Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-22 / 57. szám
LXTIt évfolyam 57- szám. Vasárnap ttyuia, 1»»4 Julius 33. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fül. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fistetendö. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay dános könyvkereső dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára SO fillér, Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A vármegye minden községében nagy lelkesedéssel fogadták Fáy István főispánt. (A „Békés“ munkatársától.) Fájj István dr., Békésvármegye főispánja hivatala átvétele után megkezdte a vármegye községeinek járásonkint való meglátogatását. Minden községben nagy lelkesedéssel fogadták saz elöljáróság és képviselőtestület tagjai a legőszintébb bizalommal tárták fel előtte bajaikat és kívánságaikat. Fáy István főispán a panaszokat és kívánságokat nagy megértéssel hallgatta végig s kijelentette, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy kívánságaik lehetőleg teljesittessenek s panaszaik orvosoltassanak. Legutóbb a gyulai járás községeit látogatta végig. A községek nagy lelkesedéssel várták, a községházát mindenütt fellobogózták s az elöljáróság és képviselőtestület tagjai ünnepies fogadtatásban részesítették, a nagy munkaidőben is módját ejtve, hogy a vármegye uj főispánja előtt tisztelegjenek és helyzetüket bizalommal feltárják. Újkígyóson a földreform és a dohánytermelés, Kétegyhúsán a Vangyel-telepi ártézi-kut, Gyulaváriban az Újtelep járda- hálózata s a földreform-földekhez vezető Pikó-ut megjavítása, Doboson a sarkadi-ut kikövezése és a doboz—tarhosi ut sürgős kiépítése, Mesömegyerröl pedig Írásban az ártézi-kut ügyében intéztek hozzá panaszt, illetve kérelmet. Azonkívül több magántermészetű, méltányos panaszt is meghallgatott Fáy István dr. főispán. A fogadtatására megjelentek minden községben örömmel állapították meg, hogy Fáy István dr. személyében olyan főispánt kapott a vármegye, aki minden igaz ügyet szivén visel és aki őszintén együtt érez a bajba jutott emberekkel. diplomájukkal még mindig kenyértelenül lézengenek. Annak ellenére, hogy a tanult fiatalság otthon és az iskolában a tiszta ideológia légkörében nevelkedett, mégsem teljesen immunis minden olyan gondolattal és érzéssel szemben, amely a munkátlanság és a keresetnélküliség melegágyában oly rendkívül könnyen megterem s általánosan ismert veszélyeket rejt magában. Éppen ezért a kormány tovább halad a probléma megoldása terén s állandó aktivitással azon van, hogy minél szélesebb területeket szerezzen a keresetnélküli tanult fiatalság elhelyezésére. A magánvállalatok után most az önkormányzatokat igyekszik bevonni az elhelyezési akcióba s belátásukra appellálva elvárja tőlük, hogy azokat a tisztviselőket, akik szolgálati idejüket betöltötték, vagy a törvényes korhatárt elérték, nyugalomba küldik s helyükbe rátermett, fiatal diplomásokat helyeznek, állandó jellegű elhelyezkedést biztosítván ezzel számukra. Keresstes-Fischer Ferenc i dr. belügyminiszter ez üggyel kapcsolatosan a következőképp nyilatkozott: — „Nincs kétségem az iránt, hogy a törványhatóságok, áthatva az ifjúság elhelyezésének nagy fontosságától, önként meg fogják tenni saját önkormányzati hatáskörükben a megfelelő intézkedéseket és ezzel az ifjúság elhelyezését lényegesen elő fogják mozdítani s e réven a kormány ily irányú mozgalmát is támogatni fogják.