Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-02-11 / 11. szám
2 » e k e b 1933 február 11. Pályázatunk bírálóbizottsága befejezte munkáját. Megtörtént a jeligés név-boritékok felbontása. (A „Békés“ munkatársától.) Aaiint köztudomású, a »Békés* múlt óv decemberében ifjúsági pályázatot hirdetett olyan irás munkák részére, amelyek a válsággal és annak megoldásával foglalkoznak. A fel hívásnak szinte várakozáson felüli visszhangja támadt, úgy hogy a pályázat terminusát meg is kellett hosszabbítani. A beérkezett pályamunkák elbírálására hét tagú bírálóbizottságot alakítottunk, amelynek tagsági helyeit Dobalj Ferenc, Gáli Géza dr., Kohn Dávid, Mérey Gyula, Németi József, Tar Antal és Tnry Ferenc dr. voltak szívesek elvállalni. Kritikai munkájuk a napokban befejezést nyert s a titkosan megejtett pontozás szerint s>z első dijat a Youth mouvement a második dijat a Viribus unitis (A „Békés“ munkatársától.) Tekintettel arra, hogy a városban a kötőgyári mun káselbocsátásokkal kapcsolatban különféle, de jobbára minden pozitívumot nélkülöző hírek keringenek, olyanok, amelyek a város közhangulatát semmi esetre sem kedvezően be folyásolják, felkerestük a kötőgyár vezetőségét, hogy a helyzetre vonatkozólag a legautentikusabb információt szerezhessük be olvasó inknak. A — fonalbeszerzés akadályai, mondta a gyár igazgató-mérnöke, de meg a vége felé közeledő kampány következtében is, tényleg volt, illetőleg még lesz is, sajnos, üzemünk ben munkáslétszám-csökkentés. Mindez azon ban nem termelési taktikából kifolyólag törté nik, hanem a fentjelölt okoknálfogva és pedig olyan módon, hogy a létszámredukció nem egyszerre, hanem fokozatosan megy végbe. a harmadik dijat a Hiszek Istenben jeligéjű pályamunka nyerte. A Youth mouvement szerzője: Zsótér Bertalan dr. A Viribus unitis szerzője : Bálint Tamás joghallgató. A Hiszek Istenben szerzője: Konkoly Kálmán jogszigorló. A pálya lijak lapuuk szerkesztőségében bármikor átvehetők. Az Anonimus és a Hosszú az ut Tiperarybe jeligéjű munkákat a jury szintén figyelemre méltónak találta s ezért elhatároztuk, hogy a dijat nyert pályamunkák leközlése után lapunkban azokat is leközöljük. A pályamunkák megjelenése következő számunkban veszi kezdetét. Bizonyos méretű lótszámapasztást minden évben keresztül viszünk, hiszen általánosan tu dott dolog, hogy a kötőgyár nem állandó létszámmal dolgozik. Mindössze annyi történik, hogy azokat a munkásokat, akiket a gyár a kampány elején felvesz, most fokozatosan el- bocsájtja, ami az állandó létszámnak mintegy 30 százalékát jelenti. A nagy munkáselbo- csájtásokról szóló hírek tehát túlzottak. Vendég-előadó az Ave-ban. Az Ave kör Tamássy Károly dr. békéscsabai városi aljegyzőt, polgármesteri titkárt felkérte, hogy fo'yó hó 18-án, hétfőn az Egyesült Katholikus és Polgári Körben tartandó összejövetelén előa adást tartson. A szimpatikus, fiatal előadó sze replése irárt igen nagy érdeklődés mutaikozik II 1 R E K. jA. béke hősi halottja. Irta ; Heinrich Dezső dr. Életemben kétszer részesültem abban a megtisztelő szerencsében, hogy Appongi Albert grófot beszélni hallottam. Először körülbelül 11 évvel ezelőtt a Szent István Akadémia nyilvános ülésén, ahova — mint nagyon is ifjú embert — szinte erőszakkal vitt el egyik nagybátyám. Megkövülve hallgattam. Fiatal lelkemben éles barázdákat szántottak fenkött szavai. Minden eltűnt körülöttem és nem láttam, nem hallottam mást, csak jóságtól s mg gesztív szemeinek szinte megsemmisítő erejét és hangjának mély, zengő áradását. Nem emlékszem már, hogy miről beszélt, pedig akkor azt hittem,: örökre emlékembe vésődtek szavai A szavak értelmét elmosta az idő, de egyéniségének varázsa kiiörüihetetlen nyomokat hagyott bennem, rabul ejtett. ügy éreztem: prófétát hallottam beszélni. * % . Másodszor 1926 ban a parlament karzatán hallgattam. A szélső baloldali ellenzék lesújtó támadást intézett a Bethlen kormány ellen — legalább is én azt hittem, hogy az a támadás lesújtó volt. Éppen a népszövetségi tanácskozás „teljes kudarca“ volt szőnyegen, külpolitikánk csődjét a napnál világosabban bebizonyította a szónok, elvbarátainak hangos támogatása mellett, a megszokott hangon. Szivdobogva gondoltam : vége, Bethlen le fog mondani. Akkor felállóit Appongi és röviden reflektálva a támadásra, beszámolt genfi útjáról. Szavaiból csodálatos nyugalom és titánt erő áradt, amelyet egy vergődő nemzeti géniusz élniakarása acélozott meg és az ész és i, azság fölénye tett ellenállhatatlanná. Az igazi bölcs szólt a nemzet házában és védekezése — ha