Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-09 / 62. szám
z Békés i 934 augusztus 9 hatóság csak olyan esetben járul hozzá az elengedéshez, ha abból a város háztartására teher nem származik. Hasonlóképpen érvel a miniszter a piaci helypénzek leszállításánál is. Nem tartja megengedhetőnek, hogy egy város önként csökkentse bevételeit akkor, amikor államsegélyre szorul. Ezért úgy az útburkolási kamatok 8 ezer pengős összegét, amelyet az alispán törölt, továbbá a piaci helypénzek remélhető jövedelmét 4 (A „Békés“ munkatársától.) Amint már hírül adtuk, a- Kormányzó Csizmadia András országgyűlési képviselőnek gazdasági téren kifejtett érdemes munkássága elismeréséül a gazd. főtanácsosi címet adományozta. A kitüntetésről szóló okiratot a kormány megbízásából Fáy István dr. főispán adta át a kitüntetettnek ünnepies keretek között. A keretet Urosháza község képviselőtestületének díszközgyűlése szolgáltatta, amelyet Gyopárosfürdőre hívtak ez alkalommal egybe. Az átadásra megjelent főispánt Héser Béla bankigazgató meleg szavakban üdvözölte, kérve, hogy Orosháza és környéke népét vegye pártfogásába és megértő szeretetébe. Az üdvözlő szavak után Kunos főjegyző szemlét tartott a kitüntetett érdemei felett, majd Fáy István dr. főispán szólott s köszönte meg a szeretetteljes üdvözlést. Kijelentette, hogy békésmegyei muukájában a legtökéletesebb felekezeti es társadalmi harmónia megteremtésének célja vezeti. A következőkben az egyén és a nemzet viszonyáról beszélt, azokról a kötelességekről és tettekről, amelyek az egyén értékét a nemzet keretében és szempontjából meghatározzák. Csizmadia Andrásról szólván megállapította, hogy ma különösen fontos az, hogy ezer pengős összegben beállította a költség- vetésbe. A szükséglet-tételeknél a reálgimnázium segélyével kapcsolatosan megjegyzi a miniszter, hogy az rendkívül magas és ezért — bár 1280 pengőt már törölt is belőle, — azt az utasítást adja a polgármesternek, hogy a segélyügyet vigye ismét a képviselő- testület elé és a segély összegét jelentékenyen szállíttassa le. minden pozícióban olyan emberek legyenek, akik a jobb jövőbe vetett törhetetlen hittel dolgoznak a nemzet érdekében. Csizmadia András ezen férfiak közül való. Hűséges fia hazájának, szolgája a rögnek, amelyben született s harcosa azoknak, akiknek sorából való. E kitüntetésből nemcsak ő reá sugárzik fény, hanem az egész kisgazdatársadalomra, amely értékeit felismerte és vezéréül választotta. A nagy ovációval fogadott szavak után Berthóty Károly dr. kormányfőtanácsos és a vármegye nevében mint a szabadságon levő. alispán helyettese, Páncsél József dr. főjegyző üdvözölték a kitüntetettet. Csizmadia András az üdvözlésekre keresetlen, őszinte szavakban válaszolt. Nem törtetett a kitüntetés után. Nem tett mást, mint ott, ahová választói az eke szarva mellől elhívták, kerülete és hazája érdekeit becsülettel szolgálta. Ezután is Magyarországért, annak felvirágoztatásáért fog dolgozni s útját a politikában nem változtatja meg, mert a jelenlegi kormány tiszta meggyőződéssel és eredményesen küzd a szebb jövőért. Szavai végeztével a népszerű képviselőt lelkesen ünnepelték. Angol nőiszabásághoz egy tanuló leányt felvesz '95 1—4 WagtmhofiVr Jozs< f Erkel-tér 2. Az nfvárii gazdaifjak bajtársi törzsének sítkai táborozása* (üjvárii tudósítónk jelentése.) Jólsikerült, kellemes kirándulással egybekötött táborozást tartott augusztus 5-én a „Gyulavezér“ bajtársi egyesület ujvárii „II. Rákóczi Ferenc“ törzse a sitkai erdőben. A fiatalság vidám énekétől hangos szekerek szállították a törzs tagjait és vendégeit az árnyékos lombok alá. Egész nap ének, kacagás, zene, tánc, társasjáték zsivajától hangzott az erdő. Az újváriakhoz csatlakoztak a Sarkadon nyaraló szegedi egyetemi hallgatók és hallgatónők és a gazdaifjuság- gal bajtársias testvériséggel olvadtak egybe. Sok szeretettel fogadta a törzs a „Gyulavezér“ bajtársi egyesület képviseletében megjelent Szigeti Gábor és P. Nagy Ferenc bajtársakat is. Ebéd után felemelő hangulatú műsoros rész következett, melynek során a közönség elénekelte a himnuszt és bezárónak a nemzeti hiszekegyet. A kint nyaraló Kovács Sándor, újvári igazgató-tanító, a törzs tb. dominusa, megható imát mondott és hazafiasságtól átitatott nemes veretű beszédben buzdította az ifjúságot további lelkes munkára és összefogásra. Nagy sikere volt Hajlemász Antalné szépen csengő énekének, valamint László Ilonka és Pölöskey Sárika szavalatainak. A műsor közben meglátogatták a törzset dr. Blahó Dezső és Rózsa Gyula tb. dominus bajtársak hozzátartozóikkal együtt, ami a törzs tagjaiban ugyancsak jóleső örömet keltett. Erősen lehajtott már az este, amikor a vidám nap kedves emlékével eltelt kirándulókat magával vivő, daltól zengő szekérsor hazaindult. Jellemző a szereire, mellyel a község lakossága övezi az ifjúságot, hogy G. Szilágyi Imre, Kun János, László Illés ujvárii gazdálkodók teljesen ingyen, Kaposi József pedig méltányos áron szállították szekereiken a kirándulókat. A törzs ezúton mond hálás köszönetét szívességükért. „Az egyén értékét a nemzet szolgálatában kifejtett munka határozza meg.