Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-02-08 / 10. szám

3 Békés 1934 február 8 Schultz Mátyás levelet akart kicsempészni a fogházból. Szenzációsnak látszó fordulat, (A „Békés“ munkatársától.) Részle­tesen beszámoltunk annak idején arról, hogy a kórházban történt kasszafurás ügyében Kántor József és Schnitz Mátyás kórházi altiszteket letartóztatásba helyezték és be­szállították az ügyészség fogházába. Letar­tóztatásuk ellen mindketten a szegedi táb­lához folyamodtak fel s szabadlábra helye­zésüket kérték, a tábla azonban kérésükkel elutasította őket s igy továbbra is letartóz­tatásban maradtak, s mint foglyok várják ügyük törvényszéki tárgyalását. Amint értesülünk, az ügyészség a vád iratot ellenük már el is készítette s hir szerint a főtárgyalást március hó elején fogja megtartani ügyükben a törvényszék ünghvári tanácsa. A két letartóztatott al­tiszt \Keszt Zoltán és Lnsztig István dr.- okat bízta meg védelmük ellátásával. Hétfőn délután Schultz Mátyással kap­csolatosan igen érdekes hir terjedt el a városban. Schultz ugyanis, mint előzetes le­tartóztatásban levő fogoly, a fogházban sa­ját ruháját viseli s a szennyesét is kinn a városban mosatja. Legutóbb, amikor a mosni való fehérneműt ki akarta küldeni, az átvizs­gálást végző foglár az egyik ruhában egy ügyesen berejtett cédulát talált. A cédulá­ban Schultz néhány soros utasítást küldött a mosóasszonynak, hogy a »betétkönyvről« senkinek se tegyen említést. A szenzációs­nak látszó fordulat alapján a nyomozás tér mészetesen ujult erővel indult meg, ered­ménye azonban nem váltotta be a hozzáfü zött reményeket, mert kitűnt, hogy a mintegy 300 pengőről szóló betétkönyvben az utolsó bejegyzés még 1931-ben történt s igy a kórházi kasszafurással semmi nemű kapcso­lat nincs. amelyből kimaradt a szenzáció. Schultz és Kántor letartóztatása mellett a rendőrség a nyomozást tovább foly­tatja, mert bár a két előzetes letartóz- ; tatásban levő altiszt ellen alapos gyanú van ; s ellenük az ügyészség is a betöréses lopás vádját emelte, valószínűnek látszik, hogy Schultzcal és Kántorral nem kerültek kézre mind a nagystílű betörés vélt, vagy ténye­leges tettesei. Hétfőn délelőtt adta át Varga Gyula dr. polgármester Bagi Sándor miniszteri elismeréséi. (A „Békés“ munkatársától) Lapunk egyik régebbi számában már megírtuk, hogy a belügyminiszter Bagi Sándor műszaki ta nácsost, a városi mérnöki hivatal vezetőjét az inségakció sikeres és mintaszerű lebonyo­lítása körül szerzett érdemeiért elismerésé­vel tüntette ki. Az elismerő okiratot Varga Gyula dr. polgármester hétfőn adta át a kitüntetettnek az egész tisztikar jelenlété­ben. Az átadás aktusa s maga a legfelsőbb elismerés a megjelent tisztviselőket őszinte örömmel töltötte el, mert úgy érezték, hogy Bagi Sándor érdemeinek elismerésén keresz­tül az egész tisztviselői státus megbecsülés­hez jutott. A társadalomnak őszinte örömére és megnyugvására szolgál, hogy a mai rendki vül súlyos viszonyok között az inségakció szociális szempontból oly nagyjelentőségű munkája kifogástalan és tökéletes módon nyer lebonyolítást. Karácsonyi János utca 10. számú IUIT;Ö\T ÁhhÓ HÁZ, 3 szob i és unnaunwnrsMnwi mellek helyiségekkel, május bó 1-töl ha szonb rbe kmdó 24 2—3 Ajándékot csak bizonyos alkalomkor, születésnapra, névnapra vagy karácsonyra szoktunk kapni és sokszor csak olyant, amelynek önmagában alig van értéke. Gyula város intelligens höl­gyeinek és urainak nem kell ezekre az ün­nepi alkalmakra várniuk, hogy kivétel nélkül mindnyájan egy jó szívvel adott és rendkí­vül értékes ajándékban részesülhessenek. Ugyan mi lehet ez az ajándék ? — kér­dezik a kiváncsiak. A február 12.-i székely est rendkívül nívós műsora. Ugyan, hogyan lehetséges ez — mond­hatják a kételkedők — hiszen a székely es­tére 2 P.-s, 1.50 P.-s, 1 P.