Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-10-19 / 82. szám

SL&V. évfolyam »sann. Csütörtök «ynla, 9»38 Október 19. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill, fidékre . . 3 P 20 fill. Sirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LÁP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára íö fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Mintegy négyezer látogatója volt a kertészeti kiállításnak. Értékes dijakat nyertek termelőiek. (A „Békés11 munkatársától.) A ker­tészeti- és gyümölcskiállitás, amelynek nagy érdeklődéssel kísért megnyitásáról lapunk előző számában beszámoltunk, hétfőn délben lezárult. Akik a kiállítás országos viszony­latban is elsőrendű anyagát végignézték, nagy megelégedéssel és örömmel állapították meg, hogy Békésvármegye, ez a speciálisan gabonatermelésre berendezkedett vidék, konyha, gyümölcs és virágkertészet terén is egészen kiváló minőséget tud produkálni. Tanuságtétele ez a magyar faj értelmi szín­vonalának s annak az időszerű felismerésnek, hogy az egyirányú, konzervatív termelés el­avult s hogy az a földek maximális kihaszná­lását a búzának kevésbbé kedvezőtlen értékesí­tési viszonyai mellett sem tudja biztosítani. A kiállítást nem kevesebb, mint négyezer em­ber nézte végig, köztük számosán olyanok, akik a szomszédos, sőt a távolabb fekvő városokból jöttek be a kiállítás kedvéért Gyulára. A rendezőség, amelyet munkájá­ban a vármegye vezetősége, Korossij György főispán és Márki) Barna dr. alispán teljes megértéssel támogatott, a gyulai kertészeti kiállítást igen nagy sikerként könyvel­heti el, s nyugodt lélekkel állapíthatja meg, hogy a vármegye kertészeti kultúrája érdekében derekasan megtette kötelességét. Őszinte elismerés illeti meg a Békésmegyei Kertészeti Egyesület egész vezetőségét, mely a kiállítást életre hivta, s az egyesü­let agilis elnökét, Medovarssky Mátyás dr. főjegyzőt, aki a kertészet jelentőségének felismerésében mindent elkövetett s nem csak most alkalmilag, hanem az egyesület egész tízéves fennállása alatt, hogy várme­gyénkben a kertkultúra otthonra találjon s minél több embernek legyen segitségére a megélhetésben. A kiállítás nemcsak a vármegye, de városunk szempontjából is szép és örven­detes eredményt hozott, amennyiben ter­melőink produktumaikkal őszinte elismerést és méltánylást s ennek bizonyságaként több értékes dijat szereztek maguknak. Almásy Dénes gróf uradalmi kertészete igen szép almákkal és körtékkel vett részt a kiállításon, mik közül különösen Yonathan és muskotály-renet almáinak s papkörte és Bőse. kobakja körtéinek volt nagy a sikere. Csinos ár Dezső »landsbergi renet« almáival keltett feltűnést, amelyek s inte már valószinütlenül szépek voltak, Dundler Ferenc pedig remek »lángos bibornok* és Yonathan almáival szerezte meg a zsűri el­ismerését. Oyula város kertészete minta­szerű faiskolájával arról nyújtott bizonyságot, hogy csemetéi országos viszonylatban is elsőrangúnk, különösen kajszin, körte és alma-fái. Beisner Endréné csodaszép dáliák­kal s közöttük a William H. Hoogen és a Jean Cowl., állandó publikumot vonzottak maguk elé. Válint László, a városi főkertész egyénileg is szerzett kitüntetést egészséges és szakszerűen kezelt faiskolájával, Tar Ist­ván és Galek Antal szintén szép sikert arattak termel vényeikkel. Meg kell még emlékeznünk arról a két formás és igen szépen megkonstruált virágágyról is, ame­lyek benn a kiállítási termet dekorálták és amelyek szintén Válint László szaktudását dicsérik. Az egész kiállításról helyszűke miatt nem adhatunk részletes beszámolót, csak annyit jegyziink még ide, hogy úgy az ura­dalmak, mint a különféle gazdasági iskolák igen szép és érdekes anyaggal vettek részt a bemutatón. A különféle dijak odaítélése tekintetében a bíráló bizottság a következő- kép döntött: A kiállított faiskolai csemetéknél: Gyula város kertészete a Békésmegyei Ker­tészeti Egyesület aranyérmét. Békéscsabai TA1CA Konkoly Kálmán riportsorozata. Ez a néhány igénytelen cikk felelet próbál lenni azokra az időszerű gyulai kérdésekre, me­lyeket azért nem mond ki senki, mert kényelmetlen, vagy fá­rasztó válaszolni