Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-01 / 51. szám
1934 iulius 1 leszek, hogy sorsukat megjavítsam. Ezzel szemben azonban azt kérem tőlük, hogy ők is helyezkedjenek a nemzeti egység alapjára, mert az ő sorsukon is könnyebben tudunk se- iteni akkor, ha nem vélt ellenfelekként állunk szemben egymással, hanem egy táborban leszünk, eggyé forrva a nemzeti egység gondolatában. A következőkben a közigazgatással. annak szellemével foglalkozott. A közigazgatás nem merülhet ki bürokratikus akták gyártásában mondta, hanem lépést kell tartania a korral. A közpénzekre vonatkozólag pedig megjegyezte, hogy azok csak a köz tényleges szükségleteit szolgálhatják s nem lehetnek a túlfűtött ambíciók eszközei. A közéletben a feltétlen tisztaság és puritánság hive s ezért, aki magánérdekeit fölébe helyezi a köz és a nemzet érdekeinek, arra le fog sújtani. — Remélem, fejezte be szavait, hogy szívvé 1-lólek kel egybeforrva sikerülni fog azt a feladatot, amelyet magamra vállaltam, eredményesen betölteni s igy részt venni abban az egyetemes munkában, amely e vármegye népének jólétével együtt az egész ország feltámadásához fog vezetni. A főispán szavait óriási éljenzés és taps követte s a hallgatóság soraiból tőben siettek hozzá, hogy kezét melegen megszorítsák. Dr. Gally Károly beszéde után Csizmadia András a vármegye lakosságának túlnyomó részét jelentő gazdatársadalom szeretetét és bizalmát tolmácsolta, majd Tildy Zoltán, a független kisgazdapárt nevében kijelentette, hogy a főispán a pártpoliBékés tika fölött álló, nagy nemzeti ügyekben mindig számíthat a párt támogatására, mert lehetnek eltérések a kormány és a párt elképzelései között, azonban lényegileg mindketten egy cél szolgálatában, a nemzeti egység megteremtésén fáradoznak. Tildy beszéde után Fáy István megköszönte a vendégek és a bizottsági tagok megjelenését és a közgyűlést berekesztette. Közgyűlés után fogadtatás volt, amely több, mint egy óra hosszat tartott. A fogadtatások befejeztével a Komlóban bankett volt, amelyen mintegy kétszázan vettek részt. Az első felköszöntő a Kormányzóra hangzott el, amelyet Fáy István főispán mondott. Utána Kovássy Albert dr, Harsányi Pál és Fabinyi Tihamér kér. miniszter mondtak beszédet. A kormány képviseletében megjelent kereskedelmi miniszter tág és biztató perspektíváját adta szavaiban azoknak a terveknek, amelyek a kormányzatot az Alfölddel és Békés- vármegyével kapcsolatosan foglalkoztatják. Ez a vármegye, mondta, sokat áldozott a hazáért, sokat küzdött az ország, sőt az egész Európa s az (A „Békés“ munkatársától.) Lapunk előző számában az Arinentesitő Társulat közgyülésévél helyszűke miatt csak röviden foglalkozhattunk. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a közgyűlés lefolyását. Az Alsó-fe- hérkörösi Arinentesitő, Belvizsza- bályzó és Vizhasznositó Társulat e hó 25-én hétfőn d. e. tartotta választmányi ülését és közgyűlését. A közgyűlésen az uj megbízást nyert gyulai gazdák csaknem teljes számban megjelentek. A választmányi ülésen K. Schrif fért József üdvözölte meleg szavakkal dr. Jantsocits Emil alelnököt, abból az alkalomból, hogy 20 éve tölti be az alelnöki széket, mely 20 év alatt nagy érdemeket szerzett a Társulat belső békéjének helyreállításában és különösen a Társulat an}Tagi ügyeinek rendezésében, mely körülmény lehetővé tette a Társulat műszaki berendezésének nagy méretű, még a súlyos gazdasági viszonyok dacára is folytatott továbbfejlesztését. Ezen munkája elismerést érdemel, s ezért azt javasolta, hogy a választmány utasítsa a legerélyesebben vissza azt a személyes élű támadást, amely az alelnököt az egyik gyulai hirlapban érte és állását