Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-09-09 / 71. szám
LXVI. évfolyam TI. szám Szombat Gyula, 1934 szeptember § Előfizetési árak : Negyedévre : Holy ben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendöic. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Veni, Sancte Spiritus. Olyan forró júliusi nap volt, mintha a fényes tűzgolyó minden égető, perzselő sugarát oda küldte volna a Szent Márk terére. Éppen az uj procuratiák több mint 300 éves árkádjai alól jöttem ki a térre, amikor az óratorony bronzszerecsenjei a nagy melegben csaknem bágyadtan ütötték a dél óráit s az arzenál déli ágyudörgésére is csak álmata- sgon rebbentek meg a galambok és szinte tétovázva repültek fel. Minden és mindenki elernyedt. Egyszerre csak pokoli zsivaj töltötte be a teret. Minden felől s minden zugból az újságkihordók serege tódult a térre s tele torokkal kiáltották: Dollfust meggyilkolták, szenzációs déli kiadás. Egy perc alatt minden újság elfogyott. És amikor délután ismét az árkádok alatt sétáltam, már minden kirakatban ott volt Dollfusnak és árváinak gyászfátyolos arcképe s az idegenek mellett ott tolongtak a munkából hazatérő velenceiek a kirakatok előtt s velencei dallamossággal mondogatták o poveretto, poveretto, — szegényke, szegényke. Senki sem gondolt másra mint a szegény özvegyre, aki két kis gyermekével most már hiába várja az urát, akinek másnap kellett volna az Adria partjára megérkeznie. S a szánalom csendjét ismét az ujság-elárusitók zsivaja kergette el. Nagy betűk kiabálták a világba: A Duce elrendelte, hogy olasz csapatok vonuljanak a Brennerhez. Mussolini azt mondta, hogy a gyilkosság közeli és távoli bűnösei megbün- hődnek. Mussolini megvédi Ausztria függetlenségét. Majd a lapok újabb rendkívüli kiadásai az aludni készülő városra az uj világháború lidércét bocsátották reá, jugoszláv mozgósítás hírét terjesztve szerte- szét. Napok teltek bele, amig a kis Ausztria belső polgár- háborúja, a Dollfuss-i gondolat felülkerekedése, 100 és 100 osztrák ifjú kifolyt vére, egyelőre megmentették a világot egy újabb szörnyű háborútól. Azután jött augusztus. A lapok mindennap uj híreket hoztak a közelgő orosz-japán háborúról. Hireket egy uj európai átalakulásról, amely a két ázsiai hatalom versengésével kapcsolatos. A német-lengyel szövetség állítólagos titkai, uj világháború előkészité- tésére mutattak reá. Külügyminiszterek utazásai, nyilatkozatai, ha talán a megnyugtatás volt is a céljuk, mindenképen mint izgatok hatottak. Az emberek a forró nyári hónapokban úgy jártak-keltek, hogy Shakespeare hercege mindenkitől megkérdezhette volna, „Mi baj hogy arcod ily rettentő februári? Egész fagyos, borús és felleges.“ r Es egyszerre itt a szeptember. A jámbor francia király 900 esztendős himnusza hangzik fel az égbe, a „Jöjj el Szentlélek-isten, jöjj,“ hangjai mellett özönlenek a kis emberek az uccákon át az iskolába, viszik friss örömteli lélekkel uj könyveiket, szép Íróeszközeiket. És mögöttük a szülők sötét gondjai ... Mi vár reájuk az életben, mit visznek magukkal az életbe ? Azt a sötétséget, amely újságok, könyvek százaiból árad feléjük, emberek, nemzetek egymásrauszitását, ködös tudománytalan elméleteket fajokról és fajgyűlöletről, és a tőlünk elszakított magyar földön a kisebbségek elnyomásában uj életre kelt modern rabszlgatartást ? Ez lesz-e az életben az erősebb, vagy az iskolák szelíd bölcsessége? Megmarad-e lelkűkben az evangéliumok felebaráti szeretete, a nagy költők humanizmusa, a történelem tanítása, népek és nemzetek egymásrautalásáról, amely ha nem nyilvánul meg cselekedetekben, jön helyébe a khaosz? Kis magyar fiukat vájjon megcsapja-e „azon európai keresztény univerzalizmus egy szellője,“ amelyről a nagy magyar történetíró, Szekfii Gyula beszél és amely „Szent Istvántól kezdve művelődésünket irányította.