Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-12-24 / 100. szám
1933 december 24 Békés 3 Trianon fogságában és a lelki fásultság börtönében szenvedve, mi is elküldhet- nők hírnökeinket a kérdéssel: te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk ? Vájjon minő felelettel jönnének vissza ? Hírül hozhatnák-e azt, amit János hírnökei láttak és halottak, vagy csak a büszke állítással kellene megtérniük bizonyítékok nélkül ? Hírül hozhatnák-e, hogy tisztán látnak azok a milliók, akiket az illúziók lidérzfé- nyei elvakitottak ? A nemzetérdekek egyenes utján való járásra kényszerittetnek e a hitvány önérdekek körül sántikálók ? Meg- tisztittattak-e a szociális igazságosság üdítő habjával a nemzeti eszme Silve-tavában a nemzetköziség leprájától megpállottak ?.Meg nyitattak-e a fülek az igazság bátor szavának, a haladó idők zugó harangkongásának meghallására ? Van-e lélek és erő a nemzetben és az egyesekben, amely még feltámaszthat a kétségbeesés és a reménytelenség sírjából ? Valóra váltatott-e a milliók számára a munka utján való biztos boldo(A Békés munkatársától.) Békésvármegye törvényhatósági bizottsága a hó 21-én, csütörtökön tartotta téli közgyűlését, a tagok élénk érdeklődése mellett. Az ülést Korossy György főispán 9 órakor nyitotta meg és üdvözölte a megjelenteket. Az alispáni jelentés után dr. Pánczél József vármegyei főjegyző olvasta fel Kiss János bizottsági tag interpellációját, mely szerint a mezőgazdasági munkások a nyár folyamán nem keresték meg a kenyérre való búzát, bár munkaerejüket kihasználták. Az interpelláció szerint az uragulás evangélium Ígérete ? Jöhetnének-e azzal a hírrel, hogy megszűnt minden ellentét magyar és magyar között, főkép megszüntettünk-e minden okot, amely ellentétet szült és szül közöttünk és a megértés és szeretet fundamentumait leraktuk-e az uj Magyarország megépítéséhez. Ha mindezekre jó lélekkel igent mondhatunk, akkor bizonyára itt van közöttünk az Eljövendő, ha talán nem is épen egy élő személy alakjában, de itt van lélekben és akkor vezéri parancsszó nélkül is megtaláljuk az igaz utat. De ha nem, ha ezeket a jeleket hiáha keressük, akkor senki sem hirdetheti magáról, hogy ő az eljövendő. Akkor minden prófétai, minden vezéri munka szuggesztiója hiábavaló, akkor szerencsétlen hazánk számára még nem ütött a megváltás órája, hanem ülünk még tovább is a sötétségben és a halál árnyékában és akkor még nem jött el a mi karácsonyunk. (M. Á.) dalmak a törvényben megállapított minimális napszámbéren alul dolgoztatták a munkásokat Az interpellációra adott válaszában Márky Barna dr. alispán kijelentette, hogy van ugyan tudomása a szűkös kereseti viszonyairól, de tapasztalata szerint mégis megkerestek a munkások annyit, amennyi a téli élelemszükséglet fedezésére elegendő. Rámutatott még arra, hogy a törvény csak a napszámbérekre vonatkozik, nem pedig az uradalmak által kötött adásvételi szerződésre. Az interpelláló nem vette tudomásul az alispán válaszát, mire Márky Barna dr. ismételten hangoztatta, hogy minden konkrét panaszt meg fog vizsgálni s a lehetőséghez képest a munkások súlyos helyzetének szem- meltartásával intézi majd el azokat. Az ez év végén megüresedő közigazgatási bizottság tagsági helyekre a közgyűlés báró Apor Vilmost, Harsányi Pált Berthóty Károlyt, Haviár Gyulát és Sebők’ Eleket választotta meg. Egyéb bizottságok újjáalakítása után sor került az indítványokra. Kovássy Albert (Orosháza) a felvidéki magyarüldözésekkel foglalkozott s indítványozta, hogy a vármegye tiltakozzon a cseh brutális magatartása ellen és fel a kormányhoz, hogy a békeszerződések revízióját követelje a Népszövetségtől. A közgyűlés lelkesen elfogadta az indítványt, ezenkívül Székács István ja vaslatára Bethlen Istvánt és Eckhardt Tibort is üdvözölte nagysikerű felvilágosító munkájáért. _ Ezután a vármegyei főjegyző ismertette a vármegye legközelebbi útépítési programmját, melynek keretében 37 és fél kilométer ut kerül megépítésre. A közgyűlés elfogadta a kisgyüiés általunk már ismertetett javaslatát, melynek értelmében a műm kálatok már a tavasszal megindulhatnak. A közgyűlés tárgysorozatának többi pontját gyorsan letárgyalta a közgyűlés. Ezek közül megemlítjük, hogy az Orosháza—gyopárhalmi templomépitésre előirányzott 5000 pengő segélyt nem szavazták meg. Alispáni javaslatra kimondta a közgyűlés, hogy a kisgyüiés minden hónap második hetének keddjén ül össze. Békéscsaba városnak a közvágóhíd felújításához szükséges 40 ezer pengős kölcsönt megszavazták, ugyancsak elfogadta a közgyűlés a vármegyei épületek tatarozására szükséges 12 ezer pengőt előirányzó indítványt. Több kissebb j lentőségü ügy letárgya- tása után az ülés már déli 12 órakor véget ért. A vármegye téli közgyűlése. niszterelnök is volt) és a maguk dolgában is fogok vele beszélni. A várakozás hosszabb ideig tartott, legalább is egy