feleslegesnek minősítette. Gróf Pongrács Jenő társulati elnök hozzáfűzte még K. Schriffert József szavaihoz, hogy a vezető férfiaknak sorsa, hogy ily s európai civilizáció védelmében, megérdemli tehát, hogy ügyeit a kormány a szivén viselje s azokat a mulasztásokat, amelyeket vele szemben a múltban elkövettek, pótolja. Szavait a hallgatóság lelkes ovációval fogadta, mert látta belőle, hogy a vármegye ügyei iránt úgy ő, mint a kormányzat a legteljesebb megértést tanúsítja s minden igyekezetével azon van, hogy súlyos helyzetén segítsen. Asztalbontás tél négy órakor volt. Stranyavssky Sándor országos pártelnök előtt a vármegyei párt- szervezetek a fogadtatással egy időben szintén tisztelegtek. Üdvözlő beszédet Tarján Béla dr. mondott. Az üdvözlő szavakra az elnök meleg hangon válaszolt, kijelentvén, hogy „a nemzeti egység eszméjének győzelmére nem Gömbös Gyulának, nem a kormánynak, s nem egyes közéleti férfiaknak, hanem a nemzet egyetemének, a nemzet jövő boldogulásának van szüksége.“ Az elnök lelkesítő szavait dr. Fayl Gyula vármegyei központi titkár köszönte meg. 1 hírlapi támadásoknak ki legyenek téve, azonban nem szabad, hogy e támadások az illetőket elkedvetlenítsék. Javaslatukra a választmány egyhangúlag elismerését és köszönetét fejezte ki odaadó munkálkodásáért dr. Jantsovits Emilnek. Ezután letárgyalta a választmány, majd a közgyűlés a tárgysorozat egyes pontjait. A közgyűlés felvette a közgyűlési tagok közé azon 17 uj tagot, kiknek meghatalmazása szabályszerűen volt kiállítva. Letárgyalta az igazgató-főmérnök jelentését, elhatározta a jelentéssel kapcsolatban, hogy megvásárol egy nagyobb gőzgépet az icceéri szivattyútelep részére, az icceéri gőzgépet a gelvácsi szivattyútelepre viszi át, amelyen csak kölcsönzött gép szokott működni. Elhatározta a belvizhálózat tökéletesítése céljából szivattyúknak, til- tóknak és csatornáknak építését. Tudomásul vette, hogy a Társulat a gyulai Bika tavon keresztül élővízzel látja el a Gyulai-lecsapoló és az ahhoz csatlakozó csatornákat, azonban az öntözési idény alatt vizet raktároz. A Társulatnak e nagyfon- tosságu elhatározása lehetővé teszi, hogy az a számtalan kisbirtokos, kinek földje e csatornákra nyubk, öntözésre rendezkedhessen be, s földjének hozamát megkétszerezhese és megháromszorozhassa. Mezőgazdasági szempontból nagyjelentőségű ön- tözöcsatornákat létesít az Ármentesitő Társulat. megállapitják: ki áll előttük. Éppen előző napon tartottak fenn például két cseh autót, pedig az utasoknak látszólag rendben voltak Írásaik. A két pompás kocsi ott gubbaszt a vámhivatal előtt. S amint hamarosan kiderül, nem hiába gubbaszt, mert az ülések alól egy csomó csempészáru, a lámpából pedig valuták kerültek elő. A vámvizsgálat után még párszáz méter magyar terület. Aztán egyszerre ott a cseh színekkel bemázolt sorompó és egy pompás terméskőépület : a cseh határon vagyunk. Az irodában vagyunk Az irodában Masaryk képe és egy prágai festmény, az íróasztalon lehetetlen szövegű bélyegzők tömege. És mindez azon a helyen, ahol ezer évig csak magyarul beszéltek és magyarul imádkoztak. A csehek nyugateurópaian udvariasak. Alig nézik meg a bőröndöket és mosolyogva tisztelegnek azzal, hogy mehetünk tovább. ... Az autó mellett két kis gyerek bámészkodik. Lehetnek vagy ötévesek. Egyikük piszkos bögrét tart a kezében, abban frissen szedett eper. Jólesik itt, a cseh katonák előtt, magyarul megszólítani őket: — Na, kicsi, hol szedtétek az epret ? Rámnéznek, idegen csodálkozó szemmel. Aztán a nagyobbik megrázza a fejét és szó nélkül elindulnak abba az irányba, ahol az ut továbbkanyarog a cseh területen. Istenem, hát tényleg Csehországban vagyunk ?
