Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-04-05 / 26. szám
liXVI. évfolyam 2G maxÁm» Csütörtök <btyn)u, 1934 április 5. Előfizetési árak: Negyedévre : helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij elürt* ítzetendS, POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobav .Tános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. (felelős szerkesztő: OOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. A keilves nővérek csendes portáján kedden délben becsukódott egy kapu. Egy kapu, amely minden délben megnyílt a téli idők megérkeztével s bebo- csájtotta azokat, akiknek lázári szegénység jutott osztályrészül, de akiket a krisztusi szeretet és irgalom szelíd gondjaiba vett. A friss kenyér és az egyszerű, de izes étel illatával párázó konyhaablakban nagy kanalával nem osztogatja most már a mosolygós arcú kedves nővér a meleg porciókat az ütött-kopot szilkékbe. A íehér falú konyhában megszűnt a sürgés-forgás, a kapu nem nyílik fel, csak majd ha havas szakállával ismét beköszönt a tél. Az öreg toronyórákon hiába fordulnak majd égnek déltájban az óramutatók, Máriafalváról és a szegénység más szomorú táborhelyeiről nem indulnak el a kenyértelen aggok és a pokoli igézet alatt pusztuló munkanélküli fiatalok. Nem jönnek kezükben szilkékkel és az avitt kis kosarakkal a csendes porta kapuja elé, hogy bebocsájtassanak. Mert a kaput most már nem nem nyitja fel a kedves nővér szelíd kommandója, a kapu bezárult s nem lesz nyílása, csak majd ha az északi szelek vetik neki a vállukat. A Népkonyha befejezte munkáját, kiosztotta ezer és ezer ebédporcióját. Tovább adta a filléreket, miket a kegyes adakozók juttattak azoknak, akikre a hideg télben a kategorikus éhezés és a sötét pusztulás várt volna nélkülök. S azok, akik fáradoztak a szegényekért s akik gyámolították őket, nyugodt lélekkel és boldog örömmel csinálhatnak most kapuzáráskor számadást. Szép munka volt, szép hónapok voltak, szépen és bibliai erővel telin zengtek a harangok a háztetők fölött, mikor a megvendégelt szegények, kezükben a meleget sugárzó edényekkel hazafelé igyekeztek a havas utcákon. Örvendtek a szegények, akik megvendégeltelek és örültek azok is, akik megvendégelték őket. Aki kapott, az is boldogságot érzett és annak is boldogság töltötte el szivét, aki adakozott. Mert jót tenni, adni egyike a legmélyebb örömöknek s örömöt szerezni: az örömök föntje annak, akinek szivén tárt kapu várja az evangéliumot. A szegénység csak akkor átok, ha nincsenek, ahogy az irás mondja: „jókedvű adakozók*, akik segítségére legyenek a szükölködőknek. Mikor azonban a szegények mellett irgalmas lelkek állnak, akkor a szegénység maga az evangéliumi ut, maga az aranykalalapácsos hídépítő, ki szivtől-szivig s embertől Istenig az egymásra találás hidját építi. A bezárt kapu elől szálljon hála és köszönet az adakozók felé s ki pedig a sziveket szeretettel áldja, dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! A Szanatórium Egyesület hangversenyének jegyei már csak korlátolt mennyiségben kaphatók. (A »Békés* munkatársától.) A Szanatórium Egyesület hangversenye a legteljesebb sikert Ígéri : :^PS a jegyeknek több mint kilencven százaléka már elővételben elkelt. A nagy és széleskörű érdeklődésnek két oka van: az egyik az a humánus cél, amelyet a hangverseny bevétele szolgálni fog, a másik az a rendkívül nívós és érdekes műsor, amelyet a rendezőség egybeállitott. Mint harmadik ok említhető a hangversenyt követő t ncmulatság, amely az elővételek számát és a jegyvásárlók személyét tekintve, a tavaszi szezon legnívósabb és leghangulatosabb báljának Ígérkezik. Amint már közöltük, a bevezető beszéd megtartására sikerült a lelkes rendezőségnek Pongrácz Jenő grófot, a gyulai választókerület népszerű képviselőjét megnyernie. A művészi részben fingéi Iván, a fiatalon is előkelő pozíciót szerzett zongorista a következő műsort adja: 1. a) Händel: Sonatina, b) Cimarosa: Largo, c) Ci- marosa: Andante-allegro. 2. Beethoven: D-moll szonáta. 3. Chopin: As-dur ballada. Takácsi) Dénes, aki csak a közelmúltban is olyan fényes sikereket aratott a budapesti hangversenytermekben, szintén igen szép anyagot fog énekelni. Műsora : I. rész. a) Händel: Arioso, b) Brahms: Magány, c) Wagner: Wolframm dala. II. rész. a) Puccini: Collíné áriája, b) Tarnag: Esti ima, c) Beretvás : Szeretnék szántani (szövege vitéz József Ferenc kir. herceg a »Magyar föld dalai« cimü ciklusából. Kézirat.) Ákosffgné Eötvös Irén, akinek Írásait az egyik budapesti lap hasábjain mindég élvezettel olvassa a közönség, egy novellá ját fogja felolvasni. A műsort a következőkben közöljük: 1. Pongrácz Jenő gróf országgyűlési képviselő bevezető beszéde. 2. a) Händel: Sonatina. b) Cimarosa: Largo. c) Cimarosa : Allegro-moderato. Játsz- sza Engel Iván. 3. Saját szerzeményeiből felolv. Ákosffg Barnáné. 4. a) Händel: Arioso. b) Brahms : Magány. c) Wagner : Woltram dala, énekli Takácsg Dénes. Szünet. 5. Ady és Mécs-verseket szaval Hoffer Jolán. 6. Beethoven : D-moll szonáta, op. 31. játssza Engel Iván. 7. a) Puccini: Collíné áriája. b) Tarnay : Esti ima. c) Beretvás: Szeretnék szántani (dr. vitéz József Ferenc kir. herceg a »Magyar föld dalai« cimü versciklusából. Kézirat) énekli Takácsg Dénes. 8. Chopin : As dur ballada. Játssza Engel Iván. Jegyek további elővételben, csütörtök déltől kezdve Dobay János könyvkereskedésében kaphatók. Intézményes megoldás felé halad a gyulai koldus-kérdés. (A „Békés* munkatársától) Lapunk is foglalkozott már azzal a kevésbé kedvező helyzettel, amely Gyulán a koldulás, illetve a szegények gondozásának terén fennál. Szóvá tettük, hogy a koldusok szombati, de más napokra is átterjedő házalása sem az adakozó, sem a rászoruló szempontjából nem szerencsés megoldása a szegényellátási problémának s annak szükségét hangoztattuk, hogy ez az úgy szociális, mint egészség ügyi, sőt még kereskedelmi szempontból is jelentős kérdés intézményes megoldást kell, hogy kapjon. Értesülésünk szerint a szegényellátás ügye rövidesen hozzá is jut ehez a reklamált és szükséges megoldáshoz és pedig az úgynevezett „egri norma* formájában, amely rendszer tudvalévőén leemeli az alamizsnaosztás kényelmetlenségeit az adakozókról s oly módon biztosítja a szegények ellátását, amely minden tekintetben megfelelőbb a jelenlegi rendszernél. Ebben az ügyben lovag Ahsbahs Sándor min. tanácsos, a belügyminisztérium közjótékonysági ügyosztályának egyik vezető tisztviselője és Oslag Oswald, a lerencrendi szegénygondozó nővérek rendházának igazgatója rövidesen Gyulára utaznak s a jótékonysági egyesületek s a társadalom bevonásával e kérdés
