Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-02-08 / 10. szám
LXVI. éTfolyam ÍO. «sám Csütörtök ííyulij, fi934 február 8. Előfizetési árak : Negyedévre :-Helyben . . 1 Pfiö fill. ' Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj elor*- fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Itobav dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : LKIBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Fiupolgáristák éretlen merénylet-terve tanáraik ellen. Megtalálták az eldugott fegyvereket és töltényeket. (A „Békés“ munkatársától.) Folyó hó 6-án, kedden délelőtt egy izgatott asszony jelent meg Tarpai Ottó polg. isk. igazgató szobájában. Előadta, hogy polgárista fiát néhány osztálytársa revolverrel megfenyegette. Az osztályban ugyanis egy társaság alakult, fegyvereket szerzett s elhatározta, hogy néhány tanárt eltesz láb alól. A bukott és szeku, dát kapott diákok alakították ezt a szövetkezést, azzai a céllal, hogy Implom Józsefné, Fazekas Mihály, Implom József és Nagy Sándor tanárokon bosszút álljanak. A bejelentést, már csak azért is, mivel a polgári iskola legalsó osztályáról volt szó, kissé hihetetlenkedve fogadták, mindenesetre azonban a megnevezett 2 tanulót azonnal lehivatták az igazgatói irodába s faggatni kezdték. A íiuk eleinte tagadtak s azt mondták, hogy ajándékba kapták a Flaubert-pus- kát és a Browning-pisztolyt, később azonban bevallották, hogy a fegyverhez igaztalan utón jutottak s valóban az volt a tervük, hogy lelövik tanáraikat. A tervről több diák is tudomást szerzett, szólni azonban ezek nem mertek, mert a szövetkezett fiuk rájuk szegzett revolverrel s lelövéssel fenyegették meg őket, ha bárkinek is a tudomására merik hozni szándékukat. Faggatásuk'során elárulták, hogy a revolver az iskola épületében van elrejtve. Erre Implom József tanár az egyik fiúval a megjelölt helyre ment s ott, az illemhely fütőtestje alatt, valóban meg is találták a fegyvert. Mikor a fiú lehajolt s a revolvert kiemelte a rejtek helyről, gyors mozdulattal azt Implom József felé fordította. Implom tanár erre hirtelen elkapta a fiú kezét s a revolvert kicsavarta az elvetemült íiu kezéből. A vallatás során aztán az is kiderült, hogy még egy tőrjük is van, továbbá hogy a fegyverhez való töltények a Munkácsy Mihály- és a Megyeház-utca sarkán levő Kertész féle fűszer- és csemegekereskedés nagy reklámtáblái mögé vannak elrejtve. A jelzett helyen a rendőrség aztán meg is találta a töltényeket. A szervezkedés középpontjában spiritus rectorként egy olyan növendékje áll az intézetnek, akit egyizben már eltanácsoltak az iskolából, akit azonban két év múltán a szülők könyörgésére ismét visszavettek. Ez a fiú indította meg a megdöbbentő szövetkezést. A fiút egyébként tanárai rosszindulatúnak, bűnözésre hajlamosnak ismerik s múltjában nem egy olyan ügy szerepel, amelynek aktái a rendőrség irattárában hevernek. A polgári iskola igazgatósága be, iratkozáskor megszánta a szerencsétlen szü- \ löket s abban a reményben, hogy a fiú jobb útra tért, ismét felvette az intézet kötelékébe A szervezkedés szálai máshová is elnyúlnak, ezért a rendőrség igen erélyesen nyomoz a szomorú szenzációvá nőtt merénylet terv teljes tisztázására. Az egyik fiúnál egy kidolgozott tervet is találtak^ amelyben egy közismert gyulai főtisztviselő lakásának helyszíni rajza is benne volt. Meg voltak jelölve a szekrények helyei s amikor a fiukat megkérdezték, hogy mi céljuk volt a tervrajzzal, a tanárok nagy megdöbbenésére azt vallották, hogy be akartak törni a lakásba s a megjelölt szekrényeket ki akarták fosztani. A két vezérszerepet betöltő tanulót természetesen azonnal kicsapták s az ügyet átadták a rendőrségnek. A fiuk előreláthatólag javitó-intézetbe kerülnek. Egyes budapesti lapokban olyan hir jelent meg, hogy Implom József tanárra benn a tanteremben fogták rá a revolvert. Ez a hir valótlan. A fiuk neveit a .sajtótörvény vonatkozó szakasza érteimében nem közölhetjük. Vasárnap: Cs picsóka. Az évtizedek éta óriási népszerűségnek örvendő farsangi bolond újság keretében ezidén egy állandó vicclapnak: a Csipicsóká nak első száma