Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-11-18 / 90. szám

2 BÉKÉS 1934 november 18 tőkéket és a forgatás előtt a legnagyobb készséggel megengedte, hogy a területet át­kutathassuk. Az ásatás a remélt eredmény­nyel is járt. Sikerült véglegesen tisztázni, hogy a templomnak valóban nem volt tornya, mint ahogy általában a Ferenc-rendiek ré­szére épített templomoknál általában nem is találunk tornyot. Ugyanis a Ferenc-rendi barátok az éjtszaka megállapított óráiban a szentélybe vonultak zsolozsmázni. A jelt a szentély sarkán bent az udvarban álló kis haranggal adták meg. Itt Gyulán is meg­találtuk ennek a kis harangtoronynak a funda­mentumát. A templom homlokzata mellett volt, úgy látszik, az udvarra, nyíló nagy kapu­bejáró, azon túl pedig egy több tanteremnek is beillő helyiségből álló hosszú épület, amelynek eddig három tágas helyiségét sike­rült feltárni. Ezzel az üpülettel a kolostor­négyszögnek mind a négy oldala megkerült. Most már csak az udvar kútjának, folyosó­jának tisztázása maradt hátra. Úgy beszélik, hogy egy régebbi tulajdonos, néhai Schriffert Sebestyén talált is régebben egy köralakú falat, amelyből a terméskövet nem győzték kiszedni. Az volt valószínűleg a kolostor kútja. A múzeum ásatásai végérvényesen el­döntötték a kérdést, hogy a gyulai ferences kolostor nem a város szívében, hanem a városnak Ajtós felé eső egyik külvárosában állott. Hatalmas épülettömb volt, mely a templom északi oldalához épített kápolnákkal együtt kb. 2000 m2 területen feküdt. Hatal­mas falait a törökök lebontották, márvány­díszeit, ónos ablakait szétverték, sírjait kifosztották. A szőlősgazdák aztán az alapzatot is sok helyen felcsákányozták. Úgyhogy lassan elsimult a falmaradványok felett a föld, csak a szájhagyomány őrizte meg századok múl­tán is a rég eltűnt kolostor emlékezetét. A hagyomány oly erős volt, hogy még a történettudomány hivatalos megállapításával szemben is kitartott. A múzeum ásatásai a szájhagyományt teljes mértékben igazolták. Ez a kutató munka azonban csak az érdekelt telektulaj­donosok megértő támogatásával és engedé­lyével volt elvégezhető. Nekik, Kempf Jó­zsefnek, Gróh Mihálynak. Steigerwaldnénak, Kranczler Józsefnek, Kiss Lajosnak és Heilinger Antalnak a múzeum e helyen is hálás köszönetét fejezi ki. I. J. Január elején nyílik meg a Szeretetházban a gyógypedagógiai intézet foglalkoztatója. Néhány éven belől második emeletet húznak az épületre. (A „Békés“ munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt hírül adtuk, hogy a gyógy­pedagógiai intézet a várostól átvett Szere­tetházban foglalkoztatót rendez be a végzett, de a kint való elhelyezésre alkalmatlan növendékek számára. Az átalakítás és be­rendezés munkája az átvétel után azonnal meg is indult s már befejezést is nyert, csupán a villanyvilágítás bevezetésének kér­dése volt még problematikus. A Villamossági Rt. ugyanis a világítás bevezetését csak a ! várossal kötött szerződés értelmében volt hajlandó teljesíteni, vagyis garanciát kért arra, hogy a foglalkoztató a fővezetéktől az épületig építendő vezeték minden métere után 1 kilowattot fogyaszt évenkint. Ez a feltétel évi 1450 kilowatt fogyasztást jelent, ami kissé túlzott kívánság volt a Villamossági rt. igazgatósága részéről. Ezért egyezkedési tárgyálások indultak meg, s bár a tárgyalások kissé elhúzódtak, végül a napokban mégis eredményre vezettek, úgy hogy a vezetéket két-három hét alatt a Villamossági Rt. meg is építi s akkor a foglalkoztató megnyitásának már semmi akadálya nem lesz. A beköltözésre és berendezésre az in­tézet igazgatósága a karácsonyi szünidőt kívánja felhasználni. A foglalkoztatóban GO­TO növendék számára van hely s ez a lét­szám már a beköltözés napján teljes is lesz. Húsz növendékkel már is több a normális létszám az intézetben s ez a létszámemelke­dés a foglalkoztató közeli megnyitásával kapcsolatos. A Szeretetház épületében a két felsőbb, az ötödik és hatodik osztály, továbbá a foglalkoztató nyer elhelyezést. Néhány nappal ezelőtt a Gyógypeda­gógiai Intézetben lenn járt Hepp-Baján Ernő dr. belügyminiszteri osztálytanácsos, és Páncsél Imre igazgató kíséretében meg­tekintette az intézet uj otthonát, illetve foglalkoztatóját. Megbeszélték a teendőket s kidolgozták a további programmot. Az a terv alakult ki, hogy néhány év múlva a foglalkoztatót kibővítik s a volt Szeretetház emeletes épületére második emeletet húznak. Pánczél Imre igazgató agilitásának s kiváló szaktudással végzett irányitó munká­jának tudható