Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-08-09 / 62. szám

LXVI. évfolyam «3 skéio. Csütörtök Gyula, 1934 augusztus 9, Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Yidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dí j előre fizetendő. f _____r DL 'T7L' C JPJELiVjl1/)J POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay dáuos könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok ne« adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A belügyminiszter 98 százalékról 72-re szállította le a pótadó kulcsát. Nem járni hozzá az mhnrholási hátralékok kamatainak elengedéséhez, sem a piáéi heiypénz leszáilitásálidz. Tnlmagasak a tanügyi terhek. — Utasítás a kintlevőségek szigorú behajtására. (A „Békés“ munkatársától.) A város 1934. évi költségvetése a napokban érkezett le a belügyminisztériumból, ahová azt az alispáni hivatalból bizonyos változtatások után jóváhagyásra, illetve felülvizsgálatra felterjesztették. Az összegszerű változások a következők: a város képviselőtestülete előirányzott szükséglet-re 726.805'— pengőt, fedezetre 489.516'— pengőt s a 237.289'— pengős hiány fedezésére 98 százalékos pótadót és 5 százalékos kereseti adót. A vármegye alispánja a szükséglet ösz- szegét 699.752'— pengőre szállította le, mig a fedezet összegét 508 782'— pengőre emelte fel s igy a hiány összege 190.970'— pen­gőre csökkent. A belügyminisztérium a különféle té­teleket tovább módosította, a képviselőtestü­let által kontemplált szükségleti összeget leszállította, a fedezeti összeget piáig fel­emelte. A költségvetés végleges képe tehát a következő: szükséglet: 680.788'— pengő fedezet: 519,270'— pengő a hiány: 16J.517*— pengő. A hiány fedezésére a miniszter 223.000' — pengő adóalap után 72 százalékos pótadót engedélyezett, vagyis a képviselőtestület által megállapí­tott pótadót 26 százalékkal csökkentette. A kereseti adó kulcsát ellenben 5 százalék­ról 6-ra emelte fel. Észrevételezte a belügyminiszter, hogy a várost tetemes függőkölcsön terheli s ez­zel szemben a kölcsön összegét meghaladó kintlevőségei vannak. Ezért utasítja a pol­gármestert, hogy a követeléseket a legeré­lyesebben hajtsa be. Reámutat a belügyminiszter a felülvizs­gálati leiratban arra is, hogy a város tanügyi terhei rendkívül magasak. Ezért utasítja a polgármestert, hogy a ter­hek alapját képező határozatokat a képviselő- testülettel vétesse revízió alá. A cselekvő vagyon értékét 5,482.681' — , mig a „szenvedő“ vagyont, a terhet 1,548.592'— pengőben állapította meg. Ezek az összegek a 33 évi vagyonmérleg tételeivel egybevetve csökkenést mutatnak. A csökkenés magyarázata az aktiv-tételnél az, hogy az ingatlanok és ingóságok értéke leesett, a passzívánál pedig az, hogy a köl- csöntörlesztés következtében a teher-tétel számszerűen csökkent. A belügyminiszter a következő jelen­tősebb összegeket törölte: a nyugdíjasok lakáspénze tételnél 2400 P segélyek „ 500 P tűzrendészen kiadások „ 500 P közegészségügyi szükségletek „ 1469 P polg. finisk. bútor, telefon „ 478 P polg. leányiskola bútor, és épület karbantartása „ 510 P áll. el. iskola épület és pa­dok karbantartása „ 600 P ovoda épület karbantartása „ 100 P reálgimnázium segélye „ 1280 P testnevelési alap „ 583 P gyermeknyaraltatás „ 400 P Erzsébet ápolda „ 1460 P kertészet „ 1600 P sétányok gondozása „ 1600 P külföldi kölcsön (Speyer) „ 14500 P Történtek még kisebb összegű törlések más tételeknél, továbbá másodfokon az al­ispáni revíziónál is, úgy hogy a törlések összege végeredményben 46.017.