Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-05-27 / 41. szám
Békés 1934 május 27 Az Ipartestületi Szék fog ítélkezni a szobafestők árajánlati vitájában. (A »Békés* munkatársától.) Lapunk előző számában a vármegyei szobafestői és mázolói munkák versenytárgyalásával kapcsolatosan egy cikk jelent meg, amelynek keretében két, az ajánlattevők közül kimaradt szobafestő a szakosztály által össze hozott alkalmi társulás árajánlatával, továbbá az ajánlattevőknek a szakosztály részéről való kiválasztásával foglalkozott. Amint az előrelátható volt, az Ipartestület szobafestő és mázoló szakosztálya nem hagyta szó nélkül közleményünket s szerkesztőségünkhöz levelet intézett, amelyet az »audiatur et altera pars« alapján az alábbiakban közlünk : — »Becses lapjuk folyó hó 24-iki számában megjelent »Rosszul fest a szobafestők vármegyei munkákra beadott ajánlata« cimü cikkre vonatkozóan a gyulai szobafestő és mázolok szakosztálya a következőket közli és kéri, hogy b. lapjukban ennek helyet adni szíveskedjenek. A gyulai szobafestő és mázolok szakosztálya a vármegyei munkálatokra hat iparost nevezett be, s a szakosztály gondos mérlegelés alapján, tagjainak anyagi és munkateljesitő képességüket ismerve, a vármegye érdekének figyelembevételével hozta javaslatba az ajánlattevő iparosokat. Ezek közül négynek nemcsak hogy háza nincs, de ingósággal is alig rendelkezik. Igaz ugyan, hogy kettőnek háza van, azonban nem tartozik ide, e cikk keretébe, hogy a házaikon lévő teher fedi-e azoknak jelenlegi értékét, bár kétségen felül áll, hogy ezek az előbbi négy iparosnál kedvezőbb annyagi körülmények között élnek. A szakosztály kénytelen volt azonban — éppen saját tevékenységének igazolására — két, az előbbieknél jobb sorsban élő iparost is benevezni, mert a cca. 4000 pengő értékű munka elkészítésének anyag- és munkadijára a vállalati összeg 60 százalékos garanciája szükséges, minek tudatában a szakosztálynak gondoskodni kellett arról, hogy a munkáltató hivatal a döntésnél ezt is figyelembe vehesse és a munkálat el is készülhessen. A szakosztály a benevezett hat iparos árainak kiszámításában nem vett részt, sem egyesekkel külön, sem a hat iparossal együttesen, a szakosztály tehát a megmaradó esetleges keresetből nemcsak, hogy ezreseket, de pengősöket sem vehet ki. A cikküket aláiró két iparos (nem mester) föltevései tendenciózusuk. A festő- és mázolómunkára beadott ajánlatok végösszege hivatalos lapban nyil vánosságra hozatott, igy mi sem könyebb, mint a közzé tett áraknál — cca. tiz nappal később — a fokozott konkurrencia következtében, tapasztalat, továbbá a munka elkészítésére vonatkozó informáltság hiánya mellett 1600 pengővel olcsóbb ajánlatot tenni. Az iparosokat terhelő nagy munkát- lanság okozta nyomor miatt nem lehet kétséges egy ezen munkára hirdetendő újabb versenytárgyalás sorsa. Elmondottakért a gyulai szobafestő és mázoló szakosztály ezután is arra kéri a Nagyságos Alispán urat, hogy a szóban lévő munkálatra a benevezett hat iparostól beérkezett legolcsóbb ajánlatot megyebeli, vagy más megyebeli (vagy hites) szakiparossal, de hivatott és tapasztalt szakiparossal vizsgáltassa felül, kérje ki az árakra vonatkozó észrevételeit és döntését tartsa függőben az észrevétel beérkeztéig. A szakosztály a két festőiparos ténykedése és az általuk aláirt cikkben foglaltak tisztázására az ipartestületi széket kérte fel. Gyula, 1934 május 24-én. A Gyulai Szobafestők és Másolók Szakosztálya Ejf Mt HÓDI Ért“ BEfietezB síi kapható a gyulai m.kir. dohánynagyárudában Visszavonták beismerő vallomásokat a nagyapagyilkossággal vádolt unokák. (A „Békés“ munkatársától.) Megírtuk annak idején, hogy a debreceni, majd később a gyulai ügyészség névtelen feljelentés alapján egy ezelőtt 10 esztendővel történt állítólagos gyilkosság ügyében múlt év őszén nyomozást indított s annak során négy embert letartóztatásba helyezett. H. Pap Károly mint tettes, bátyja István mint tettestárs, apjuk István és nagybátyjuk, H. Pap Imre mint felbujtók kerültek vád alá. Az történt ugyanis, hogy 1924 február 14-én reggel id. H. Pap Istvánt, a gyanúsítottak nagyapját, illetve apját halva találták szeghalmi határban fekvő tanyáján, ugyanakkor azt tapasztalták a hozzátartozók, hogy az öreg pénzeskazettáját a padlás bejárat feltörésével valaki a kéményből kilopta. A gyanús haláleset miatt a gyulai ügyészség elrendelte a holttest felboncolását, a boncolás azonban, amelyet az azóta már elhunyt Follmann János dr. és Nuszbaum Károly dr. akkori szeghalmi járásorvos végeztek, azt állapította meg, hogy az öreg természetes halállal halt meg. A boncolás erdménye alapján a nyomozás az ügyben meg is szűnt és csak most, 10 esztendő után indult meg ismét a rejtélyes haláleset körülményeinek tisztázására és pedig a névtelen feljelentésben megadott nyomon. Legelső sorban is az öreg