Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-02-15 / 12. szám

H e k e ft 1933 február 15 3 törlesztést követel a gazdától. A gazda erre meg­ijed és most már mindenáron el akarja adni A bank perel, költséget szaporít, árvereztet. Az ár­verésen megveszi a földet, de nem tud vele mit kezdeni. Szintén megijed, látja, hogy az ingatlan már nem nyújt oly biztos fedezetet a kihitelezé­sekre, mint azelőtt: beszünteti tehát a további hitelfolyósításokat, sőt mindenütt törlesztést követel. Ez megindítja a lavinát. A vállalkozó kedv meg­halt, a tőke bizalmatlan lett, a pénz, a gazdásági élet vére, visszahúzódott a páncélszekrényekbe. Mindenki igyekszik menteni amit lehet. A hitel megszűnt, legfeljebb elhanyagolható mennyiségű magánkölcsön kapható — uzsora kamatra. A kény­szereladások folytán a terményérték alacsony, a föld jövedelmezősége is csökkent: ezáltal magának a földnek az értéke is csökkent. Ez az eddigi ki­hitelezéseket is veszélyezteti, miért is ezek bevo­natnak. Újabb kényszereladások, újabb értékcsök­kenés. A lejtőn nincs fék. A földtulajdonos nincs­telenné válik, munkát keres. De termelni nem ér­demes, csökken a munkaalkalom, szaporodnak a munkanélküliek. Az állami bevételek is csökkennek: emelni kell az adót. Ez még jobban ráfekszik a gazdasági életre, még több nincstelent csinál. Újabb munkanélküli tömegek bukkannak fel az eddigi fogyasztó és adózó rétegekből. Újabb kény­szereladás, árverezések, értékrombolódás, amely­nek eredménye: az agrár Magyarországon nyolc­pengős rozs ár mellett a fővárosban tízezer ember éhhalállal küzd. S mindezt mi okozta ? A pénzhiány. Vigyá­zat ! Nem a vagyonhiány, mert hiszen a százholdas gazdának volt vagyona, csak fizetőeszköze nem volt. Tehát az általános fizetőeszközhiány, amely immobillá tette a vagyont, megölte a forgalmat, a javak kicserélődési folyamatát és értékrombolást idézett elő. Elszoritotta a gazdasági élet ütőereit. Ez a deflációs állapot. Friss pénzre van szükség, friss vérre, amely felélénkíti az alvadt vérkeringést és egészséges elő­feltételéket teremt a gazdasági élet feléledéséhez. Defláció : pénzhiány. Infláció: pénzbőség. Tehát kézenfekvőnek látszanék a megoldás. Igen ám, de egészséges fizetőeszközszapori- tásról csak akkor lehetne szó, ha a kibocsátandó papírpénz mögött megfelelő aranyfedezet áll. A Nemzeti Bank arany készlete pedig fix mennyiség, aranybányáinkat Trianon elrabolta, külföldi köl­csönről álmodni sem lehet. Egy marad tehát: belső kölcsön. De hiszen éppen belföldön nincs pénz ! Dehát nem is a pénz a fontos, hanem az érték, amely mögötte áll. Mint a Nemzeti Bank aranykészlete a bankó mögött. A jó magyar föld pedig érték. Bár immobil érték, azonban ezen lehet segíteni. Gondoljunk csak a pár év előtti font kölcsönre, amit Angliától kap­tunk. Az tényleges pénz volt, amelynek fedezete az Angol Bankon keresztül a magyar föld volt. És ha ez a záloglevelekben megtestesült magyar föld jó volt a 7000 kilométer távolságban élő an­gol kölcsönjegyzőknek, miért ne volna jó nekünk, akik rajta élünk és ismerjük életet adó erejét? Igen ám, de akkor le kell térnünk az aranyfede­zeti elvről Dehát erről már Angliával az élén igen sok ország letért s a napokban olvashattuk, hogy Borah szenátor, a magyarbarát amerikai államférfi is sürgeti, hogy az USA térjen le az aranyalapról, mert a drága dollárral előállított árucikkei nem tudnak versenyezni az olcsó valutájú államok termelvényeivel. De nem is feltétlenül szükséges a letérés. Nekünk csak a belföldi forgalom lebonyolítására van szükségünk újabb pénztömegre, miután a je­lenleg forgalomban levő cca 400 millió pengő, — amely mennyiséget a szokásos 25 százalékos fe­dezetre való tekintettel a Nemzeti Bank arany­mennyisége határozott meg annakidején — ke­vésnek bizonyult. Külforgalmunk — óh ! — lebo­nyolítására nagyon elégséges ez. De kell mellé egy újabb fizetőeszköz mennyiség, amely csak bennün­ket szolgáljon, amelyhez a külföldnek semmi