Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-02-15 / 12. szám
SL'X.V. évfolyam 12 mmäm Szerda ftyula, 8933. február 15 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy es szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. * Megjelenik szerdán és szombaton. II ür illi liiisa. Irta : Zsótér Bertalan dr. I. dijat nyert pályamunka. Jelige: „Youth Mouvement.“ Nem is kell éles megfigyelőnek lenni annak a megállapításához, hogy a mai világválság ugyanazon motívumokon alapszik, mint a hivatalosan már 15 éve megszűnt világháború. Az önzés, irigység, féltékenység, gyűlölködés apokaliptikus rémei száguldoznak szerte a nagyvilágon s mig egyrészről a ködös rövidlátás palástját terítik az államférfiak és vezetők agyára, másrészről a tömegpszihózis törvénye alá korlátolt kölönfaju népcsoportokat fanatizálják lehetetlen és káros politika eszközeivé. Vámfalak, titkos szerződések, a békés termelés szolgálatából fegyverkezésre fordított gazdasági erők a látható eredményei ennek az ideológiai hullámnak.., és háború keleten, háború nyugaton, éhező népmilliók, tengerbe öntött kávé, kazán alá tüzelt tengeri, gyapjúból készült útburkolat.., A világbéke gazdasági biztosítéka és előfeltétele : a korlátozás nélküli szabadforgalom, amely a közlekedéstechnika fejlettsége mellett a különböző gazdasági alkalmasságu területeknek egybe- kovácsolása segítségével az egész emberiség kollektiv együttműködését tenné lehetővé az általános jólét és a kultúra érdekében, — ma még csak utópia, amely a nagy álmodok: H. G. Wells, Coudenhove Callergi, Briand és a Világállam Részvénytársaság és Páneurópa mozgalom egyéb úttörőinek fantáziájában él csupán. A mai tendencia pont az ellenkezője ennek : mindinkább a teljes autarchia felé vezet s igen valószínű, hogy még a mély pontját sem érte el. A kis megcsonkított Magyarország, mint fűszál a viharban, áll a világot söprő áramlatokban, amelyek ellen tehetetlen. Segítséget onnan várnia, ahonnan romlását kapta : az általános világgazdasági helyzet jobbrafordulásától, egyelőre hiú ábránd. Nincs más választásunk, mint úszni az árral, s akár a teljes autarchia álláspontjára helyezkedve is kitartani, ha kell, még évekig. Ehhez azonban egészséges gazdasági berendezettség kell, ami pedig épenséggel nem mondható rá mai belső helyzetünkre. A Népszövetség megbízottja: Royal Tyler „drasztikus eszközöket“ sürget a magyar válság megoldására. Ezeket azonban nem tudja megnevezni jelentésében. De abban mindenki egyet ért, hogy sem fizetéscsökkentés, sem a közterhek további emelése nem megoldás a 100 milliós költségvetési deficit — a csőd — elkerülésére Az orvoslásnak a baj gyökeréig kell nyúlnia De hol van a baj gyökere ? Mi okozza azt a paradox helyzetet, hogy amig élelmi és* egyéb elsőrendű szükségleti cikkeink nyersanyagát megtermi földünk, iparunk, amely ennek feldolgozására hivatott, éppen az autarchikus viszonyok folytán verseny nélkül áll, addig tele vagyunk éhező munka- nélkülivel, eladósodott gazdával, rongyokban járó tisztviselővel, akiktől adófizetést hiába vár az állam. Nyilvánvalóan itt a javak egészséges elosztása körül van a hiba. Egyrészről a termelési tényezők: a tőke és a munka, másrészről a fogyasztás organizációja és az ezek között nélkülözhetetlen hivatást betöltő kereskedelmi élet a fulladozás tüneteit mutatják. Akadozik az egész Apponyi Albert a közigazgatási (A ,,Békés“ munkatársától.) Békésvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 13-án ülést tartott, amelyen Korossy György főispán napirend előtt a következő megemlékezést tartotta gróf Apponyi Albertról: „Mielőtt a tárgysorozat tárgyalására áttérnénk, kötelességemnek tartom megemlékezni arról a pótolhatatlan veszteségről, mely szegény, sokat szenvedett hazánkat érte gróf Apponyi Albert elhunytával. A magyar történelemben úgyszólván példa nélkül áll az ő egyénisége, aki hatvan év politikai pályáján