Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-02-04 / 9. szám
3 ß G k e b 1933 február 4 Gyula város monográfiája. Gyula város képviselőtestülete az 1924. évi december 30-án tartott közgyűlésén határozta el, hogy megiratja a város történetét, majd 1925-ban annak megírásával Dr. Scherer Ferencet bízta meg, aki már 8 éven keresztül végzi az adatgyűjtés fárasztó munkáját. Az átnézendő óriási anyagra való tekintettel Dr. Scherer később szükségesnek találta, hogy az adatgyűjtés munkája megosztassék s javaslatára, — az Országos Levéltár, a bécsi és müncheni levéltárak átkutatására, továbbá egy külön oklevéltár összeállítására 1931-ben a képviselőtestület Dr. Veress Endre történetírót bízta meg- Dr. Scherer jelenleg a városi levéltár hatalmas iratanyagának átnézésével foglalkozik s utána a vármegyei lóvóltárat vette munkaprogramjába. Dr. Veress Endre az elmúlt nyáron má sodszor kutatott Becsben, s az erről szóló ér dekes jelentését nemrégiben adta be a polgár- mesterhez. Augusztus 1 tői szeptember 8. több mint a hetet töltött Becsben s kutatásainak célja ezúttal az volt, hogy befejezze a Gyula elestéíg, 1586 végéig terjedő anyag átnézését, leírását, illetve lefényképezését, ami sikerült is mind a három nagy levéltárban, u m az állami titkos, a hadi meg a kamarai levéltárban Kutatásai rendkívüli eredményekkel jár tak, kivált a hadi levéltárban, ahol megtalálta Bornemissza Benedek és Kerecsónyi László kapitányoknak adott királyi utasítások eredeti fogalmazványait, számos eddig ismeretlen egyéb jelentésükkel együtt. Ezek közt igen becsesek az 1562—66 közti zsoldjegyzékek, melyek szerint Balassa Bálint, a költő egy ideig Gyula várában szolgált, s eszerint hadi- szolgálatát tulajdonképpen nálunk kezdte meg. Átnézte a kiselejtezett iratok több ezernyi egykorú iktatókönyve 1551—1566 közti köte teit, melyekből nem kevesebb, mint 489 ok- levólkivonat került ki, melyeknek az a kiváló jelentősége, hogy oly levelekről szólnak, melyek már nincsenek meg, miután azokat 1841 után történelmi szaktudás nélküli emberek selejtezték ki és jutottak papiruialomba. E kettős kutatómunka, vagyis az iratok kínyo mozása s a kiselejtezett darabok iktatóköny- veinek gondos átnézése után nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a bécsi levéltárakból 1566-ig a gyulai várra vonatkozólag az utolsó darabig immár minden együtt van. E gazdag anyag összegyűjtése Dr. Veress két tanulmányújának minden idejét igénybe vette, s igy jövő nyárra marad ugyancsak a bécsi levéltárakban a Gyula visszavételétől, 1695-től 1848 ig terjedő korszak anyagának átnézése Ez a munka fárasztó és keserves, mert ép úgy át kell nézni az iratcsomók százait, mint a kiselejtezett iratok 4200 kötetének még hátralevő részét. De neki kuli fogni, mert rendkívül gazdag eredményekkel kecsegtet és nélküle Gyula várának ép az a korszaka ma rád homályban, amelyről alig tudunk vala mit hiszen pl a nagyérdemű néhai Karácsonyi János Becsből m ndössze négy adatot idéz az 1698 — 1713 közti időből. M után a gyulai vár a bécsi badvezetőség, s később a budai kincstári kamara alá tartozott, főleg a bécsi badilevéltárban a badvezetősóghez való összeköttetésének sok ezerre menő nyoma kell, hogy legyen. Hátravan még azután Münchenben a bajor állami levéltárban Brandenburgi György fejedelem iratainak átnézése. A még hátralévő hazai és külföldi levéltári kutatás oly óriási méretű, hogy azt 1935 előtt befejezni teljesen lehetetlen, s igy a monográfia és oklevéltár Gyula várának a török járom alól való felszabadulása 240. évfordulójának emlékére lenne sajtó alá adható. A