rájuk. I. Miért nincs Gyulán hősi szobor? Jóval több, mint egy éve annak, hogy József főherceg, a magyar katona vitézségének fáradhatat­lan hirdetője és apostola, a századik hősi szobrot leleplezte Magyarországon. Jóval több, mint 100 falu és város emelt már maradandó emléket a ha­záért elvérzett fiainak s állított kimagasló példaké­pet azoknak, akik ittmaradtak. Hatásos és lehan­goló volna, ha most felsorolnánk, hogy hány olyan helységben van hősi emlékmű, melynek lakossága sokszorosan alatta marad számban, anyagi erőkben és intelligenciában Békés vármegye székvárosának. Nincs értelme, hogy itt rideg statisztikai adatokat sorakoztassunk, inkább tegyük fel a kérdést: mi az oka, hogy a gyulai hősök még nem kaptak mást városuktól, mint néhány kilobbanó gyertyát Mind­szentkor és szelek szárnyán tovaröppenő hazafias szónoklatokat május utolsó vasárnapján . . . Megajánlják a hősi szobrot. Gyula vezetősége és közönsége mindig ott volt, áhol áldozatokat kellett hozni. Itt is ledobták a ha­rangokat, itt is végig söpört a háború és forradal­mak véres szele, s Trianon miatt ennek a kis, jobb- ■ sorsra érdemes városnak ma sem más az élete, mint egyetlen keserves áldozat. Látszólag érthetet­len tehát, miért nem jutott itt egy márvány tábla, vagy egy szobor azoknak a gyulaiaknak, akik virá­gos sapkával mentek el közülünk s szivük utolsó csepp vérével világtörténelmet írtak a Doberdon és az orosz harcmezőkön. S valóban, ha végig tekintünk a hivatalos adatokon, láthatjuk, hogy a város közönsége azok közt is legelöl volt az országban, akik a hősi szob­rot megszavazták. Ezzel egyidejűleg a képviselő- testület szakértőkből álló bizottságot küldött' ki azért- hogy a Belügyminisztériumban működő hősi emlék- mübizottságtól megfelelő pályamunkát kérjen, s an­nak Gyulán való elhelyezése iránt intézkedjék Kedvezőtlen fordulat. A bizottság érthető lelkesedéssel súlyos fele­lőssége teljes tudatában látott hozzá a nagy fel­adathoz ; minden egyes tagja hosszasan tanulmá­nyozta a pályamüveket, mérlegelte mindazon szem­pontokat, melyek egyáltalában szóba jöhettek ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A lelkiismeretes vizsgá­lódások eredményeként azután a bizottság egyhan­gúan Orbán Antal szobrászművész alkotását fogadta el és ajánlotta a képviselőtestületnek. Ez volt az utolsó harmónia ebben a kérdésben, s feljegyzésre méltó, hogy ez még 1927-ben történt. Azóta egymást érték az egyéni akciók, a szavazások, viharok és felebbezések, a kiküldött bizottságot diszkreditálták s fáradhatatlanul keringtek a magánlevelek, aláírási ivek és felhívások a városban, A képviselőtestület;- hosszas huza-vona után feloldotta az összes dön­téseket és országos pályázat kiírását rendelte el. Ezt a határozatot viszont Orbán Antal felebbezte meg. Az iratok azóta végső döntés végett a Belügy­miniszter előtt fekszenek. Mellékhajtás. A jóhiszemű olvasó tehát joggal hiheti, hogy a miniszter döntése után mégiscsak meglesz a hősi szobor Gyulán Most következik azonban, hogy rámutassunk az ügynek arra a mellékhajtására, mely a reménytelenség legsötétebb árnyékát veti a rég húzódó probléma megoldására. A képviselőtestület 20.000 pengőt szavazott meg. A pénz nemsokára együtt is volt s biztos he­lyen kamatozva várta a szebb időket. Az idők azon­ban egyre borusabbá váltak, 1929. év őszén elár­vult a Szeretetház. A város nem akarta, hogy ezt a pillanatnyilag holttávált, de azért rendkívül érté­kes tőkét felemésszék az adósságok és a kamatok. Egy mód kínálkozott a megmentésére : kölcsönadni a hősi szobor 20 000 pengőjét tehermentesítésre. A képviselőtestület is hosszasan tárgyalta ezt a kér­dést és ennek során rájött, hogy nincs más meg­oldás : átíratta a pénzt az adósságokra. Eddig tart. Eddig tart. Most már nem kamatozik a hősi szobor összegyűjtött tőkéje, most már jöhet a mi­niszteri döntés is, mert nincs miből végrehajtani. Addig nevezetesen mindenesetre várni kell a hősi szobor megépítésével, mig a Szeretetházat valami módon úgy hasznosítják, hogy a haszonból meg­térül a 20 000 pengős kölcsön — kamatostól Mindez pedig valószínűleg eltart egy-két hétig.

Next

/
Thumbnails
Contents