Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-12-31 / 102. szám

1,XV. évfolyam 103 ssáan. Vasárnap %oS», 1933 Dece?nbep 31 Előfizetési árak : Negyedévre : fiatyben . . 1 F 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség;, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz.. Oobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: ItOBAT FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Újévi go into latok. Abban az időben, amelyet ina már a mesék világának idejébe so­rozunk, tehát a háború előtt, egy nagyon szellemes francia iró, Barrés, azt irta, hogy Európát a barbárság­tól négy intézmény védi meg A Sorbonne Párisban, az angol parla­ment, a Vatikán és a porosz nagy vezérkar. Azóta, mintha ezer és ezer- esztendő telt volna el. A Sorbonne egyeteme ma is ott áll a régi helyén, az örökszép Quartier Latinban, a ta­nárok most is előadnak, de a tanul­ság, amit a hallgatók és egész Fran­ciaország a Sorbonne bölcseinek ta­nításából levonnak, más, mint régen volt. Az egyetemesség gondolata he­lyett az elzárkózás gondolatában hisznek és a „bochektól“ való féle­lemben megfeledkeznek arról, hogy valamikor az egész kontinensen a francia géniusz keltette fel a szabad­ság iránti vágyat. Az angol parla­ment fényes palotája ma is ott van a Themse mellett, de ragyogó pél­dája minél kevesebb követőre talál. A Vatikán erkölcsi hatalma és je­lentősége nagyobb talán mint valaha, de ezt a gyakorlati súlyt, melyet meg kellene részére adni, Európa államférfiai még mindig óvakodnak megadni s bizonyára ez az egyik oka annak, hogy az ó évből az újba alig lesz átmenthető a népszövetség. Hol a porosz nagyvezér-kar? Egy nagy nemzet szellemének sajátos megnyilvánulását a legbotorabbul szétrombolták és ez a nagy nemzet azóta nem tudja megtalálni önma­gát. íme, mindezek az okai annak, hogy a most elmúlt évben az embe­riség történelmének egyik legna­gyobb krizise szakadt le reánk. Saj­nos, nekünk, a mostani generációnak kellett az újkor nagy válságaiból egymásután kettőt megérnünk. 1518.- ban reászakadt Európára az egyház válsága, 1879-ben a francia for­radalommal, a monarchikus gon­dolaté, 1914,-ben hosszú szünet után mi éltük meg az európai nép közösség gondolatának tra­gikus válságát, hogy a most el­múlt szomorú esztendőben reánk szakadjon a humanizmus és az em­beri jogok krizise. Az uj bajokra az uj óv, amelynek küszöbét gondokkal és félelmekkel megterhelve most lépjük át, hoz-e megoldást, hoz-e igazi bókét ? Ha valaki belepillantott az európai újságok karácsonyi szá­mainak könyvtárakat kitevő töme­gébe, e modern könyvtár minden ol­daláról három gondolat megvalósu­lásától való félelmet olvashatta le. A fajok és nemzetek iránti gyűlölet el­terjedése Európaszerte az egyik ijesztő gondolat, az uj háború, mint ennek következménye és mindezek j betetőzéseként a bolsevizmus uralko- ; dása a világon, a többi félelmet keltő rém, amelyek a karácsonyi szeretet fénye helyett áthatják a betűk mil­lióit. Milyen kiutat talál majd meg Európa 1934.-ben, hogy megszaba­duljon e veszedelmektől, azon fordul meg mindnyájunk sorsa. Ha a dara­bokra szakított Magyarország és ma­gyarság, sajnos nem is lehet döntő súllyal Európa politikájára, de a ma­gunk problémájának megoldása mi­att mi is válaszúton állunk. A vá­lasztás megint csak az, ami a ma­gyarság történetében már annyiszor elénk meredt. Nyugat, vagy kelet? A keleti módszerek nyugatra is át­származott barbárságához kössük-e le magunkat, vagy igyekezzünk meg­szerezni minden akadály dacára a nyugat rokonszenvét ? A felelet nem lehet kétséges : amint Szent István a nyugati megoldást választotta, amint Mohács után a magyar nem­zet nem olvadt bele a töröksógbe, úgy most is a magyarság egyéni