkal és ásókkal, s azok a napok, amelyeken Róma, Becs és Varsó testvéri kézszoritásban forrnak egybe a magyarsággal. Gondolkodó agynak és látó szemnek nem kell tehát kortézia, aki gondolkodik és lát, annak nem kell meggyőző szó és nem kellenek dinamikával telitett, dübörgő mondatok. Az tudja, mit kezdjen a szavazatával, tudja, kik azok, akik legérdemesebbek arra, hogy nevében beüljenek a megye parlamentjébe s igen-ükkel, vagy nem-ükkel helyette és nevében döntsenek. Nem váratlan és nem feltűnő tehát, hogy sehol, semmi lárma. Itt már a napok és a tények elvégezték a maguk hangtalan, de némaságukban is hangos kortéziáját. Itt már aki hangoskodna, csak nyitott ajtót döngetne, vagy pedig olyan ajtókat, amelyek semmiféle politikai bübájra sem nyitják meg szárnyaikat. A kép itt már tiszta, a gyulai voksokat nem lehet lépcsőfoknak használni senki akarnoknak, sem másnak, aki tényekkel még nem igazolta érdemességét. Sem pártnak, sem egyénnek. Éhez a nemes, történelmi helyhez úgy is illik, hogy ne legyen másként. Csend, komolyság és nyugalom ül a városon, mintha csak az óvár évszázadok viharait látott, vaskos falai árasztanák. A kialakult nézet s a biztos irány nyugalma. A Városi Múzeum ásatásai. k Fereuc-reodű kolostor és templom. A gyulai Városi Múzeum 1931. év folyamán a gyulai törökzugi, helyesebben vereskereszti szellőkben feltárta a XV. századi Ferenc-rendi templom és kolostor alapjait. Napvilágra került egy gótikus stílű, hatalmas templom alapzata. A templom hossza 40 méternyi, míg roppant pillérekkel megerősített kőfalának vastagsága 160 cm volt. A templom mellett több épületből álló kolos- | tornak 1931-ben három összefüggő, nagy épületére bukkantunk. A négyszögalakban épült kolostornak három oldalát már akkor tisztázni lehetett. A templom homlokzatával összefüggő homlokzati épülethez azonban akkor nem lehetett hozzáférni Fölötte szőllő volt. Az idén azonban a szőllő tulajdonosa, | Kiss Lajos kihányatta a kiöregedett szőllőT A II C A Id. Terényi Lajos. — Visszaemlékezés — Irta : KÓHN DÁVID. VI. — Befejező közlemény. — Az atyára visszatérve, Terényi Lajos tisztában volt vele, hogy meg fog halni, hogy betegségén nem segíthet sem az orvosi tudomány, sem á leg- odaadóbb családi ápolás; utolsó kérése az volt, hogy gyermekeiből — akik mind aprók voltak még, jó hazafiakat neveljenek. Ezek voltak végszavai, mikor örök álomra hunyta le szemeit. A halál hire leírhatatlan megdöbbenést keltett nemcsak Gyulán és a vármegyében, hanem országszerte, mert Terényinek 1861-iki országgyűlési fényes szereplése után nagy és jó hírneve volt az ország minden részében. Számos poéta, közöttük barátja Hiador (Jámbor Pál) az országos hirü jeles költő is, klassikus szép versben hódolt emlékének. Temetésén báró Wende heim Béla vezérlete alatt megjelent a vármegye másfél évvel ezelőtt feloszlott bizottságának csaknem minden tagja. Ott volt Gyula városának társadalmi különbség nélkül mondhatni minden lakosa, és pedig apraja-nagyja. Se azelőtt, se azóta nem folyt el annyi könny, mint az ő ravatala fölött Siratta az intelligencia és siratta a föld népe. Emlékszem rá és gyermekkoromnak ez egyik legrégibb emléke, hogy bold, édes apám, aki 1848-ban együtt honvédeskedett Terényivel és neki rajongó hive volt, kézen vezetett engem a temetéshez és hogy amikor láttam és hallottam az általános zokogást, én, a hét éves kis fiú szintén sírva fakadtam. Báró Wenckheim Béla mondotta fölötte a nyílt sírnál a következő meghatóan szép gyászbeszédet : Bánatos gyászkiséret! Ha a valódi erény és az általa kivívott érdem az ember törékeny testalkatát oly tartóssá tehetné, mint amennyire az az utókor által megőrzendő áldott emlékezetet biztosítja : akkor nem állanánk most gyászba borulva a halál birodalmának e területén és nem áztatnánk a méltó bánat sürü könyüi- vel azon férfiú ravatalát, akihez a szeretet, a tisztelet, a bizalom egész teljességével ragaszkodtunk, s akinek kora elvesztése feletti mély fájdalmunkat csak a koporsó fedi el velünk együtt. Ámde valamint a romboló vihar egyaránt teríti földre úgy a gyümölccsel gazdagon megrakott, mint a terméketlen fát, úgy a kérlelhetetlen halál, nem tekintve a viruló egészséget, az erőteljes életkort, a deli termetet, a gazdag szellemi kincseket és a ragyogó erényeket, kíméletlen kezekkel egyaránt ra gadozza el kiszemelt áldozatait. S habár vannak nehéz, nyomasztó körűimé nyék, melyek között az irás szavaival méltán bol dogoknak mondhatjuk a halottakat: de reánk élőkri nézve — kiknek még tovább kell küzdenünk — minden egyes jeles, s a legnehezebb időkben i: szilárd hüségü hazafinak elvesztése kipótolhatatlar veszteség. S minél nagyobb nyereség az ily jelesek bir hatása, s minél inkább ritkulnak azok napjainkban annál nagyobb csorbát ejt a közügyön minden ilyet egyesek halála s veszteségünk keserű érzetéber annál fájdalmasabban tekintünk szét, aggodalmasar keresve az oszlopot, mely a kidőltnek helyét póto- landja. Súlyosan éreztük a veszteséget egész nagyságában ; súlyosan érzi azt e város, mely még le sem törülte könnyűit, melyekkel a haza egyik próbált hüségü fiát, az apostoli buzgalmu főpásztor megsiratta; súlyosan érzi azt az orosházi választc kerület, mely az üdvezültben egykori rendithetler igazságu főszolgabiráját s az utóbbi nemzetgyűlésen osztatlan bizalmu és tiszteletű képviselőjét; súlyosan érzi a megye, mely benne bölcs kormányzati] alispánját és ha a gyászhir sebes szárnyakon országszerte elterjedve lesz, súlyosan fogja érezni azt a2 egész nemzet, mely Terényi Lajosban, tehetségre nézve egyik legrendithetetlenebb fiát siratja, kit a
