Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-02-22 / 14. szám
í! í k i‘ 8 1938 február 22 jogosan megundorodott a közélettől és az eredménytelenségtől, visszavonult mindentől múltja, könyvei közé ; másik része bárpultok mellett likvidálja az ősi vagyont, tömi az újságok botránykrónikáit és bárisztokratának nevezi magát. Ettől a magyar társadalomtól várhatjuk mi a válság megoldását ? Vagy várhatjuk-e attól az ifjúságtól, mely a legszerencsétlenebb csoportosulásban tévelyeg pillanatnyilag. A harcos ifjúságtól, mely maga sem tudja ki ellen, miért, meddig harcol. Szónokol, egyesül, meghasonlik, támad és kellő vezetés hijján, összetartó komoly eszmék nélkül pocsékolja erejét. Ennek a típusnak elfajulása a strébereké, akik az első padban ültek, ülnek mindenütt, innen intézve rohamot jövőjük felé, — hajlékony jellemmel, engedékeny Ízléssel, Mi lesz azután a zsurozó ifjúságból ? Azokból, akik táncolnak, isznak ürességből vagy sok utat megjárt meggyőződésből, de nincsenek illúzióik és elfelejtettek imádkozni. Kritikával fogadják az uj divattáncokat, néha kitüntetéssel vizsgáznak, máskor elbuknak egész könnyű tárgyakból Szó lehetne még itt más típusokról is : a politizálókról, az egyesületi hiénákról, a szürkékről, a materialistákról, — de hiszen úgyis ugyanaz a kihangzása mindegyiknek. Gazdátlan sírással keresnek egy irányítást, egy eszmét, mely értük jön, nem rájuk vár, mely megszünteti tévelygéseiket. Addig ? Addig pocséklásban telnek napjaik és rohamosan öregednek, addig késik az élet legnagyobb értékének, az ifjúságnak csengő aranyokra való felváltása. A bajok felismerése, a helyes diagnózis már egymagában fél gyógyulás: ezért fejtegettem kissé bővebben a válság megnyilatkozásait. A megoldási módozatok vizsgálatánál legegyszerűbb sorba venni a felsorolt válságtényezőket. Ez előtt azonban át kell esnünk azon az elengedhetetlen lelki folyamaton, mely ehez a nagy munkához feltétlenül szükséges és amit Makkai Sándor „magunk revizió“-jának nevez. Jelenti ez azt, hogy ne szégyeljünk tegnapi elvekkel a holnapok következményeihez alkalmazkodni, belátni azt, hogy egy állásfoglalás nem akkor értékes, ha megingathatatlan, hanem ha nem zárkózik el más, esetleg helyesebb elvek elől. Életmódunkkal együtt néha felfogásunkat is meg kell változtatni, nehogy egyedül maradjunk. A magyar erkölcsi válság megoldása f Ide csak bátor kéz és tiszta szív kell. Bátor kéz, mely nem lombfürésszel indul az álláshalmozások, mam- mutfizetések őserdejébe, hanem gyökeres módszerrel, törhetetlen lendülettel vet véget ennek a nyilvánvaló erkölcstelenségnek. Tiszta szív, amely félreteszi az „egyedül üdvözítő“ haszonlesés szempontjait és átöleli ezt a szörnyen gazdátlan, szörnyen megbicsaklott magyar ifjúságot. Ugyancsak a magyar társadalomban rejlik gazdasági válságunk megoldása, természetesen csak a világválság-szabta keretekben. Történelmi osztályaink próbálják újra elfoglalni régi helyüket, gazdasági életünk merjen egy kicsit akarni. Nincs az a telt pohár, melyen egy rózsalevél még ne férne el; nincs az a nélkülöző élet, mely halálba- csordulna, ha a munkaakarat pluszával megterheljük. A magyar adópolitika üdvös példát szolgáltat a végleteken-túli produkciókra: miért nem tanulunk tőle magángazdaságunk javára ? A tandijat igazán megfizetjük érte . . . Nézzünk bele a tőkébe, ne az antikapitalista rövidlátásával, hanem az észszerüség beláthatatlan eredményességével ; racionalizált közigazgatásunk bizonyosan teremt majd diplomásainknak is munka- alkalmakat ; tényekkel kell visszaadnunk a telepítés szónak komoly csengését. Ha ebben az országban mindenki csak egy embertársán segít, meg van oldva a válság. És hány százan vannak, akik sokakon segíthetnének és hány ezren, akik nem szorulnak segítségre ! A világválság megoldása már természeténél fogva nem ilyen közeli és kézenfekvő, de pár kevéssé elkoptatott ötlet itt is kínálkozik. Azt már láttuk, hová vezet a takarékosság. Az, hogy a tőkések ráülnek vagyonukra, nem valami egészséges közgazdasági mozdulat, mégis évekig tanította őket erre a világ. Dobjanak bele pénzt, pénzt, pénzt a világba azok, akiknek még van, hogy ezzel megindulhasson a hitelélet, megkezdődhessék a fellendülés, szabályossá váljék a gazdasági élet rimusa. A békeszerződések revíziója is elkerülhetetlen ahoz, hogy kiláboljunk a bajból. Ez különben ide-stova megszűnik nacionalista kijelentés lenni azzal, hogy a világ gazdasági létkérdésévé válik. Azoknak van igazuk, akik tagadják az ostobaság ural ' át a Földön és hisznek az igazság mindent elsöprő erejében. A tudományos munkaszervezés sem késhet már soká Könyvtárak szólnak technikai kérdésekről, lombikok százezreiben forrnak az uj felfedezések, de ki törődik közben a munkával, ki veszi észre, milyen súlyos fáziskülönbség állt elő a technikai