egyáltalán ezt a szót használni lehet — ércbe öntött szózata volt a nemzet reménységének. A szellem óriása válaszolt a szellem pygmeusainak. Ügy éreztem: csodát látok. A magyar múlt agg harcosa küzdött a magyar jövőért. * Egész élete csoda volt és Isten különös kegyelnie jutott számára osztályrészül. Van e még politikus, ha még hozzá magyar, aki, bár halála percéig politikus maradt, mégis, a politika szenyAU rí • r OS 1 // . f • tértin. Tárca. Visszaemlékezés gróf Apponyi A Ibertre. Irta: Kohn Dávid. A róm. kath. templom tornyáról és a középületekről lobogó fekete zászlók nemcsak az ország, sőt világszerte, hanem a Gyula városában különlegesen is megnyilatkozó mélységes gyászról is tesznek fájdalmas tanúságot. A megdicsőült „great old man“-nak. akit az egész müveit világ, „vieux comte“ meghatározással tisztelt és becsült, Gyula városához is voltak speciális vonatkozásai, amelyekről a mai nemzedék keveset, vagy egyáltalán semmit sem tud ugyanj de amelyek el nem múló kedves, értékes, élénk emlékében állanak miandazoknak, az im már keveseknek, akik velem együtt Apponyi Albert gyulai szereplésére visszaemlékeznek. Apponyi Albert tudvalevőleg gerendási föld- birtokos és mint ilyen mindaddig, mig birtokát el nem parcellázta (Gerendás tudvalevőleg néhány éve önálló község is) Békésvármegye törvényhatósági bizottságának virilis tagja is volt. Igaz, hogy eme jogát csak egy Ízben gyakorolta a vármegyén, amiről alább fogok megemlékezni. A czéh-rendszer megszűnése után, mindaddig, mig ipartestületek nem létesültek, az ország egész területén az iparos ifjúsági önképző s betegsegélyző egyletek voltak azok, amelyek az ország ipari ügyeivel, ipari érdekeivel foglalkoztak. Ezek az egyletek minden második esztendőben más és más városban congressusokat és azokkal kapcsolatban országos segéd- és tanonckiállitásokat tartottak. így többek között Szegeden, Székesfehérváron, Győrben, Losonczon, 1881-ben pedig Debrecenben. Eme debreceni congressuson határozták el, hogy két év múlva, tehát 1883-ban Gyulán lesz a kongresszus és kiállítás. Kolozsvár is reflektált rá ugyan, de a kongresszus többsége Gyula mellett döntött. Apponyi Albert akkor még 36 éves, de már országos hirü képviselő, nagy szónok, egyben ellenzéki pártvezér volt Tisza Kálmán kormányelnöksége idejében, 1883-ban egyik országos hírűvé vált beszédében azt mondotta, hogy a közgazdaságot egy kis szociális olajcseppel kellene megkenni. Ez a mondása szállóigévé vált és a nemzeti alapon álló, egyébként konzervatív érzületű jeles államférfit a kormánypárt heteken át a „proletáriátus diktátor jelöltje “-ként aposztrofálta, de a fenti kijelentéssel az ellenzék egy részét is megdöbbentette. Gyulán akkoriban serényen folytak a fennem- litett kongresszus és iparkiállitás előmunkálatai, amelyeken Istenben boldogult Göndöcs Benedek apátlelkész, aki az országos iparival kapcsolatban egyidejűleg országos méhész kongresszust és kiállítást is tervezett, feledhetetlen Dobay János polgármester és jóemlékü Sál József iparos ifjúsági elnökön kivül, magam is behatóan munkálkodtam. A kiállítás és kongresszus ügyében az Országos Iparegyesülettel érintkezésbe lépvén, a vezetőség, különösen néhai gróf Zichy Jenő azt a tanácsot adta, hogy a kiállítás védnökéül nyerjük meg gróf Apponyi Albertet. Én a tanácsot követve, a még akkor Sándor-utcában levő képviselőházban felkerestem Apponyit és tájékozódtam nála, hogy ilyen esetleges felkérésünkkel szemben remélhetjük-e a kedvező választ. Miután formális megbízásom nem volt, nem is kértem határozott ígéretet, annyival kevésbbé, mert a kongresszus napja se volt még akkor végleg megállapítva. Apponyi gróf nem is adott posijiv választ, csak annyit mondott, hogy az eszmét rokonszenvvel fogadja, mert a szociális olajcsepp keltette hangulattal szemben keresi az alkalmat az iparos mozgalmakban való részvétel céljából és ha a kiállítás terminusát megállapítottuk, akkor fog nyilatkozni. Amikor a congressusok napjait 1893 augusztus 18—20 ikára tüztük ki, Apponyi Albert gerendási birtokán tartózkodott. Bolddgult Göndöcs Benedek apát és én kimentünk tehát Gerendásra, ahol Apponyit, szeretve tisztelt mostani főispánunk boldogult édesatyja, a megyeszerte köztiszteletben álló Korossy Kamilló urad. igazgató családja körében találtuk. Felkérésünkre kész örömmel fogadta is el az iparos kiállítás védnökségét és megígérte, hogy feltétlenül eljön e célból Gyulára. Göndöcs gyulai tartózkodása alatt egyben vendégül is meghívta őt. Apponyi Albert gróf a külföldi fürdőzését meg-
