Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-04-26 / 32. szám

liXVI. évfoly»«!» 33. ssám.

Csütörtök

$tynfta, 1934 április 36

Előfizetési árak: Negyedévre :

Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill.

Hirdetési díj előre fizetendő.

r r _

BÉKÉS

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC.

Megjelenik csütörtökön és vasárnap.

A gyülöSt életű,

eltiport testből tizenötesztendő alatt hatalmas ércalak lett. Hol oly sok bajt vívott, ott áll most a szobra a parlament előtti tér történelmi levegőjű miliőjében. All hallgatagon, komoly és komor csendben, mint aki a végzet .szárnycsapásait hallja s mint akinek a parlamenti kőlépcsők alján hömpölygő viz titkos és nehéz gondolatokat hord a császárváros felől. A hermina-uti villa elzuhant és kárörvendéssel kriptára tett halottron szimbolikus mása, a kéz, amelynek oly sok tennivalója lett volna a tizennyolcas és az utána következő időkben. Áll a szobor, mint a vezeklő magyarság engesztelő áldozata, áll a parlament előtti téren s a szobor szájából mintha kiáltás zengene átal a császárváros felől áramló folyamon, átal a hegyeken és szerte a síkon: »Soha életemben nem bujkáltam, amint éltem, úgy fogok meghalni !« Bátran és tisztán élt, bátran és tisztán halt meg, úgy mint a héroszok.

Tizenöt hold mocsarat szüntet meg a Bárdos

csatornázása.

Nagyszabású uícareudezés a Beuedekvároson. — Szombatonként 3 ezer pengőt fizet ki a város az inségmunkásoknak.

ját tenyerére vette az idő s az igazság fényében megfürdetve, másfél évtized után visz- szaadta, mint pantheoni alakot, a vezeklő nemzetnek. Múltja jövővé lett, harcokban eltöltött esztendői időfelettiséget biztosítanak számára s a megtisztult történelmi szemlélet a magyar javakat eljátszó köny- nyelmü politikus helyett a fajtája szereteté- ben és féltésében élt s a mártiriumot vállalt nemzeti hőst látja benne. Szomorú s talán örök időkre behozhatatlan vesztesége a magyarságnak, hogy az elfogultság, rossz- indulat és a békalátkörü pártpolitika gonosz varázslata alól csak másfél évtized elmúltával tudott megszabadulni vele szemben a kritikai látás, akkor, amikor már halott volt. Szinte érthetetlen, hogy is tévedhetett eny- nyire benne a kora, hogy nem vették észre az emberek, hogy akit 1912 junius 7-én és 1918 október 17-én el akartak tenni láb alól, de aki bátran, félelem és meghátrálás nélkül, úgy fizikai, mint erkölcsi értelemben helyén maradt, az nem lehet vértezve mással, mint a jótcselekvés biztos tudatával és a tiszta lelkiismeret igazságával.

Hogyan nem hökkentek meg és hogyan nem estek gondolkodóba erkölcsi ereje láttán az emberek, hogyan nem ébredtek rá, hogy megítélésében tévúton járnak s a nemzet végzetét nem a bihari gentry politikája idézi fel, hanem ők maguk, az ő kritikai megállapításaik, azok a népszerű hazugságok, amelyek a hermina-uti villa felé gyilkosokat tereltek 1918 október 31-én. S ezért mintha vád és neheztelés áradna most a szobor komoly arcáról, mintha nehéz szavak hullanának a bronzajkak közül. Szavak, amelyek neheztelők, de amelyek mégis az engesztelődött és a fájdalomban megbocsá- tóvá lett lélek melegét lehelik, szavak, amelyek korholnak és intenek, de amelyeket mégis az örök fajszeretet indított útnak a lélek kapujából. És e tragédiában kevésbbé vigasztaló, hogy a közfelfogásnak nem ez volt az első s még kevésbbé, hogy valószínűleg nem is utolsó tévedése. Tévedett a kor végzetesen és halálosan s a tévedésért nagy volt a fizettség. Elveszett az az érckéz, amelynek a bronzkéz ott a szob(A „Békés“ munkatársától.) Az in- ségakció keretében elvégzendő munkálatok programmját a város vezetősége, mint minden esztendőre, a folyó évre is igen nagy körültekintéssel állította össze, vezérelvként tartván szem előtt, hogy a munkálatoknak nemcsak szociális célokat, a munkanélküliség enyhítését, hanem azok mellett, produktivitásukkal, a városfejlesztés céljait is szolgáltok kell. Elegendő ennek igazolására csak az uj körgátat felemlíteni, amelynek megépítése a városra nézve, árvédelmi szempontból szinte felmérhetetlen jelentőségű, továbbá a különféle útvonalak planirozását, fásítását s azt az úgy higiéniai, mint vá- rosszépitészeti szempontból rendkívül nagy értékű munkát, amely jelenleg a Bárdos mocsarainak megszüntetésére van folya maiban.

