Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-12-17 / 98. szám
2 Békés 1933 december 17 Nagy karácsonyi vásár 308 1 8 STÜRMER ÁRUKBAN mUALIKllL. Magyar Ifjúság nevében a Ieghatározottab ban visszautasítjuk. Ön tudatlanságból és a »győzelmi mámortól* ittas állapotban azt hiszi, hogy a Magyar Ifjúság meg fogja tagadni lelkét és vérét — meg fogja tagadni ezer éves nemzeti hagyományait, — le fogja tagadni ősi sírját és a nemzet hősi halottjainak a Ma gyár Isten oltárán — idegen érdekekért bemutatott véráldozatát s meg fogja tagadni az ezer éves testvériségi kapcsolatot rabságban szenvedő véreivel szemben! ? Nem Benes Ur! ön rosszul ismer minket! Mi némán tűrünk szomorú gyengesé1 günkben, de él'a Magyarok Istene, él nem- I zetíink igazságérzete és fel fog támadni | nemsokára Európa lelkiismerete s be fogja látni a Nemzetek Szövetsége, hogy milyen igazságtalanul tiport le egy hős és becsületes nemzetet s igyekezni fog jóvá tenni súlyos bűnét, amit Nemzetünk ellen elkövetett. Ha pedig az igazság kési fog, úgy mi és éppen az Ön által lebecsmérelt Magyar Ifjúság, szú leszünk Európa odvas fájában, s addig fogjuk rágni, mig porrá válik és összeomlik a törzs, de jogunkról lemondani j soha nem fogunk ! Vármegyei buzakiállitás Békéscsabán. férfiainak nevében ilyen súlyos és nagyhorderejű kijelentéseket tett 1 Vegye tudomásul, hogy úgy a Csonka Hazában, mint a megszállt területeken miden magyar lelkét fájdalom és soha el nem múló dacos kétségbe esés tölti el a jelenlegi helyzet miatt s amikor Ön vállveregetve olyan valótlanságokat mert állítani, hogy: »a leghatározottabban visszautasítja a magyar revíziós propagandát, de győztes nemzethez méltóan megértéssel van a mai Magyarország nehéz helyzete és nemzeti fájdalma iránt« — kezünk ökölbe szorul s fogunkat csikorgatva nevetünk, mert nem tudjuk, hogy ördögi rosszindulat, vagy tudatlanság szülte-e szavait? Benes ur engedjen meg egy szerény kérdést nekünk! Hol és mikor győztek a csehek ? Ha Ön a világháború csatáinak győzelmeit a kéz-feltartás, megadás és az ellenséghez ezredszámra való átpártolás, vagy esetleg a Hinterland felé való versenyfutás nemes küzdelmében való elsőség szerint állapítja meg, úgy mi. a legyözöttek ezen tény-megállapitásait az Ön kiváló államférfiul bölcsességének, örömmel aláírjuk, — de ha más, rendes világfelfogás szerint kell véleményt nyilvánítanunk, úgy az nagyon lesújtó és kiábrándító lesz. Azt a vádját pedig, amit a Magyar Ifjúság ellen felhoz, hogy »az uj generáció, amely nem ismerte a háború előtti időket és nem élte át azt, ami a háború után volt, könnyebben fogja megérteni szomszédainak törekvését és ennek a generációnak a révén majd ki fog alakulni a megegyezés és együttműködés lehetősége« — az Ön által idézett (A ,, Békés'1 kiküldött munkatársától.) Békésvármegye törvényhatósági bizottsága a csabai vegykisérleti állomás szakirányítása mellett a főbb megyei gazdasági egyesületek közreműködésével nagyarányú buzakiál- litást rendez Békéscsabán. A kiállítás sajtóbemutatóján valamennyi számottevő békésmegyei lap képviseltette magát. Az egybegyiilt újságírókat dr. Jánossy Gyula polgármester üdvözölte. Kitűnő szakértelemmel méltatta az összegyűlt anyag értékét és rámutatott arra a nagy jelentőségre, mely a kiváló minőségű búza termelésének kérdését — éppen ezen a vidéken, — a vármegye, sőt az ország határain is messze túlnövő fontosságú problémává teszi. A polgármester megnyitó szavai után a hírlapírók Remenír Géza, kir. fővegyész szakszerű és minden részletre kiterjedő kalauzolása mellet megtekintették a kiállítást. Az anyag zömét a békéscsabai vegykisérleti állomás minőségvizsgálatainak eredményei képezik Csak a. legnagyobb elismeréssel adózhatunk annak a nagy munkának, mely lehetővé tette, hogy aránylag rövid idő alatt nem kevesebb, mint 400 beküldött minta pontos és tudományos megvizsgálása volt észlelhető. A csoportosítás járásonként, illetőleg a járásokon belül községenként alfabetikus sorrendben történt, ami nagyon megkönnyíti a kiállítás áttekinthetőségét ; a megvizsgált minták adatainak ösz- szefoglaiását és különböző szempontok szeTháliának a gyönyörű mezzoszoprán hangú Réti Láura, akit, — mellesleg írva — az a szerencse és tisztesség ért, hogy amikor a közel ezerfőnyi magyar zarándok között Kossuth Lajosnál tisztelgett, énekelhetett a halhatatlan nagy bujdosó