jelenik meg. A lap remek rajzait városunk és a környék ismert, kiváló karrikaiuramüvésze: Kovács Lajos tanár készíti, az újság többi, kacagtató részét pedig Konkoly Kálmán szerkesztő áll tja össze. A nagyszerű Csipicsókára előre is felhívjuk olvasóink fisveimé». T A MC A Te... Irta: DUBÁNYl IMRE. ügy kívánkozik már valahogy a toliam hegyére a tegeződés kérdése, mert az ebből eredő sokszor bosszantó, sokszor kacagtató fonákságok ordítanak a nyilvánosság után. Az emberek tudvalevőleg tegezik vagy magázzák egymást. Nyelvünk e téren gazdagabb a többieknél. „Ön, kegyed, maga, kelmed, kend, te“ ként válogathatunk a másik személy megtitulálásában, mig a legtöbb keleti nyelvnek csak a tegeződésre van szava, a nyugati nyelveknél meg sokszor csak az „ön“ használatos, a „te“ elcsökevényesedett. De úgy vagyunk mi ezzel a nyelvbeli gazdagságunkkal is, mint egyébb kincsünkkel, mig voltak. Nem tudtuk azoknak igazi hasznát venni. Nálunk a tegeződés és magázódás is csak arra való, hogy még jobban elválasszon bennünket egymástól, még jobban kiélesitse a társadalmi választófalak vonalait A keleti nyelveket kivéve, ahol a kecskepásztor is tegezi a királyt, sehol sincs olyan nagy ke. lete a tegeződésnek, mint nálunk. Ma már minden valamire való társaságban ez a társas érintkezés csaknem kizárólagos formája s ennek nem-alkalmazásával üldözik ki maguk közül a kasztbeliek a nem maguk közé való elemet. Régente nem igy volt. Jó barátságban voltak í az emberek egymással tegeződés nélkül is. Jól j emlékszem arra a két áldott lelkű, kedves uriasz- j szonyra, egyik ügyvédnő, másik orvosné volt, akik negyven évig éltek egymásra utalt szoros barátságban az uradalom pusztáján és holtig „ténsasz- szony“-nak titulálták egymást nagy akkurátusán Hogy kinevetnék ezeket a jó öregeket a mai nagyságos és méltóSágos asszonyok, akik „első intrá- dára" letegeznek mindenkit, aki társaságukba kerül, ha a rajta levő konfekciós toalett kifogástalanságán kívül semmi más jogcíme se lenne az illetőnek az úri társaságban való megjelenésre. De ma ez a divat. Akkor szegényebbek voltak a címzések, de nagyobb igényűek a barátság terén. Hosszú évek ismeretségében szerzett tapasztalatok után szólította fel egyik úri ember a másikat a „per-tu“-ra, akkor is adandó ünnepséges alkalomból itták meg a barátság poharát. Csak a mágnások, a megyei tisztviselők, a képviselők, meg a katonatisztek tegeződtek első találkozáskor, előbbiek a családi nexusok, utóbbiak a bajtársi viszony alapján. De itt is sok arisztokrata, vagy önálló Ízlésű ember kivonta magát a szabály aló^ csak azt tegezte, aki neki rokonszenves volt, a többiekkel kerülte az érintkezést. Ma tegezünk boldog-boldogtalant és tege2tetünk mindenki által, akivel egy társaságba kerülünk. Nem tudjuk kicsoda, ki fia-borja, csak azt tudjuk róla, hogy ugyanabban az előszobában vette el tőle a szobalány vagy inas a kabátot és nem rongyos a nadrágja. Lelki rongyosságával, nevelésbeli hiányosságával nem törődve. Jól emlékszem arra a kegyelmes urra, aki kikisérvén pertu barátját az előszobába, annak távozása után megkérdezte a titkárját: — Ki is volt tulajdonképen ez a marha ? A titkár jól nevelt fiú volt és igy nem azt válaszolta a kegyelmes urnák, amit kellett volna, hogy : — Ez a marha a te barátod volt kegyelmes uram — hanem alázatos tisztelettel jelentette, hogy ez az úriember dr Veseky ő méltósága, vezérigazgató ur volt, aki három percentes betéti és tizennyolc percentes váltó kamatok felszámításával fejt ki zseniális közgazdasági tevékenységet. Érdekes, hogy dacára a tegeződés ilyen apró pénzre váltottságának, azért még mindig van értéke. Éppen azért, mert azoknak, akik az embereket nem valódi értékük, hanem sikereik szerint becsülik, imponál a nagy urakkal tegeződő egyén, viszont lesajnálják azt, akitől még ezt a csekélységet : a tegeződést is megtagadják. Komoly ember előtt csekély az értéke a tegeződésnek, mert gondolkozván, tudja azt, hogy ez sem barátságot, sem bizalmas viszonyt nem jelent. Csak paródiája a barátságnak és látszata a bizalomnak a legtöbbször. Forma tartalom nélkül, „Muster ohne Wert“.
