Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-12-31 / 102. szám

Békés !933 december 31 Betöréses-lopás és rablás elleni biztosításokat leielínijöselllieil Viliit a Fonciere Általános Biztosító Intézet. „8Kerületi fóflgynökség: BEKESNEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁRI EGYESÜLET. GYULÁN. A nyomozás nagy eréllyel folyik s te­kintettel arra, hogy bizonyos jelek igen jó támponttul szolgálnak a nyomozáshoz, remélhető, hogy a rendőrség rövidesen kézre is keríti a tetteseket. Amint az, sajnos, a közhivataloknál ál­talános s amint a példa mutatja, magát nem egyszer súlyosan megbosszuló szokás, a kassza betörés ellen a kórházban sem volt biztosítva s igy a hatalmas összeget kitevő kár nem fog megtérülni. nem az volt a célja, hogy uj termelési forma felé terelje a gazdákat, hanem az, hogy a jelenlegi ültetéseken szakszerű gondozással olyan és annyi gyümölcsöt termeljenek, amely a helyi piacot úgy minőség, mint mennyiség tekintetében ki tudja elégíteni. Szakértők vé­leménye szerint a békésmegyei talaj a besz­tercei és a muskotály szilvák termesztéséi e a legalkalmasabb, kívánatos tehát, hogy a gazdák ezt a gyümölcsfajt termeljék. Jelen­leg is van ugyan már a megyében szilva­termelés, azonban hasznosítása nem olyan formában történik, hogy az a maximális hasznot tudná biztosítani- A gazdák ugyanis a szilvát éréskor azonnal piacra viszik s akkor igyekeznek értékesíteni, amikor a nagy kínálat miatt ára alig van. Amit pedig igy nem tudnak értékesíteni, azt cefrébe töltik és pálinkát főznek belőle Igv csak a régi világban lehetett gazdálkodni, ma már nem lehet. Aszalókat keli epiteni, s a termés egy részét meg kell aszalni s úgy értékesí­teni. Hogy a vármegye Útmutatásul szolgál­hasson a gazdáknak, boszniai mintára aszalót fog építeni. Márkij Barna dr. bejelentését a köz­gyűlés résztvevői nagy lelkesedéssel vették tudomásul. A második indítványt Varjú Imre end - rődi gazdálkodó nujtolta be, amelyben az adók leszállítását javasolta. Mindkét indít­ványt elfogadták. A közgyűlés befejező részében Varga Gyula dr. polgármester őszinte köszönetét fejezte ki a Gazdasági Egyesületnek azért, hogy közgyűlését az idén Gyulán rendezte, majd a gyűlés fél 12 órakor véget ért. (A „Békés“ munkatársától.) A Békés­vármegyei Gazdasági Egyesület, amely a vármegye agrár rétegének legtekintélyesebb és legproduktivabb szerve, rendes évi köz gyűlését az idén, folyó hó 29-én, pénteken, a gyulai városháza tanácstermében tartotta. A közgyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvá­nult meg úgy a megye, mint Gyula város birtokosai részéről. A gyűlést fél 11 órakor csákói Oeisst Gyula, az Egyesület társelnöke nyitotta meg. Köszönetét mondott a gazdáknak az érdek­lődésért, továbbá a megyének s annak élén Márkg Barna dr. alispánnak azért a meg­értő és áldozatkész támogatásért, amelyben részükről az Egyesületnek állandóan része van. Márky Barna alispán Békésvármegye gazdaközönségét a nemrégiben lezajlott ki állításokkal igen nagy hálára kötelezte, kü­lönösen a békéscsabai buzakiáilitással, amely­nek jelentősége a megye határán is messze túlterjed. Ezek után az elmúlt esztendőre vetett visszapillantást, majd a gazdák hely­zetével foglalkozott. Aggályainak adott ki­fejezést a birtokosság