Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-02-22 / 14. szám

LXV, évfolyam 14- mán

Szerda

txyiila, 1933. február 2*4

Előfizetési árak : Negyedévre :

Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill.

Hirdetési díj előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 10 fillér.

Felelős szerkesztő : DÖBAY FERENC.

Megjelenik szerdán és szombaton.

erkölcsi és anyagi szempontból

A képviselőtestület kegyeietes megemlékezése a város díszpolgáráról, gróf Apponyi Albertról.

Irta: Konkoly Kálmán.

III. dijat nyert pályamunka. Jelige: „Hiszek Istenben“.

Sok vészt, vihart látott földünkre napjainkban a világválság szörnyű fekete korongjának árnyéka vetődik, ennek koncentrikus körei pedig a nemzeti kriensek formájában lebegnek minden ország felett. E két szempont körül csoportosult a válság tenge sóinak és m goldásának vizsgálata: tárgyalnunk kell előbb az egész világot élintő erkölcsi és anyagi válságmozzanatokat, azután a helyi jellegű morális és materiális bajokat, hogy e módszerrel való képet nyerhessünk és rámutathassunk a kínálkozó vagy kikövetkeztethető megoldásokra.

Gazdasági válságról beszélni idestova olyan konvenció lesz, mint ahogy a régebbi idők beszélgetéseit nem lehet elképzelni az időjárás megvitatása nélkül. A világváltság ma már ép úgy hozzátartozik napi életünkhöz, mint az, hogy vájjon ködös idő lesz-e holnap. Egyetlen vérző frontot alkot az egész emberiség a megfoghatatlan rém : a világkrizis ellen. S nekünk, kik igénytelen katonák vagyunk ebben az élet-halálharcban, az a kötelességünk, hogy ne gondoljunk rá, de beszéljünk róla. Ne gondoljunk rá, mert beleőrülünk a tépelődésbe, de beszéljünk róla, hiszen csak a magunk ereje, a magunk-jelölte utak vezethetnek a győzelmek megoldáshoz.

*

( A „Békés“ munkatársától.) Gyula város képviselőtestülete folyó hó 21-án, délután B órakor tartotta 'alakuló közgyűlését. A köz gyűlés iránt, amelyen Márky Barna dr. alispán elnökölt, meglehetősen gyenge érdeklődés mutatkozott. Megnyitójában Márky Barna dr. igen meleg bangón emlékezett meg azokról a szálakról, amelyek őt Gyula városához, a képviselőtestülethez, illetve annak tagjaihoz fűzik. Ő maga is tagja a képviselőtestületnek, azonban nem tartja tisztjével összeegyezteí- hetőnek, hogy annak a képviselőtestületnek ülésén jelen legyen, és határozataiban részt vegyen, amelynek határozatai fellett feleb- bezés folytán esetleg döntenie kell. A város ügyei őszintén, melegen érdekelnek, mondotta, s ezért nem üres szó, amikor én a képviselő- testület tagjait melegen köszöntőm.

Az ülés megnyitása után az újonnan megválasztott képviselőtestületi tagok névsorának ismertetése és a különféle bizottságok megalakítása következett.

Utána ismét Márky Barna alispán szólalt fel s két olyan szempontra hivta fel a közgyűlés figyelmén, amelyek a képviselő testület munkájánál sosem tévesztendők szem elől. Ezek : a város alkalmazottainak helyes megválasztása és a város jövedelmével és

javaival való helyes gazdálkodás

— A diploma megszerzése még nem jogc'm az elhelyezésre tudás és rátermettség nélkül, mondta.

Azok pedig, folytatta, akik a viszonyok rövides javulására számítanak, tévúton járnak s ezért szüksége*, hogy a város, amely amúgy is rendkívül nehéz viszonyok között é!, a legmesszebb menő takarékosság szellemében gazdálkodjék.

Megalakuljak jelentette ki a képviselő - testületet s ezzel az alakuló közgyűlés véget ért.

Öt perc szünet után a rendkívüli köz gyűlés vette kezdetét. Varga Gyula dr. polgármester kegyeietes szavakban emlékezett meg a nomzet nagy halottjáról, Apponyi Albert grófról, a város díszpolgáráról.

— Megdöbbent aggodalommal néztünk a letűnő csillag után s szorongással gondolunk arra, hogy a veszteséget hogyan és kikkel pótoljuk. Mert Apponyi Albertet egy ember nem pótolhatja, csak többen és azok is csak a legjobbak sorából.

A közgyűlés állva hallgatta végig a meghatott, nemes szavakat

A közgyűlés további folyásáról következő számunkban adunk beszámolót.

A világválság anyagi tényezői közt első helyen a munka szerepel, uj megjelenési formájában: a munkanélküliségben. Hivatalos jelentés szerint 100 millió munkanélküli él a Földön. Mig ilyen szörnyű számra döbbenünk a statisztikában, addig nem beszélhetünk a helyesebb munkamegosztásról, hiszen nincs kik közt megosztani a munkát; a munkaidő hasznosabb beosztásáról, hiszen éhező időmilliomosok sok százezres tömege kér tőlünk alamizsnát. Miért állítja oda Tugan-Baranowski a kereslet és kinálat aránytalanságát a válság okául; miért mondják mások, hogy az árufelhalmozódás vagy a kapitalizmus túlkapásai miatt csökkent fogyasztóképességben van a hiba: amikor itt zuhant ki a szemünk előtt 100 millió ember a gazdasági életből, tökéletes magyarázatát adva ezzel a világválság egyik okának.

