Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-26 / 58. szám
LXVI. évfolyam 58. szám. Csütörtök Gyula, 1954 Julius 26 Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LÁP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Ilobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Vaklárma volt, hogy a csabaiak a pénzügy- igazgatóság áthelyezését kérik. (A „Békés“ munkatársától.) Néhány nappal ezelőtt az egyik megyei lapban egy cikk jelent meg, amely arról számolt be, hogy Békéscsabán a pénzügyigazgatóságnak Gyuláról való áthelyezése ügyében mozgalom indult és Steinberger Imre a törvényhatósági bizottsághoz már be is nyújtotta indítványát. Az indítványra vonatkozólag leg illetékesebb helgen azt az információt kaptuk, hogy ilyen indítvány nem érkezett be a vármegyéhez s tudomásunk szerint ilyen indítványt tenni sem Steinberger Imrének, sem másnak nem is áll szándékában. Ilyen mozgalomról szó sincs és a kormány sem tervez semmiféle áthelyezést. „Családjaink méltóságát és szentségét fogjuk oltalmunkba venni.“ Az egész magyar katolikus társadalom fokozott érdeklődéssel készül az idei Országos Katolikus Nagygyűlésre, amelyet az Actio Catholica Országos Elnöksége 1934. szeptember 22—25. napjaira hivott egybe Budapestre. Az idei Országos Katolikus Nagygyűlés jubileumi jelleggel bir, mivel 25-ödször gyűl össze ebben az évben a magyar katolikus társadalom. Az Actio Catholica Országos Elnöksége a jubileumra való tekintettel belső tartalmával és külső megnyilatkozásaiban is, impozánssá, nagyméretűvé akarja tenni az idei országos nagygyűlést s ezért az ország minden számottevő katolikus gócpontjából különvonatok indítását vették tervbe. Serédi Jusztinián bibornok hercegprimás, az Actio Catholica országos elnöke a magyar katolikusokhoz ebből az alkalomból szózatot intézett, amelyet teljes egészében az alábbiakban közlünk: „Katolikus Magyar Testvérek! Országos Katolikus Nagygyűléseink a hit szerint való élet sürgetésével és irányításával az egyén és a család megszentelését, az Egyház és a Haza felvirágoztatását célozták mindenkoron, úgy, hogy egyszerre vallásos és hazafias munkát is végeztek. Ma pedig, mikor a világháború nyomán nemzetünk is nagybeteg: az Actio Catholica irányítása mellett Krisztus nevében, Krisztus Egyházának hitével és erkölcsi erejével elsősorban gyógyítani iparkodunk nemzetünket, hogy azután felvirágoztathassuk. Hogy szent, nemzetmentő törekvésünket biztos siker koronázza: elsősorban a nemzetnek Istentől rendelt alapsejtjét, a családot kell meggyógyítanunk. Ezért XXV. jubiláris országos katolikus nagygyűlésünkön, melyet Budapesten szeptember 22—24 napjain tartunk, családjaink méltóságát és szentségét fogjuk oltalmunkba venni. Jöjjön tehát minden a hazáért aggódó katolikus testvérünk jubiláris nagygyűlésünkre : vegyen részt tanácskozásainkon, családjaink és nemzetünk sorsáért könyörgő eucharisztikus körmenetünkön. Esztergom—Budapest, 1934. julius hava. Dr. Serédi Jusstmián s. k. bibornok, hercegprimás, az Actio Catholica országos elnöke.“ Primicia. Kidon János lelkész folyó hó 22-én vasárnap délelőtt mondta első szentmiséjét az anyatemplombaD, Az ünnepélyes misén a Cecilia- és Nép énekkar igen szép egyházi énekeket adott elő, Huszár László karnagy pedig Mozart „ Ave verum“ ját játszotta orgonán tiszta művészettel, A hivek’a templomot a primiciára teljesen megtöltötték. T ABCA Balatoni jegyzetek. Ha valaki valami szépet akar látni, jöjjön júliusban Zamárdiba. Nézze meg a zamárdi partról, hogy megy le a nap a tihanyi hegyek mögé. ügy csúszik le a sárga korong az égről, mint egy fáradt „luftballon“, amellyel egész nap játszottak a felhő-gyerekek. Egyre lejjebb ereszkedik a nagy fényes golyó, egyre nagyobb lesz s mikor a tihanyi apátság két hegyes tornya fölé kerül, szinte megfélemlít óriási méretével. Tihany, amely egész nap őrt áll és tornyaival uralkodik