jövője miatt s annak szükségét hangoztatta, hogy a közterheket ! s az ipari árakat arányosítani kell a mező- ; gazdaság áraival, továbbá a hitelkérdést is gyökeresen rendezni kell, úgyszintén az ál­lamvasutak tarifapolitikáját. Utána Sólgomi Lipót titkár a költség­vetést terjesztette elő, amelyet a közgyűlés egy­hangúlag elfogadott, majd az elmúlt esztendő eseményeit ismertette. Beszéde után össze­fogásra buzdította a gazdákat s felszólította őket, hogy egységesen álljanak az Egyesület mögé. A közgyűlés elé mindössze két indítvány került. Az egyiket Láng Frigyes dr békés­csabai ügyvéd nyújtotta be s abban kormány intézkedést kért a gyümölcsösök létesítésé­hez szükséges hitelek megszerzésének meg­könnyítésére. mert különben az uj termelési ághoz szükséges tőkét a gazdák nem tudják előteremteni. Az indítványhoz, illetve azzal kapcsolatosan a gyümölcstermeléshez Márkg Barna dr. alispán is hozzászólt. Vigyázatra intette a gazdákat a gyümölcsösök létesíté­sénél s figyelmeztette őket, hogy csak olyan gyümölcsfajtákat termeljenek, amelyek érté­kesíthetők. A nemrégiben megrendezett ker­tészeti és gyümölcskiállitásnak tulajdonképpen Tibiké Egy fotográfia mellé Irta: DUBÁNY1 IMRE. Tibiké még nagyon pöttöm kis legónyke, de ezerszer több érdekes dolgot cselekszik, mint sok nagy embertársa. Legutóbb szülei és nagyszülei számára, akik úgy lesik a Tibiké fejlődő értelmének megnyilatkozásait, mint a meteorológusok a minimumnak és max imum nak alakulását, hogy abból a jövőre követ­keztessenek. Természetes, hogy Tib ke sokszor épen úgy megtréfálja övéit, mint a ciklonok az időjós bácsikat, mert Tibiké jelenlegi még ki nem gyomlált ősöszteneivel az időjárásnál is veszélyesebb. Ami ma megkacagtatja őt, holnap sírásra fakasztja s amit az előbb ki nem lehetett venni a kezéből, azt a következő percben olyan unottan dobja el magától, mint a képviselő a választóit, mikor már minisz­ter lett. Egyelőre azonban Tibiké nem tart a miniszterségnél, bár érdekelt szülők és nagy szülők meg vannak győződve arról, hogy Ti bike csakis koránál fogva nem alkalmas még erre az állásra. Mert ő még csak most Kará­csony előtt ünnepelte az első születésnapját s igy nem érte még ei azt a kort, mely a mi­niszterséghez kívántatik. Igaz, hogy sokan el érték a miniszterséget, de nem igen mutatkoz tak erre az állásra alkalmasabbnak Tibikénél No de hiszen minden úgy van jól, ahogy van s még egyelőre nincs ok a panaszra, hogy a kis unokát nem kínálták még meg a belügyi tárcával ő egyelőre ugyanis még csak a bél ügyekkel törődik, de e tekintetben az­tán akkora energiát fejt ki akaratának érvé­nyesítéséért, hogy tanulhatnának tőle a min­denkori miniszterek. Az ebédnél, vacsoránál 6 a főszemély, aki olyan energiával követeli jussát a húsos fazék körül, hogy a legelőkelőbb kormánypárti korfeusok is tanulhatnának tőle. Pedig Tibiké a szónoki pályának még csak a legelején van, amennyiben előbb még meg kell tanulnia beszólni, hogy szónok lehessen. Jelenleg még csak az angyalok nyelvén tár­salog, mely égi beszédet mi, felnőttek, akik oly messze eltávolodtunk az Égtől, sajnos, már elfelejtettünk De azért mégis megértjük, mikor Tibiké azt mondja hogy: — Kau ... kau ... gaja .. gaja . . 