ut­ján, de a nyugat felé kell járnunk. Nem köthetjük le magunkat egy más nemzet mellett sem. Nekünk az európai nagy nemzetek egyetemes megértésére van szükségünk ahhoz, hogy 1934. jobbat és szebbet jelent­sen számunkra, mint 1933. jelentett. A magyar revízió útját függetlení­teni kell a német úttól, mert jusson eszünkbe a Széchenyi halhatatlan mondása : „a német diplomácia olyan mint a vak elefánt, mert a németben nincs meg azon certain je ne sais quoi mely más nemzetek supremá- ciáját türhetővé teszi“. Amint az el­(A »Békés« munkatársától.) Péntek­ről szombatra virradó éjszaka az állami kór­házban nagyarányú betörés történt; isme­retien tettesek a gazdasági hivatal pénz­szekrényét megfúrták és a benne levő kö­zel 20 ezer pengőt elvitték. A betörés éjjel 11 és 12 óra között történhetett. A betörők az utca felől, az egyik ablakon át hatoltak be a Kórház-utcai irodák egyik helyiségébe, ahonnan aztán abba a szobába mentek, ahol a pénzszek­rény állott. A kasszát megfúrták, kivették belőle azt a vaskazettát, amelyben a kézi­pénztár volt, felfeszitették s a benne lévő pénzt magukhoz vették. A betörők olyan nesztelenül és óvato­san dolgoztak, hogy sem a portás, sem az éjjeli őrök közül senki nem vett észre sem mit, csak reggel fedezték fel nagy megdöb­benéssel, hogy a kasszát kifosztották. múlt évben a magyarság számára legpozitivabb nyereségként az angol rokonszenvet könyvelhettük el, ugy az újévre minden kis-entente dacára meg kell szereznünk a francia ro­konszenvet. Ne hagyjuk ezt köny- nyen elintézni, ezzel a különben, más helyzetben, bölcs mondással: ne fussunk olyan szekér után, amely nem vesz fel. A francia és magyar szellem közti sok hasonlatosság, a francia gondolkodás világos volía, messzire látása, a magyar kultúra és a magyar nemzet államalkotó ké­pességéről _yaló jobb meggyőződés és ennek az államalkotásnak szinte ©gyedül álló volta itt Európa kele­tén, ha nem maradunk tétlenül és szellemi energiánkat erre fordítjuk, ismét a Sorbonne szellemét keltik majd életre Franciaországban. Azt a fényes szellemet, amelyre szüksé­günk van ahhoz, hogy céljainkat bé­kés utón érjük el. Évszázadokkal ezelőtt a még ma is termékeny skolastikus bölcsesség azt tanította, hogy amikor változatos történik, valami marad és valami el­tűnik. Talán az évfordulóval, az örök enyészetbe lezuhant 1933.-mal eltű­nik a fajok, nemzetek és emberek közti gyűlölet és marad az a szere­tet, amelynek minden nyomát még ez a lidércnyomásként reánk nehe­zedett esztendő sem irthatta ki s amely szerétéiről a nagy oiasz költő azt irta, hogy mozgatja a napot és minden bolygót, ezt a szomorú, té­velygő földet is. Ha ezt a változást jelenti az újév, akkor 1934. csak jót hozhat a számunkra. A rendőrség, amelyet a felfedezésről természetesen azonnal értesítettek, rögtön megkezdte a helyszíni vizsgálatot és a nyo­mozást. A betörést a jelek szerint többen követték ei és pedig olyan társaság, amely ismerős volt a helyzettel. Hir szerint a kórház egyik funkcioná­riusa, amikor este 11 óra tájban hazafelé tartott, egy gyanús alakra lett figyelmes, aki a kórház iroda-épülete előtt ólálkodott. Szólt a közelben posztoió rendőrnek, hogy figyelje meg az illetőt s vonja kérdőre, az azonban mikor a közeledő rendőrt meglátta, kereket oldott. Az ablak, amelyen a kasszafurók az utcáról az épületbe hatoltak, sértetlen, nin­csen betörve, amennyiben az ablak zárai a festés következtében oly rosszul működnek, hogy az ablakszárnyak a legkisebb nyomásra is felnyílnak s Így nem volt szükség arra, hogy betörjék. Dr. Gáli Gésa. wmamaaaaBam msstsan sn Kasszafuró betörök kifosztották a kórház pénztárát. Húszezer penget vittek maguk kai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents