Békés, 1933. (65. évfolyam, 1-102. szám)
1933-05-03 / 34. szám
Szerda CXV. évfolyam 34. szám. Oyula, 1333 május 3. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán cs szombaton. Többezer főnyi közönség jelenlétében avatták fel az országzászlót. (A „Békés“ munkatársától■) Vasárnap délelőtt a vármegyeház előtti téren már 10 órakor kezdetét vetto annak a több ezer főnyi hatalmas tömegnek a gyülekezése, amely az országzászló felavatásán társadalmi különbség nélkül, egy-emberkónt megjelent. Háromnegyed 11-kor, amikor a tárogató megszólalt a pénzügyigazgatóság ablakából, a tér már teljesen benépesült, a környező házak ablakai mind tele voltak érdeklődőkkel. Felvonultak az összes társadalmi egyesületek, katonai és polgári alakulatok, ott voltak az összes közéleti és hivatali faktorok, minden számottevő egyénisége a város társadalmi életének. Rendkívül impozáns látvány volt a hatalmas tömeggel benépesült tér, s megható az a minden arcon kifejeződő ünnepélyesség, amely azt mutatta: nem parádéra, nem látványos ünnepségre gyűltek össze az emberek, hanem bensőséges, lelki ünnepre. Az ünnepélyt a Hiszekeggyel a Refor mátus Énekkar nyitja meg, utána Kovács Zoltán egyetemi hallgató elszavalja Papp-Váry Elemérné Hiszekegyét. Schreiber Ottó polgári iskolai igazgató rövid, de erővel teli és haza- szeretettől izzó beszédben ismerteti az ország- zászló felállításának történetét s üdvözli a megjelenteket. Utána az Erkel-Dalkör a Nem, nem sohá t énekli, majd magyar iuhájában Harsányi Pál esperes lép a szónoki emel vényre. Minden szavát az elragadó hév, a pillanatok nagyszerűsége hatja át. Képekkel- költői kifejezésekkel szinte barokkosán zsúfolt beszédét kitűnő szónoki orgánuma szuggesztiv erővel szólaltatja meg. A következőket mondja: — Ősi dicsőségnek, hősi vitézségnek le gendás népe, én magyar népem, köszöntelek Téged Történelmi múltú, dúló viharokat látott s napsugárban fénylett Gyula város népe, itt ezen a helyen, mindnyájunk közös nemzeti oltáránál, az Országzászló előtt köszöntelek Téged! Nem mint félelemnek és remegésnek, nem mint megalázottságnak és összetörtség nek, nem mint gyáva siránkozásnak követe és küldötte állok meg itt az Országzászló előtt, — ellenkezőleg, úgy állok meg, mint aki hozom az ezredéves magyar föld és a csillagtáboros magyar ég üzenetét, mint aki kivirágoztatni igyekszem homlokunkon a töviskoronát, mint aki hozom a ma gyászfátyolos, de menyasszonyi ruhába öltözni akaró magyar Géniusznak, a magyarok Urának, Istenének üzenetét, kit őseink nagy Hadúrnak, mi pedi örök igazság Istenének nevezünk s e követségben boldog bizonyossággal hirdetem a magyar feltámadást 1 Jövök, hogy átsugározzam a hulló köny- nyeket a reménység és bizodalom gyöngyharmatává, — jövök, hogy a haza- és testvér szeretet szent csókolásával gyógyítsam éle tünknek ezernyi vérző sebét, — jövök, hogy tüzet gyújtsak a lelkűnkben, vért pezsditsek az ereinkben, az egek magasságáig lángoltassam fel imádságos gondolatainkat, — jövök, hogy lépjünk erővel s ahova lépünk, ott megrendüljön a föld reszkessen a bűn, onnan menekedve fusson a raboló ármány, — jövök, hogy ahol mi élünk, az egész ezredéves szent határok között, magyar dicsőség himnusza zengjen s magyar dicsőség káprázata sugáro zódjék ! Miért teszem mindezt s hogyan merem tenni mindezt ma csonka magyar föld véghatárinál ? Azért, mert van kétszer kettő négy je az igazságnak, az erkölcsnek és a történelemnek, És az igazságnak, az erkölcsnek és a történelemnek kétszer kettő négyje nem Trianon, hanem az ezredéves határok között megépülő magyar dicsőség! Ezt az igaságot és tanulságot állítom ón elibénk há rom rövid igézetes történeti képben. Onnan indulok ki, hogy a magyarságnak születése a földnek és az égnek nagyszerű történelmi násza. Ezredév előtt az életerős és élni akaró ifjúságnak virágzó menyasszonyi díszében pompázott itt e fold, a magyarság földje. Meg volt áldva mindennel, ami csak Ígérete, reménysége és szépsége a jövendő nagyszerűségének. Az élet kenyere kebelén termett, a szépség virága orcáján virágzott mezők vadvirágában, csiki havasok alján fehér gyöngyvirágban, homlokát övezte Kárpá tok suttogó feDyőerdőinek koszorúja. Felette nap, hold, s csillagok sugároztanak S mégis itt alant csak megtópték gepidák, gótok, pannonok, dákok, szlávok, — Ő pedig csak várt, várta az igézetes