Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-12-24 / 100. szám
4 « ? h f * !933 dpcemb3r 24 Mire fel ?!... Sokszor halljuk ezt a korcs fogalmazásu kérdést olyankor, mikor az egyik ember többre tartja magát a másiknál és ezt az illetővel tapintatlanul érezteti is. Természetes, ugyanis, hogy az emberek nem egyenlők, az egyik gazdagabb, a másik okosabb, a harmadik szerencsésebb. De ellenszenves, ha azt az illető szerencsésebb ember folyton az orra alá is dörzsöli, kevésbbé sorskegyelt embertársának, aki anélkül is szomorúan érzi azt a maga nyomorúságában. Valakinek úri mivoltát, egyéni kiválóságát, nem fenhéjázó magaviseletével, hanem tetteivel kell a mások tudomására juttatni. Ez azonban persze nehezebb az üresfejü hencegésnél. Sokféle közéleti bajaink mellett a hencegés az, amely különben is agyontagolt társadalmunkban a legtöbb kárt és a legtöbb keserűséget okozza és a legnagyobb ellensége annak az óhajtott egységnek, amelyre ennek a sorsüldözött nemzetnél nagyobb szüksége Európa egyetlen nációjának sincs. Pedig Európa egyetlen nációjánál se találunk annyi hencegő embert, mint nálunk, talán a lerongyolódott spanyol hidalgót és az uborkafára felültetett oláht kivéve. Mindjárt hozzá is tehetjük, hogy Európa egyetlen nemzetének sincs kevesebb oka a hencegésre, mint éppen szomorú magunknak. Mert, ha kivizsgáljuk a kérdést, mire lehet nálunk hencegni, igazán kevés kézzelfogható okot falálunk feleletül. Talán a gazdagságra ?... Hiszen a háborús, forradalmas és devalvációs idők úgy leberetválták a vagyoni különbségeket, hogy az egykori gazdagok hadikölcsönsegélyesekké váltak, az értékpapír tulajdonosok pedig az elült viharzásu tőzsdei konjunktúrák levitézlése után befüthetnek a papírjaikkal. És aki át tudta menteni a vagyonát házban vagy földben ? . . . Beszélj csak velük s olyan jajveszékelést fogsz hallani a házbirtok jövedelemkorlátozásáról meg a bolettával támogatott hat pengős búzáról, hogy Jeremiás siralmait vidám lakodalmas rigmusoknak fogod tekinteni ahhoz képest. Állás ? Rang ? Magas fizetés ? Hát lehet kérkedni valója okos embernek az e téren elért eredményekkel, amikor azt a keservesen kiizzadt adók feldühödött fizetői lépten-nyomon a szemére hányják és deputációk szónokolnak a kormány előtt a közalkalmazásban állók létszámának, illetményeinek és nyugdijának leszállítása iránt ? ! . . A Iegtragiko- mikusabb a dologban az, hogy legjobban az az osztály nehézményeli ezt, amely a viiágkonjunk- tura mostohasága következtében nem tudja terményeit értékesíteni s ezért maga is az adógarasokból való megsegítésre szorul. Szomorú koldusmarakodás ez !. . . A kereskedő és iparos sorsáról ne is beszéljünk. Arról eléggé beszélnek a lehúzott és lehúzásra váró bolti redőnyök. Elmúltak itt is a hegyenvölgyön lakodalmas idők, amikor percenkint nőtt az áru értéke a boltban való állásban és vásárló kedvét vásárló képesség is kisérte a termékeit busás árakon értékesítő termelőnek. Régen elmúlt ez a jó világ. S ez igy van minden foglalkozási ágban. Keserű emlékezés a voltra, a mostani nincshöl. A koldustarisznya uniformisa egyformává demokratizált át mindenkit, ahol tehát oka a hencegésre igazán senkinek sincs, — Még az üresfejüeknek se ! Mert hencegni többnyire csak ezek szoktak. A születés, a szellem és a vagyon igazi arisztokratái a legtöbbször olyan szerény emberek, hogy szinte bocsánatot kérnek, hogy a világon vannak. Az igazán előkelő származású emberrel, az igazi tudással és művésszel, azzal a gazdaggal, aki nem tegnapelőtt habzsolta össze a vagyonát, mindig kellemes az érintkezés. Majdnem kivétel nélkül jól neveltek, tapintatosak és türelmesek. Sohasem hencegnek, mert erre nekik nincs szükségük. Nem ártana nálunk a sok főiskolához a test- nevelési főiskola mintájára egy léleknevelési főiskolát is felállítani. Ahol a test elegánciáján kívül a szív és lélek elegánciáját, a társas érintkezés Nyugateurópában szokások szabályául, az illemet, udvariasságot, a sokszor gúnyolt, de a társas érintkezésben nélkülözhetetlen „bon ton“-i is tanítanák. Amit se a moziban, se a futballmeccsen nem lehet megtanulni. Akkor türhetővé teszik azok életét is, akik a világbomlásból csak erkölcsi javaikat, jó ízlésüket, érzékeny és mások bajai iránt fogékony, megértő lelkűket tudták átmenteni a mai élet siralomvölgyébe. Idegenforgalmi szempontból is üdvös lenne ez, legalább a minket megismerni vágyó, bennünket megkedvelni óhajtó, de főként pénzüket nálunk {A »Békést, munkatársától.) A mostani rendkívül kemény téli időjárás különös jelentőségűvé teszi az inségkonyha megnyitását. Dicséret illesse mindazokat, akik szivük melegével és súlyos anyagi áldozattal sietnek azok segítségére, akik elvesztettek már mindent az életben s nem maradt másuk, mint a saját nagy-nagy nyomorúságuk, el- esettségük. Ez az áldásos mozgalom minden évben friss erővel indul meg, a város nemesen érző lakossága megfeszített erővel gondoskodik szegényei ellátásáról. A könyörületes emberbaráti segítségének megnyilatkozása volt az inségkonyha idei megnyitása is. Az akció legfőbb vezetője és legbőkezűbb támogatója ezévben is a jóságos kegyelmes asszony, gróf Almásy Dénesné volt s nyomában buzgólkodtak mindazok, aki lelkiismereti ügyüknek érzik, hogy legkoldusabb embertársuknak kezéből se hiányozzék az életet jelentő, párolgó étel. Az ünnepélyes szokásos megnyitó beszéd a hideg idő miatt elmaradt. Jelen voltak :* Gróf Almásy Dénesné, özv. gróf Woracziczky Jánosné, gróf Al- masy Kálmán követségi attasé, báró Apor Békésvármegye gyümölcstermelésének jövője. Ma a mezőgazdasági termények ára oly alacsony, hogy a termelőre nézve előállításuk nem jár kellő jövedelemmel s mindenki keres olyan lehetőséget, ami megélhetését jobban biz- ! tositja. Az őstermelésnek a gyümölcstermelés az az ága, amelyet kellő szeretettel és hozzáértéssel folytatva kis területen is olyan jövedelmet nyújt, amit más termények előállításával nehéz elérni. Országunk területén általában igen különböző gyümölcsnemeket és fajtákat termesztenek, mégis azt a tapasztalatot nyerjük, hogy az ország különböző vidéke más és más gyümöics nemek és fajták termesztésére alkalmas. Ez nem úgy értendő, hogy például vármegyénk területén az országunkban termesztett gyümölcsfajták közül bármelyik is nem teremne meg, hauem úgy, hogy minden egyes vidéken egy-két gyümölcs- fajta különösen jól terem (például Kecskemét vidékén Kajszin, Budavidéké őszibarack) Ezek a gyümölcsfajták