A Bárdos a volt Nagymagyarváros, most Benedekváros és a Kisváros között mintegy 560 méter hosszúságban és 110—120 méter szélességben elterülő hatalmas nádas volt, amely poshadó vizével a levegő tisztaságát állandóan rontotta. A szúnyogok valóságos Eldorádója volt ez a nagyterjedelmü nádas s orvosi tapasztalat szerint a maláriás megbetegedések a környékén lakók között fordultak elő a leggyakrabban.

Ezt a mocsarat most lecsapolják. Középen egy cca. 10 méter széles csatornát ásnak, amely 510 méteres hosszúságával egészen a Hatvan-utcáig fog lenyúlni s beletorkolni az Éiővizcsatornába, másik vége pedig a Péli-uti cédulaháznál építendő zsilipen át az uj körgát anyagárkaba kapcsolódik, ahová különféle árkokon át mintegy 5 — 600 katasztráíis hóid vadvize és esővize gyűlik egybe. A csatornában, amely a régi meder közepén épül, mintegy 120—150 centiméteres lesz a vízmagasság. A csatornaásás szelvényesen történik. A mocsárban gátat vonnak keresztbe, amely a vizterületet két részre osztja. A kisebbik részből a vizet szivattyúkkal kiemelik s a víztől felszabaduló területen megássák a medret. A csatorna két oldalán elterülő mocsarat aztán részben lecsapolják, részben pedig, az uj meder vizétől gáttal elválasztva, kiszárítják. Ez a munka cca. 15 katasztráíis hold mocsarat szüntet meg, ami a város közegészségügye szempontjából felbecsülhetetlen nyereséget jelent. A lecsapolt területre nyárfákat ültetnek, úgy hogy az eddig egészségtelen, miazrnás levegőjű mocsár helyén ezentúl üde nyárfaerdő fog zöldeini.

A lecsapolás és az uj körgát felépítésével feleslegessé vált régi körgát elhor- dása (az innen elkerülő földanyaggal plani- rozzák a Benedekváros utcáit) a Kisváros és a Benedekváros szétválasztottságát is nagyrészt megszünteti. Eltűnik mindkét oldalon a gát s közbül a mocsár s marad csak a szabályos és mélyvizü csatorna a nyárfaligettel.

Igen érdekes látni a Bárdoson folyó munkát. Egyik felén még sürü nádas leng és zöld vizű mocsár csillog sötéten, másik oldalon pedig már szabályos csatorna húzódik és a mocsárra csak az ásással felszínre jutott nádgyökerek emlékeztetnek. A munka serényen folyik, több, mint 90 ember ássa és lapátolja a földet s viszi mind tovább és tovább, egyre előrébb a csatorna vonalát. Bagi Sándor műszaki tanácsos, a város vezető mérnöke katonás fegyelmet tart az emberek között.

A munkások mintaszerűen dolgoznak, abban a tempóban, amelyet Bagi Sándor diktál, ki a munkálatokat szivvel-lé lekkel s tegyük hozzá, kiváló szaktudással irányítja.

Amint már fentebb említettük, a régi körgát anyagából a Benedekvároson nagy szabású planirozási munka folyik. A II. Rákóczi Ferenc utca 170 méteres darabon már el is készült. Az ut két oldalán volt pocsolyás, nagy árkok s az úttest tengelytörő gödrei eltűntek. A Kulcs-utcában hétharmad részben már szintén kész az utca- rendezes s rövidesen a Keskeny és a Végutcák s később a többi útvonalak is sorra kerülnek. 1934 tavaszára víztelenítve lesz a Benedekváros.

Ugyancsak a körgát .anyagából készül egy keréknyom szélességű feltöltés is a Szentháromság temetőnél a gyalogbejáró mellett. Ezután tehát a kocsikkal be lehet majd hajtani a ravatalozóhoz.

A Temesvári-utat szintén rendezés alá vették. Az útvonal széles, girbe-görbe árkait betömik, illetve szabályozzák. Ezen a helyen a bővizű ártézi kút vize annyira ellepte az úttestet, hogy sok helyütt már nem lehetett rajta kocsival elhajtani. A munka, amelyen 80 ember és 22 fuvaros dolgo-