előtt, aki könnyezve hallgatta tőle a „Mi füstölög ott a sikon távolba“ gyönyörű dalt, amelynek jellegzetes végsora után „ Hej. de szivem csak azt mondja: jobb otthon", a művésznő maga is zokogásban tört ki, továbbá Arkdai Ida, Serédi Sarolta, Bodrogi Lina, Csongori Mariska, Fenyvesi Emil, Bihari Béla, Pusztai Béla, Szilágyi Vilmos, Veres Sándor (a legerősebb hangú baritonista, aki magyar színpadon valaha énekelt és később az opera előkelő tagja lett) végül Huber Miksa vezetése alatt igen jó zenekar. Külön emlékszem meg a szezon elején tragikus véget ért Molnár Antalról, aki után Szatmári/ Árpád, az országos hirü „Szatyi ur“ jött a Tháliához. Valóságos ünnep esték voltak, amikor Ditróiné fellépett. Így Delilában, amikor is Komáromi Alajos, a Nemzeti Színház jeles tagja, aki tudvalevőleg gyulai születésű volt és Laroque szerepében, szülővárosában búcsúzott el a színpadtól, továbbá Falusiakban, Hamupipőkében, A képzelt betegben és René király lányában, amelyben egy vak lányt játszott óriási siker mellett Réti Laurának feledhetetlen fellépései voltak Cigánybáróban, Királyfogásban, Rip Ripben, Hoffmann meséiben. Ugyancsak feledhetetlen alakításai voltak Szatmári Árpádnak Gonosz Pistában, Mukányiban, ^Párisi rongyszedőben, (amelyben pártnere Szilágyi Vilmos vérlázitóan ellenszenves szerepe nagy jelenetében, amire elkészülve lehetett: fütty helyett nyílt szinen zajos tapsot kapott, ami váratlanságánál fogva csaknem kizökkentette szerepéből és ezt az estét tartotta pályája legnagyobb színi sikerének) Molnár Antalról külön kell megemlékeznem. O volt a nyolcvanas esztendők fiatal színi nemzedékének legnagyobb reményekre jogosító, legtehetségesebb tagja. Ennek értékelték őt úgy a direktorok, mint pályatársai és ahol megfordult, a közönség is mindenütt rajongott érte Igazi szerepkörét, akár a világhírű olasz Novelliét, meg sem lehetett állapítani. A legellentétesebb szerepeket játszotta : hősszerelmest, tragikust, jellemszinészt, komikust, operettbuffót egyaránt Fellépett Shylockban,- Othellóban, Keanban, eljátszotta Konti Királyfogásában Marx bárót, Rip Ripben ráosztották a bassus hangú Hudson kapitányt Mindegyikben tökéletes, a legtöbben utólérhetetlen volt Úgy indult, úgy fejlődött, hogy mindenki a magyar színművészet nem nagyszámú óriásai közé emelkedőnek jövendölte. A Tháliát előzőleg egy szezonban már játszott Gyulán. Innen levélben Aradra ajánlkozott akkor Krecsányihoz, aki, miután őt személyesen még nem ismerte, tőlem kért róla véleményt. Emlékszem, csak annyit írtam, ha a Nemzeti Színházat az a csapás sújtaná, hogy Ujházy meghalna, minden más kombináció mellőzésével Molnár Antalt kellene helyére szerződtetni. Erre a levelemre Krecsányi őt, minden feltételét elfogadva, látatlanul szerződtette. A téli szezon leteltével Krecsányi, akit pedig majdnem mindenki olyan direktornak mondott, hogy önzésével tagjait lelketlenül kizsarolja, magához kérette Molnárt és azt mondotta neki : „Én, Molnár ur, megakarom Önt tovább is tartani, e célból gázsiját is felemelem, de csak azzal a feltétellel szerződtetem tovább, ha Ön nálam csupán drámákban fog játszani.“ Molnár felfortyanva kérdezte, hogy talán nincsen egyéb szerepeiben vele megelégedve? „Erről szó sincs — mondotta Krecsányi — hanem azért kikötésemet fentartom Én ugyanis nem veszem lelkemre, hogy a magyar színészet valamikor azt a jogos szemrehányást tehesse, hogy olyan tehetséget és Ígéretet, mint aminőnek Önt megismertem, művészi egyéniségéhez méltatlan szerepekben foglalkoztattam és fejlődésében akadályoztam.“ Molnár Antal, aki féktelen természetű volt és egyformán áhítozott a páholyok, nézőtér és karzat tapsaira, nem fogadta el Krecsányi feltételeit és — ez meg az ő egyéniségére jellemző — magas fixgázsi helyett bizonytalan és legjobb körülmények között is határozottan kisebb javadalmat ígérő Thália szövetkezethez szerződött csak azért, hogy tovább is játszhassa Marx bárót és burleszk komikus szerepeit is. Az a remény azonban, hogy a magyar színészet, Egressy Gábor, Tóth József és a többi nagyok mellé valamikor Molnár Antalt is sorozni fogja — fájdalom — nem valósult meg, Molnár, a színpadon kívül féktelen, szertelen, önmaga fegyelmezésére képtelen ember volt. Ez a féktelensége Othellóét meghaladó féltékenységében is megnyilatkozott. Színésznő feleségét nem engedte színpadra; a szegény asszony nem mert