félóráig. Akkor visszajött Bezerédj és azt mondotta: Megvan ! Széli a kérelmet teljes egészé ben megadja s hajlandó a kórt évi 1600 koronát tíz éven át megadni a gyulai színkör létesítésére. A pénzt azonban nem a főispánnak, nem is a városnak, hanem a Gyulán létesítendő Színművészeiét Pártoló Egyesületnek fogja mindig folyósítani. Az első év részletet nyomban kiutalja mihelyt a minisztertanács előterjesztését el fogja fogadni. Minisztertanács elé pedig azért kell vinni, mert csak az van jogosulva, mint ez esetben, több esztendőre terjedő kötelezettséget vállalni. Biztosan reméli azonban, hogy a minisztertanács előterjesztését el fogja fogadni, A második fel tétele a miniszternek, hogy tíz esztendőn át nem a város, hanem az alakítandó Színészetet Pártoló Egynsület fogja a helyi engedélyt adni a színkörre pályázó igazgatóknak és hogy ezen tiz esztendő alatt az aréna, bérfizetés nélkül adandó minden társulatnak. Leirhatlan az az öröm, amit a különben szintén örömtől ragyogó Bezerédj szavai ben nünk keltettek. Ennyit — ami mindent jelentett — nem mertünk remélni. A kételkedő Krecsányi valósággal meg- büvölve hallgatta Bezeródjt, aki igazán olyan megértő embernek bizonyult, mint senki — se előtte, se utána — aki színi ügyeket intó zett a minisztériumban. A magyar színészet megérdemelt kegyelettel őrizheti szép emlékét 1 Mert az emlékirat és ez az audiencia nemcsak a gyulai Erkel Ferenc színkör léte sitósót hozta meg, hanem és ezt joggal álla- p thatom meg — korszakalkotó jelentőségűvé wált egész Nagymagyarország vidéki színészetére. A gyulai precedensen elindulólag ugya nis harmincon felüli városban épültek azután arénék állami segéllyel. Hogy többet ne említsek : Baján, Veszprémben, Orosházán, Ka posvárott, Makón, Szentesen. A belügyminiszter azoknak a városoknak is, ahol téli kő színházat terveztek, maga hívta fel fügyelmü- ket a gyulai arénára. S az ország minden részéből esztendőkön át jöttek deputációk Gyulára a színkör megszemlélésére. Az aréna tervei pedig állandóan vándoruton voltak. Téli színházak létesítési tervei mindenütt lelanyhultak Hogy a vidéki magyar színészet 1901 tői—1914 ig, a világháború kitöréséig fellendüli, abban döntő része volt annak, hogy a gyulai mintájára megfelelő arénák jutottak rendelkezésére s megkönnyítették a társulatok nyári egzisztenciáját. A belügyminisztériumból lejöve a min dig pessimizmusra hajló Krecsányi ágyán azt mondotta, hogy Bezerédj szavai után is csak akkor hiszi el az államsegélyt, ha az Írásban is meg lesz, da mégse küldte el disz- leimesterót Gyulára a deszkaalkotmány ősz szeaszkubálására, hanem várakozó álláspontra helyezkedett. Nem kellett soká várnia. Az ügy az első minisztertanácson szerencsésen keresztül ment és néhány napra Írásban megvalósult Bezerédj ígérete. Az Erkel Ferenc színkör — a város halhatatlan emlékű nagy fia, a magyar opera megalkotója s eddig utolérhetetlen mestere tiszteletére neveztük igy el — juuius végén teljesen elkészült. Gyula városa a maga költségén készítette el benne a villanyvilágítást és vállalta az ingyen színkör világítását is Hanem azt kikötöttem hogy a színpadot, zsinórpadlást, sülyesztőt, a mi költségünkön bar, de Krecsányinak magénak kell megcsi náltatni. Ha jó lesz a színpad : az ő érdeme, ha nem jó, akkor az ő bűne s nem fog most ő, sem igazgató utódai vádaskodhalni, hogy, mint rendesen szokott, nem színházi szakem bér készítette a színpadot és ami a legfontosabb : a zsinórpadlást Czigier diszletmester az aréna építési ideje alatt, ami csak hat he, tét vett igénybe, állandóan Gyulán volt. Ő vezette a möszaki munkát. Gróh vállalkozóval együttesen csináltak is olyan arénát, amely — ha nem is külső díszét — hanem nagyságát, célszerűségét, használhatóságát illetőleg ma is páratlan az egész országban. Ennek bizonyításán csak annyit, hogy Zilahy Gyula, a következő nyári szezon alatt, négy este egymás után (zsúfolt házak előtt) öt percei rövidebb idő alatt tudta a világhírűvé vált tatai díszletekkel az Ember tragédiáját lejátszani, mint az aradi színházban. Krecsányi, a gyulai aréna építési idejére Fiúméba, onnan Triesztbe vitte társulatát és csak julius ejején nyílt meg Székely (Nuszbek) Sándor gyönyörű prológjával a Hunyadi László operával az Erkel Ferenc színkör. Óriási társulat mellett megkereste teljes nyári rezsijét. Szezonja erkölcsileg és anyagilag éppen olyan kitünően sikerült, mint 1885 ben. Ezt élte fogytáig, mint legkedvesebb két nyári szezonját emlitette. Mert többet nem jött Gyulára. Temesvár után tudvalevőleg nyaranta minpig a budai arénában játszott azután. Utána Zilahy aradi, majd évek hosszú során ki Somogyi Károly, az ő halálával pedig Erdélyi Miklós nagyváradi, utánuk özv. Makó Lajosnó, illetőleg Almássy Endre szegedi, évek óta pedig Sebestyén Mihály miskolci tár sulata működnek benne Erkel Ferenc színkörünk létesítésének ez a története.