“ Kívánatosnak tartja a miniszter, hogy a szabályszerű elbánással kapcsolatos intézkedések mielőbb megtörténjenek. Személyi szempontok az elhatározásnál gátló vagy feszé(A Békés“ munkatársától.) Gömbös Gyula kormányának egyik legfőbb, állandóan szem előtt tartott problémája a keresetnélküli diplomások elhelyezése. Ez a probléma évről- évre súlyosbodik, mert a főiskolákról minden esztendőben újabb és újabb diplomások kerülnek ki, akik, elhelyezkedni nem tudván, a keresetnélküliek amúgy is tekintélyes számát szaporítják. Természetes, hogy a kormány minden lehetségest elkövet, hogy elhelyezkedésüket előmozdítsa s lehetőleg intézményesen biztosítsa. Egy részét ezeknek az állás- nélküli diplomásoknak sikerült is különféle magánvállalatoknál elhelyezni, azonban az elhelyezettek csak törpe hányadát teszik ki azoknak, akik 12 és 13 évi tanulás után T A R C A Levél a túlvilágra. „A pestmegyei Prónayfalván Nagykálősi Antal tanyáján Horváth Lajos 28 éves gazdasági cseléd szivenlötte magát és meghalt. Hátrahagyott leveleben azt irta, hogy örömtelen volt az élete, mert még sohasem szerette senki.. Átlőtt szivedet a tenyeredbe vetted s könnytől fényes arccal úgy lépdeltél az isten elé. Nem tudtál szólni, nem tudtad elmondani, milyen végtelen volt a fájdalmad s mentségedre sem tudtál szólni afelől, hogy milyen nagyon egyedül voltál a földön. Csak tartottad tenyeredben, elörenyujtva, átlőtt, fiatal szivedet és esdekelve néztél könnyeid mögül az Urra, aki itél elevenek és holtak felett. Azt csak te tudod, mit válaszolt néma beszédedre az Ur s szivedet a serpenyőbe dobva, mint Ítélt feletted. Én nem tudom, Ő mint feddett meg bölcsen s mit mondott neked huszonnyolcéves, fiatal szivedről. Csak azt tudom, amit én érzek és gondolok felöled és azt ime, papirra is vetem. Nem tudom, milyen voltál, milyen volt kül sőd és hogy belsőd milyen lehetett, azt is csak sejtem. Gondolom, Lajos, nem voltál délceg legény, jóképű, jókiállásu, mert akkor bizonyára akadt volna valaki leányzó, aki rajtad felejtse a szemét és odaadja a szivét és álmait neked. Talán valami fogyatkozásod volt, valami testi hibád. Lehet, hogy az arcodnak nem volt ékessége, lehet hogy sánta voltai. Ezért azonban nem lett volna szabad átlukasztari a szivedet, ettől még találhattál volna örömöket a földön. Mert, hidd el, Lajos, az öröm, amit más ad az embernek, nagyon múló és nagyon hitvány. Mint az utak porát a szél, olyan könnyen elhordja az idő, mint a levegőbe fújt színes szappanbuborék, olyan könnyén semmivé válik. Körül kellett volna nézned az egész teremtett világban, beszélgetned füvekkel, fákkal, állatokkal, közel hajolnod hozzájuk, hogy láttad volna, vannak másféle örömök is, nemcsak amit ember ad az embernek. Körül kellett volna nézned az istállóban, belenézned a lovak okos és a tehenek jámbor szemeibe és a kutyákéba, amelyek az okosság és hűség meleg tüzeit lobogtatják mélybarua szemeikben. És körül kellett volna nézned hajnalonkint a pusztán, felszáll- nod a rózsaszínű felhőkre, lehajolnod a földhöz s tenyereddel megpacskolnod a mezők harmatos füvét. Vagy lesned a virágokat, a szelíd kelyhü mécsvirágot, amint napszállat után bontani kezdi szirmait az éjszakának, vagy hallgatóznod éjjelenként, amikor fenn a magasban titokzatos hangú madarak húznak át a sötét földek felett. Füvek, fák, állatok, mind-mind örömet adtak volna neked, örömet, ami nem változik könnyen és hamar, mint az embereké, kínzó fájdalommá. Nem szeretett még soha senki ? Attól még nem üres és nem örömtelen az élet. Nekünk kell szeretnünk Lajos, nekünk, szeretni lányt, füvet, fát. virágot és állatot. Nekünk kell hidat építenünk az örömök világához és nem azt várni, hogy mások építsenek hidat a mi szivünkhöz. Az emberi szívben a magunk szeretetének kell laknia, nem annak, amit mások, amit embertársaink adnak, mert az mulé- kony s ha csak az van a szívben, elmúltával ott rettenetes üresség támad. Egy tragikus tévedés volt az életed, rossz utón indultál el a boldogság s az élet értelme felé. Magadon kívül kerested a boldog élet kulcsát és nem találtad meg, mint ahogy csak igen kevesen találjak meg, akik a mások szeretetére építenek. Azt írtad búcsúleveledben, hogy örömtelen volt az életed, mert még nem szeretett senki. Azt hitted, hogy téged nem szeretnek, pedig te nem szerettél senkit és semmit. Nem szeretted a virágokat, a fákat és állatokat és nem szeretted magát az életedet sem. Nagy Gusztáv. Nyugdíjazások a vármegyénél ?
