Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-10-15 / 81. szám
i«XV. évffolyfaisa 81. seám Vasárnap «tyuis», ÍÖ33 Október 15 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fül. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAT FERENC. A vármegyei kertészeti kiáliitás megnyitása. „A gazdák a 30 pengős búzaár szép álmábéS felébredtek,“ (A „Békés* munkatársától.) A Békésvármegyei Kertészeti Egyesület által rendezett virág és gyümölcs, illetve kertészeti kiállítást igen szép számú és előkelő közönség jelenlétében tegnap délelőtt 11 órakor Tellmann Károly min. tan. megnyitotta. A földművelési miniszter képviseletében megjelent min. tanácsost Medovarszky Mátyás dr., Békéscsaba város főjegyzője, a Kertészeti Egyesület elnöke üdvözölte, majd ismertette az idén 10 éves fennállását ünneplő egyesület történetét és azt a munkásságot, amelyet a magyar gyümölcs- termelés és virágkultusz érdekében az egyesület kifejtett és kifejt. Az üdvözlő szavak után Márky Barna dr. alispán beszélt. Nem az a célja ennek a kiállításnak, hogy más vármegyék kiállításaival egybevettessék, mondta, hanem az, hogy a kertészkedőkben növelje az önbizalmat s megmutassa, hogy az akarat és tudás mire képes. Van egy nézet folytatta, amely azt hangoztatja, hogy Békésvármegye főként búzatermelésre alkalmas. Ez igaz, de nem jelentheti azt, hogy más termelvényekkel ne foglalkozzunk. Igenis foglalkoznunk kell, rá is vagyunk utalva, mert a gabonamagvak értékesítési arányai nagyon leromlottak. A gazdák a 30 pengős búzaár szép álmából felébredtek s rájöttek arra, hogy a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodniuk kell. A nagy helyesléssel fogadott szavak után felkérte Tellmann Károly miniszteri tanácsost, hogy a kiállítást nyissa meg. Tellmann min. tan. őszinte örömének kifejezésével kezdte beszédét. Örömmel jött a földművelésügyi miniszter képviseletében Gyulára, abba a megyébe, amely a kormány gyümölcstermelési és kertészeti prog- rammját olyan nagy megértéssel és lelkesedéssel fogadta. ígéretet tett, hogy a vármegyét, illetve a gyümölcstermelők és ker- tészkedők megyei szervét, a Vármegyei Kertészeti Egyesületet, minden erejével támogatni fogja. Kérte a megjelenteket, hogy az egyesületet célkitűzéseiben támogassák és benne minél számosabban tömörüljenek, mert a gyümölcs-termesztés és kertészeti termelés problémáit az állam anyagi erejének hiányában a társadalomnak kell megoldania. Üdvözölte a vármegye törvényhatóságát, a jubiláló egyesületet s a megjelent szépszámú közönséget, majd megnyitotta a kiállítást. A megnyitó beszéd elhangzása után a közönség, élén Tellmann Károly min. tanácsossal s a hatóságok és a gazdasági élet vezető egyéniségeivel bevonult a pavilion nagytermébe és megkezdte a kiállítás nagyszerű anyagának szemléjét. A kiállításra mintegy hatvanan küldtek anyagot, köztük Megjelenik csütörtökön és vasárnap. 44 termelő, a többi iskola, gyárak és iparosok. A szinte várakozáson felüli szép és értékes gyümölcsöket és virágokat s kinnt a népkertben elültetett gyümölcs és díszfákat Tellmann Károly és a közönség őszinte tetszéssel és elismeréssel nézték, megállapítván, hogy Békésvármegye, bár kertészeti kultúrája még csak igen kis múltra tekinthet vissza, már is igen szép eredményeket ért el a gyümölcstermelés és kertészet terén. A kiállítók közül a következő gyulai neveket sikerült föl jegyeznünk: Czinczár Dezső, Dundler Ferenc, Kiss Lajos, ifj. Monori János, Reisner Endréné, Tarnay Károly, Tar István és Gyula város kertészete. A kiállítással kapcsolatban meg kell még emlékeznünk Steigerwald Ferenc gyulai ácsmesterről, aki a »Péti só« hatalmas portáléját készítette impozáns kivitelben. A kiállítás bíráló bizottsága a dijak, tekintetében a következőkép döntött: Aranyérmet kapott: gróf Wenckheim József ókigyósi kertészete, Gyula város kertészete, Szarvas község kertészete. Ezüstérmet kapott; Békéscsabai Faiskola R. T., Fekete Ferenc Békéscsaba, Békéscsaba város bolgár kertészete. Bronzérmet kapott: [gróf Wenckheim Jenő, Gerla. Birkenliauer Mihály, Békéscsaba. Reisner Endréné, Gyula. A kiállításról s a kitüntetésekről lapunk legközelebbi számában adunk részletes beszámolót. T A M € A Visszaemlékezés Fetser Antalra Irta : Kóhn Dávid. Megdicsőült Ferenc József és Erzsébet királyi pár koronázásának 25 éves fordulójának megünneplésére, boldogult Wenckheim Krisztina grófnő, városunk feledhetetlen földi patronája, vallásos és honleányi érzületéből 50.000 forintot helyezett el a váradi káptalannál egy Gyulán létesítendő róm. kath. gimnázium alapjának ama feltétellel, hogy a gimnáziumban Jézus társasági atyák legyenek tanárok és csak azok láthassák el az oktatást. 1892-ben ötvenezer forint, óriási összeg, mondhatni fejedelmi alapítvány volt, amely azonban természetesen nem volt elegendő egy gimnázium létesítésére, mire pedig régidő óta égető, nagy szükség volt Gyula városában, megyei székhely jellegénél és igy nagyszámú intelligenciájánál fogva is. A gyulai fiuk, nemzedékek hosszú során, a szülők súlyos anyagi megterhelésével, fővárosi és vidéki középiskolákban voltak kénytelenek tanulni és bizony-bizony, az ide helyezett tisztviselők mind kelletlenül jöttek csak Gyulára és igyekeztek innen szabadulni.. A nemes grófnő — Gyula város iránti áldozatkész szeretetéről tanúskodó — alapítványa leírhatatlan örömöt keltett a város közönségében. Nagyszámú bizottság alakult a gimnáziumi eszme megvalósítására, mely bizottság elnökei Istenben boldogult Oöndöcs Benedek apátlelkész és Terényi Lajos, akkori országgyűlési képviselő, jegyzője, egyben ügyvezető titkára, mint aki a székhely egyedüli lapjában a „Békés“-ben csaknem minden számban propagálta a városunkra életszükségletet képező ügyet, e sorok írója lön. Azóta negyven esztendő telt el, az illusztris elnökök és a gimnázium létesítésére alakult bizottság összes tagjai elhaltak; már csak dr. Zöldij János él közülök s rajta kívül, immár magam vagyok élő ember, aki az előkészítés történetének letéteményese vagyok és annak akciójában részt vettem. Megállapíthatom, hogy a gimnázium létesülé- sének hat esztendőt meghaladó időn keresztül nagy, csaknem leküzdhetetlen nehézségei, akadályai voltak. Ezek közé tartozott a grófnő kikötése, hogy a gimnáziumban csak Jézustársasági atyák taníthatnak. Ehhez a kikötéshez szívósan ragaszkodott és meg kell adni, nem csak ragaszkodott, hanem mindent el is követett, hogy ez a kikötése valósuljon is Amikor a gimnáziumi bizottság ebbeli kísérlete Kalocsán meghiúsult, a grófnő Bécsben a Jézus társasági provinciálisnál, és miután ott sem sikerült, direkt Rómában járt el magánál a Jézus társasági generálisnál, szintén sikertelenül. Pedig hitbuzgalmából kifolyólag azt a kötelezettséget is vállalta, hogy saját költségén épit a rendnek templomot és rendházát is. Hasztalan. A Jézus-rend nem rendelkezett elég tanárral, hogy a gyulai gimnáziumot vállalhassa. De különben is a rendnek egyházi politikája akkor az volt, hogy a délvidéken, nevezetesen Boszniában, terjeszkedjék. A grófnőt eredménytelen kísérletei nagyon elkedvetlenítették. Férje, boldogult Wenckheim Frigyes gróf a sikertelen római ut után is, csak nehezen tudta rávenni, hogy a gimnáziumi bizottság más rendet kérhessen fel a gimnázium létesítésére. A bizottság ily irányú kísérletei is — sajnos — meddőnek bizonyultak. Sorban járta s felkérte a Benedekrendieket, Irgalmasokat, a cistercitákat. Egyiknek sem volt elég noviciusa; valamennyi kénytelen volt e miatt intézeteiben világi tanárokat is alkalmazni. Szó sem lehetett róla, hogy Gyulára jöjjenek. Jászóváron, ahol magam is jártam, a praemontreiekben volt ugyan hajlam, de ezek olyan súlyos anyagi feltételeket kötöttek ki, melyek állami gimnázium létesítésének költségeit is felülmúlták. Mind-eme kísérletek meghiusultásai nagy kedvetlenséget okoztak a bizottságban, még nagyobbat a város közönségében. Sokan államgimnázium létesítésére törekedtek. Ennek azonban két nehézsége volt, Az egyik, nem kicsinylendő, az, hogy az 50000 forint e célra nem állott rendelkezésre, a másik pedig az akkori kormány makacs vonakodása újabb állami gimnáziumok létesítésétől. Főreáliskoláról lehetett volna szó, és különösen Zsilinszky Mihály akkori kultusz államtitkár azt