Gyac jelmezbálja. I<mót szenzációsan sikerült a Gyulai A. 0. jelmez-bálja. Meg is érdemli az a derék gárda, amelyik a mai lerongyolódott gazdasági viszonyok mellett ilyet tud produkálni s h közönségnek ennyit tud nyújtani. Mondhat juk, hogy fővárosi nivón mozgott a Díl, melyet szebbé tett az a pazar elegancia, mely- lyel a nők vetekedtek. Az >UraU jizz-band páratlan volt a maga nemében, de Bikró Jóska cigányzenekara is teljes felkészültség gél és tudással játszott kivilágos-virradatig s bizony reggel 0 órakor a megjelentek 80 száz Jóba még táncolt. Megjelent jelmezisek a következők: Faledy Lyla : spanyol táncosnő, Goldin ina Klára: töröknő, Kállay Ica: vénkisasszony, Marinka Mici: arab táncosnő, T ueer Ilonka: holland táncosnő, Keller Manci: napernyő, Becsy József: pilóta, Baranyik Gyula: kocsis, Prág Manci (Orosháza) fantázia, Kertes Ilus: farm-görl, Kovács Zoltán : tengeri kalóz, Dáry Ferenc: cowboy. Burda Kató: spanyol nő, Hrabovszby Erzsébet (Békéscsaba): szob-.cica, Lakos Ibolyi (Békéscsaba) : pillangó, Sipiczky Erzsébet: ói királynőié, Schreier Gizella (Békóscsab i): János vitéz, Sehreier Magda (Békéscsaba): szobalány, Melnár Blanka : rokokbó, Molnár B rci: Napoleon, Tompa Miki : zsábbamacsks, Grósz János: kocsis, Grósz Jánosáé: szobalány, Schreier Jsnő (Békéscsaba): kínai maidirio, Brummer Lnróné (Nigyszénás) : görl, Brummer Panni (Nagyszénás) görl, Kelemen Piri: frikkos ur, Fjrkas Mária : pierett, Ezeken kívül a későbben érkezetteket már n-in volt módunkban feljegyezni. Megjelent hölgyek: Dr. Márky Barnáné, Bagi Sándorné, dr. Hirmann Józ^efné, dr. Tury Ferencné, dr. Jockel Józsefoé, Fazekas S<ücs Józsefné, dr. Frailer Jenfné, dr. Uhriu Lászlóné, dr. Kövess Edéné, dr. Daimel S tudorué, dr. Bemecki It.vánué, dr. H inrich Dezsőué, Szikolezay Baba, Szakolezay Médi, Déaiusz Józ^efüé, Tottál Sándorrá, Nagy Ferencné, Frőhner Istvánná, dr. Kirchner F:rencné, dr. Hoffmann Pálné, Hoffmann Rudolfnó, Daimel Sári, dr. Jeszenszki Pálné, Becsy Sándorné, Kovács Lajosné, Molnár Albertné, Lichter Miksáué, Willy Jánosné, Fogarassy Gyuláné, Polonyi Károlyué, Alc-er Antalöé, Btranyik Béláné, Alcser Klári, Baranyik Dodi, Kállay Gáborcé, K<rtes Györgyné, Gombos Magda, Balogh Gyuláné. Racz Imrénó, Wéber Józsefbe, Wéber N Ily, özv. Pénzes Ferencné, Gyöngyössy Sándorné, Galbács Imréné, Enyedy Béláné, Vidó Ilka, Leitner Klári, L°itner Menyhértné, Sehramkó Istvánná, Tárbány ltom, vitéz Marék Endréné, Hanzsala Gyuláné, Sofcsik Istvánná, Yay Pálné, özv. Drasehkovich Józsefné, Draschkovich Magda, Vince Andorué, Strifler Györgyué, özv. Ka rácsonyi Istvánná, Karácsonyi Manyi, Thurzó Gizella, Dabínyi Sári, Dubányii Rózsi, Du bányi Kiki, özv. Dubányi Lajosáé, Junászka Lajosné, Hoffmann Erzsébet, Illa Tóth Mimi, W ász Klári, Medgy js<y Márta. Tárca. A szabadon bocsátott madár. Bevezető Nagy Gusztáv szerzői estjéhez. Hölgyeim és Uraim ! A tudósok egy része azt állítja, hogy a legősibb emberfaj, amely tízmillió évvel ezelőtt jelent meg ezen a földnek nevezett bolygón, nem tudott beszélni. Sok százezer, talán millió év is el mullott, amig a homo primigenius alalusból, a csak artiku- látlan hangokat adó emberből, beszélni tudó emberfajta keletkezett. Ennek is hosszú utat kellett megtennie a mai emberfajtáig, a bölcsnek nevezett emberig, a homo sapiensig. Miben nyilvánult meg először ennek a mai emberfajtának, amely talán egy millió éves, az, az őt a többi terménytől megkülönböztető, bölcsesége, alig tudjuk megmondani. Franklin a maga technikai amerikai szemével nézve szerszámkészítő állatnak hívja az embert, mert a maga készítette