— pengőt tesz ki. A fedezeti tételeknél az útburkolási járulékok ügyére külön kitér a belügy­miniszter. Megállapítja, hogy a hátralékok kamatait, mint a kölcsön fedezeti tartozékát a képviselőtestületnek nincs joga elengedni. Az elengedés csak kormányhatósági enge­déllyel történhet, már pedig a kormány­T ARCA Szakái Lajos. Visszaemlékezés Békésvármegye aranytollu főjegyzőjére. Irta: KÓHN DÁVID. II. Hogy a jobbágyságból felszabadult nép bizal­mának mennyire részese volt, ennek bizonyítéka, hogy a föld tagosítás, amelynek eszméje tapaszta­lat szerint mindig és mindenütt óriási megrázkód­tatást szokott a föld népében okozni, ami igen gyakran zavargásra, sőt vérontásra is szokott fa­julni, Gyulán a legsimábban folyt le. De ez csak úgy történhetett meg, hogy a nép és a Wenckheim grófi család egyértelmüleg Szakái Lajost kérte fel és nyerte meg a tagosítás ügyvezetőjéül. Ennél szerencsésebb választás item is volt elképzelhető. Szakái Lajos úgy gazdasági különösen a hely' viszonyok teljes ösmeretével, rendkívüli jogi tudá­sával, hozzáférhetlen puritán becsületességével oly mesterien oldotta meg az esztendőkre terjedő óriási munkát, amely a legjobbnak, a legszerencsésebb­nek bizonyult a tagosítások krónikájában. Óriási munkát mondok, mert akkor Gyula városának volt a legnagyobb határa az egész vármegyében. Ide tartozott akkor a mai 50.000 kisholdra lezsugoro- dotton kívül, Gerla, Póstelek, Vészé, Kígyós és Csorvás is, úgy hogy a gyulai határ Orosházával volt mesgyés. Szakái Lajos előrelátta már akkor, hogy akik gyulaiak és ehelyen kapták ki földjüket, a nagy távolság folytán el fognak szakadni szülő­városuktól és külön falut fognak alkotni, ami rövi­desen meg is történt, ügy intézkedett tehát, hogy akiknek Csorváson jutott föld, azok minden negyed­telekbe adott 20 kis hold után a puszta közepén kihasított részen külön-külön 300 négyszögöl bel- telket kapjanak, amely telek egyúttal kárpótlásul szolgált a nádas illetőségért, amiből a csorvásiak- nak különben sem jutott volna. A nádvágás épp oly uradalmi regále jog volt egyébként, mint az italmérési és helypénzszedési jog Eme jog gyakorlásáról az uradalom Szakái Lajos kérésére lemondott különben, illetőleg a jog- váltsági összeget alapítványul tette Gyula városánál, ama kikötéssel, hogy annak kamatai a gyulai róm. kath , református és gör. kel. Egyházak által fen- tartott iskolák céljaira fordittassanak. Ez az úgy­nevezett „nödváltság“ ma is még egyik állandó tétele Gyula város költségvetésének és az úrbéri egyesség kikötéseként örök időkre kötelező. Szerencsés választása volt Szakáinak, hogy a tagosítás keresztülvitelére Magyarországnak akkor legtehetségesebb, legképzettebb mérnökét Halácsyt nyerte meg. Halácsy neve a magyar technika kró­nikájában fogalommá vált azóta. Olyan pontos, hiba nélküli munkát, olyan praecis, mondhatni művészi kivitelű térképeket és földkönyveket, mint a gyulai tagosításé, nemcsak Békésmegyében, hanem Köröo- tarcsán kivül, ahol szintén Szakái és Halácsy csi­nálták a tagosítást, sehol se tudtak produkálni. Bi­zony-bizony, nagyon szerény honorárium volt az az önként felajánlott négy fertály (80 kis hold) föld, amelyet a földhöz jutott nép Szakáinak évekre ter­jedő nagy és tökéletes munkájáért a kigyósi ut elején a Kuklagát mentén juttatott és amelyet az önzetlen ember, szerény anyagi viszonyai dacára, csak hosszas kapacitálás után vonakodva fogadott el. De 1860-ban jött az októberi diploma, amely ugyan egy cseppet sem eléghette ki az alkotmá­nyos követelményeket, mégis úgy látszott, hogy ki­induló pontja az abszolút rendszer megszűnésének. Békésvármegye az országban az elsők közé tartozott, amely December 10 ikén a gyulai refor­mátus templomban ömépgyillést tartott az előző napokban újra főispánná kinevezett báró Wenckheim Béla elnöklete alatt. Az 1848—49-iki megyei tisz­tikar közül megjelentek ezen az ősnépgyülésen Teré- nyi Lajos másodalispán, Kol'ár János főügyész, Pupp István és Foltényi Ignácz szolgabirák, Boros István esküdt és Szakái Lajos főjegyző is ; a főispán őt kérte fel a jegyzőkönyv vezetésére. Az ősgyülés a

Next

/
Thumbnails
Contents