úgy tekintélyét mint szellemi erejének súlyát megőrizve, legszebb hivatása : hazája érdekeinek védelme közben hunyt el. Talán egyedüli államférfin, akinek őszinteségében és szándékai tisztaságában soha, senki sem mert kételkedni. Törhetetlen akarással mindég csak nemzetének igazáért és jogaiért küzdött. Sorsüldözött nemzetünknek ama vészes nap, 1920 június 4-ike óta, mely a trianoni békediktátumot törvénybe iktatta, nem volt nagyobb gyászp, mint most, amikor Apponyi Albert, mint a kötelesség teljesítés és nemesen felfogott hazafiság példaképe halt el Genßen. S e nagy aggastyán halála ép ezért oly tragikus, de egyben felemelő is, hogy utóbbi 12 esztendő dicső küzdelmeinek színhelyén, a világ areopágjának fővárosában érte el a gyilkos kór, mielőtt még megélhette volna országa sorsának jobbrafordiilását és azon magasztos célok és elvek teljesülését, melyeknek fá radhalatlan és tegyük hozzá, pótolhatatlan bajnoka volt. Kis országunk legnagyobb fia a harcmezön esett el, mint erkölcsileg győztes hadvezér és re mélni kell, hogy azon általános tisztelet és nagyraszervezet anyagcseréje. A termelés és fogyasztás nem tud egészségesen kiegyenlítődni. Beteg az a közeg, amelyben ezek a szervek életüket tengetik ; beteg a vér, amelynek közöttük lüktetnie kellene ; beteg a pénz, amely általános értékmérő és csereeszközi hivatását valami okból nem tudja kellőképen betölteni.. * Mindenekelőtt lássuk a mai helyzetet egy egyszerű példában. A százholdas gazda, akinek földje rendes kürülmények között kereken 100 ezer pengőt ér, mondjuk úgy aratás végén már kifogy teljesen a pénzből és pl. adófizetési felszólítást kap Készpénze nincs, kölcsönt csak magas kamatra kapna, gróf emlékezete bizottság ülésén. A reánk erőszakok igazságtalan béke utcán, midőn mindenki elcsüggedt, ébren tudta tartani a nemzet hitét és talán, mivel senki sem hitt oly fanatizmussal a nemzet jövőjében, mint ő, tudta oly méltósággal és erővel a Nemzetek Szövetsége előtt a nemzetet képviselni. Az ő lángelméjével, mély tudásával és felülmúlhatatlan szónoki erejével nemzetének az egész külföldön dicsőséget és tekintélyt szerzett. Halála oly pótolhatatlan, lesújtó veszteség, amilyen felemelő és egyedül álló nagy nyereség volt élete. Indítványozom, hogy a vármegyei köz- igazgatási bizottság érdemeit jegyzőkönyvileg örökítse meg és családjának feliratilag részvétét fejezze ki.“ A bizottság a beszédet állva hallgatta végig s egyhangú lelkesedéssel tette magáévá az indítványt. becsülés, mely Őt a külföldön Övezte és amely halálakor a Népszövetség valóban impozáns részvétében nyilvánult, halála után nemzetére áldásként fog hatni. Ez lesz az ö legszebb jutalma, Országa megrendülve gyászolja, politikai, tár sadalmi és vallásfelekezeti különbség nélkül kiséri utolsó útjára Apponyi Albertet, kérvén a Mindenhatót, hogy hallgassa meg az ő közbenjárását odafenn. Az életben levők pedig törekedjenek csak némileg is ezen szellem s jellemóriás nyomdokaiban járva hazánkért dolgozni, merítsenek fenn- költ emlékéből erőt és bátorságot. — ha kapna. Mit tegyen hát ? Kénytelen a búzáját még akkor rögtön áruba bocsátani. Kínálatot okoz: ezzel rontja a búza árát, mert az árat a kereslet és kínálat viszonya határozza meg. Ez gazdasági törvény Rontja a saját jövedelmét, mert később jobb árat tudott volna elérni. Ezen jövedelemveszteség következtében a földjét terhelő 30.000 pengő bankkölcsön kamatát — úgy látja — már nem fogja tudni fizetni. Számol. Rájön, hogy jobban jár, ha eladja a földjét. Tehát itt is kínálatot okoz : árcsökkenést. Ezt látja a bank, de azt is látja, hogy az eredetileg 30 százaléknyilag leterhelt föld a kinálat következtében már nem ér annyit, mint amennyire ő a kölcsönt nyújtotta. Hogy tehát az eredeti fedezeti arányt visszaállítsa. Gróf Apponyi Albert emlékezetére. — 1933. február ‘7. — Gyula, 1933. ILI 12. Gróf Almásig Alajos országgyűlési képviselő.