a Balaton fölött a hegy tetején, most eltörpül ebben a nagy égi fényességben. A nagy fényes napkorong körülfogja az egész épületkolosszusf. Úgy fonja azt körül, mint a bibliai szentek fejét a glória. S’ a nagy fényes kerék eltorzulva, elnyúlva ott tükröződik a vizen is, hosszú fényes stráfbau, amely előbb aranyló, majd biborpiros szint ölt, hogy lassan viola színbe menjen át s ezzel várja az éj királynőjét, az Endréd felöl érkező sápadt holdvilágot. Csoda színjáték ez! Tobzódása a színeknek, a fényeknek, a sugaraknak A városi épületek bérkaszárnyás tömlöceiben elnyomorodott lelkünk, árnyékhoz szokott szemünk mohón issza ezt a tényt, ezt az egész napon át fehéren izzó égi ragyogást. Szinte belebetegszik az ember teste, lelke az állandó nagy fénybe, mely felülről, az égről és alulról a vízről egyaránt ostromolja a hunjorgó szemeket s fáradhatatlanul osztja kincseit, mint a tékozló fiú az apja pénzét a mulatókban. Pazarul bánik a viz és a levegő a fényekkel, ezekkel az égi pénzekkel. A nap egész napon át szórja az ezüstöt a habokba. Milliárd ezüst pengős, tallér forog, hajlik, csillan, csurraD. reszket, eltűnik, majd újra előtűnik, amint a nap végig pászmázik a fodrozó víztükrön, de napnyugtakor már megkótyagosodik maga is a nagy, egész napi fényességtől és részeg fővel még könnyelműbb lesz. Este már nem ezüstöt, hanem aranyat szór a habokba, De aztán el is fogy a kincs hamar a nagy fény-dáridó után. Kifogy az arany, már ezüst sincs, csak vörösréz kerül, az se tart sokáig Lassan elfogynak a fények, szinek — sötét lesz. A Balaton, ez a vén lump alig várja már a holdat, ezt a sápadt grófnőt, hogy megpumpolja és újból ezüsttel diszithesse fel habjait. De ez már nem a nap ezüstje! Kopottabb, fáradtabb, misztikusabb, rejtelmesebb fényű, szerelmeseknek való, ábrándozásra késztö. Hallgatva, elmélázva ülnek ilyenkor az esti Balaton partján az emberek. Csak a szivek dobognak, az emlékek rajzanak, a gondolatok röp- dösnek, a holdsugárral és a habokat borzoló szellő szárnyaival vitetvén magukat. A fény, a napsugár, a holdsugár, a viztükör, a hullámok! Ezekért jön mindenki a Balatonhoz. Ezeket nem találja sehol máshol csak itt, legalább sehol másutt ebben a pompában. A nap szerelmese itt mindenki. Ennek mutatnak be hódoló áldozatokat, meztelen, fénylő emberi testek alakjában. Itt mindenki „napozik“. Ezért az áldozatért még a szenvedést is vállalják a napimádók. Mert a nap tüzesen viszonozza imádói szerelmét és sokszor véresre csókolja vissza szerelmeseit. A tűző napsugártól égő, vörös vállak és hámló, sajgó hátak tulajdonosai sziszegve, bőrüket kenegetve tesznek fájó tanúságot erről az „égő szerelem“-röl. Sok szerelmese van a napnak, a Balatonnak. Többnyire pestiek. Ezek nélkülözik legjobban a fényt egész éven át. Itt aztán mohón vetik magukat bele a napfénybe, a hullámokba és kidelektálják magukat.az egész évi árnyékbanélés után. Ez az egy a hibája az egész Balatonnak. Túlságosan sok közötte a „pesti“, ami aztán az egész itteni tónust pestiessé teszi. Holott éppen azért jön el az ember Pestről, hogy ettől a tónustól szabaduljon. Zamárdi különben ebben a tekintetben nagyszerű hely. Itt vad ember módjára élhet, aki akar. Akár egész nap öltözetlenül heverhet a parton egy szál fürdőruhában. Nincs korzó, nincs társasélet, nincs „kurmuzik“, ötórai thea, dsesz-bend, foxtrott, szóval semmi, ami a nyaralást megronthatná. Még ebédelni is, a vonathoz vendégeket várni is fürdőköpenyben mennek s aki pizsamában van, az már nagyon fel van öltözve. Csaknem négy kilométer hosszban a Balaton partján elszórt villák, vikend-házak, különféle, sokszor mosolyt keltő feliratokkal: „ Bözsi-lak, Pacsi lak. Czuni villa, Kis/észek, Pihenő, Hazavár lak, Kirug-laku stb. Ez Balaton zamárdi. A déli órákban s estefelé ellepik a part melletti vizet á fürdőzők. Fehér vitorlások szállingóznak Tihany, Füred, Földvár meg