H. Pap holttestét emelték ki a sírból, hogy újabb vizsgálatot végezzenek rajta. A boncolást végző orvosok megállapították, hogy a nyaki szervekben több olyan törés észlelhető, amelyek fojtogatásra engednek következtetni. Ugyanakkor kémiailag is megvizsgálták a tetem még meglévő lágyrészeit s azt konstatálták, hogy arzén van bennük és pedig olyan mennyiségben, amely rendesen sorozatos mérgezések esetén mutatható ki. A kihallgatások megindultak s a tett elkövetésével gyanúsított két unoka úgy a csendőrség, mint a vizsgálóbíró előtt be is ismerte a gyilkosságot. Velük együtt letartóztatásba került a meggyilkolt két fia, István és Imre is, akik a tanuk vallomása szerint felbujtották a gyilkosságra a fiukat, ajándékozott. Szerencsére, én előzőleg lemásoltam a „Panasz “-t, amelyet azután Gyulai Pál, amikor a Petőfi Társaság által kiadott Petőfi összes költeményeit bevezető sorokkal ellátott, a költő által életében ki nem nyomtatott versei közé iktatott, nem ugyan „Panasz“ (mint a kézirat jelzi) hanem „Legenda“ cim alatt. Ismétlem, a Petőfi éltében kiadott könyvekben egyikben sincsen meg. Petőfi csaknem minden verse végén olvasható, hogy hol, mely városban vagy községben irta Ezen a versén nem. Nincs kizárva, hogy azt Gyulán léte alatt irta s itt olvasta fel Szakái Lajosnál és igy juthatott Nagy András kezeibe s maradt annak a birtokában. És hogy ha Gyula városa szerencsés lehetett volna még egyszer Petőfit falai között vendégül látnia, annak milyen üdvös, viszont Gyulára jövetelének elmaradása milyen tragikus következményű volt Petőfi életére, sőt ez az elmaradás okozta — bár megdicsőülésszerü — halálát, ennek bizonyítéka, amit Bonyhay a Vasárnapi Újságban a következőkben ir meg : „Petőfinek, Mezőberényben mulatása alatt, egy gondolat forgott agyában szünetlenül, habozva, tépelődve : visszamenjen e Erdélybe Bem táborába vagy ne? Neje, családja iránti kötelességérethivatkozással igyekezett őt lebeszélni az Erdélybe . me netről Úgy látszik, rokonai (Orlaiék) és barátja!: Szakái és Sárosi is hasonló véleményben voltak s nélkül, hogy a vármegye székhelyén kellene állandóan laknia, de akit hivatali kötelességei sokszor kényszeritették Mezőberényből Gyulára jönnie. Erre a júniusi 11-iki közgyűlésre eljött Bonyhayval Petőfi is, még pedig Szakái Lajos megyei főjegyző kíséretében, ahol is — és ezt Bonyhayn kívül jóem- lékü néhai Ambrus Lajos 1849 ben megyei sorozó bizottmányi tagtól, boldogult Ambrus Sándor főispán édes atyjától hallottam — miután a zöld asztalnál az országos nagyhírű és népszerű költőnek is helyet csináltak, az akkoriban a kultusz- miniszter által megrendelt országos böjt fölötti vitába ő is beleőgyeledvén, hatásos nyilatkozása által közfigyelem tárgya lett és félismertetvén, száj- ról-szájra járt a hir az ő ottlétéről. Petőfi, aki Bonyhay szerint — mint azt ő a Vasárnapi Újság 1881 évi február 27-iki számában .Petőfi Mezőberényben“ cimü igen érdekes visszaemlékezésében is megírta — több Ízben szegődött hozzá utitársul, mindig a vármegye főjegyzőjéhez, a „Cimbalom“ népszerű költője Szakái Lajoshoz szállott, akinek a Jókai utcában, ma az özvegy Schröder Kornélné úrnő birtokában lévő háza volt. Szakái Lajos vendége volt akkoriban unokatestvére Sárosi Gyula, a „ponyvára került Arany trombita“ hires költője is és a hárofn poéta éjfélekig eltöltötte barátságos együttesben az időt egymással. A baráti társaságban résztvéhetett egyszer másszor Nagy András, Magyar Gyula Város akkori. litteraturával foglalkozó jegyzője is. Ezt ugyan csak magam kombinálom, még pedig azért, mert amikor a hetvenes évek közepén a városi levéltárban búvárkodtam, Nagy András jegyzői hagyatéki iratai közt nagy meglepetésemre egy Petőfi költeményre bukkantam A költemény cime volt „Panasz“. Kezdő sorai pedig : „ Megint panasz, hát már megint panasz, Es akiről szól, mindig csak pap az.“ Én Petőfi addig kinyomtatott összes költeményeit ösmertem, de ezt a „Panasz“ cimüt egyikben sem találtam. Petőfi kézírását pedig csak aláírása révén ösmertem. Mégis azt véltem megállapítani, hogy ez a vers Petőfi kézírása. Feltevésemben nem is csalódtam Akkor még élt Petőfi István, a költő öccse, ki Csákón Geist Gáspárnál volt gazdatiszt és eme minőségben csaknem minden gyulai vásárra eljött. így az akkor esett legközelebbi nyári vásárra is. Én a pénteki marhavásáron szorgalmasan írtam künn a vásári cédulaházban a passuso- kat és kivittem magammal a verset, számítva rá, hogy Petőfi Istvánnal találkozom. Úgy is történt, Megmutattam neki a verset, amelyről rögtön megállapította, hogy az bátyja írása. De nem szorítkozott ennek a megállapítására, hanem egyben el is vette tőlem és magával vitte azzal, hogy hozzácsatolja a többi vershez. Tudvalevő ugyanis, hogy Petőfi István birtokában voltak Petőfi Sándor összes kéziratai, melyeket ő áüútán a Nemzeti Múzeumnak