királyfit, a hatalmas, erős, boldog vőlegényt, ki történelmi nagy náázra hivja el. A Hadúr látta ezt az idők teljessé géb n, s örök rendelésiből küldötte a dicsőség, tisztesség, hősi vitézség, minden hazafiui, emberi erények hordozóját, mint boldog vőlegényt. S mikor Árpád apánk és népe e helyre lépett megmozdult és virágbaborult e meny asszonyi föld, tüzes csókkal csókolt a napsugár, boldogságtól reszketve fónylettek az égnek csillagai, himnuszt zengett a föld, ho zsánnát az angyali karok! Nem Trianon, nem rablás, nem ragadozmány, nem bűn, nem gyalázat, hanem a földnek és az égnek ilyen nagyszerű történelmi násza a Te születésed, óh én magyar népem ! A második kép még felségesebb ! Mint királyi sas emelkedik a magyar feljebb és feljebb, mig egyszer csak a szentség glóriás piedesztáljához érkezik. Voltak népek hatalmasok, nagyok, voltak népek lángolók és dicsők, de nép, amelyik szive alatt hordja egész Európa civilizációjának és kultúrájának reménységét az édes anya imádságos és áldozatos szolgálatával, — de nép, amely tatár és törökdulás századaiban a maga vére el kifolyásával, a maga könnyeinek záporával, a maga jajjának felsikongó fájdalmával szülje, teremtse meg Európa nyugalmát és előhala- dását, — de nép, amelyik a kultúra és civilizáció történelmi édesanyai hivatásának mennyei glóriás piedesztáljára emelkedett légyen, csak egyetlen egy volt ezen a világon és ez az ón népem és ez a mi népünk : a Magyar! Itt látszik meg a maga szörnyűséges vétkében Trianon, mikor az ezredéven át magyar kenyeret evett és magyar virágillatban fürdött népek szentsógtelen kezekkel támadtak az édes anya ellen, mikor az édes anyáról tépték le a ruhát rabló fiák, mikor az édes anyának dicsőségét taposták meg vétekben tobzódó gyermekek. Ezt az Úristen nem nézheti megtorlatlanul s itt van az erkölcsi bizonyossága a magyar feltámadásnak! A harmadik kép egyenesen mennyei káprázatu, a jövendő képe. Együtt tetszik meg benne husvótnak fehérruhás angyala s pünkösdnek sebesen zugó szele, kettős tüzes lángnyelve. Egy nagyszerű világtörténelmi béke, a sok békételen békesség után, amelyek rombadöntötték az egész világot, — egy felséges mennyei reveláció azután a töméntelen hazugság után, amely Kassát Kosicévó, Kolozsvárt Cluj-zsá, Szabadkát Suboticává tette. Kép, jövendő, Ígéret, reménység, de amelynek boldog bizonyosságát im látom és látjuk mindnyájan, hogy jön a sebesen zugó szélnek zendülése, mely elteli az egész magyarságot csonka és rablott földön egyaránt, jönnek a kettős tüzes lángnyelvek mindnyájunknak a homlokára és mi nem törődünk mással, minthogy viharként menjünk Kárpátok béreire, világnak hirdetni azt a magyarságot, amely keresztre feszittetett, sírba tétetett, de onnan is feltámadott, — jön egy hatalmas és nagyszerű földindulás, zugás, morajlás, csontoknak egybemenése, megelevenedése, bűnnek íuta- modása, rablásnak porba omlása, magyar dicsőségnek égig sugárzása, jön ma vagy holnap, de jön bizonyosabban, mint ahogy a nap keleten kel fel: ez az Országzászló avatásának mennyei üzenete 1 És most szállj angyali szárnyakon gyöngéd női kezek alkotta, nekünk drága és szent zászló egyelőre fólárbócra, — onnan szökkenj fel minél hamarabb a magasságba magyar dicsőségre, — Te pedig Gyula város népe tisztelegj előtte ! Beszéde utolsó mondata után a cserkész zenekar a Hymnuszt kezdte játszani s a zászló fólárbócra röppent. A nagyhatású beszéd s a zászló felvonásának pillanatai után Maár Tibor cserkész Szentirmay Mihály tanító alkalmi költeményét szavalja el ügyesen, majd az Ereklyés Országzászló Bizottság nevében Cselényi Pál dr. a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nevében Költő Gábor mondanak beszédet. Mindkét szónok szavainak a törhetetlen hit és hazaszeretet kölcsönöznek erőt. Kölló Gábor a nemzeti összefogásnak szükségéről beszél s annak a széthúzásnak az átkáról, amely már nem egyszer hozott gyászt a magyar nemzetre. Felekezet szerint és más szempontok szerint pártokra szakadni ma egyet jelent a végzettel, mert azt az igazságot, amelynek eltiportatását az országzászló szimbolizálja, csak az erők összefogásával lehet kiharcolni. A zászlót Masurek Ferenc adja át megőrzésre Varga Gyula dr. polgármesternek, aki azt rövid, de igen tartalmas szavak kíséretében veszi gondjaiba. Utána a koszorúk elhelyezése következett. A gróf Almásy család s
