Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)

1933-08-06 / 61. szám

IjXV» évfolya**» 61- «smm. Vasárnap Oy ni a, 1S>33 a«sfUH»ii:« 6. Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P HO fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz, Dobav -János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi . részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Elmaradt miniszteri látogatás — gróf PONGRÁCZ JENŐ országgyűlési képviselő. — • •• Mindannyian őszintén sajnáltuk, hogy Kálidig Miklós földmivelési miniszter urnák — utolsó percben — ie kellett mondania a gyulai útjáról és igy nem hallhatta meg szemtől-szembe panaszainkat és kívánságain­kat. Jó magam is fel akartam egyre-másra hivni a Miniszter Ur figyelmét, annál is inkább, mert kötelességemnek tartom, mint e kerület országgyűlési képviselője, hogy tájékoztassam a lakosság hangulatáról, óha­jairól és reményeiről. Mivel erre ezúttal alkalmam nem volt, — hírlap utján hozom tu­domására, amit élő szóval akartam elmondani. Kegyelmes Uram l Még a fülemben csengenek azok a szavak, melyeket pár hónappal ezelőtt Mi­niszterséged előtt mondottál el a képviselő­házban. Minden adózó polgár és minden gazda leikéből beszéltél, amikor felhívtad a kormányt, hogy sürgősen szállíttassa le a kamatot és lépjen közbe hatalma egész sú­lyával a bankoknál, hogy ne vonják meg hitelüket, hanem nyújtsanak segítő kezet a bajba jutott mezőgazdaság talpraállitásánál. A beijedt tőke viselkedését hazafiatlannak minősítetted és erélyes intézkedést kívántál vele szemben. Azóta bizonyos mértékben leszállóit a bank-kamatláb, ez kétségtelenül a jelenlegi kormány érdeme; de ugyanakkor a nagy-bankok még jobban elzárkóztak a hitel-nyújtás elől és ma már husszoros fede­zet mellett sem folyósítanak kölcsönt a gazdának és ezzel megbán itják az ország egész gazdasági életét. Senki sem kivánja a nagy-bankoktól, hogy fedezet nélkül nyújt­sanak pénzt, sőt még azt is megérti min­denki, hogy nagyobb fedezetet kívánnak, mint a múltban, de hogy odáig fajuljon a helyzet, hogy nyíltan kimondják: »Minden agrár természetű hiteltől elzárkózunk«, az több annál, amit egy agrár ország lakossága eltűrhet. Szerintem a kormány a pengő tartásá­val mindenesetre óriási szolgálatot tett első sorban a tőkéseknek és nagy-bankoknak, méltán elvárhatja tehát ellenszolgáltatáské­pen ezektől, hogy a súlyos gazdasági hely­zetet ne csak páholyból nézzék végig, hanem active is részt vegyenek a szanálásban és segítsenek hitelnyújtással az önhibájukon kívül bajbajutottakon. Ismétlem, természete­sen csak ott, ahol kellő fedezetet találnak. Ez közvetve a pénzügyi kormányzatnak is megkönnyítené a helyzetét, mert nagyon sok adózó csak azért nem képes adót fizetni, mert a jelenlegi alacsony jövedelem­ből élni és a felemelt magas adófizetési kötelezettségnek eleget tenni nem tud, tehát átmeneti hitelre lenne szüksége, hogy hon­polgári kötelességét teljesíthesse. Bár őszinte tisztelője vagyok Imrédig Béla pénzügyminiszter urnák és meghajlom nagy tudása, puritán jelleme és munkabírása előtt, egyszersmind kijelentem, hogy nem vindikálok magamnak semmi magasabb finán- ciális képzettséget és tudást, mégis azt állítom, hogy szerintem nincsen igaza, mikor azt mondja : »A pengőt azért kell tartanunk, nehogy a sok betétes másodszor is veszít­sen pénzének értékéből és ezzel veszendőbe menjen örökre a bizalom a magyar pénz iránt és megszűnjön a betét és tőke képző­dés, melyre annyira szüksége van minden országnak.