1 mert ez azt jelenti, hogy almát akar. Ezt an­nál is inkább meg kel! érteni, mert különben addig rángatja az asztalnál mellette ülő ma­mája karját, mig csak anyuka oda nem ad egy gerezdet a félig hámozott almájából, hogy a többit zavartalanul lehámozhassa. De igényt tart az almán kivül oly élelmi szerekre is, melye­ket a doktorbáosi szigorúan tilalmaz ily kis legényeknek E tekintetben is a nagyokkal tart kiknek nagy része szintén nem veti meg a tiltott gyümölcsöket. Ám a tiltott gyümöl csők élvezete kicsinyekre, nagyokra egyaránt komoly következményekkel jár, melyektől Ti­bikét megóvandó, kénytelen megelégedni a vajleves, tejbegriz, a zamakó és egyéb jám­bor ebédekkel, korán rákónyszerittetvén ama belátásra, bogy az étel nem más, mint le­mondás és megalkuvás a lehetőségekkel Ti­biké azonban em nyugszik bele oly fáradt rezignációval ebbe, mint a nagyok, hanem kézzel-lábbal tiltakozik e ráoktrojált életfilo­zófia elleD. Bánata azonban nem hagy mély nyomokat lelkületén, A csalódásokon hamar tulteszi magát, nem úgy, mint a nagyok, kik elég bután, sokszor egész életen át kérődze nek egyetlen csalódáson 0, a kis epikurista, uj élvezet felé fordul és minden órának le szakajtja virágját. Több gummi babája van. Mind egyformán nyöszög, ha nyomják, akár a különféle társadalmi osztályok, ha az adó emelkedik A formája azonban mindig más. Az egyik futball-labdát tart a kezében és „Zsák Karcsinak“ hívják, mig Tibiké ki nem zsige- relte a jeles sportférfiut. Jelenleg csak ször­nyen leamputált tarsoja és hiányos végtagjai hevernek a játékos kosár fenekén. A pilóta- ruhás „Lindbergh ezredes“ nevét viseli de nem sokáig, mert a balpofája már hiányzik a derék lógjárónak. „Edvárd király, angol király“ még léptet fakó lován, de ha a jelek nem csalnak, Ö felsége nem sokáig fogja lóhátról szemlélni a velszi tartományt. Tib ke körmeit legjobban állja a cilindere«, redmgottos, szentóletünek látszó anglikán pap, kit „Copperfield Dávid“- nak keresztelt a családi tanács. Dickens re­mek örökéletü alakja nemcsak a regényben állja az idők mohát, de itt is dicsőségesen állja a sarat Tibiké támadásaival szemben. Áll, mint S on hegye. Zsebredugott kezeit a Tibiké körme se tudja kiemelni helyéről, bár mindkét kezével dögönyözi a jeles férfiút, De van Tibikének felfújható kutyája is, melyet már nem lehet felfújni, labdája gummiból ki­lyukasztva és labdája celluloidból beborpasztva. Kétfenekü dobja is vau, de már hiányzik mindkét feneke. Mert a játék csak akkor já­ték igazán, mikor már el van rontva. Addig semminek se hívják. Az ősember rombolási eszköze nyilatkozik meg a Tibiké vandaliz­musában. Mert ő még a kultúra szelétől alig érintett kedves, kis vademberke, akinek lelke melyen ragadozó indulatok szunnyadoznak és kárt okozni vágyó hajlamok feszülnek, ép úgy, mint a történelem előtti ősök és a mostani vad emberek lelkében. Igaztalanság lenn# azonban ha Tibinek csak inkultur cselekede­teit jegyeznök fel és megfeledkeznénk kultúra terein tett haladásáról Hogy megtudja már mulatni a Mária képen a kis Józuskát, a lám­pát, a kályhát, az ablakot, a rádiót 1 Tudja, bogy van kis „tik-tak“ és nagy „tik tak“. Az utóbbi a falon lóg és Tibiké tágraoyitott szem­mel felejtkezik bele ebbe a csodába. De jó lenne megrángatni a sétálóját I Primitív kis

Next

/
Thumbnails
Contents