Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-30 / 68. szám
1 LXVI. évfolyam 68. szám. Csütörtök _______________Gyula, 1934 augusztus 30 El őfizetési árak : Negyedévre : Salyben . . 1 P 60 fill. Fidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. np>in. r>w> POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A véres kardot szimbolizáló mozgósítási plakátok riadója egyre harsogott a kerítésekről és házfalakról. Jöttek a behivók, mentek a katonavonatok s az Erdélyi Sándor nton kisirt szemű aszo- szonyok, a fájdalom és a nyugtalan aggódás processziói jöttek befelé nap mint nap. Elmentek az apák és fiuk, hogy testükkel, testük épségével s ha kell; életükkel legyenek bástyák a határokon. Elmentek és a pultok mögé törékeny asszonyok álltak, a kocsik bakjára hallgatag asszonyok ültek, férfiakká lettek az asszonyok, a férfiak pedig oroszlánokká és félistenekké. S a fiatalok, akik eddig a hajnali derengést csak a mámor rózsaszín páráin át látták, hajnalonkint harmattól nedves galiciai mezőkön kúsztak az állások felé, keskeny, fehér kezükben, amellyel eddig még csak kávéházi tükrök ellen emeltek fegyvert, görcsösen szorítva a lövésre kész manlichert. Elmentek, beásták magukat a földbe s mig az itthonmaradottak a virrasztás süket éjszakáin a toronyórák csendes ütéseit számolgatták s mig az augusztusi hold fényében ize- sedve értek idehaza, kinn a törökzugi venyigéken a szőlőfürtök, ők az ágyuk távoli morajlását figyelték s várták, hogy elbújjon a hold és sötét legyen, hogy elindulhassanak előre a halál-sikokon. Két évtized múlt el azóta, hogy oda voltak fiaink az északi mezőkön, őrállóban a megtámadott határokon, áldozatkészen arra, hogy testük épségét s ha kell, magát az életüket áldozzák a hazáért. Húsz éve, hogy oda voltak fegyverben s húsz éve, hogy az első hősi halottak nevét egy láthatatlan kéz felirta a mártírok márványtáblájára. S akik ezelőtt két évtizeddel elmentek, azok egy része épen, másrésze csonkán és hénultan jött haza, de hazajöttek, vannak azonban, akik még most sem szereltek le, akik még mindég csukaszürkében vannak, ha örök álomban is, a lengyel tarlók alatt. Ezek a hősök még most is szolgálnak, küldetésük még egyre tart a magyar történelem szolgálatában. A halhatatlanság az ő zsoldjuk s koponyájuk ha porlad is már, szájukból még egyre hangzik az „előre!“ Ők nem szerelnek le, ők, a halottak élőbbek az élőknél, „...die Todten reiten schnell...“ ők még nem vesztették el a háborút, az ő tulvilági kardjuk még egyre küzd és villog a ránkszakadt éjszakában? Az ő kommandójuk még egyre zeng a vérrel áztatott síkokon s bár húsz éve elmentek, máig is itt élnek közöttünk, példaként, keltegetőként. A két évtized fordulóján legyen most az emlékezés fogadalom, hogy mi élők, méltók igyekszünk lenni a holtakhoz. Kisorsolták a törvényhatósági bizottság kieső tagjait. (A „Békés“ munkatársától.) A vármegye igazoló választmánya a napokban Márky Barna dr. elnöklésével ülést tartott. A választmány a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításával, illetve az ellene beadott felebbezésekkel foglalkozott, majd a törvényes rendelkezés értelmében kisorsolta a törvényhatósági bizottság azon tagjait, akiknek megbízatása ez év végével lejár. Hatvannégy tagot sorsoltak ki, közöttük 7 gyulait, Sál Józsefet, Mets Józsefet, iff. Steigerwald Istvánt, Gombkötő Józsefet, Csomós Istvánt, Góg Andrást és Barát Istvánt. A kisorsolt tagok helyébe az uj tagokat a törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén fogják megválasztani. Megvette az Ipartestület a székházzal szomszédos Székely-féle ingatlant. Színpaddal bővítik ki a nagytermet. (A „Békés“ munkatársától.) A Gyulai Általános Ipartestület legutóbb tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a székház kibővítésére a szomszédos Székely-féle ingatlant megvásárolja. Az előnyös vételt a közgyűlés nagy lelkesedéssel szavazta meg s örömmel vette tudomásul, hogy az Ipartestület vezetősége a kibővített székházban még az eddiginél is intenzivebb kulturmunkát kiván a jövőben kifejteni. A két lakóházból álló ingatlant 8760 pengőért vásárolták meg, tehát igen előnyös áron, úgy hogy hir szerint a Korvin utca 20 számú sarok ingatlanért 7 ezer pengőt már fel is ajánlottak. Érthető tehát, hogy a közgyűlés az ingatlan-vételhez, úgy az intenzivebb kultur- munka lehetőségének megteremtése szempontjából, mint az előnyös vételre való tekintettel örömmel járult hozzá, annak ellenére, hogy az Ipartestületnek a székház építéséből kifolyólag még most is van 52 ezer pengő adósága. Megkönnyítette az Ipartestület helyzetét a székházépület kibővítési tervének megvalósításában az, hogy az épitési kölcsön kamatát 8 egész 6 tizedről 5 és fél százalékra szállították le, továbbá, hogy ebből az 5 és fél százalékból a kormány még további 3 százalékot magára vállalt, úgy, hogy a kamatterhek most már csak egyharmadát teszik ki a régi kamatösszegeknek. A Wenckheim grófok fizetik a legtöbb adót a vármegyében. (A Békés“ munkatársától) A vármegye virilis jogú választóinak névjegyzékét, amint azt lapunk más helyén közöljük, az igazoló választmány összeállította. A listán 504-en szerepelnek. A legnagyobb adóösszeggel 86.160 pengővel gróf Wenckheim László dr., a Békés—tarhosi földesur áll a lista élén. Wenckheim László gróf ugyan effektive csak 43.080 pengőt fizet, mivel azonban diplomás, a vonatkozó törvényes rendelkezés értelmében a virilis névjegyzéken kétszeres összeggel szerepel az adója. A vármegyében ténylegesen a legtöbb adót szintén egy Wenckheim-gróf fizeti és pedig az ókigyósi uradalom birtokosa, gróf Wenckheim József. Az ő évi adója több mint 54 ezer pengő. Telepítés — tagosítás. A „Magyar Közgazdaság“ Írja: Az agráréletnek ma a telepítés a legfontosabb problémája. Már hosszú hetek óta folynak a földmivelésügyi minisztériumban a telepítést előkészítő tárgyalások és nagyjából már ki is alakult Kállay miniszternek az a tervezete,* amelynek alapján ezt a nagyszabású birtokpolitikai akciót le fogja bonyolítani. Természetesen nemcsak a hivatalos tervek megbeszélése folyik, hanem számos mezőgazdasági szakember és agrárpolitikus is foglalkozik ezekkel a magyar mezőgazda-