sok esetben kiemelkednek bőtermésüknél és zamatosságuknál fogva a más vidéken termett ugyanilyen fajtájú gyümölcsöknél. Békésvármegye országos viszonylatban meglehetősen száraz éghajlatú vidék. Ide tehát olyan gyümölcsfák valók, melyek a meleget szeretik és a szárazságot tűrik. Megyénk talaja is általában olyan kiváló, hogy legjobban érzi elkölteni akaró idegenek, nem menekülnének sietve haza az utcán, vasúton és egyéb közhelyeken tapasztalt neveletlenségek, durvaságok és hencegések miatt azzal a tapasztalattal, hogy nem csak a Bakonyban vannak nálunk kanászok, hanem az egész élet tele van velük. Addig azonban, mig ama magasabb kultur- fokig nevelődünk, sokszor fogjuk még hallani az ok nélküli hencegések és hetvenkedések miatt az ajkakra toluló kérdéseket, hogy : Mire fel. f ! Dubúnyi Imre• Vilmos apátplébános, Harsányi Pál re 17es peres, dr. Varga Gyula polgármester, Szentes Károly városi főjegyző, Erdős Gyula városi aljegyző, a szegényügyek előadója, továbbá Kauffmann Ödönné, özv. Trautt* wein Gyuláné, Ujházy László, Trenkó József uradalmi titkár és mások, kik a szegényügy iránt meleg érdeklődéssel viseltetnek. Ebéd: B.ib-leves, 25 dkr. kenyérrel és egy-egy darab mákos kalács. Kiosztottak : 109 elaggott öreg részére ebédet. Holnapi naptól kezdve: 200 egyén részesül ebédben. Az áldott lelkű Kegyelmes asszony szemeiben öröm köny- nyek csillogtak, midőn a reszketős kezű öregek csajkájukat a párolgó étellel megtöltve. boldogan magukkal vitték. A kiosztott ételeket a Kegyelmes asszony külön- külön megizlelte. Holnap dámvad gulyásleves lesz kiosztva. Nagyasszonyunk ! a szegények nevében hálatelt szívvel mondunk köszönetét s a jó Isten áldását kérjük Kegyelmes asszonyra és családjára A jó Isten sokáig éltesse! magát vidékünkön a szilva, amit az is bizonyít, hogy számuk, kiültetett gyümölcsfáinknak kb. felét teszik ki. Tömegtermesztésre a besztercei szilva a legalkalmasabb, mert gyümölcse közszükségleti cikk és sokféleképen értékesíthető. így: nyers állapotban, pálinkafőzésre, lekvárfőzésre és aszalásra Leginkább a lekvár főzést, de külö sen a szilva aszalását volna érdemes fellendíteni export szempontjából. Az eddigi tapasztala tok szerint hazánkba 20—25.000 métermázsa aszalt szilvát szállítanak be átlag, évenként. Ez olyan nagy mennyiségű idegen áru, amelyre a mai szomorú gazdasági helyzetben országunknak szüksége nem lehet. Sőt azon kell igyekeznünk, hogy azt lehetőleg a legminimálisabbra csökkentsük és később teljesen kiszorítva exportot teremtsünk. Bőtermés esetén látszólag túltermelés mutatkozik a piacokon a szilvában, ennek oka csakis az, hogy konzerválásra nem vagyunk berendezkedve s igy a termelő kénytelen gyümölcsét nyers állapotban forgalomba hozni. Kívánatos volna éppen ezért aszalók felállítása, amelyek használata által bizonyságot tudunk szerezni arról, hogy a mi szilvánk is van legalább olyan kiváló, mint a boszniai. Mivel magának a fának ápolása is aránylag kevés munkát igényel, továbbá a dión és kajszin kívül a legkevesebb komoly kártevője van, ezért a törpebirtokosok is célszerűen teszik, ha páf hold földjeiket szilvással betelepítik, mi- által nemcsak önmagukat, hanem családtagjaikat Az inségkonyha megnyitása.