“ Vájjon kiviszik-e az életbe a Széchenyi tanítását, hogy a „nemzeti élet alapja a kiművelt emberfő, mely a polgári erényt valósítja meg ? Ki tudja? Ki lát a jövőbe? Mi csak egyet tehetünk, azzal az 1,200.000 magyar gyermekkel, akik most jönnek ki a templomokból, együtt könyöröghetjük : Veni, Sancte spiritus. Lava quod est sordidnm .... „Mosd, amit a szenny belep, öntözd, ami eleped, seb fájását csillapítsd ; ami dermedt, élesztgesd, ami fagyos, melengesd, ami hibás, igazítsd /“ (Babits Mihály fordítása) T A Ä C A Hot országon kérésziül — Konkoly Kálmán utilevelei. — ATHÉNI APRÓSÁGOKEbben a városban mindenki megtalálja azt, amit keres. Az archeológus a kariathidákat; a világvárosok rajongója a neoncsöveket; a művészettörténész a korinthusi oszlopok akanthusleveleit; a szerelmes az ujholdat ; a sznob az „eredeti“ antik vázákat; az Ínyenc a halkülönlegességeket és a huszadik század szatirja a huszadik század nimfáit. Csak az csalódik, aki exotikumokért jött ide Mert Athén nem exotikus város. * Athén a mozgó kereskedelem városa. Ahány- féle holmit ezen a világon árulni lehet, annyi ember veszi nyakába reggel hatkor a várost és éjfélig ordít az uccákon panaszosan kinálgatva. Cipőkrémtől fekvőszéken át szivacsig vagy lábosig mindennek megvannak a maga árusai. És úgy ordítanak, mintha reggeltől éjfélig legalább venne tőlük valaki is valamit. De nem vesz. * A benszülöttek későn kelnek. Kilenc előtt üresek a kávéházak és csak akkor kezd fogyni a sajátságos, de nagyon népszerű reggeli : török feketekávé, kis tányér gyümölcsizzel. Délelőtt 10 után végigcsilingelik a szemeteskocsik az uccát és 11'felé már általában fölkelnek az emberek.-C'i * ........... Ős zintén udvariasabb nép alig van mint a görög. Különös figyelmességgel kisérik az , idegen minden lépését, hogy nem tehetnek-e valami apró, jóleső szívességet. De ha pénzről van szó, akkor megkülönböztetett arcátlansággal csapják be. Ezzel szemben mindent elkövetnek, hogy aki hozzájuk jön, jól érezze magát. * Ha az ember érdeklődik, merre van valamelyik ucca, akkor nem magyaráznak, hanem egészen odáig kisérik. Erre mindig van idejük. Általában : a rohanás és a sikk, — ami annyira jellemzi az európai metropolisokat, — itt egészen ismeretlen valami. * A sikk . . . A nők majdnem kivétel nélkül nagyon lom- posak, elhanyagoltak. Mindnyájukon meglátszik, hogy legjobban szeretnének, mondjuk, tógában járni. Arcukat alig festik. De a körmeiket ? Egyenesen félelmetesen. * A kiló helyett itt az oka a suiyegység. Rézkorongot dobálnak a mérleg serpenyőjébe, de hogy kinél, mikor, mennyi egy oka, az az illető hangulatától és esetleg a nap állásától függ. Néha öt korongot dobnak a mérlegre, néha hét ugyanakkorát. Mind a kettő egy oka. Egyetlen megoldás van itt: belenyugodni. * A magyarokról keveset tudnak, de ez nem is nagyon lényeges. Sokkal érdekesebb, hogy mikor az ember a magyar követség pompás kis palotáján becsönget és „na végre magyar szót hallok“ örül magában, akkor nyílik a kapu és kiderül, hogy a magyar követség portása nem tud magyarul. Hát nem kedves ? * Ennél csak az albán földrajztanár kedvesebb, akivel egy kirakat bámulása közben ütköztem össze Meglepő tájékozottsággal rendelkezett, — mint az illő is. így pl. tudta, hogy Magyarország nagyrészét németek lakják, akik sok vadlovat fognak. Na de ezt tudnia is kell, hogy taníthassa a kis albánoknak hazánk földrajzát. Aztán persze ő vizsgáztatott engem nagyhírű országára vonatkozóan. Egy darabig aránylag tájékozott feleleteket adtam, de mikor nem tudtam« hogy Korea miről nevezetes, nagyon fölháborodott. Nem is tudtam többé megbékíteni és haraggal váltunk el, Hadrianus diadalive alatt Ezen a történelmi helyen. * „Európa legolcsóbb országa“ — szeretnek errefelé büszkélkedni. Tényleg, nagyon olcsó. Az árak 20—25 százalékkal alacsonyabbak, mint ná- A lünk. És ehez tudni kell azt is, hogy MagyarországBíl Európában egyike a legolcsóbbaknak. J ^Bn ^ aueS A Az előkelő kávéházakban egy csésze ‘Hifjjforg'k jó török feketekávé borravalóval együtt lÖr¥illé1Pl9éÍBV kerü] jifrnn nfibsílöo *