köze. Tehát parallel valuta rendszer. Agrár ország vagyunk ; kézenfekvő a kiindu­lási alap : a magyar föld, amelyet ezidőszerint cca 2 milliárd pengő telekkönyvileg bekebelezett1 nagy részben bankkölcsön terhel. Az állam bocsásson ki 3 milliárd pengő ér­tékben mondjuk: „államjegy“ elnevezésű papír­pénzt a mostani bankjegyek mellé. Ez legyen „belföldi fizetési eszköz amelyet minden állam­pénztári szerv elfogad fizetési eszközül, vagy kívá­natra bevált aranyfedezetü bankjegyre“- Az állam a 3 ezer millió pengőből 2 ezer millióval fizesse ki az összes betáblázott ingatlan adósságokat és kebeleztesse be magát a kifizetett hitelezők helyére. (Ezen adósságmegváltásnál aztán bizonyos fokoza­tokat lehet felállítani az illető ingatlan mai értéke és megterhelése szerint ) Tehát most már az ál­lam a kölcsönadó. Ez a kölcsön kamatmentes, és évi 5 százalékkal törlesztetik, amely pl. a föld­adóhoz csatoltatik többletként. Ez a törlesztés 30 évig tart, amely idő alatt az állam a 2 milliárd helyett visszakapja a teljes kibocsátott összeget : a 3 milliárdot. Ezen idő alatt azonban ez a ki­bocsátott államjegy mennyiség szukcesszive bevo- natik. Tehát 1963. év végére megszűnnék a kettős valutánk. Ezen kibocsátott államjegyeknek az értéke a földekre és egyéb ingatlanokra való betáblázás pillanatában már reális : a kényszerhelyzetek meg­szűnése folytán azonnal beálló értékemelkedés biz­tosítja a teljes fedezetét. De fent maradt még 1 milliárd értékű állam- jegy. Ez két részre osztatik : 500 millióban valorizáltatnak az összes, még ere­deti kézben levő, tehát spekulációs célokra fel nem használt hadikölcsön- és 1914. év előtti kibocsá­tású belföldi államadóssági kötvények. (Hogy ez hány százalékos valorizációnak fog megfelelni, az az összeírásnál derül csak ki.) A másik 500 millió egy öt éves terv kere­tében évi 100 milliós előirányzattal a munkanél­küliség megszüntetését célozza hasznos közmunkák elvégzésével: Duna-Tisza csatorna, utak, hidak, vasutak. Az öt év elmúltával már úgy megerősödik a gazdasági élet, hogy nem lesz szükség a mun­kanélküliségről gondoskodni. * Az infláció a gazdasági élet morfiuma. Mé­reg mely a teljes pusztulásba visz. Megfelelő adag­ban azonban gyógyszer, amely a beteg életét ment­heti meg, csak szakértő orvos kell hozzá, aki a dózist megállapítsa és szigorúan ellenőrizze az elő­írások - betartását. Egyébként is a múltak rettentő tapasztalatai az inflációt, mint gazdasági és pénz­ügyi jelenséget diszkreditálták: minden inflációt annak tartanak, ami a múltban ugyanúgy tönkre­tette gazdasági életünket, mint ahová a mai def­lációs tendencia vezet. Infláció alatt általában a fedezetlen papírpénz korlátlan mennyiségben való kibocsátását értik — helytelenül. Ha gondosan megállapított, tervszerű mennyiségben reális érték- fedezetre történik a bankjegyszaporitás, ez gyógy­szere lehet a beteg gazdasági életnek, mint a he­lyes mértékben adott morfium a beteg embernek. A fedezet pedig reális : a föld, amelynek ér­téke éppen a vérfrissülés folytán beálló gyógyulási folyamat következtében azonnal fel fog emelkedni az eredeti nívóra, tehát feltétlenül tud 100 száza­lékos fedezetül szolgálni az uj pénznek. Egyébként is a parallel valuta fogalma nem uj ötlet. A múlt század második felében az oszt­rák valuta szintén kettős volt, az államjegyek csak a belföldi forgalom lebonyolítását szolgálták s nem okoztak semmiféle csalódást: a kincstár, midőn már nem volt rá szükség, minden fennakadás nélkül beváltotta és bevonta. Vagy egy közelebbi példát: 1919-20-ban a megszállás folytán az or­szágos forgalomtól elzárt Szeged városa, hogy belső forgalma lebonyolítását lehetővé tegye, pénztári jegyeket nyomatott, amelyek a rendes pénz kellé­keivel birtak, és forogtak közkézen Ezeknek sem volt arany fedezete. De a nagy ingó és ingatlan vagyonú város garanciája elég volt ahhoz, hogy szívesebben fogadják el, mint az akkori idők fehérhátu bankjegyeit. És Szeged városa