Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-02-11 / 11. szám
tiXVo évfolyam ll sasára, Szombat (jlynia, 1933. február ll Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Gróf APPONYIALBERT Ott esett el a harc mezején. Amit a 26 éves Petőfi kért végzetül, az teljesedett be a 86-ik életévét betöltött Apponyin is. Mert egyszerű fekete polgári ruhájában is harcos volt ez a nagy aggastyán és ha Grotiust, a nemzetközi bíráskodás eszméjének egyik első megteremtőjét »le guerrier de la paix« elnevezéssel becsülték meg kortársai, akkor Apponyit a béke harcosának ragyogó cime még inkább megilleti. Harcolt a gyiilölséget, elnyomatást teremtő béke ellen, az igazi békéért. Páncélban, az igazság és emberszeretet páncéljában, fegyverrel, az ész és tudás fegyverével agyában esett el a béke katonája. Genfet ma is még hires szülöttének Rousseaunak s nagy lakóinak, Voltairenek és Calvinnak lángszelleme lengi át. Appo >.yi nem érzett át semmit a Voltaire gúnyos skepticizmusából és lánglélekkel küzdött az ellen az örök kárhozat ellen, amelyet még Genfen át, a népszövetségen is át, nekünk szántak ellenségeink. 0 Genfben is a nagy humanisták szellemét érezte, a népszövetség minden tökéletlensége ellenére is hitte, hogy a nagy francia karmelita szerzetes Cruce és a nagy német bölcselő Kant lelke fogja áthatni álmaik megvalósulását, a népszövetséget s az igazságtalanság helyébe az igazság és a békének csúfolt háborús készülődés helyébe az igazi béke lép. És amikor lelke ott az égig emelkedő Montblankkal szemben kiszállt porhüvelyéből és sokkal magasabb, sokkal fenségesebb régiókba szállt, mint még a Montblank tiszta fehér csúcsa is, ez a lélek bizonyára azt suttogta magában az égi utakon át való röptében, amit földi pályája utolsó éveiben százszor és ezerszer kérdezett önmagától; lesz-e feltámadásunk ? Ez gyötörte és késztette újabb és újabb harcra az aggastyánt, aki látta dicsősége teljében nemzetét és látta a legszörnyübb összeomlást. Mennyi mindent láttam egy télszázadon át 1 — írja emlékirataiban. Amikor az aulikusnak mondott magyar kancellár fia 1846-ban megszületett, akkor építették az első 34 km. hosszú vasútvonalat Magyarországon, Pest és Vác között. Amikor meghalt, repülőgépek cikáztak a tenger elválasztotta világrészek jcözött. Politikai pályáját Deák Ferenc közelében kezdte meg és amikor első beszédét tartotta a képviselőházban, a haza bölcse otthagyta a folyosó adomáit és bement az ülésterembe meghallgatni volt ellenfele fiát. Hosszú és egészen különös parlamenti pálya kezdődött ezzel a beszéddel. A konzervatív tradíciókban született mágnás a Deák párton, a Sennyey konzervatív pártján, majd a maga alapította nemzeti párton s a régi szabadelvű 'párton keresztül, eljutott a lüggetlenségi pártba. Gladstone, akinek diszitő jelzőjét a »grand old man«-t élete utolsó éveiben egész Európa Apponyira is alkalmazta, különös módon hasonló politikai gondolatváltozáson ment keresztül. Konzervatívból szabadelvű lett s élete végén kezdett egészen radikális eszmékkel is megbarátkozni. Apponyit ugyanezek miatt következetlennek mondták bírálói. Lehet, hogy az volt, s az is lehet, hogy tévedett. Nagy emberek árnyéka is nagy. Ó maga, leghivatottabb bírája önmagának, a következetlenséget mindig tagadta s úgy érezte, hogy egész pályáján csak egy feladatot látott maga előtt, eggyé olvasztani a magyar közélet két irányát: az udvarral kiegyező és az intranzigens nemzeti irányt. Hibáit és tévedéseit ő maga bírálta meg legszigorúbban, amikor ezeket 'irta: »annál súlyosabban esnek latba azok a hibák, amelyeket nem annyira a belátásnak, mint inkább az önbizalomnak hiányából . .. elkövettem, nem bírván soha magamat tradíciók és baráti befolyások alól emancipálni, nem tudván egészen én lenni, « Az az ember irta ezt önmagáról, aki énjének, egyéniségének egészen sajátos varázsával nemcsak Európát, de az újvilágot is le tudta nyűgözni. Az az ember mondta ezt el önmagáról, aki kora ifjúságában első beszédeinek egyikében kiindult ebből a tételből : a lángész kötelez, és ezt a kötelességet tetté váltotta egész életén át. A lángész bi torságával állt szembe a gyűlölet egész arzenáljával, amikor az egyház iránti rajongással átfűtött buzgó katholikus hitét össze tuita egyeztetni liberális tradíciókkal és nem állt rideg gyűlölettel a szocializmussal szemben sem. Humanizmusa megérttette vele azt, ami a szocializmusban megegyezik az emberi jogokkal. De a legbátrabb kint volt a külföldön, szemben a nemzetközi gyűlölettel. Amikor a tigrissel, Clemenceauval állott szemben, épp olyan bátor volt, mint ahogy fölényes hidegvérét megőrizte a Titulescu ravasz, de szellemes támadásaival szemben is, amelyek akkor még olyan atmosphérában hangzottak el, amely nem a mi számunkra volt kedvező. De ő talán arra a Herodotosra gondolt, akivel gyerekkorában ismertették meg a bölcs jezsuita atyák. »A lydiaiak rab- szo'gák és koldusok maradtak, mert nem tanulták meg kimondani ezen szót, hogy nem.« Óriási nyelvtudásával, amelynél nem volt kisebb tudása a nemzetközi jog terén sem, hirdette azt a nemet, amellyel egy ezeréves nemzet nem nyugszik bele az igazságtalanságba. És ezt tette annyi kulturáltsággal, hogy a népszövetség egyik egzotikus tagja, egy indiai fejedelem is kiérezte Apponyi szavaiból az ezeréves kultúrát. És mindez most a multté ! 1895ben a régi képviselőházban egy angol példa nyomán ezeket mondotta: »Azon fáradtam, hogy kifejtsek és fenntartsak oly törvényeket, amelyek habár nem is hirdettettek ki Sinai hegyének mennydörgései között, mégis Istennek törvényei és mégis arra vannak rendeltetve, hogy a nemzeteknek biztossága és fejlődése rajtuk alapuljon.« 38 évvel később, ahogy lehunyta örökre fáradt szemét, nem egy kis ország parlamentjében, de az egész világ előtt elmondhatta volna ugyanezt. A külföld, ez az elfogulatlanság szempontjából velünk együtt élő utókor, amint egy ötletes francia elnevezte, bár a mi természetes subjektivitásuak a nagy halottal szemben nem hatja át, mégis ugyanezt érzi. Kossuth óta magyar halottat igy el nem temetett a külföld. Érzi, hogy az igazság katonája hagyta itt a földi igazságtalanságot. És nekünk ezért kötelességünk olyan nemzedéket nevelni, amelyet az ő lángesze és tudása hasson át, hogy az igazság kulturált, szellemi felsőbbséget jelentő fegyvere sohase hulljon ki a kezünkből. Dr. Gáli Gésa.