be, hogy a gyógypedagógiai intézet ily szépen fejlődik s a felettes fóru­mok figyelmét magára felhívta. A gyógy­pedagógiai intézet fejlődése a városnak is nyeresége, mert a növendékek létszámának emelkedése Gyula gazdasági és ipari éle­tében is kedvezően érezteti hatását. Szent Erzsébet kápolna bncsnnapja. a gyula­vári szent Erzsébet-kápolna bucsunapja novem­ber 25 én, vasárnap lesz. Ezen a napon reggel fél 9 órakor vonat indul a Szent Háromság kápol­nától Gyulaváriba. Jegyet a vonatban lehet vál­tani és oda-vissza 40 fillérbe kerül. A vonat szentmise után indul vissza Gyulára. Tisztelettel kéri a piébániahivatal, hogy akik vonattal akar­nak a búcsúra menni, a sekrestyében szívesked­jenek feliratkozni. 1—2 ható gyászközgyülésen leplezték le a mindemai napig kegyeletben tartott arcképét, amely alkalom­ból megjelent a Kaszinóban az egész vármegye, még akkor politikai passivitásban álló előkelő kö­zönsége. Terényi Lajos nem töltötte még be élte 38-ik esztendejét, amidőn a sors kegyetlensége kiragadta őt a közélet pótolhatatlan veszteségére az élők so­rából. De legfájdalmasabb volt a veszteség fiatal özvegyére Beliceey Máriára s öt kis árvájára: Lajos, Berta, Ab a. Jolán és Ágnesre, akik közül ma csak Berta leánya él, a többiek már valameny- nyien örök álmukat alusszák. Unokái a következők : Terényi Lajos gyermekei: Péter, gyulai anya­könyvvezető, Arsénia, Waiter Jenő nyug. honvéd­alezredes neje, Gedeon, a debreceni Auguszta sza­natórium tisztviselője, Katalin, Szillassy Géza honvéd alezredes neje Özv. Sztojanovics Gyuláné Terényi Berta gyermekei: Erzsébet, Pollner Ödön egyetemi tanár neje, S-Űárd, vármegyei nyug. árvaszéki ülnök, Ilona, volt Szekér Andrásné, Sári, Szalay Gyula földbirtokos neje és Lajos mérnök. Terényi Aba fiatalon nőtlenül halt meg. Néhai özv. Szekér Gyuláné Terényi Jolán szintén gyermektelenül. Néhai özv. Márky Jánosné Terényi Ágnes nemzet közszeretete és tisztelete majdnem példátlan gyorsasággal karolt fel. Oh ! miért sietsz el oly korán, ki méltó valál, hogy mindnyájunknál tovább élj ? — Miért költözöl el közülünk oly hamar, ki nekünk büszkeségünk, dicsekvésünk valál, s kiről oly nemes önérzettel hirdettük az egész nemzet előtt, hogy Terényi Lajos a mienk! Fájdalom 1 csak volt és többé nem az. Azok a szívhez szóllott s oly édesden áradozott beszédű ajkak elnémultanak; azok a sokszor mondott s a lélek tükrekint ragyogott szemek bezáródtak ; az a gazdag erények tárháza; az a minden szépért, jóért, és dicsőért s mindenek felett a haza szent ügyéért oly melegen érzett s oly fennen lángolt nemes szív megszűnt dobogni. És itt állva a dicsőültnek gyászravatala mel­lett, merészség lenne tőlem, ha ragyogó érdemeit, habár csak töredékvonásokban is vázolni akarnám. Elismerte és hangosan hirdette az ő éles Ítélő tehetségét, az ő mély belátásu, világos értelmét, az ő élénk elméjét, az ö alapos széles tudományát, az ő fiatal korához mért ritka gazdagságú tapasz­talásait, az ő érzelemdus nemes szivét, az ő páratlan jellem tisztaságát, az ő kedélyes s a szívre oly jótékonyan hatott, nyájas vidorságát és mindenek felett az ő lángoló hazaszeretetét: mindezeket han­gosan hirdeti az egész nemzet, — ahol pedig egy nemzet szol, ott az egyesnek el kell nemulma s csak annyit lehet szabad mondanom a Szent könyv szavaival: ,0 az igazságot felöltözte vala s az is felöltöztette vala őt mintegy palásttal; az ő igaz ítélete fejét, mintegy koronával ékesíti vala.“* Nem, nem távozhatunk e sirhalomtól, mely oly drága kincset fedez, a fájdalom azon keserű érzetében, hogy a megdicsőült a mienk volt, — mienk ő és mienk marad ezután is ; mert él és élni fog közöttünk az ő példája, mely minket az övéhez hasonló tettekre lelkesít; — él és élni fog közöttünk az ő áldott emlékezete, melyet szent ereklyekint őrzünk hálás kegyelettel, hogy drága örökségül adhassuk át utódainknak. A haza szent ügyének edzett bajnokai ritkul­nak ; zarándokoljunk el a megdicsőültek sirhalmai- hoz, hogy ott feléledjen szivünkben a honszeretet tiszta, szent lángja s áldott emlékezetük buzdítson minket hazafias érzelmekre és tettekre. Ragyogjanak előttünk az üdvezültnek honfi­erényei szüntelen és maradjon közöttünk áldásban az ő emlékezete. Te pedig méltó siralmunk tárgya, ki közülünk oly hamar és oly váratlanul elköltöztél, pihenj édesdeden az élet fáradalmai után az anyaföld kebelében, mig majdan a Teremtő hatalmas szavára örök életre léssz fölébredendő. A gyulai Kaszinóban 1864 május 7-én meg-

Next

/
Thumbnails
Contents