-s és 0.50 P. s belépődíjakat szednek?! Ez igaz, de ezekért a belépődijakért másutt csak táncolhat, itt is táncolhat min­denki kivilágos virradatig, de ezen felül kap még ajándékba egy olyan tartalmas műsort is, amilyent Gyulán eddig sem ajándékba, sem azért a b lépndijért sohasem adtak, Mert ugyebár, ha a tánccal egybekötött székely estére a belépődíj ugyanannyi, mint egy táncmulatságra, akkor a műsort már ajándékba kapja mindenki. Ez a műsor egymagában is többet ér a belépődíjnál, mert mindenféle Ízlést ki tud elégíteni. A komoly előadások kedvelői dr. Asztalos Miklósnak, a Nemzeti Muzeum ki­váló történészének fejtegetései nyomán a tudós megvilágításában láthatják a székely- ség sorsát. Aki meg a vidámságot keresi, Dani bá’ tréfáin, góbéságain annyit nevet­het, mintha e világon semmi gondja-baja sem volna. A zenebarátok Pless Lászlónak, az Operaház karmesterének művészi zongo­rajátékában fogják megtalálni a maguk cse­megéjét. Kóréh Endre, az Operaház kiváló baritonistája is úgy állította össze a maga műsorát, hogy az az Opera-barátokat, a mű- dalok kedvelőit és a népdalok szerelmeseit egyformán kielégíthesse. Akik majd gyö­nyörködni fognak az ő meleg, szárnyaló De azért nem lehet értéktelennek tekinteni még­sem, mert praktikus haszna van. Ez a bejáró kulcs azokba a helyiségekbe, ahol az érvényesülés és kenyérbe jutás husosfazekai Totyognak. Mert pró­bálj állást kapni, kenyérhez jutni dupla diplomás állástalan fiatal barátom és kopogtass be ahhoz a földi hatalmassághoz, akinek a kenyerek osztogatá­sában merül ki jól megfizetett tevékenysége. — Hogyne, hogyne, kedves öcsém, majd csinálunk valamit, kapod a választ, ha elég sze­rencsés vagy tegeztetni e nagyhatalom által. És esetleg még csakugyan csinál is belőled valamit. De próbálj ismeretlenül bemenni egy ilyen Olympuson trónoló Jupiterhez. Ha az altiszt ur ke­gyesen be is enged hozzá és a torkodban dobogó szívvel adod elő neki, hogy hősi halált halt apád özvegyét és négy testvéredet kellene tartanod, há­rom diplomád van, beszélsz, írsz, olvasol németül, angolul és franciául „perfektül“, a nagy ur unot­tan, hideg arccal hallgatja instánciádat Hiába jöttél. Ön uram, maga kérem, vagy hallja kend mehet a fenébe, az ön számára nincs „terülj asz­talkám“, mert nincs birtokában a Sezám-nyitó bű­vös igének, a „te“-nek. Büszke lelked visszariadt attól, hogy úgy vadássz a „pertu“-ra, olyan kisku­tyához illő, hízelgő farkcsóválással, szolgalelkü megalázkodással strébérkedve ki a hatalmon levők­kel való tegeződést, mint Házmesterfi ur, aki úgy gyűjtötte ezeket,' mint az indiánus a skalpokat. Te pedig büszke lélekkel és merész álmodással vetvén meg az ily hitvány eszközöket, nyelheted az éhkoppot, mig a bordáid ki nem ütköznek. De nemcsak állást keresvén jársz igy, de igy jársz, ha művész vagy és álmaidat meg akarod valósítani, ha költő vagy és lelked virágait szét akarod osz­tani, ha politikus vagy és a benned égő tettvágyak tettre akarod váltani, ha író vagy és mondani valóid számára teret keresel, ha iparos, ha kereskedő vagy és szállítani akarsz. Így van ez mindenütt, akármihez fogsz. Összeköttetés, tegeződés nélkül még papucsszeget se szállíthatsz. Koplalhatsz. Végre is büszkeségedet félretéve, övéid érdekében aláza­tosan bekopoghatsz az időközben magát az uborka­fára feltornászott Házmesterffy ur ő méltóságához, hogy a fogyasztási adóhivatalnál megüresedő dij- noki állásra való kinevezésedet kegyesen kieszkö­zölni méltóztassék. Azért mondom állástalan, diplomás barátom, he büszkélkedj, hanem keresd azokat a helyeket, hol a pertut osztogatják. Sokat forogj ott, hogy az arcodat megszokják. Ne érzékenykedj, egy kis szemtelenség sem árt. Ha ki akarnak csukni, ne hagyd magad, ha odacsukják is az ujjadat az ajtó- nyilásba. Majd begyógyul a seb az ujjadon ha állásba jutsz. - r A büszkeség és az érzékenység már csak nekünk való, divatjamúlt öregeknek, akik vissza­álmodjuk a ténsasszonyok boldog korát. Akik már nem akarunk semmit és nem is tudunk kenyérbe tenni senkit. Mi már jobban érezzük magunkat az erdő magányában, mint az emberek közt. A fák, a bércek, a sziklák, a felhők és vadvirágok se nem tegeződnek, se nem magázódnak, egyszerűen csak gyönyörködtetik a szemet és lelket, mely az embe­rek társaságáról csak ritka esetben mondható. Jobb nekünk ott, mint az emberek közt, mert már meg­elégeltük az emberi komiszságokat. Nem tudunk beletörődni, hogy a valódi helyett mindig talmit adjanak, az igazi barátság helyett csak a tegező­dést, a tehetség helyett szívességet, az igazmondás helyett az öblös hangot, a munka helyett a nagy- képű fontoskodást, a szorgalom, tudás és rátermettség helyén a tolakodó szemtelenséget lás­suk érvényesülni. Mi, bár legjobban érezzük a tekintélytisztelet hiányát, még se tudunk hasravá- gódni az igy készült nagyságok előtt és nem tudjuk őket tekintélyeseknek elfogadni azért, mert sikerült magukat a magyar közéletbe bele-tegezni. Nem szeretjük a pótlékokat még a kávéban sem. Igazi tekintélyeket óhajtunk s csak az igazi tekintélyek előtt hajiunk meg öreg derekunkkal.

Next

/
Thumbnails
Contents