szerszámaival tudta legjobban életszükségleteit előteremteni. Vájjon * azonban csak az élet primitiv igényeinek kielégítése hevitette-e az első bölcs embert ? Csak hasznos dolgokat, az élet fenntartásához szükséges eszközöket alkotott-e ? A tiz—tizenötezer éves barlangokban, amelyek szétszórtan egész Európában, de főleg a Pyreneusokban láthatók, a kőlámpák mellett, amelyekben iramszarvas zsír égett, a falakon kőbe vésett rajzokat és festményeket találtak. Főleg állatokat rajzolt a jégkorszakbeli és az özönvíz idejét megélt ember a falakra, állatokat, amelyekkel együtt élt, bölényeket, óriási, régkimult mammuthokat és iramszarvasokat, de a rajzok és festmények között , még mai szemmel nézve is művészi értékűek vannak. A barlangokban, ahova a napfény nem hatolt be, a primitiv lámpa fénye mellett művész, mélyen érző, alkotó művész is volt a mai ember ősei között. Vájjon csak festett és rajzolt-e ez a művész ? Dalolt is, irt is ? Ebből az időből ilyen emlékeink nincsenek. De sokkal később, szinte tizenötezer év múlva a világ egyik legnagyobb művésze, aki szobrász is volt, festő is volt, költő is volt, Michel Angelo IV. Pál pápának, aki buzdította, hogy csak dolgozzék és ne törődjék II. Gyula örököseinek fenyegetéseivel, azt felelte, hogy nyugalomra van szüksége, mert a festő nem a kezével dolgozik, de a fejével. Ez a fej pedig, amely rajzokat teremtett, bizonyára megteremtette a beszéd művészi megnyilvánulásait is. Nem csak a Jensen jégkorszakbeli regényének hőse dalol még halála előtt is kunyhójában, azonban valószínű, hogy amikor a barlanglakó művészek ötezer év múlva már megtanulták a földmivelést, az arató és vető munkát dalok és regék tették könnyebbé. Az egyiptomi költészet emlékei között ötezer esztendősek is vannak és ahol nem volt papirus-nád és ahol hamar elpusztult a pergament, mint a nedves Babilonban, ott a költő az örökkévalóság számára agyagtáblákra irt. A Gylgames épost ilyen ékírásos táblákon találták meg a ninivét királyi palota romjai között. Assurbanipal birodalma és kincsei közel 3000 éve elpusztultak már, de Gylgamesch királyfi ma is hiába kérdi mi az élet értelme, mert Eukidu a túlvilág szelleme ma is azt feleli : nem mondom meg Ha megmondanám mi a világ törvénye, ahogy én tudom, leülnél és sirnál... A görögök és rómaiak már könyveket alkottak s a művész nemcsak királyok és nagyurak szellemi szükségleteit látta el, de megjelent a könyvkereskedő és vitte szét a világ minden részébe a művész alkotásait. A népvándorlás borzalmai 'elől a könyv bemenekült a kolostorba. A kolostorok levegője hozta magával, hogy a könyv főleg a tudomány könyve lett Később a keresztes háborúk szelleme megteremtette a lovagkort és a lovagok megteremtették az Artt de trobárt, mert megjelent a trubadúr és feltalálta újból a többezer éves lirát, a vallásos himnuszt, a hazáért rajongó ódát az édes-bus szerelmi dalokat. Miért kellett újból feltaláni a költészetet, mert az Art de trobár annyit jelent mint a feltalálás művészete, s a trubadúr a feltaláló ? Mi szükség van ezekre a kis dalokra ? Hiszen semmi mást nem mondanak, mint mit érez a költő abban a pillanatban, amikor előveszi tollát s betűket ró a fehér lapokra Nincs is bennük bonyolult cselekmény, mint a drámában, nincs is bennük ezer féle kalandos helyzet, százféle jellem, mint a regényekben és mégis ezer és ezer esztendő óta szüksége van az embernek arra, hogy magasabb rendűnek érezze magát, hogy behatoljon a lelke mélyébe, hogy analizálja azt, hogy onnét hagulat’okal érzéseket, megrázó vagy megnyugtató, könnyeket vagy mosolyt fakasztó érzéseket hozzon