meg is felelt ennek a bizalomnak, amikor felszabadult az országos forgalom, simán visszaváltotta bankóit. Hiszen az aranyfedezeti elv is csupán fikció, amelyet csak az összes államok elfogadása emelt polcra — egyéb hijján. Történelmi tradíció, hogy az aranyat pénznek használjuk. Reális jelen­tősége csak annyiban van, hogy az aranynak, mint nemes fémnek, tömegéhez képest magas a forgal­mi értéke, csak korlátolt mennyiségben bányász­ható és — nem rozsdásodik. A lényeg az : értéke van. De hiszen a földnek is van értéke ! Mégpedig ez az érték feltétlenül állandóbb az aranyénál, mert mig a technika rohamos fejlődése már nem sokára egész bizonyosan megoldja a szinthétikus arany problémáját (Lord Rutherford elmélete, — Miethe professzor kísérletei) addig a Föld területe állandó mennyiség és az emberiség életszükségleteinek kie­légítésére szolgáló nélkülözhetetien javak ősforrása. Hogy e terv megvalósítása esetén kilengésekre lehetünk elkészülve, az magától értetődik. A meg­lökött inga is tulleng a középponton. A tudatlan ijedelem áruban és ingatlanban igyekszik théza- urálni tőkéjét. Hirtelen, ugrásszerűen emelkednek az árak, nagy lesz a kereslet és — sajnos — tere nyílik a spekulációnak. Ez utóbbit azonban könnyen féken tarthatja a mostani munkanélküli zavargások, és egyéb, az általános nyomor okozta bűnözési hullám lekötése alól felszabaduló közren­dészeti erő. Az inga azonban vissza is tér Ura­lomra jut a józan ész a pillanatnyi ijedelem felett, s az örök gazdasági törvény : a kereslet és kíná­lat viszonya fog regulátorként hatni. Mert lesz kí­nálat is bőven. Hiszen van nyersanyagunk most is, a forgalom fellendülése vállalkozókedvet fog teremteni a termeléshez, amit az öt éves munka- terv keretében meginduló közmunkáiatok is Ígérnek. A terv egyedüli és legmakacsabb akadálya a bankok érthető ellenkezésében keresendő. Mond­hatni ők lesznek az áldozatai a javulásnak, Elve­szítik magasan kamatozó, sőt ennél sokkal több : korlátlan uralmat biztositó kihitelezéseiket. Kénytele­nek lesznek újabb kölcsönkeresőket akvirálni, de csak alacsony kamatra! Mert hiszen most már nincsen kényszerhelyzet. A szabad verseny törvé­nyei itt is érvényre jutnak. A bank nem lesz töb­bé élet és halál ura, hanem viszatér eredeti kere­tei közé : a vállalkozókedv nélküli tőke gyűjtőhelye lesz a termelési érdekek részére való szolgálatba- állitás céljára. Jövedelme : a betéti és kihitelezési kamatláb közti differencia. A fix fizetésű osztályra lenne egyedül sajná- latraméltóan kellemetlen átmeneti hatása a terv megvalósításának. A mai lomha adminisztratív rendszer nem lenne képes a szükséges tempóban rekompenzálni a tisztviselő osztályt az átmenetileg talán túlságosan is felszökő árdrágasággal szemben. De arra gondolok, ha akad az idők követelő szavát megértő törvényhozás, és kormány, amely elég erősnek, komolynak és fiatalosan tettrekész- nek érzi magát ahhoz, hogy egy ilyen kétségen- kivül merész, de ha erős kéz csinálja, kétségen- kivül sikerre is vezető terv keresztülvitelének óri­ási felelősségét magára vegye, akkor az a kormány és az a törvényhozás megtalálja a módot arra is, hogy az egyéb részletkérdéseket a lehetőségig leg­jobban megoldja. És van még egy ellenvetés : a pénz külföldi árfolyamjegyzése. Erre a következő válasz adható : A mai au- tarchikus, transzfermoratóriumos, kompenzációs, adósságmegtagadásos világban a pengő külföldi értékjegyzése ugyanis csak fikció. Még inkább fik­ció, mint az arany standard, A Kétegyházi Kaszinó álarcos bált rendez. A Kétegyházi Kaszinó Egyesület 1933. évi feb­ruár hó 25-én, szombaton este fél 10 órai kez­dettel a helybeli Ifjúsági Vöröskereszt Egylet ja­vára a Kaszinó összes helyiségeiben zártkörű álarcos jelmez estélyt rendez. Belépődíj szemé­lyenként 1 P. Felülfizetések a jótékony célra való tekintettel köszönettel fogadtatnak A jelmezesek bevonulása pontosan fél 10 órakor kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents