Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-10-15 / 81. szám
2 Békés 1933 október 15 Óriási részvét mellett helyezték sírba Wenckheim Dénes grófot Horthy Miklós kormányzó, Ottó királyfi és József kir. herceg táviratban fejezték ki részvétüket. (A „Békés“ munkatársától.) Pénteken délután a Doboz leié haladó országutak telve voltak autókkal és fogatokkal. A vármegye arisztokratái és közéleti előkelőségei tartottak Dobozra, hogy részt vegyenek Wenck- heim Dénes gróf végtisztességén. Több száz ember gyűlt össze a dobozi ősi park százados fái közt álló kápolna körül, amelyben az elhunyt gróf katafalkja állott. A gyász- szertartást pontban 2 órakor kezdte celebrálni Lindenberger János dr. apostoli kormányzó, majd annak végeztével elindult a gyászmenet a kápolna melletti mauzóleumba. Az egyszerű tölgyfakoporsót gazdatisztek vitték, előtte haladt 14 pap kíséretében Lindenberger János dr. A megboldogult Szent Gergely rendjelét párnán egy erdész vitte a koporsó előtt, a koporsó után a család tagjai haladtak mélységes gyászban. A mauzóleumban a koporsót a kupola alatt álló remekmívű réz-szarkofágba tették, amelyet a több, mint nyolcvan koszorú virághalomja teljesen elborított. Mig a szertartás folyt, a vármegye két diszruhás hajdúja a kápolna, majd a mauzóleum ajtójánál állt feszes vi- gyázban. A végtisztességen ott voltak a család összes tagjai, rokonai, a hazai és külföldi arisztokrácia képviselői, az országos és vármegyei közélet vezéralakjai s vitéz nagybányai Horthy István tábornok is. Békésvármegyét Korossy György főispán és Márky Barna dr. alispán képviselték. Igen szép momentuma volt a temetésnek, mikor a református falubeliek csoportja a szertartás után elénekelte Dávid király »Te benned bíztunk eleitől fogva« kezdetű énekét. Az ősi zsoltár melódiájában az egyszerű emberek ragaszkodó szeretete s fájdalma megható módon jutott kifejezésre. A gyászoló családhoz a részvéttáviratok tömege érkezett, közöttük Horthy Miklós kormányzó, Ottó királyfi és József kir. herceg táviratai. A táviratok szövege a következő : „Mély megilletődéssel vettem a lesújtó szomorú gyászhirt, meleg együttérzéssel osztozom mélységes bánatában és legőszintébb részvétem küldöm a pótolhatatlan veszteség alkalmából.« Horthy Miklós. »Királyné és én benső részvétünket küldjük a súlyos gyászeset alkalmából, buzgón imádkozunk az elhunytért.« Ottó. »Családom és én szivünk egész melegével osztozunk Nagyméltóságod és családja nagy fájdalmában és a Mindenható vigaszát kérjük Mindnyájunkra, gondolatban velük«. József főherceg. HM-esek emlékünnepe. Ez év november 5-én ünnepli a békéscsabai volt cs. és kir. 101. gyalogezred alapításának 50. évfordulóját. A volt bajtársak nagyszabású ünnepségek keretében emlékeznek meg derék ezredük dicsőséges múltjáról és a rendezőbizottság ezúton is kér minden baj társat, hogy ezen a lélekemelő ünnepélyen rendfokozatra való tekintet nélkül minél nagyobb számban jelenjen meg. Kilátás van arra, hogy az ünnepélyen jelen lesz a Kormányzó Ur Ofőméltósága, József kir. herceg és a Honvédelmi Miniszter Ur is. Erre a napra Budapestről filléres gyors is indul, melyet értesülésünk szerint a Szolnoktól délre első rész utasai is igénybe vehetnek. Úgy az ünnepélyt, mint az azt követő és 101-es művészek számaiból álló hangverseny műsorát a rádió helyszíni közvetítéssel továbbítja. Gondoskodás történt az olcsó ellátásról is. Napi penzió, elszállásolás, vacsora, reggeli és a diszebéd ára P 5‘50. Egyedül a diszebéd terítékének ára P. L20. Budapestről az első felszólításra 120 volt 101-es jelentette be részvételét, kik magukkal hozzák az ezred régi zászlóját, melyet a békéscsabai állomáson fényes külsőségek között fogadnak az egybegyült 101-esek. Részletes tudósítást a jövő vasárnapi számunkban fogunk közölni. Október 29-ón nyílik meg a isiüvésalelep kiállítása. (A „Békés“ munkatársától.) A Gyulai Mübarátok és Művészek Egyesülete rendes évi képkiállitását az idén is megrendezi. A kiállítás, amely már a Vl-ik kiállítása az Egyesületnek, folyó hó 29-én nyílik meg s annak megnyitó beszédét gróf Pongrácz Jenő országgy. képviselő mondja. A kiállítás anyagát a miivésztelep tagjai szolgáltatják : Horváth Béla, Mihalovits Miklós, Edvi-lllés Jenő, Thomas Antal és Reményi József, továbbá a helybeli művészek: vitéz Ákosffy Barna százados, vitéz Técsy László, Ladies Tamás és Kiss Sándor. Mint minden évben, a kiállítás az idén is minden bizonnyal nívós lesz és a kiállított képek közül sok fog gazdát cserélni. határozottan meg is ígérte, de gimnáziumról hallani sem akartak. Gyula városának azonban mindenáron gimnázium volt a törekvése. A vármegyében levő három protestáns hasonló intézet mellett pedig az volt a nézetünk, hogy Gyulán csak akkor lesz gimnázium, ha az katholikus, vagy ha nem lesz kat- holikus, akkor gimnázium sem lesz. Mint az előkészítő bizottság jegyzője, e minőségben többször jártam Nagyváradon, adtam és kaptam az aulábon információkat a gimnáziumi akció egyes stádiumára nézve Nagyemlékű Grócz Béla kanonok révén ismerkedtem meg és léptem érintkezésbe Fetser Antal püspöki irodaigazgatóval, Schlauch Lőrincz bibornok püspök oldalkanonokja, e mellett legbizalmasabb emberével. A bíboros maga is el volt kedvetlenedve akkor tájban Wenckheim Krisztina grófnő — általa hathatósan támogatott és eredménytelenül maradt — kísérletei után a Jézus társasági atyáknál. Elkedvetlenítették a hazai rendeknél tett sikertelen lépéseink is és a gyulai gimnázium létesülése majdnem holt pontra jutott, annyival inkább, mert a püspökség elé a Debrecenben is tervezett kath. főgimnázium valósítása lépett előtérbe. Nagy szerencsére Fetser nemcsak nem csüggedt el, hanem — mondhatom — valósággal apostolivá vált a gyulai gimnáziumnak. Az ifjú kanonoknak erélye, ügybuzgósága, továbbá páratlan szívóssága folytán csaknem döntő befolyása volt a bíboros püspöknél és a káptalannál. Az ő agyában fogamzott meg, hogy a bíboros saját költségén, maga képeztet ki fiatal papokat tanároknak a gyulai gimnáziumhoz. Az ő befolyására vállalt ezen kívül a püspök egyházmegyéje terhére évi 4000 forintot a gyulai gimnázium fenntartási költségeihez és nyerte meg megdicsőült királyunk mint legfelső patronus hozzájárulását, hogy ez a kötelezettség örök időre kiterjedjen. Fájdalom ! ez az örök idő alig tartott két évtizedig. Megszűnt — legalább reánk nézve megszűnt — adja Isten, hogy csak szüneteljen és újra megvalósuljon teljes fényében a váradi püspökség és káptalan is. Sajnos, ez idő szerint azonban odaveszett nemcsak a püspöki járulék, hanem a nemes grófnő 50000 forintos alapítványa is A püspök és a káptalan ezek után Fetser Antal kanonokot delegálta abba a bizottságba, mely tot discrimina rerum, megvalósította a gyulai róm. kath. hitközségi főgimnáziumot. Ez az elnevezés is Fetser eszméje volt. Az a hitem és meggyőződésem, hogy ha Fetser Antal nincs, vagy ha nem karolja fel az eszmét, a gyulai főgimnázium létesítése, ha nem is marad el, évtizedekre terjedő halasztást szenvedett volna. Éltem büszkeségnek tartom, hogy a vele való sürü érintkezés alatt megtudtam nyerni magam iránti egyéni bizalmát Eme engem végtelenül megtisztelő bizalomnak egyik jele volt, hogy egy Váradon Nála tisztelgésemkor bemutatott egy fiatal papnak, bizalmasan mondva, hogy ha Isten is úgy akarja, ez a fiatal pap : Szabad (akkor még Frey- wolt) Endre lesz a gyulai gimnázium igazgatója. Szabad Endre — mint mondá — neki iskolatársa és jó barátja. Későbbi években, amikor Fetserrel, akkor már mint győri püspökkel Pesten véletlenül találkoztam, nagy érdeklődéssel kérdezősködött Gyuláról, a főgimnáziumról, részvéttel, fájdalommal emlékezve meg Szabad Endre korai halálárólAmidőn három évvel ezelőtt, a „kegyelmes“ címet magával vonó I. osztályú érdemkereszttel tüntették ki, gratuláltam Neki, azzal a szivbőlfakadó kívánsággal, vajha aranymiséjét pár év múlva jó erőben és egészségben, a visszahódított integer ősi egyházmegye s káptalan székhelyén Váradon mutathassa be az Egek Urának. Fájdalom, ez a kívánságom, mindnyájunk fohásza, egyben az ő— mint nekem kedvesen válaszolta — legfőbb vágya nem valósulhatott meg. Meghalt anélkül, hogy Nagymagyarország feltámadását életében elérhette volna. Lelki szükségletet elégitek ki, midőn eme szerény sorokban Gyula városa iránt tanúsított nemes jóságáról megemlékezve s tanúságot téve, azért haló porainak is hálás köszönettel adózom. Requicscat in pace ; tiszteletünk, szeretetünk és kegyeletünk virrasszon örök álma fölötti