fejlődés és munkaszervezés súlyos üteme közt, évszázadok során Észre kell vennünk azt is, milyen szoros okozati összefüggés van a szervezetlen munka és a munkanélküliség közt. Több munkás, nagyobb teljesítmény, gyakorlatibb munkaivá „Békés‘‘ munkatársától.) A gyulai Rotary-Club folyó hó 19-én délben bankett keretében összejövetelt tartott, amelyen megjelent Max Gerbel európai főmegbizott, hogy átadja a clubnak a megalakulás okmányát, továbbá Hegedűs Lóránt nyug. pénzügy- miniszter is, a magyarországi clubok elnöke. A megjelenteket, illetve a club illusztris vendégeit Márkig Barna dr. elnök távollétében Jár Antal vezérigazgató üdvözölte. — Gyulai clubunk — mondotta — megalakult és mint a nagy Rotary-gépezet 3574. számú kereke, megkezdte munkáját. Ezáltal a világ valamennyi Rotary-clubja tudomást szerzett rólunk s megalakulásunk óta nemcsak az európai, de még az amerikai clubok is érdeklődnek irántunk. Ez igen örvendetes körülmény, mert hiszen igy alkalmunk nyílik arra, hogy a velünk történt igazságtalanságot az egész világgal, illetve a különféle országok clubjaiban helyet foglaló legkiválóbb egyéniségekkel megismertessük. Tar Antal után Max Gerber európai főmegbizott emelkedett szólásra, s üdvözölte a gyulai clubot, majd átadta az egyesület diszes kiállítású okmányait. Kedves rokon- szenvvel szólott felőlünk, magyarokról, majd Hegedűs Lóránt Rotary-érdemeit méltatta. Max Gerbel köszöntőjére Hegedűs Lóránt reflektált s tartott közel negyedóráig tartó beszédet, amely telve volt egy végtelenül termékeny agy szellemes megállapításaival s azzal a kedves, szívben fogant humorral, amely Hegedűs Lóránt szavainak a fehér asztal mellett mindég annyi melegséget és közvetlenséget kölcsönöz. Szólott a Rotary-szervezet magyarországi kiépítéséről és azokról a külföldi eredményekről, melyeket máris fel tud mutatni a fiatal magyar szervezet. — Mindég hü 6 7-es voltam — mondta — de annak megállapításával az igazságnak tartozom, hogy Ausztria Magyarorszámegosztás : ez a jövő útja. Amilyen változatos fegyverekre van szükségünk az anyagi világválság ellen, éppolyan egyszerű vértezettel kell megvívnunk erkölcsi fronton a csatát. Ennyi az egész ; tegyük újból magunkévá az etika normáit, alkalmazkodjunk az évszázadok alatt kialakult és az általuk jóváhagyott világnézethez, intézményrendszerhez. A feladat egyszerű, de nehéz, mert . ostobán és nagyon eltávolodtunk ezektől. * A világ leggazdagabb embere, Rockefeller mondja, hogy hét gazdasági válságot ért már meg, de mindegyiket nagy anyagi fellendülés követte. Én nem neki hiszek. Nem hiszek az amerikai tőzsdék legújabban dühöngő hausse-ainak sem, melyek állítólag már a fellendülést jelentik. Nem hiszek a geometriának, mely azt tanítja, hogy a kétségtelenül már elért mélypont után emelkedés következik. De igenis, hiszek Istenben, aki segítő és megviiágositó kegyelmével egyedül képes arra, hogy kivezesse a világot fennállása óta megért legszörnyübb erkölcsi és anyagi válságából. got mindég elbújtatta, Ránk vár a feladat, hogy a világnak tudomására hozzuk : Magyarország nem Patagonia, és országunk székvárosa nem Bukarest. A következőkben külföldi útjairól szólott, s közöttük az olaszországiról, illetve milánóiról. — Külföldi utaimon mindvégig arra törekedtem, hogy Magyarországot minél teljesebben megismertessem. Milánóban is megragadtam az alkalmat s bár olasz tudományom igen gyenge lábon áll, busz perces beszédet tartottam. Rendkívül nagy figyelemmel hallgatták szavaimat, szegények azonban még ma sem tudják milyen nyelven beszéltem. Sokan a kínait gyanították szavaimban. A Rotary-cluboknak azonban nemcsak külföldi szempontból.van jelentőségük, hanem a városok egymáshoz való viszonya tekin- kintetében is. Az összejövetelre visszatérő Márky Barna dr. elnök rendkívül meleghangú köszöntése után a Rotary cluboknak arra a hivatására mutatott rá, amelyet a mai, rendkívül válságos időkben be kell tölteniük. — A válság megoldása nem a mi hatáskörünkbe tartozik, hiába buktatnánk akár harminc kormányt is, a helyzet nem változna. Egyetlen, amit tehetünk; ébren tartani a nemzet életkedvét. Optimizmust kell hirdetnünk, a jobb jövendő törhetetlen hitét, hogy legalább lelkiekben maradhassunk erősek. Tonelli Sándor dr. a szegedi, Konrád Jenő dr. pedig a szolnoki testvérclub üdvözleteit tolmácsolta, majd Csincs ár Dezső a gyulai club nevében német nyelven üdvözölte Max Gerbel európai főmegbizottat. Rendkívül tömör, tartalmas szavai után a megjelentek meleg ünneplésben részesítették úgy őt, mint az összejövetel előkelő vendégeit. * A bankett a Komló-szálloda fehértwrmé- ben volt. Lebovicsék kitűnő konyhájára és figyelmes kiszolgálására méltán volt rábízva a vendéglátás kénye« feladata. „Optimizmust kell hirdetnünk!“ mondotta Hegedűs Lóránt a gyulai Rotary-elub bankettjén.