« Nem látom be ugyanis, hogy akkor, amikor a föld, ház, de minden egyéb ingatlan egyharmadára csökkent, akkor, amikor a gazda, kisiparos, kereskedő, ügy­véd, orvos és sok száz egyéb foglalkozású polgár jövedelme jóformán megszűnt, nem is szólva a sok munkanélküliről, az állam nem tud gátat vetni az árhanyatlásnak és az állam polgárainak megélhetését sem tudja kellő képen biztosítani, akkor a másik olda­lon minden eszközzel védi a pengőt és ezzel még jobban megnehezíti a fentiek helyzetét. Szerintem azon a pengőtulajdono­son, aki 30 pengő helyett 10 pengőért ve­het búzát, 1500 pengő helyett 500-ért föl­det, ugyanilyen arányban házat és egyéb ingatlant, azon a pengőtulajdonoson, akinek ma is többet hoz a pengője kamat formá­jában, mint amit nehéz gonddal és sokszor véres verejtékkel hoz bármily egyéb foglal­kozás — nem is beszélve a mezőgazdaság­ról, mely csak egy óriási termés esetén hozhat ki pár fillérrel többet, mint amit az adó elvisz, ezen a pengőtulajdonoson nincs mit sajnálkozni, ez a pengőtulajdonos nem szorul ekkora védelemre. Ez nyugodtan le­adhat 30 százalékot és még mindég két­szer olyan vásárló értéke marad, mint ami­lyen volt pár évvel ezelőtt. De tegyük fel, hogy a tőkések és bankok is elvesztik va­gyonuk egy bizonyos hányadát, ahogyan ezt elvesztette a föld- és háztulajdonos, de elvesztette az ország 80 százaléka sokkal nagyobb mértékben, miért volna ez igaz­ságtalan ? Igazságos az, hogy a búza a békebeli árnak a telén áll, igazságos az, hogy a föld a békebelinek egyharmadán áll ? Miért fájna jobban a pénzügyminiszter urnák, a pár tőkés és nagybank pénze értékének csökkenése, mint ahogy fáj az ország 80 százalékának vagyonában történt értékcsökkenés ? Szerintem nekünk nem annyira a jó szerződéseink hiányoznak a külfölddel, ha­nem bajaink elsősorban ott keresendők, hogy túl magasan értékelt pengőnk miatt nem vagyunk concurrens képesek a külfölddel. Azt hiszem, ha Pénzügyminiszter ur hozzá­járulna ahoz, hogy a külföldre eladott ga­bonáért és állatokért kapott valutát az exportőr megtarthassa, olyan áremelkedés következne be és olyan forgalom, mely minden jó szerződés értékét túl szárnyalná. Teh t amig egyik oldalon a pengőtulajdonos tényleg nem veszítene — tegyük fel egy 30 százalékos devalvátión, — addig az ország minden egyéb lakossága ennek csak előnyét érezné. A bankok azt is szeretik hangoztatni, hogy nincsen pénzük, de tapasztalatból tu­dom, hogy 4 pengős árpa és 8 pengős búzavásárlásra korlátlan pénz áll rendelke­zésre. Mindenki tudja és rebesgeti egyes nagy bankok záloglevél, utóbb dollár vá­sárlásait. A zálogleveleket majd 25—40 százalék nyereséggel fogják tovább adni a gazdáknak, ha a kormány erélyesen közbe nem lép. Az aranydollár rendelet, még az újabb módosítással is — mindenki előtt érthetetlen, mert ha egyszer aranypengőnk van, akkor szerintem ez kell, hogy álljon a tartozásainkra is. Az aranydollárt Amerikában sem ismerik és ott is mindenki a jelenlegi dollárral fizetheti vissza tartozását Rende- letünk eredménye az lesz, hogy az adós 5‘70-es dollárkurzuson fizeti vissza tartozá­sát, vagy kamatját, a bankoktól véve az ál­taluk 3 50-ért vásárolt dollárt. Kegyelmes TJram ! Tudom, bogy mindezt könnyebb el­mondani, mint helyes és gyors megoldást találni, sok száz akadálya van egy sokszor egyszerűnek látszó kérdés rendezésének. Bizom Gömbös Gyulában, kormányában és Benned, mert tudom, hogy alapjában egy véleményen vagyunk, Tudom, hogy sem tudástokon, sem szorgalmatokon, sem jóin­dulatotokon nem fog múlni, hogy ezek a nehéz problémák megoldassanak. Tudom, hogy komoly meggondolást igényelnek ezek a kérdések és egy elhamarkodott rendelet többet árthat az országnak, mint amennyit használ. Arra kérünk, hogy képviseld szemé­lyed egész súlyával a gazdatársadalom ér­dekét a kormányban, mert ha sikerül a mezőgazdaságot talpra állítanotok, ezzel talpra áll az egész ország. Isten áldása kisérje munkátokat, mert ennek sikerével élünk, vagy halunk.

Next

/
Thumbnails
Contents