Másik oka a nacionalizmus gondolatának felf okozása addig, ahol az már közgazdasági bűn. Caiilaux volt francia miniszterelnök tünteti fel a békeszerződések alkotóit és az ő szellemük ápolóit a történelem legnagyobb válságának okozói gyanánt. 11.000 kilométerrel megnövelt vámhatárok, szétszaggatott Duna-medence, tüzcsóvás Balkán, halálrakinzott, de a bosszú őserejével megedzett Németország: ezt csinálták ők. De bármily hatalmasok is, képtelenek elnyomni a revizió gondolatának elemi erejét, mely győzők, legyőzőitek számára egyaránt előfeltétele a kibontakozásnak.

Egyik kiváló érzékű közgazdászunk viszont azt mondja, hogy ami világválság, hitelválság, gazdasági válság volt eddig a világon: mindennek pénzválság a tulajdonképeni neve És valóban, mai nyomorúságunkban a pénz problémája nagy szerepet játszik. Ä metallizmus rrtá elkerülhetetlenebb mint valaha, az aranyalap azonban visszavonhatatlanul átcsúszik Amerikába. A valutafront

vezérei és siberei tehetetlenül állanak a szörnyű játék fejleményei előtt, melyet ők találtak ki, de most végzetesen túlnőtt rajtuk, erejükön. Jellemző egyébként, hogy a Sorbonneon már a cserekereskedelem bevezetésének gondolata kisért.

A világválság erkölcsi oldala nem kevésbbé elkeserítő képet mutat. Ha nem is adunk igazat Spenglernek, aki a fauszti kultúra felett meghúzza a halálharangot, ha a világ legkiválóbb bölcselői mutatják is ki az ő történetfilozófiájának módszeres, tételes tévedéseit: mégsem tagadhatjuk le az emberiség lelki életének körülöttünk viharzó szörnyű válságát. Mi is maradhatott meg a hitből és erkölcsből azon a világon, melyen a legörjitőbb egymásután pusztított végig a háború vére, a kommunizmus pestise, a konjunktúra láza ? A mise sokaknak sétaalkalom, a harangszó időjelzés lett, szabadszerelem problémából idestova még megoldássá válik. Napról-napra nőnek ki a földből diadalmas felhőkarcolók, de napról-napra kevesebb kisgyerek játszik a homokban. Az erkölcsi világválság többi tényezője is nagyon súlyos. Gondoljunk a pénzre, mint világhatalomra, az életre, melynek majdnem minden megnyilvánulása megvásárolhatóvá lett és arra a világnézetre, mely ezen a tényen épül fel, mert ebből kell kiindulnia. A disz- nófejü Nagyurral folytatott harcban nem lehet etikát tanulni, hiszen annál eredményesebb a harcmodor, minél kétesebb erkölcsi szempontból.

Ezek a válságokok a világra kényszerűik a vegetálásszerü élet parancsát, de nekünk a speciális magyar bajokat is vizsgálnunk kell, melyeknek megoldása közelebbfekvő hozzánk.

Legéletbevágóbb köztük niezögazgasági életünk válsága A nágybirtokok jórészt egészségtelen

terpeszkedésén alig segített a földbirtokrendezés érvágása, viszont a kisgazdák sem fognak tudni fizetni azzal a sok moratóriummal, amit kapnak. A statisztikai adatok mindennél jobban mutatják a földbirtokok szerencsétlen megoszlását, mint válságtényezőt hazánkban: — de egyúttal arra az útra is rávilágítanak, melyen a jövő földrendezé- zésnek haladnia kell.

Nem fejtegetem, csak megemlítem a válságokok közt az álláshalmozások, mammutfizetések szerepét. Kár volna erről hosszasan beszélni, hiszen mindkét kérdés annyira közismert, hogy a puszta említése nyomán támadó asszociációkat felesleges ismétlésekkel megzavarni.

Felfogásom szerint az álláshalmozások problémája már átmenetet képez hazánk erkölcsi válságokaiba. A mai világban határozottan etikaellenes magatartás 4—5 jövedelmet huzni. Talán nem tévedek túlságosan, ha erkölcsi válságunk okául a magyar társadalom és ifjúság gyökérvesz- tettségét tüntetem fel.

Társadalmi osztályaink kiestek történelmi hivatásuk teljesítéséből, elhagyták évszázados őrhelyeiket. De hogyan is lehetne a magyar paraszt nemzetfenntartó elem, ha nem tud világot gyújtani, elárvult tanyáján, mert nincs pénze petróleumra. A munkanélküli vagy éhbéres ipari munkásnak Moszkva mesél vörös meséket lehóhérolt kapitalizmusról, proletáruralomról; és mi azt várjuk tőle, hogy kilépjen szakszervezetéből — hazafias meggyőződésből ? A középosztály lukas cipőtalpak rémével hadakozik és természetesen nem képes most arra, hogy — mint azelőtt, — kiegyenlítő mérséklés legyen a politikai életben, eleven energia a nemzet haladásában. És az arisztokrácia ? Egyrésze