“ Csizmadia András kitüntetése. A főispán Orosházán. vármegye minden községében előzetesen kijelölt nevezetesebb egyéneket választotta meg bizottsági tagoknak, akik megejtették a tisztujitást, első alispánnak Trofert Ágostont, másodalispánnak Tétényi Lajost választva meg közfelkiáltással Ugyancsak közfelkiáltással egyhangúlag Szakéi Lajost is megválasztották főjegyzőnek, noha az őt előzőleg felkérő tanácskozmány előtt úgy nyilatkozott, hogy semminemű állandó kötelezettséggel járó hivata lt egyéni viszonyai, de nézeténél fogva is ezúttal nem vállal. Hasztalan maradt minden kapacitálás, Wenckheim Béla főispánnak, mint már ifjú korában is jóltevőjének, valamint a vármegyének, kegyeletteljes vonatkozásokkal, könnyek között hálás köszönetét mondva, megmaradt ismételt lemondásánál, úgy hogy a bizottmány végül is nagy sajnálkozás mellett kénytelen volt lemondását elfogadni és 1840-től 1849 ig tartó közhasznú hivatali működéséért elismerését, köszönetét fejezte ki Utána Szalmán/ Károlyt választották meg főjegyzőnek. A főispán beiktató, egyben tisztújító két napig tartó ősgyülés nagy terjedelmű jegyzőkönyvét Szakái Lajos irta meg ragyogó tollal. Érdemesnek tartom a jegyzőkönyvnek — saját személyére vonatkozó — gyönyörű sorait, amelyek még nyomtatványban nem örökítettek meg, e helyütt egész terjedelmében leközölni. „E sorok Írója, 1842-ben felvett és a fegyverletételig büszkén vitt, majd a bekövetkezett önkénykorszakban, hosszú pihenés után 48 órára tegnap ismét felvett főjegyzői tollát, bár érett megfontolás után, egészen szabad akaratból, csak sűrű könnyek között teheti le. Legyen ez az epilóg ^háláit at*, amit a leköszönő főjegyző Békésmegyéhez, mint szülő és nevelő anyjához a végbucsu nemes érzelmei között, fiuilag intéz; legyen e soroknak a megyei jegyzőkönyvben kegyesen engedett lapja, nyugdijt biztositó diszokmány helyett, száz meg száz elmulasztott, egészség kockáztató éjjelekért és a kemény munkában átizzadott, átsült nappalokért; legyen kárpótlási papírral kiszolgáltatva, az önként lelépő főjegyzőnek, aki a 14 évi, véres verejtékkel szerzett összes anyagi vagyonát, az alignak szomorú időkben, egy meggyőződésért, egy elvért, egy jobb hitért, egy jobb reményért cserébe odaadta, de ki eltudá tegnap és ma feledni minden áldozatát, minden veszteségét; mert híven megőrzött, szeplőtle- nül tisztának talált kezébe, régi és uj választói : a nép által visszaadott, ismét, bizalmától újra zománcozva a toll, amellyel 1849 évben augusztus 16 án, a megyének akkor utolsó jegyzőkönyvét irá, hogy tegnap és ma írhatta ugyanavval ismét a vármegye első alkotó népgyülését és alkotmányos első jegyzőkönyvi nyitását az uj aerában Legyen ez ömlengő zárócikk Szakái Lajosnak, a megye régi és mostani megtisztelő bizalmára egyaránt büszke főjegyzőnek, a pár évtized alatt sokképen kipróbált, szegény, becsületes, magyar embernek, egyszersmind az alföld igénytelen népdalnokának, prózában írott „hattyúdala Legyenek áldottak a szabadság vértanúinak, a bánatos anyaföldnek, vagy bármely más idegen égöv alatt szétszórva hamvadó, szentelt poraik! Legyenek üdvözölve a még élő, a jobb kort keresve, még mindig visszavágyó bujdosók és szám- üzöttek, üssön nekik mielőbb a biztos hazatérhetés, a szabadulás várva-várt órája, hogy imádva borulhassanak ismét az elvesztett édes haza szent földére, a szülők, testvérek, rokonok és barátok dobogó kebelére. Legyenek megáldva az itthon élők, a megyében és az egész két testvér hazában, akik ma a jó remény újra nőtt szellemi szárnyain, jobb jövőnek szebb tájain andalognak; legyenek reményeit, legyenek vágyaik boldogító valósággá mielőbb. Éljen a hasa.“ Lehetetlen a költői, nemes léleknek eme érezhetően szívből fakadó gyönyörű sorait mély meghatottság nélkül olvasni. (Befejez® közlemény következik)
